Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
1MB. január 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Milyen valójában a mi társadalmunk? HOZZÁSZÓLÁS EGY DRÁMÁHOZ A Kortárs januári száma közli Csák Gyula Békesség a bűnösöknek című drámáját. Az író Mélytengeri áramlás című írásával vált ismertté. Ezúttal is igazolva, hogy irodalmi „hírnévre” nemcsak kimagasló művészi értékű alkotásokkal lehet szert tenni. Előfordul, hogy kevésbé értékes írással gyorsabban lehet „rangot”, „nevet” kapni az Irodalmi életben, ha... A Mélytengeri áramlás megfelelt annak a kritériumnak, ami a „ha” mögött meghúzódik. Ez az irodalmi értékét tekintve nem kiemelkedő alkotás széles körben ismertté tette írója nevét, mert a viták, s főként az ellenvetések özönét váltotta ki az író hibás szemléletmódja miatt. A Békesség a bűnösöknek világnézeti alapállását, Írói szemléletmódját tekintve ugyanazért bírálható, amiért a kritikák többsége a Mélytengeri áramlást elmarasztalta. A társadalmi valóság felületes vizsgálata alapján levont téves, hibás következtetésekért. Mint irodalmi alkotás nem kiemelkedő. Látszik, hogy szerzőjének első kísérlete a műfajban. Csupán a felvetett társa-- dalmi kérdések és az írónak ezekre adott válasza miatt érdemes több szót vesztegetni erre a dráma- kísérletre. A darab szerint társadalmunkban ma az alapkonfliktus nem az osztályérdekek összecsapásából keletkezik. Ehelyett az emberek az anyagi javak, a jobb életmód, a kényelem biztosításáért való harcban egymás ellenségeivé válnak — egészen addig, hogy fizikailag is megsemmisítik egymást. A tömeges kiábrándulást^ a szocializmus eszméiéről való lemondást próbálja drámába sűrítve ábrázolni az író. Hőseinek ajkára adva a szót, így fogalmazza meg ezt: „Péter: elég nehéz megérteni,., Fantasztikus ez, öregem. Hát nem rettenetes, hogy a forradalom így felfalja saját gyermekeit? Kegyetlen törvény, Bandi: ennél csak az a kegyetlenebb, ha a forradalom gyermekei falják fel a forradalmat. S most ép ven ez történt!'’ Azt írja Csák Gyuia: i,Nem akartam lemondani arról a művészeti igazságról és jogról, hogy úgy ábrázoljam a valót, amint látom”. Ezt a jogot senki nem vitatja. Azt viszont annál inkább, hogy olyan-e az élet valójában, amilyennek Csák Gyula látja. Nézzük meg a dráma alakjait Péter, az egyetemet végzett szegényparaszt származású kisvárosi tanácstitkár a főhős. A felesége vele együtt végezte az egyetemet, s most tíz egynéhány év után döbben rá arra, hosv kiábrándult minden hitéből. életeszmén véből, megutálja saját és férje korábbi lelkesedését. KI is mondja: a kommunizmus „vagy nevezd, aminek akarod” mjgszűnt. Nincs töb- bé. Maid másutt: „annyi a kiábrándult kommunista, hogy Dunát lehet velük re- kesztenl”. A drámához cselekményváz is kell nemcsak mondanivaló. S ha nincs más cselekmény, mindig jól jön a polgári drámaírás iól bevált receptje, a szerelmi há. romszög. Jelentkezik Bandi, a férj régi barátja, akiről az író sejteti, hogy korábban nagv ember volt. Most kénügynök. Egyébként na. gyón boldog — életének ilyen alakulása miatt boldog — és felszabadult, mert megszabadult a terhektől. Minden szavából árad a cinizmus. Amint pevedül maradnak. q70n-a’ p’pcáVUHa barátja feleségét, aki szinte vonakodás nélkül enged. Ebben a pillanatban belép a férj. Lelövi a barátját. Hogy miért kell az egész? Talán azért, mert így hatásosan tudja az író befejezni a drámát. Péter, miután lelőtte barátját, azt kiáltja: „Orvost! Emberek! Orvost!” Az író ezt bizonyára jelképnek szánja. Olyan jelképnek, hogy aki akarja, értsen belőle: az a társadalmi probléma kíván orvost, amiről a dráma szól. Szerepel még a drámáiban egy régi mozgalmi múltjából élő, nagyon buta, de a panamázáshoz jól értő tanácselnök és a „nép” két ravaszul-buta paraszt személyében. Senki más. A dráma arról szólt, hogyan próbálja Péter a város vezetői által elkövetett és takargatott szennyet, korrupciót, visszaéléseket leleplezni. Ennek az ügynek a megszállottja. De hiába akar jót, olyan rosszul csinálja, hogy sorsa elkerülhetetlenül a vereség felé viszi. Senki nem állítja, hogy nincsenek ilyen emberek. Akad a sok derék és becsületes között néhány olyan tanácselnök, tanácstitkár, képügynök is, mint Csák Gyula alakjai. Akadnak ilyen együgyűen ravasz parasztemberek is. Azt sem tagadjuk, hogy joga van az írónak ilyenekből típust faragni, még úgy is, hogy eltúlozza negatív jellemvonásaikat azért, hogy erőteljesebben hívja fel rájuk a közvélemény figyelmét. Az író ott téved — és erre mondhatjuk: nem olyan a valóság, amilyennek látja amikor azt állítja, hogy társadalmunk alapkonfliktusa ezeknek az embereknek egymáa elleni harca. Drámája szerint társadalmunkban most ilyen emberek vannak többségben, ilyen bajok uralkodnak, s e bajokat korunk általános atmoszférája szüli. Ezért látja veszélyben az eszmét, amiben oly sokan és oly szentül hittünk eddig. Veszélyben látja a kommunizmus ügyét, mert szerinte tömeges a kiábrándulás. Egy maradt csak: élni, mind jobban élni. nem törődni eszmékkel és eszményekkel, nem törődni a hoL nappal, csak a mával. Az író által megrajzolt jelenségek léteznek. De azt nem látni, hogy a mi társadalmunkban az emberek többsége nem ilyen, mint ezek a figurák, több mint tévedés. Aki nem látja meg, a mai közéleti problémákat vizsgálva, hogy milyen elementáris erővel tör fel az ilyen jelenségek ellen a tömegek felháborodása, menynyire elítélik ezt egyszerű emberek és vezetők, társadalmi, gazdasági, állami szervek egyaránt — aki ezt nem látja — nem képes, vagy nem akarja meglátni a valóságot, A tények könyörtelenek. A valóságos és könyörtelenül létező tények mélyreható elemzése alapján viszont felismerhető: Társadalmunk alapkonfliktusa nem a kispolgárosodási folyamatban, nem egymás ellen küzdő, acsarkodó emberek kiábrándulásában, nem eszmét és eszményképet feladó nihilizmusban rejlik, hanem... Hanem egészen másban. Abban a valóban létező küzdelemben, amelyet a társadalom túlnyomó többsége folytat az ilyen jelenségek ellen. A Csák Gyula által ábrázolt világ nem a valóság. Nem is „a valóságnak egy mikró-részecskéje", ahogyan írja. Inkább lombik, bán készült, saját recept szerinti mikróvilág. Téved az Író, amikor úgy hiszi, mondja és ábrázolja, hogy mindaz a sok negatív jelenség, ami hőseinek jellemét terheli, szocialista világunk talaján keletkezett. Mert, ha lassan két évtizede is, hogy magunk mögött hagytuk a kapitalizmus társadalmát, a maradványait még nem számoltuk fel teljesen. Annak a világnak, amelyben az ember emberinek farkasa. szörnyű nyomai maradtak a lelkekben, a gon* dolkodásban, a szokásokban. Ezek ellen még sokáig fogunk harcolni. Egyszerű lenne harcunk, ha a bur- zsoá gondolkodás maradványai abban jelentkeznének, hogy egyesek az utcasarokra állva kiabálják: „Le a szocializmussal!” A burzsoá gondolkodás sokkal bonyolultabb formában jelentkezik. S bizony az is előfordul, hogy hordozója „Éljen a szocializmus”-! kiált, de cselekedeteinek rugóját a régi világ törvényei szabályozzák. Csák Gyula drámájának valamennyi hőse ilyen. Va<?v olyan, aki éppen most hódol be végleg a nihilizmusnak, s most mond le arról, hogy valaha is „Éljen a szocializmus”-* kiáltson. Az a baj, hogy az író — félreismerve társadalmunk alapkonfliktusát — nem azt a küzdelmet mutatja be, ahogyan a szocializmus eszméi összecsapnak és diadalmaskodnak a múlt maradványaiként jelenlévő burzsoá eszmékkel, hanem a letűnt világ eszméitől terhes emberek egymás elleni marakodását tartja jellemzőnek. Az író a maga lombikjában olyan világot teremt, amelyet a kapitalizmus farkastörvényei kormányoznak — szocialista viszonyok között. Hibás az a mű, amely társadalmunk mai keresztmetszetét, vagy annak még oly kicsiny mikrorészecskéjét kívánja ábrázolni és ilyen rosszul húzza meg a frontvonalat, nem ismerve fel, hogy az az emberek gondolkodását tekintve is a szocializmus és a kapitalizmus erői között húzódik. Varga József ]ach és Mozart birodalmában Közel hatszáz gyerek és felnőtt tanul hangszert, éneket Szolnokon, a Bartók Béla zeneiskolában. Cincog- nak az első évesek a hegedűvel, meg-megbotlanak, az apró kezek a zongorabillentyűkön. Aztán évek során át csiszolódik a biztonság. Ügyesebbek lesznek a kezek. Zenéhez értő, zenét szerető emberek kerülnek ki a zeneiskolából. Dér Klárának már egészen jól megy a zongorázás, Valkó Mihályné tanárnő nagy elmélyültséggel foglalkozik vele Jávor Márta hegedűtanárnő tavaly végezte a főiskolát Nagyon szereti a kicsiket és azok is őt. A Hegedű ABC első füzete fekszik a kottatartón. A tízéves Varga Kati nagy buzgalommal gyakorol egy gyermekdalt Ezt a hangszert is sokan szeretik. Halász Kati egy Haydn dalt tanul. Ezúttal nem ő ül a cselló mellett, hanem tanárnője, G. Bányai Ildikó. A tanítvány az ő kéztartási technikáját figyeli A múlt héten megkezdődtek a félévi vizsgák az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Marxizmus—Le- ninizmus Esti Egyeteméin Ez alkalommal az egyetemen működő negyvenkét osztály mintegy kilencszáz hallgatója tesz bizonyságot féléves szorgalmáról. A múlt héten először a politikai gazdaságtan és a nemzetközi munkásmozgalom szakosító tanfolyamainak másodéves hallgatói tették le évfolyam vizsgáikat és megkezdték a készüMegkezdődtek a félévi vizsgák a marxizmus-Seninizmus esti egyetemen lődést a tavasszal sorra kerülő államvizsgákra. A többi szakosított tanfolyamon többnyire a most kezdődő héten zajlanak le a vizsA* január 16 és 24-e közötti héten azonban főleg a politikai gazdaságtan lesz a sláger. Hétfőn ugyanis a 3 éves tagozat másodéves hallgatói kf>zdJk el a számadást arról, miijén szorgalommal, figyelemmel tanultak ebben a félévben. A most kezdődő hét elé várakozással tekintenek azok is, akik az ősszel kezdték el az ipargazdasági szakosított tanfolyamot. Ebben az oktatási formában most lesznek az első vizsgák. Ugyanebben az időszakján tesznek féléves vizsgát a hároméves tagozat harmadéves hallgatói is, a munkásmozgalom történetéből. A jövő hónap elejére is marad elég a drukkból és izgalomból, mert a hároméves tagozat elsőéves hallgatói ekkor vizsgáznak filozófiai tanulmányaikból.
