Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

1! február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az emléktáblák alatt Egy város jelenéhez múlt. ja is hozzátartozik. a múlt, amely ott van az utcák.;.!, tereken a város lüktető hét­köznapjában, csak fel kell tekintenünk a házak falá­.**hksmmm j -mm»**# ­ba mélyesztett tenyérnyi márvány emlékeztetőéire. — Igen. Ha nem restellünk siető utunkon néhány perc késedelmet, mint színes könyv lapjain, úgy bonra- kozik ki előttünk kőbe vés­ve a múlt történelmének egy-egy fejezete. Akinek nem lapul zsebe­ben a város térképe, a? kedves segítségre szorul, és nekünk mindössze egy fényképezőgépünk és egy jegyzetfüzetünk volt. Ilyen Befordulva az Ady Endre útra, a hősi és szomorú múlt idézése után vidámabbra fordítottuk a szót. Hiszen, mint a lányok el mondották, most egy vidám baráti lakoma elkésett ven­dégei leszünk. Egy pergő vakolatú, nagy kőház előtt álltunk meg. Egykor a Koi- ler-család lakott itt, most a jászberényi fmsz székhá­za. A kerítés mögül betűz­zük a feliratot: „Ebben az épületben töltött néhány napot Ady Endre kedves baráti körben, 1913 október havában”. Visszafelé indulunk. Egy­mást keresztező utcácskák hálózatán vágunk keresz­a feledhetetlen Cyráno csak diákéveit töltötte ebben a házban. A jászberényi gim­názium diákja volt. Sajnos a gimnázium elfeledkezett születésének 100. évforduló­iéról. Pethes Imre nagyon szerette városát, Jászbe­rényt., Barátai, rokonai kö­zött itt töltötte élete utolsó esztendejének nyarát Is. Még néhány kacskaringé jobbra, néhány kacskaringó balra az „egyszemélyes” ut­cákon, és miután átváguns a „szigeten”, megérkezünk a „várba”. Sokan talán cso­dálkoznak, hlsaen a vaskos falaknak, erődítményeknek nyomát sem látni Jászbe­rényben, de ime itt, Sismis Mihály uram, az utolsó jászberényi várnagy háza tanúskodik egykori létezésé­ről. A jászberényi várnagy Szendrey Julia nagybátyja volt, és 1847-ben feleségé­vel itt vendégeskedett Pe­tőfi Sándor is. Sétánk itt a jászberényi várnagy háza előtt véget is ért. Nem mintha nem volna már látnivaló, hiszen felszereléssel elindulva pe­dig a sétából csak céltalan barangolás lett volna. Segítséget kértünk tehát ml Is a jászberényiektől. A Lehel Vezér Gimnázium két IV-es diákja, Jankovics Er­zsébet és Tóth Katalin vál­lalkozott idegenvezetésünk­re. Mindketten a történe. lemszakkör tagjai, Jászbe­rényben születtek, és vall­ják, Ismerik is városukat. Elsőnek a főtér egyik há­zának falán levő Déryné emléktáblára találtunk rá. — Itt állt valamikor az a patika, amely Déryné ap­jáé volt — mutatta Katika —, ebben a házban szüle­tett és ..innen indult irdat­lan utakra” Déryné. Szép­pataki Róza is — idézte to­vább most már az emlék­tábla szövegét. Az itt eltöltött gyermek­korról a nagy színésznő ké­sőbb emlékezéseiben maga is meghatódottan ír. — Nézzük meg most az Ady-emléktáblát — java­solták a lányok, és az Ady út felé igyekezve befordul­tunk a városi tanács mel­letti kis utcácskába. Itt a 'egújabb kor történelméről tanúskodó márványtábla fo­gadott bennünket. „Ebben a házban volt a KMP székháza 1919-ben” — hirdeti a felirat. A táblát Jászberény város kommu­nistái állították 1959. már­cius 21-én, de nem ez ez egyetlen márványlap őrzi a Tanácsköztársaság törté­netének hősi emlékét Jász­berényben. A városi tanács­ház emeleti folyosóján egv másik tábla is kegyelettel adózik a város hős fiú, Cserta Lajos. Háy Mihá]v, Lévai Oszkár, Reiner Ká­roly, Wienermann Lajos emlékének, akik a Tanács- köztársaság bukása után p fehér terror áldozatai 1ef tül, Pethes Imre emlékét keressük. Már-már attól tartunk, hogy eltévedtünk, de Erzsiké megnyugtat ben­nünket. — Jól ismerem a járást, erre lakom én is, és min­den nap ott megyek el a Pethes-ház előtt — így mondja, Pethes-ház, pedig nem néztük meg például a jász-kapitányok egykori székháza falán lévő Koe- suth-emléktáblát sem, de közben már beesteledett és bizony kísérőink is kifá­radtak. Szöveg: Rideg Gábor Fotó: Nagy Zsolt Jé*s•! Attila születésnap;«, április U*e: a költészet Egy szerelem története BEMITTATÖ A SZIGLIGETI SZfNHÁZBAN a népek Atka — az írástudatlanság napja A Költészet Napja les2 az irodalmi élet legkiemel­kedőbb tavaszi eseménye — közölték az MTI mun­katársával a könyvkiadók és terjesztők tájékoztató központjában. A nagysza­bású rendezvény program­ját már összeállították, or­szágszerte megkezdődtek az előkészületek. A Költészet Napját — amelyet a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar írók Szövetsége kezdemé­nyezésére tavaly első ízben ünnepeltek — az idén is április 11-én, József Attila születésnapján rendezik meg. Az irodalom és a kö­zönség nagy találkozóját ez alkalommal két évforduló teszi jelentőssé: a felsza­badulás húsz esztendős ju­bileumával együtt emlé­kezünk meg József At­tila születésének 60. évfor­dulójáról is. Eszerint a program tengelyében a fel- szabadulás utáni, magyar líra eredményeinek és a nagy proletárköltő életmű­vének méltatása áll. A könyvkiadók ünnepi köteteket jelentetnek meg. Az újdonságok egyben ve­zérfonalai lehetnek a helyi műsoroknak. A „Tavasz Magyarországon” — a Szép­irodalmi Kiadó impozáns gyűjteménye — gazdag vá­logatás költőink 1945 utáni terméséből. A „Mai magyar költők antológiája” a Móra Kiadó gondozásában ké­szült el. A Magvető kiadá­sában lát napvilágot „A történelem futószalagán” — tartalmát jól kommentálja az alcíme: „Antifasiszta lírai antológia”. A Versba-' rátok Köre tagjainak idei jutalomkötete „Szép versek — 1964” címmel hagyja el a sajtót. „József Attila ösz- szes versei” című kötet is készül — 30 000-es példány- számban — népszerű, olcsó kiadásban. „Rosszal kívánok neked, Szerjózsa. P<dghát... a leg­jobb barátom voltál.” — (U por Péter és Fonyó István) Pénteken este mutatták be a szolnoki Szigligeti Színházban Alexej Arbu- zov: Egy szerelem történe­te című drámáját. Fordí­totta Német László. — A főbb szerepekben Gyön- gyössy Katalin, Upor Pé­ter. Fonyó István, Hege­dűs Ágnes és Horváth Sán­dor léptek fel. Rendezte: Berényi Gábor. Igen sok országban az analfabétizmus megszünte­tése a jelen, sőt itt-ott a jövő fontos feladata. Bolygónk felnőtt lakossá­gának a fele még mindig nem tud írni-olvasni. Az ENSZ adatai szerint 1965 elején Ázsióban 345 mil­lió, Afrikában 105 millió, Latin-Amerikában 45 mil­lió analfabéta volt. Az analfabétizmus és a műveletlenség még a leg­fejlettebb kapitalista or­szágokban is valóságos ótok. A Washingtoni Eve- ning Star adatai szerint az Egyesült Államokban 24,5 millió ember él, akiknek műveltségi színvonala rend­kívül alacsony A teljes analfabéták száma nyolc millió. ^vöngyössy Katalin, a főszereplő MA szállítják Debrecenbe a megye Művészeinek Munkáit Április 4-én nyílik meg Debrecenben a Képzőmű­vészek Szövetsége Keletma- gyarorszógi Csoportjának első kollektív kiállítása Szolnok megye képzőmű­vészeinek munkáit ma szál­lítják Debrecenbe. Ezután Kecskemétre, majd Szol­nokra kerül a kiállítás. A hét végén már csórna golásra készen állottak a ,;épek és szobrok, vagy éppen az utolsó simításo­kat végezték a kiállításra küldendő műveiken a szol- ; noki Művésztelep lakói. — ! Chiovini Ferenc ezenkívül még három kiállításra ké­szül. Nyár elején Debrecen, ben Simon Ferenc szob­rászművésszel lesz közös kiállítása. Még a nyáron résztvesz a szegedi tárla­ton, őszre pedig az újjá­alakított Műcsarnokban, a felszabadulási emlékkiállí­táson szerepe1 festményei­vel. — Mi újság a Művészte- lepen? — A kiállításokra való ké­szülődéseken kívül az, hogy január közepe óta újra üzemel a kollektív múte­! rém, Simon Ferenc Berényi Ferenc portréját faragja kör­tefából

Next

/
Thumbnails
Contents