Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

1965; január 13; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 postáiéból Olvasóink íriák Aki a Parlamentben volt Búkor Mihály volt úttörőcsapatunk legjobb tagja az elmúlt évben, s jutalomképpen december 26-án Bu­dapestre mehetett a parlamenti fenyőfaünnepségre. Mindent részletesen elmesélt. Megtudtuk tőle, hogy 17 méteres karácsonyfa állt a kupolacsarnokban, rajta sok-sok szaloncukor és dísz. Jelmezversenyt is rendez­tek, melyen mintegy kétszázan vettek részt, a díjakat a Mikulás osztotta ki. Az első és a harmadik helye­zést Szolnok megyei pajtás nyerte el. Volt még tánc- és játékverseny, s látták a rajkózenekart és Eodolfó bűvészt is. Majd elektromos játékokkal szórakoztak, s kisfilmeket néztek. Az ünnepség után megtekintették az új Erzsébet-hidat is. DRÄVAI MAMA Tószeg, Vörösmarty út 34. Két úttörő hír Az elmúlt év végén osz­tályunk, a VI/C kapott 40 akácfát. Megígértük, hogy társadalmi munkában elül­tetjük az iskola udvarán. Buzgón ástuk a gödröket, hordtuk a vizet. Nevelőink nagyon örültek a meglepe­tésnek. Szénás! Erzsébet Jászberény, Mici-mackó őrs Csapatunk elhatározta a tanév elején, hogy felsza­badulásunk 20. évforduló­jára albumot készítünk a város fejlődését ábrázoló képekből. Sorba jártuk az üzemeket, iskolákat, fonto­sabb középületeket. Gyor­san gyűltek az adatok, az anyakönyvben felkutattunk három olyan fiatalt, akik a felszabaduláskor szület­tek. Most már csak a tsz-ek fejlődésének története hiányzik. Reméljük,, az áp­rilis 4-én nyíló kiállításon albumunk is szerepel majd. Török András Párduc-őrs, Törökszentmiklós, Mártírok útja 142­Az elmúlt héten kedves vendégek jártak az Űttörő- házban, a Tábortűz szer­kesztőségéből — Kukkantó Marci és munkatársa hoz­tak magukkal egy nagyon ügyes lengyel bűvészt is. Sok ifivezető és úttörő fo­gadta őket, szeretettel. An­kéten vitattuk meg az új­ságot, majd megkezdődött a Tábortűz-vetélkedő, sok szép nyereménnyel. Cseré­be a felejthetetlen élmé­nyért egy kis Lehel-kürtöt adtunk át nekik. NYILAS ÉVA, Seputnvik-őrs, Jászberény, Rákóczi út 33/b. Villamosítás örömmel tudatom, hogy Kunszentmártonban a Sza­badság utcában a régi vil­lanylámpa helyett új neo­nokat szereltek fel. Az idén még a Táncsics út és Dózsa György út is portalanítva lesz, és betonozzák mind­kettőt. Vincze János Kunszentmárton, Zalka Máté u. 15­Cikkünk nyomán Gyógypedagógiára javasolják című 1965. január 5-én megjelnet cikkünkhöz fűz vé­leményt Kalydy Sándor, a szandaszöllösi általános is­kola igazgatója. Cikkünk lényegét — azt, hogy a kis Lengyel Júliának gyógypedagógiai iskolában való el­helyezése szükséges, és hogy ennek érdekében nem tettek meg mindent — nem cáfolja. Maga is szükségesnek tartja a kislány ilyen inté­zetben való elhelyezését. írja még levelében, hogy az iskola pedagógusai sokat foglalkoztak a kislánnyal — amit mi nem vonunk kétségbe —, rendszeresen korre­petálták az órákon kívül is. A hátsó padba pedig nem büntetésből, vagy megkülönböztetésből ültették. Panaszok, intézkedések Nincs lámpaüveg Elpattant a petróleum­lámpánk üvege, s mivel nem volt otthon tartalék, vásárolni szerettünk volna a boltban, de elutasító vá­laszt kaptunk. Este vendé­geket hívtunk, de így kény­telenek voltunk gyertyával, vagy olajmécsessel világí­tani, ugyanis a fény még nem jutott el hozzánk, — pedig úgy gondoljuk, egy­formán fizetjük a küzség- fejlesztést, nekünk is járna a villany. MOLNÁR ISTVÁNNÉ Tiszafüred, Néphadsereg u. 14. Megkaptam a munkabért Tudatom, hogy december 10-én a rozsét, 20-án pedig a gödörásásért járó munka­bért is megkaptam teljes egészében. Ezúton szeret­ném megköszönni a Néplap segítségét, melynek ered­ményeképpen hozzájutot­tam járandóságomhoz. Czibulyka Jánosné Vezseny Szerkesztői üzenetek Dorogi László, Tiszate- nyő: Kérésére a Moziüzemi Vállalat közölte, hogy a nyugdíjas mozibérletet ok­tóber elsején vezették be a megye városaiban kísérlet­képpen, azonban az érdek­lődés távolról sem volt olyan nagy, mint gondol­ták. A megindulás óta a hat városban összesen 280 bérletet vásároltak csak. Marton László, Cibakhá­za: Szakmunkás-vizsgához — egy éves átképzés után — négy év szakmai gya­korlat szükséges. Ezenkí­vül: ha 1930 előtt született, hat osztály, ha 1930 után született, 8 osztály elvég­zése. Ha ezek a feltételek megvannak, jelenlegi mun­kaadójától kérjen javaslatot szakmunkás-vizsgára, s egy kérelemmel küldje be a Munkaügyi Minisztérium 605. sz. iparitanuló Intéze­tének (Szolnok, Petőfi S. út 1.) A kérvényre 10 Ft-os okmány hély eget ra­gasztani. Ugyancsak mellé­kelje iskolai végzettségéről szóló bizony itványát, vagy annak másolatát. . Nádas lmréné, Szolnok: A Gép- és Gyorsíró Iskolá­tól (Szolnok, Beloiannisz út 63.) a következőket tudtuk meg: kifejezetten gyors- és gépíró tanfolyam nincs. Kétéves esti iskola van dol­gozóknak — lehetőleg iro­dai dolgozóknak —, mely hetenként három alkalom­mal foglalkoztatja hallga­tóit, 17—20.30 óráig. A be­iratkozáshoz legalább a 8 általános iskola elvégzése szükséges, s természetesen a munkahely javaslata. Az oktatás minden év szep­temberében kezdődik. Ifj. Sisa János, Jászbe­rény: Tisztiiskolába történő felvételhez gimnáziumi érettségi szükséges (vagy egyéb középiskolai érettsé­gi). Ezenkívül erkölcsi bi­zonyítványt, — önéletrajzot kell beküldeni, valamint nyilatkozatot, hogy miért választja a katonai, pályát. Azt tanácsoljuk, az érett­ségi megszerzésének évében ez ügyben a katonai kiegé­szítő parancsnoksághoz for­duljon, ahol részletes tájé­koztatást kap. P. Antal, Kenderes: Ver­se nem alkalmas közlésre, az erőltetett rímek helyett próbálja gondolatait prózá­ban leírni, ha úgy érzi, hogy mindenképpen írnia kell. O. Árpád, Budapest: Be­küldött írását, sajnos, nem tudjuk használni. Rossz publicisztikának tartjuk. — Hangulatos, rövid írásokat küldjön, amelyekben egy- egy megfigyelését rögzíti. B. D. Gábor, Debrecen: Versei még csak kevéssé sikerült próbálkozások, gon­dolatainak sokat kell még érlelődni és meg kell talál­nia kifejezésükhöz a szép formát is. Ha úgy érzi. hogy ebben előbbre tudott lépni, akkor ismét keressen fel bennünket írásával. Cs. Lajos, Pusztamonos­tor: Kedves kispajtás, leve­led megkaptuk) beküldött verseid témája megkapó, közölni azonban nem tud­juk őket. Nagyon szerethe­ted a verseket, olvasgass sokat. A magyar irodalom­ban sok szép költeményre bukkanhatsz. Nem is lenne jó, ha mindenki verset írna* Irodalmi Martfűn Bármilyen jóbarátunk is a könyv, a személyes ta­lálkozások élménye mégis elevenebb, maradandóbb.— Ebben az élményben lehe­tett részük mindazoknak, akik jelen voltak hétfőn este a martfűi versbarátok körének irodalmi estién. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a művelődési ház nagy tánctermét. Ci­pőgyári munkások, mérnö­kök, tisztviselők, pedagó­gusok, diákok, egyszóval olyanok jöttek el, akiknek őszinte érdeklődése feledte­ti az íré—olvasó találkozá­sok szükségességéről folyó, időszakonként fel-fellobba- nó vitát. Ezen az estén a martfűi­ek Vas István Kossuth-df- jas. Fodor András és Som­lyó György József Attila- díjas költőket és Csernus Mariann színművésznőt lát­ták vendégül. Az írók. a költők egy ki­csit talán kötelességszerűen ilyenkor arról beszélnek, hogyan jegyezték el magu­kat az irodalommal. Magukról vallottak most is a figyelő tekintetek előtt a jelenlévő költők, de ez a találkozás nem süllyedt mégsem öncélú ismerkedés­sé. Az alkotók nem trak- tálták a közönséget „in­tim” műhelytitkokkal, meg­maradt mindig központban a vers, a költészet, e nyug­talan, izgalmas kort kife­jezni akaró művészi szán­dék. Akik eljöttek erre az irodalmi találkozóra, azok nem egyszerűen csupán megismerhették a résztve­vő költőket, hanem tartal­mas, szép irodalmi élmény­nyel is gazdagodhattak, — amely talán útjelzőül is szolgálhat majd további tájékozódásukhoz a mai magyar lírában. — rg — székei ifs ég Anekdoták szenvedő hőse, legendáknak beillő tör­ténetek szereplője volt a múltban a rászedett ember. Szélhámosok, ügyeskedő ügynökök éltek vissza tájéko­zatlanságával, csalták ki pénzét, sóztak nyakába ér­téktelen holmit. Mint társadalmi jelenség, ez már a múlté, de mint egyedi esettel, sajnos, még manapság is találkozunk. Előfordul, hogy „ügyeskedők” lóvá• tesznek hiszékeny embereket, busás tandíjat fizettetve velük naivitásukért. A rendőrség a közelmúltban lep­lezte le „nepperek”, lelkiismeretlen ügynökök hálóza­tát, alcik a fővárosba bútorvásárlásra érkező falusiakat a méregdrága kisiparoshoz irányították. Az ügynök százalékot kapott, a kisiparos jó áron túladott ósdi bútorain, csak a vevő járt rosszul... Kettőn áll a vásár — ritkán gondolunk arra, ami­kor a rendőrségi krónikában hasonló ügyet olvasunk. Házasságszédelgő — s akik hittek neki, üzletember, aki mindent megszerez — s akik előleget adtak neki, üzenetet hozó jóasszony — s aki egyedül hagyta o lakásban: elválaszthatatlan, a szélhámos csak akkor élhet meg, ha vannak, akik hagyják magukat rá­szedni! „Csomagban kaptam” — mondja az újmódi kofa- asszony, s busás felárral adja azt, amit az állami üz­letbe vásárolt. „Príma minőség!" — állítja az álkis­iparos, j elsózza a ragyogóra kikent-kifent, szúette bútort. „Meglesz az esküvő!" — így a házasságszé­delgő, csak éppen útiköltséget kér, meg kölcsönt, mi­vel nemlétező saját pénzét éppen ház, telek stb. vá­sárlásba fektette... Hiszünk nekik? Előfordul! Sokszor bizony nem teszünk különbséget bizalom és oktalan hiszéícenys'g között, nem mérjük meg az embert, őszintén szól-e, hihetünk-e neki? Az áldozatok, a rá­szedettek aztán legtöbbször csak a bíróságon jönnek rá, kiben bíztak meg, kinek a szavát hitték. Legyünk bizalommal egymáshoz, de ne legyünk hiszékenyek. Más kárán tanul az okos! (m. o.) OrvOOOOOOOQOOOQOOOCXXiOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOCXaO Orvosi tanácsok magnetofon szalagról Egy követendő túrkevei kezdeményezésről és a város egészségügyi terveiről „Hasznos és érdekes újítást vezetnek be a tavasszal Túrkevén. A várakozó betegek részé­re magnetofon-szalag­ról 5 perces egészség- ügyi előadásokat tarta­nak” (újsághír). Ezzel kapcsolatban keres­tem fel Túrkevén dr. Há­mori Rezsőt, a megbízott városi főorvost. — Hogyan született ez az újítás, milyen célt szolgál majd és hogyan akarják megvalósítani? — Tavalyi eredményeink korántsem lyanok. amilye­nekre számítottunk — mon­dotta. — Nem panaszkod­hatunk az. egészségügyi elő­adások látogatottságára, de nem tartjuk elegendőnek ahhoz, hogy különböző jár­ványos betegségeket meg­előzzünk. Tavalv például 1968-hoz viszonyítva szaporodott a vérhas megbetegedése1' -z® - rra. Ennek egyik oka, hogy a betegek a könnyebb ’e- tolyású vórhaa megbetege­déssel nem mennek orvos­hoz, vagy ha igen, az egy- személyre kiírt gyógyszert az egész család szedi. így aztán senki sem gyógyul meg a családban, sőt egy­mást fertőzik meg. — Ilyen és ehhez hasonló esetek megszüntetésére ügy gondoltuk, kiváló módszer lesz, ha a betegvárókban rövid, általános egészség­ügyi előadásokat tartunk. ért vettünk egy magne­tofont. Tervünk, hogy már­cius elsejéig mintegy ötven előadást veszünk szalagra, s szeptemberig ezeket játsz- szuk le. — Mégis milyen téma­körökkel foglalkoznak mijd ezek az előadások? — Különböző szakorvo­sok a saját területükről ál­lítanak össze mindenki szá­mára árth tanácsadáso­kat. így többek között a szív megbetegedésekről, a gyermekbetegségekről és az általános egészségügyi prob­lémákról. — Ezen kívül milyen egészségügyi feladatokat akarnak megoldani az idén? — Az idén is megszer­vezzük a téli egészségügyi előadásokat, melyeket film­vetítéssel kötünk egybe. Az orvosok, ha a szükség meg­kívánja, a tanyaközpontok­ba is kimennek, négy védő­nő orvosi körzetenként be­osztva. állandóan látogatják a családokat, sőt tavasztól őszig havonként megfordul­nak a tanyákon is. A gép­javító állomáson 250 fel­nőtt és 120 iparitanuló ré­szére balesetvédelmi és el- sősegé'vnyú.Uási tanfolya­mot tartunk. Ugyanazt megszervezzük va'amennyi terme1 őszövett'ezetben is. A Vörös Csillag Tsz üzemegy ségei és brigádsz-M'ásai kö­zött pedig tisztasági ver­senymozgalmat szervezünk. Mindezek mellett fokozott figyelmet szentelünk az al­koholizmus és a tbc. elleni küzdelemnek is. — Majnár — Demus feltámadása Érdekes históriákat be­széltek a társaságban. Min­denki mondott egy-egy el­mondani érdemesnek vélt történetet. — Nekem a cigányokkal volt egy esetem — kezdte a rendőr százados. — Sokai járok köztük, ha meglát­nak, körül állnak és fújják- fújják a panaszukat vagy örömüket. — Nemrégiben történt... Azt utcán találkoztam De- mus feleségével. Demus ré­gi ismerősöm, falumbeli. Ö is elkerült hazulról, itt dol­gozott, ahol én is vagyok jt5 pár éve. Felhajtotta a poharat, s előre nevetett a történetre, — Mint mondtam, az ut cán talállcoztam a feleségé­vel és néhány rokonával. Feketében, siralmas képpel, koszorúval kezükben, szo- morkodva álltak elém. Kér­désemre eljajgatták, hogy meghalt Demus, a drága-jó, a bitang, a szegény... — Elámultam, mert egy­két nappal előbb még lát­tam. Jó egészségben, lehe­tett olyan száz kilónyi élet benne. — Hogyan, mi baja volt? Nem tudták. Most kapták a táviratot, gyászos szűk­szavúsággal, hogy: „Meg­halt Demus”. Végigfutották gyorsan a rokonokat, akik a községben laktak, össze­csődültek, fekete ruhát tüs­ténkedtek magukra, élőké- szítették a koszorúikat és összevesztek a kalauzzal, mert nem mindenki fért fel a buszra. — „Lássa, százados ér, még a te^eláSTe se hozott el mindannyiónkat” — ke­seregtek. — Egy-két telefon, s nem­sokára kiderült, hogy egy szó nem sok, annyi sem igaz az egészből. Demus kint mulat a barakkban. Pityó- kásan elhatározta, hogy megijeszti a feleségét. A postáról ismét visszament, jól érezte magát a poharas haverokkal. Elmesélte a táviratot, röhögtek a vic­cen, ittak tovább összeölel­kezve. De nem sokáig, mert De- must hamarosan a felesége ölelte-pofozta. — Te gazember, mi lesz a rokonokkal, akik meg­kapták a táviratot?... A jóasszony Pestre, Du­náiéira, ide-oda ijesztette el a hírt. Demusra ráparan­csoltak, hogy azonnal küld­jön újabb értesítést. Az rá­állt, feladta a talegráfot a messzi famíliának: „Demits él”. — Ennek örömére igazán le kell ereszteni egy-két to­roköblítőt. Bejöttek ide a rokonok a vendéglőbe, hoz­ták a koszorúkat is. — Hát ezekkel meg mit csináljunk? — Rakják le ide a föld­re... — szólt Demus. Azok pedig szépen sor­ban elhelyezték a koszorú­kat, s aztán együtt koccint- gattak Demus és mindany- nyiuk egészségére. (v. p.) Érdekességek atlasza Lovgnette, pillanat alatt cserélhető üvegekkel. Vise­lője más-más színű üvegen át nézi a világot, a nap­szaknak és a körülmények­nek megfelelően. * Baba megrendelésre: el­küldik a „babagyárba” a gyermek fényképét, hogy a baba hozzá hasonlítson. ♦ Botvinnik sakk-világbaj­nok kijelentette: „A robot­gépek rosszul játszanak. — Most szuper robot-gépen dolgozom, amely úgy ját­szik majd, mint nagymes­terhez illik”. * Megjelentek a „kétéltű’* helikopterek az Egyesült Államokban. A „repülő ba­nán” helvét az „úszó ba­nán" foglalja eL

Next

/
Thumbnails
Contents