Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Romain Rolland Az éppen felszabadult Párizs 20 évvel ezelőtt a francia szellemi élet nagy halottját temette. Romáin Hollandtól búcsúzták midazok. akik több mint félszázadon át olvasták és szerették regényeit, ügyelték és követték eligazító szavát a század történelmi küzdelmeiben. Jelentősége, egyéniségének sugárzása két évtized után sem csökkent. Műve és életének példája kiállta az idők próbáját, ma is gyönyörködtet, útbaigazít, korunk nagy feladatainak jobb megértéséhez segít. Ma is százezrek olvassák nagy regényeit: a Jean Christo- phe-ot, a Colas Breug- nen-t és az Elvarázsolt lélek című modem eposzt. Ezekben a művekben a világ irodalomkedvelő közönsége a legjobb francia realista $ lélekelemző hagyományok folytatójaként ismerte meg Romain Hollandot. Művészi erényeiken túl ezek a regények társadalmi-politikai eszméikkel is mindig hatottak. Jean Christophe története a nacionalizmus ellen, a nem igazi érdekeikért egymásnak ugrasztott népek barátságáért emelt szót. Ezt az állásfoglalását is jutalmazta a svéd Királyi Akadémia, amikor 1916-ban Kobel-díjjal tüntette ki. Elsők között üdvözli lf^ 7-ben a Nag> Októberi Szocialista Forradalmat. Svájci, emigrációjában konok következetességgel harcol az imperialista háború ellen. S amikor a 30-as évek, a fasiszta előretörés ismét felidézi a pusztító háború veszélyét, Romain Rolland egyik vezetője lesz a békéért vívott antifasiszta küzdelemnek. Elvarázsolt lélek című regényét is a t^ilárd antifasiszta, a szocialista humnaista pátosza hatja át. Idáig jutott korával lépést tartó fejlődésben az atz fró, aki polgári íróként is jelentős művekkel vívott ki rangot. Ezek közül különösen említésre méltó drámaírói tevékenysége, ma is tanulságos és hatékony kezdeményezése a modern népszínház megteremtésére. Korénak egyik legműveltebb írója volt, Beethoven, Michelangelo, majd ' Tolsztoj életrajza nagyon sok olvasónak segített helyes művészi és erkölcsi szemlélet kialakításában. Romain Rolland Magyarországon évtizedek óta igen népszerű. Nagyobb művei sorban megjelentek magyar fordításban. Tolmácsoló« közül mindenekelőtt Benedek Marcellel tartott fenn jó személyes kapcsolatot — Halálának 20. évfordulóján is éppen Benedek Marcell fogalmazta meg a magyar olvasók véleményét Romáin Rolland- nä: minden szava, minden sora az ember ma- gáraeszmélésének és fel- emelkedésének ügyét se- rftette: Derít Tamás SteUAgyi GySrgryt Hová tűntek...? • Elhangzott a rádió és a televízió szilveszteri műsorában. Egy kérdés gyötör már évek óta, melyre tőletek választ várok, áruljátok el, talán tudjátok: hová tűntek a proletárok? De tényleg. Mondjátok, hová tűntek? Hiszen itt egykor, nem is régen, annyi proletár volt az országban, amennyi csillag van az égen... Heteken át kijártam egy gyárba- Kiderült, hogy hiába járok; a munkásosztályt megtaláltam, de eltűntek a proletárok...1 Vidéken csupa téesz paraszt van- Azok meg, akik Pestre járnak: háztáji menyecskék, kalmár kofák, nem nevezhetők proletárnak... Elmentem még a kápolnába is! (Ebből ma nem származnak károk) De így szólt a pap; „Csak Isten tudja, hová tűntek a proletárok? Sokezer autó robog az utcán, (ettől van a forgalmi válság) a volánnál nem tőkések ölnek, de kik? hol van a proletárság? A keresgélést nem hagytam abba, benéztem egy budai bárba; láttam ÍQIorvost, kazánkovácsot, de nem ütköztem proletárba... A lóversenyen ezrek tolongtak; vésztők, nyerők és bukmékerek, proletárt viszont egyet se láttam, erre, ha kell, esküdni merek!... A lilacsempés gőzfürdő mélyén, mint a rákok pirosra főzve, nem proletárok — reumások — heverésztek a sűrű gőzbe... A Gundelnál egy asztaltársaság — fütyülve a tetemes árra — kacsát fogyasztott!, de közöttük sem akadtam éhes proletárra... Egy építkezésen kergetőztek munkaidőben vidám párok: malteroslányok és ácslegények, (de) ezek sem voltak proletárok...! Szemügyre vettem az ifjúságot, jólöltözöttek, tiszták, nettek; ipari tanulók, gimnazisták, (de) a proletárok hova lettek?! Kik állnak sorban olasz vízumért? — melyért magam is sorban állok — Kik vesznek bútort és hűtőszekrényt9 A nép! — de kik a proletárok...?! Kik lottóznak? Kik hizlalnak sertést? Ki tart papagájt, vagy kanárit? Tudom a lakosság, node akkor — voltaképpen ki proletár itt?!... Ki proletár? Senki- Mégis vallom, ha a tényeket veszem sorra; a költő is egykor erre gondolt, ilyen proletár utókorra! Ahol a szó a tettel egyezik, mint e versben a sok fura rim, a proletárt már csak a lexikonban találni, hölgyeim és uraim...! KORODA MIKLÓSt Kakas-tragédia Marci végzett K. Görbe Mihály módföl akt büszkélkedett a kakasaival. Mint majd kitudódik: fejfáját is e réven szerezte, a K. betű mögött rejtező ragadványnevet. Annyi szent, rászolgáltak a dicsőségre a Görbe-porta délceg, sarkantyú® lovagjai: a fogoly barna ruhás Leghorn Gyurka, a porcelán- színű Orpington Jancsi s főként Parlagi Magyar Marci. Hej, Mard kakas! Nem akadt párod Görbeházától Görbeszállásig! A nyakad pompás, lágysárga, akár a csurgatott arany. A hátad narancsvörös, mintha déltengeri nap csókolgatta volna, a hasad fényes-fekete, a farkad, — merészen lengő, fekete farktollad, zöldesen csillámlott, mintha smaragddal ötvözött acélból készült volna. Égő vörös tarajad vetekedett a római katonák sisakdíszével, cifra sarkantyúdat megkívánhatták volna az aranysarkantyús vitézek! Büszke hajtása az indiai erdők szabad szárnyasának, a díszruhás bankiva-tyúk- nak! — Szebb a Marci, mint a páva! — pityogták, ká- rálták hízelkedve az udvar szépei. Ha széttekintett portáján és felharsant gőgös, csábos szózata, a fehémép hevesen köszörülte csőrét, izgatottan kotkodácsolt: ugyan kire esik választása? S amikor Marci, földet söprő fényes szárnyát csapkodva, peckesen, szerelmi vágytól duzzadtan, körüljárta a la szoba hívott Orpington leányzót vagy Leghorn menyecskét, — még a kotlósok is lázasan fészkelőitek tojásaikon. Mihály bácsi ilyenkor maga is kihúzta derekát és kakaskodva pislogott a toráncon tévő-vevő ürzse nénire. Hanem való-iában Marci hangját tartotta a legtöbbre, zengő, érces, férfias kukorékolását becsülte fölöttébb. S még inkább a baromfi- udvar urának ama erényét, hogy pontosan jelezte az időt. Tudta: mennyit mutat a toronyóra, amikor Marci rázendít hajnalban, Nváron korábban, télen későbben. a nap járása szerint. Dicsekedett is a faluban: milyen derekas ébresztőszerkezet az ő kakasa, külünb a leghíresebb svájci óránál, vagy a Stár ébresztőnél. Ügy jelzi az a pontos időt, akár a rádió... Mült pénteken Nyíregyházára kellett utaznia. Hajnalban indult a vonata. _ E gyesek ilyen esetben felhúzzak az ébresztőóráit, mások szólnak a bakter- nek — Mihály bácsi nyugodtan hajtotta fejét párja párnájára, tudva-tudván: Marci felébreszti. Nagy kiállításról álmodott javában, éppen az ő okos kakasa kapta a nagydíjat, amikor érces szózatra riadt: — Kukoriku! Kukoriku! Kukorikuuuu! Görbe Mihály öklével dörzsölgette csipáit és gyönyörködve dörmögte: — Ej, be szépen szól az én kokasom! — azzal kapta gúnyáját, jót húzott szil- vóriumos bütyköséből, zsebrevágta a kisebbik fiaskót s útnak eredt. Kakasszó kísérte az állomásra vaksötétben. Majd nekiment Kása Pistának, a helybéli vasúti sízenthérom- ságnak, — lévén a kiváló férfiú állomásfőnök, pénztáros, bakter egy személyben. — Hová, hová, Mihály bácsi? — érdeklődött Kása Pista. A kakasok büszke atyja félvállról felelt az oktalan beszédre. — Bakter — ébreszteni! Hová a fenébe mehetnék! A félötöshöz jöttem. — Aztán hozott magával valami morzsolni valót? — utalt Kása Pista az öreg nagyhírű szilvapálinkájára, melyeit errefelé se nem szopogatnak, se nem kortyolgatnak, hanem morzsol- gatnak. Mihály bácsi elővette az úti butélykát: — Mér nem ezzel kezd- ted? Addig elegendő lesz kettőnknek... — Magamnak se nagyon, — méregette a lapos bütyköst a bakterfőnök. — Négy és fél óra nagy idő! Mihály bácsi szemöldöke felszaladt: — Négy és fél óra? Legföljebb egy fertály idő! Az én Marcim éppen két fertály órával az indulás előtt ébreszt, hogy komótosan ideérjek. — Akkor talán nem a maga Marcija volt... — vélekedett Kása Pista. — Hanem valamiféle .kísértei-, ébresztő... Mert éppeö éjfelet üt a vasút hivatalos órája. — Bolond bakter! — pia- legott Mihály bácsi. — Még lóvá,tenne, ha engedném, ha nem ügyelne rám a kokasom! — S azzal szótlan hátat fordított Kása Pistának, leült a kis padra és várakozott. Egy fertály órát, aztán még egyet — Csak nem virradt. — Biz már több kettőnél! — nyugtalankodott Mégis az állomásfőnöknek lenne igaza? Beballagott az őrháznyi állomásra, megnézte a „hivatalos” órát Fólegyet mutatott, éjfél utón. Kalapját szemébe húzta és hazafelé indult egyre inkább szaporázva a lépést. Meg sem állt a tyúkólig. Ott szunyókáltak büszkeségei, — ahogy illendő a — kakasülőn. — Na, Marci, ütött az órád! — ítélkezett zordon nan. A tyúkok motyogtak, biztosan Marciról álmodtak, a jércék pislogtak, a három kakas csodálkozva kapkodta tarajos fejét. Mihály bácsi fojtottam szólt, mint az ítélet: — Bolonddá tettél? Csirkefogó! — Mire Marci kakasokkal kukorékolhatta volna: tán aki mondja... mivelhogy a megdühödöti kakasgazda abban a minu- tában megragadta a baromfiudvar nyalka legényének aranysárga nyakát, elővette háborút látott bicskáját és átvágta Görbefalu első kakasának torkát, — Eriggy a kísérteted után! Kukorékolj a másvilágon! — búcsúztatta. — Kibe bízzék az emberfia, ha még a tulajdon kakaséban sem? Nem elég, hogy megbolondult az időjárás, még te is megvesztél... Ébresztőórát csinálok belőled, — tudós masinát veszek az áradból! Marcit éppen koppasztot- ták, mikor Derzsi Józsi átszőtt, a szomszédból a palánkon: — Halott®. Mihály bácsi? Vándorcirkusz járt a faluban az éjszaka! Egyikük úgy kukorékolt szakasztott olyan szépen, háromszorosára nyújtva, mint a maga kokasa, a Marci! Láttam őket, éppen kimentem az udvarra... • Azóta viseli Mihály bácsi a fejfát: Kokas Görbe Mihály. Legalább is így száll a kakasszó trágyadombról, trágyadombra, így pityog- ják, özvegyked" tyúkanyák, a kis kakasoknak, imigyen adják csőrről csőrre Marci históriáját a hegyes, bánatos kis jércék. Még négy kiskutya a 101-hez Kent grófságban Blaze. hároméves rendőrkutya nyerte meg „Anglia legjobb kópéjának idei díját: két nap alatt húsz gonosztevő nyomára vezetett • Whisky, egy devoni lelkész kutyája egészen kiskorától fogva megszokta, hogy minden vasárnap ott ül a Szent Lukács templom oltárának lépcsőjén; végigvárja gazdája beszédét és az egész istentiszteletet. Tizenegy év alatt egy alkalmat sem mulasztott el és egyszer sem szakította félbe a prédikációt • Merry, fiatal bulldog — megölt egy disznót. — Két évig „ólfogságra” ítélték. Merry azóta annyira megbánta tettét, hogy csak gyümölcsöt és tojást eszik. Még a macskát sem kergeti me&i Az ausztráliai Brisbane- ben életmentő érdeméremmel tüntették ki Bimbó kutyát, „aki” megmentette balesetben megsebesült gazdáját. Távoltartotta tőle a ragadozó madarakat és nyolc napon át őrizte a közeli magányos kunyhóban. RUFFÍ PETER: MÁSFAJTA RAJ 4 zt a József Attila-fo- galmazta új népet, a másfajta raj-t kerestem 1964 őszén az általános iskolák nyolc osztályában. Városban, falun és tanyán egyaránt jártam. A szenvedélyes kíváncsiság kergetett végig az országom Az ötven évesek nevében kérdeztem a hat-tizennégy éveseket. Az apák kíváncsiságával fordultam feléjük: milyen nemzedék jön utánunk? Az én nemzedékem élete — ötven éves vagyok s az első világháború hadüzenetének a napján születtem — ráment a történelemre. Mi átéltünk két világháborút, pusztulást és menekülést, átéltük azt a tragédiát, * hogy egész hazánk fronttá változott, végig-bukdácsol- tunk a személyi kultusz időszakán, húsz év óta egy gyökereiben más, forradalmi korszakot élünk és építünk, felsugárzásokkál és megrázkódtatásokkal, volt úgy, hogy hitünk halová- nyodott, s úgy megint, hogy ez a hit magasba szökött, A megrázkódtatások, történelmi viharok, társadalmi forradalmak, a pusztulás és az építés apáinak a nemzedékével kérdeztem az iskolapadokban: kik — jobbak — jönnek-e utánunk’ 4 mikor leballagtam az általános iskola nyolcadik bé osztályának a kedves lányai közül az utcára, amely esős volt és síkosán fénylett, azt mondtam magamban összegezésként: Másfajta raj. Miben új, s miben másfajta? — erre szeretnék felelni annak az utazásnak az alapján, amelynek során kétszáztizennégy különböző kérdést tettem fel nyolc különböző osztály háromszáznégy tanulója — lányok és fiúk — előtt. A múltról tudnak-e valamit? Általánosságban igen keveset. Él bennük egy tagadó készenlét és állapot: nem nagyon kíváncsiak rá, s nem is igen akarnak a múltról tudni. Ennek a taszításnak az okát nem tudtam kielemezni, de éreztem szüntelenül. Fogalmuk sincs arról, hogy kik voltak a nyilasok. Többen televíziós játékokat emlegettek, a elég sokan arra a kérdésre, hogy kik voltak o nyilasok, azt felelték, hogy Teli Vilmos és Robin Hood. Horthyról csak homályos fogalmaik vannak. Volt, alá vezérnek mondta; a legtöbben régi huszárnak tartották. Ezt a választ különböző helységben és más osztályokban azzal indokolták, hogy huszár kellett legyen, mert „lovon ült”. Az első világháborúról még szüleik elbeszélése alapján sem tudnak. A második világháború kitörésének idejét az egyik gyerek a múlt századba tette, a második erre a századra ugyan, de rossz dátumot jelölt meg — egyetlen tanulóval találkoztam csak, aki — az alsóbb osztályosok közt — meg tudta volna mondani a pontos évet, hónapot és napot. 4 gyerekek óriási többségükben nyíltak, bátrak, őszinték voltak, akik víg izgalommal felel- gettek a kérdéseimre. A tanulságot is levontam: a legfrissebb magyar nemzedék alig tud valamit a század történelméről, amelyre — mint írtam — ráment apáik generációja. Hogyan jelentkezett és csapódott le bennük az a társadalmi és erkölcsi forradalom, amelyet húsz éve vívunk? Milyen eredményei lettek ennek a forradalomnak alkatban, jellemben, életfelfogásban? Az én nemzedékem társadalmi forradalmunkról sok bemagolt mondatot tud. Az én nemzedékemet — a forradalom megvalósításában való cselekvő részvétel mellett — jellemzi bizonyos szemináriumi szellem, az idézetek készenléte, egyfajta gépies tudás. Ez a fajta magolás, gépiesség, s tegyük hozzá, a frázisok ismerete az üj nemzedéktől nagyon idegen, A forradalom — akár égi fa éltető nedve — bennük már eláradt, élő valósága' lett, gyümölcsöt érlelt. A társadalmi forradalom tanítása, embert formáló ereit, bennük megvalósult, új embert teremtett. £ zek a gyerekek nem. mondják a szocialista forradalmat, hanem élik, nem beszélnek rátámért az idő megvalósította bennük. Az én nemzedékem félénk volt, ellentmondásos kissé zárkózott, előítéletek kel küzdött, a személyes érintkezésben nem tudott fesztelenül viselkedni, görcsök szorongatták, viszolygást a döntésektől — egyszóval -nagy általánosságban annak a szellemnek a vetiUete él* s alakult ki
