Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

1985. Január í.

SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP

1

Evek, gyárak, emberek

m m

a 5

l Boldog újévet, Barátaim! \

Megint elkészült egy új gyár. Ez a harmadik kén- savgyár a hatalmas kiterjedésű és egyre rohamosabban fejlődő Tiszamenti Vegyiművekben. — Akik építették és szerelték a kék és szürke vattakabátos munkások százai ezzel nem fejezték be tevékenységüket. Nem mennek el a gyártelepről, csupán odább mennek egy másik, épülő üzemrészre. És kezdődik minden élőről.

Jobbára nem helybeliek; Budapestről, meg ennél is távolabbi helyekről jöttek; Aztán észre sem veszik és lassan szolnokiakká válnak. Idejük legnagyobb részét néhány év óta itt töltik, csupán hetenkénti vasárnap, vagy a kéthetenkénti szombat—vasárnap a családé. Megszokták a várost, meg a lüktető tempót — ahogyan ma a vegyiüzemeket építeni kell.

SÄ

HORVAT ELEMÉR,

az Április 4 Gépgyár kirendeltségvezetője is két éve, hogy idekerült.

— Szeret itt a vegyiművekben?

— Csupán a munkánkkal kell törődnünk, minden energiánkat arra fordíthatjuk. Ez nagyon sokat jelent. Igazán jó, baráti a kapcsolatunk a beruházókkal. Minden segítséget megadnak.

— S a hála nem marad el. ügye?

— Ügy van: Sokszor

olyan teljesítményeket produkálunk, hogy... Na de igazán nem akarok dicsekedni.

ben ő vezette a szerelést:

— Tavaly novemberben kezdtünk hozzá. Ekkor kezdtük a vasanyagokat a helyszínre szállítani. Szeptember elején azt lehet mondani, jóformán be is fejeztük a munkát. Harminc Vegyszeres dolgozott a „C” gyáron.

— S ment minden mint a karikacsapás?

— Azt nem mondanám, de a magunkét mi is megtettük.

— Voltak izgalmas, eseménydús napok?

— Azt elhiszem. A közel hét tonnás cirkulációs tartály emelése közben az egyik daru megbillent és a tartály lezuhant. Hideg veríték ütött ki a homlokunkon, mert a daru jó egy percig billeget s nem tudtuk feldől-e.

— Na meg a kénolvasztó. Képzelje, hegesztés közben a lepottyanó szikráktól állandóan kigyulladt a kén. A munka mellett állandóan tüzet kellett oltani a fiúknak.

— Nem tudja honnan lehetne egy helikoptert szerezni? — kérdezte hirtelen:

— Nem. Miért?

— Ezt a kéményt kellene még a helyére emelni — mutatott egy rakéta alakú ezüstre festett, hosz- szú csőre:

NAGY BÉLA,

a savszigetelő részleg csoportvezetője már nem fiatal ember. Hajában keresni kell egy-egy sötétebb szálat. De fiatalabb a fiataloknál. Három éve dolgozik Szolnokon harminc tagú brigádjával Állandó

savveszélynek kitéve végzik a munkájukat:

Univerzális brigád. — KI hinné, hogy nemcsak a kőműves mesterséghez és a savmentes burkolatok készítéséhez értenek.-1— Mielőtt ide jöttünk — meséli Nagy Béla — hatalmas beton boroshordókat csináltunk Egerben, Nagy- kátán és Budafokon, amelyeket azután üveglapokkal béleltünk ki:

— Itt Veszélyesebb;

— Az biztos, de szeretjük. Szeretjük ezt a munkát.

Néztem a kezét, amelyen húszfillér nagyságú kidudorodó vörös hegek voltak.

— Ilyen nyomokat hagy a ISO fokra hevített bitumen;

pillanatban felrepült, s én § a súlytalanság állapotában I lebegni kezdtem az erős | szívás hatására. Szerencsé- | re egy társam a lábamnál | fogva kihúzott a torony- | ból. Borzalmas érzés volt. | —- Láttam, olyan helyen | is dolgoznak, ahonnan a | kezelőszemélyzet is kere- * két old a sűrű gáztól.

— Nekünk ott a munka- 1 helyünk, ott kell kitárta- - mink — mondta egysze- | rűen. r

Bognár János m

Rajz: Palicz József I

— Történt e súlyosabb szeretcsétlenség a szigetelőknél?

Nem babonás, de megszokásból gyorsan lekopogta, hogy nem.

— De történhetett volna. Éppen én jártam úgy, hogy a szárítótoronyban ahol vízüveggel dolgoztam, bekapcsolták a szívóberendezést. A szigetelőanyaggal telt edény abban a

GAZDÁT cserélt MAZARIN BÍBOROS " GYÉMÁNTJA

■■

A londoni Sotheby árve- f rési csarnokban rekord ősz- s szegért, 70 ezer fontért vá- ? sárolta meg a Van Cleet f and Arples nemzetközi ék- § szerész cég azt a 30.5 kará- = tos 22 milliméter hosszú, § teljesen hibátlan kékesfe- j hér gyémántot, amely a | XVII. században Mazarin | bíboros tulajdonában volt. §

Konsztantin Feoktyisztov, a világhírű szovjet űrhajós köszönti lapunk olvasóit: „Boldog újévet,

barátaim” — üzeni. A na gy emberi teljesítmények hősei s egyben a világbéke harcosai a szivünkben élnek. Ezért újévi köszöntőjükre hasonló köszöntéssel felelünk: „Boldog újévet — kedves barátaink!"

CSANÄDY JÁNOS:

TELI KÉP

Hóban állnak nehéz traktorok.

Fut a szán, a könnyű hó ropog. Nap süt, hull az ólmos zúzmara, tündércsengőt ráz a ló nyaka: láthatatlan szálon kiscsikót, meleg oldalához simulót köt magához. A nap aranya alatt büszkén görbül kis nyaka, ha rászusszan egy ló-anya csók.

Miht kiket meglódított a tél. egy varjúhad az ég szélinél vészt jóslé iramban kevereg,

Ég és föld közt egy korong kerek síkját rajzolják, mely billeget károgva, mint kárhozott sereg: hódítani, rabolni kitört, de már elfeledte, hol a föld, mely felemel; ápol, eltemet!

Fázva csipogják anyjuk nevét a kék ágakon a cinegék.

Fölöttük a galambházakban — úgy tudják, központi fűtés van. Alattuk az élelmes veréb vigyázza a nagyságos macskák késrejtegető, kesztyűs mancsát, míg kilopja a tyúkok szemét.

Fent dolgoznak szorgos cinegék.

Kint fagy hasít fákat, ágakat.

A tavalyi akác jól hasad: fejszét üt egy kemény kéz bele, szikrázik a fejsze élete s elsőként vág a görcsök közé. Aztán már fa-ék hasit eret a hasábban, míg kettéreped.

S a föld-kemény téli táj fölé puha füstöt csavar a — meleg.

Senki ne higyje,

hogy nélküle megvédhető a béke

“ Elhiszem. De valamit mondani akart.

— Na igen. Itt voltak a kazán főkönyökcsövek. Ha hiszi ha nem, az indulás előtt hét nappal kezdhettünk hozzá a szereléséhez.

— Rendes körülmények között hány nap kell ehhez a munkához?

— Hús2, huszonöt nap.

— Elkészültek időre?

—* öt nap alatt.

— Hogyan csinálták?

— Hogyan?! Az én embereim nem ismernek lehetetlent. Felváltva dolgoztak és pihentek. Éjjel-nappal. Amikor kidőlt a2 egyik csoport, jött a másik, ők meg mentek aludni. így. Jómagam 2—3 órát pihentem naponta. Negyven atmoszféra nyomás. — Nem gyerekjáték.

— Majd pihennek újév után.

— Azt nem. Még kemény tíz napunk lesz januárban.

14-én indulni kell a turbinának:

SILHÁM JÁNOS fcbenszülött” szolnoki. A VEGYSZER részéről részz ébredő város romantikája mindig megkapó. Olyan, akár valami csodás varázslat. Csönd, nyújtózó éledés, hirtelen támadt pezsgő lüktetés. Harsogó nyugalom. Bizakodás a mában. Hit a holnapokban. Az álmokban és a tervekben. Béke.

De a romantikát felváltotta a radar. Igaz, az is r-rel kezdődik, de mig a romantika álmodozásra serkent, a radar kegyetlen, csak a valóságot mutatja.

A valóság pedig: a béke nem az emberektől független nyugalmi állapot. A béke — harc.

Sokan mégis másként hiszik. Számukra a béke — van, létezik, s ez az állapot jó dolog. Jó, mert dolgozhatnak, tanulhatnak, járhatják a világot, tervezhetik a maguk holnapját.

Egy ismerősöm, aki most lépett a gimnáziumi érettségi évébe — harminckét éves fejjel —, úgy beszél arról, hogy jövő ősszel egyetemi hallgató lesz, — mintha csak azt mondaná: esik az eső. vagy az idén korán beköszöntött az ősz. Barátom, aki alig egy hete érkezett vissza Róma—Pá- rizs-i kirándulásáról, már nemcsak azt tervezi, hogy jövőre a jugoszláv tengerparton tölti a nyarat, hanem azt is biztosan állítja:

két év múlva Anglia szerepel az úti-programjában. A szomszédomnak pedig együtt a pénze egy fél Wartburgra, s esküszik rá: 1966 hús- vétján már a saját autóján viszi menyasszonyát az anyakönyvezető elé.

Amikor megkérdeztem tőlük, biztosak-e terveik megvalósulásában, felháborodottan kifakadtak: miért képzelem én őket felelőtlen embereknek? Rendszerünk szilárd, az ország gyors ütemben fejlődik. Ez terveik egyik biztos alapja. A másik a béke.

Akaratlanul is rájuk kérdeztem: melyikük mit tett azért, hogy a béke megmaradjon?

Megmosolyogtak. Mit? — Ugyan... Nem rajtunk áll vagy bukik a béke. Mi ahhoz túlságosan „kisemberek” vagyunk. De nem is az a fontos, hogy ki mit tesz érte, hanem a tény: béke van. Külföldet járt barátom még hozzátette: azért sincs semmi baj, mert nyugaton is békét akarnak a dolgozók. A „kisembereknek” soha semmilyen korban nem hiányzott a háború. A háborúban a „kisember” mindig csak veszített.

O

lyan korban élünk, amely érettséget követel az embertől. Érettséget és felelősséget nemcsak

a munkában és a közügyek intézésében, hanem a béke megőrzésében is. Mert a béke nincs egyéni felelősség nélkül, s ennek a felelősségnek az alapja csak az az elv lehet: kinek- kinek a maga posztján éberen és odaadóan fáradtságot nem kímélve kell dolgoznia — ez a ma békeharca.

Százezrek jártak nyugaton az elmúlt hónapokban. Láttak, szemlélődtek és visszatértek. De sokakat közülük megtévesztett a nyugati metropolisok fénye, eltakarta szemük elől a kapitalista világ árnyoldalait és súlyos belső ellentmondásait. Az idő rövidsége, S a nyelvtudás hiánya az oka, hogy a kápráztató fényáradat mögött nem vették észre a kapitalista világ valóságos életét.

A rövid, két-három hetes jól sikerült kirándulások után könnyen hiszi az ilyen ember: a béke létezik tőlünk függetlenül is. Hogy a béke örök. Pedig az igazság más. A béke — mindennapos harc. Évek, évtizedek harca.

A nemzetközi élet évről- évre világosabban bizonyítja, hogy a háború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Határozott véleményünk, trigv a két világ- rendszernek békésen kell

egymás mellett élnie. Anélkül, hogy ez módosítaná korunk fő ellentétét: a kapitalizmus és a szocializmus kibékíthetelenségét. A békés egymás mellett élés olyan nemzetközi méretű osztályharc, amelynek középpontjában a két világ- rendszer gazdasági versenye, politikai és ideológiai küzdelme áll.

Mindenki előtt világos, hogy egy új világháborús összecsapás súlyos kockázattal járna. Mégis varmali olyan veszett monopolista körök, amelyek nem riadnának vissza, hogy egy újabb, minden eddiginél borzalmasabb világégésbe sodorják a népeket, hogy így akadályozzák a szocializmus világméretű térhódítását.

ás monopolista körök, amelyek józanabbul értékelik a két rendszer erőviszonyait, más módszert választanak. Semlegesség, liberalizmus, békés átalakulás, nacionalizmus — fogalmazták meg új taktikájukat. Hogy mit értenek a hangzatos és megtévesztő jelszavak alatt? A semlegesség valójában elszakadást jelentene, „hidat”, — amely „átvezetné” a szocialista országokat az imperializmus táborába. A liberalizmus sem veszély telenebb, mert célja: a szocialista demokrácia átváltoztatása polgári demokráciává. A békés átalakulás jelszava mögött a tőkés társadalom rekonstrukieója rejtőzik. Ami pedig a nacionalizmust illeti, célja világos: viszály és szakadás előidézése a szocialista táboron belül.

Ezek a nézetek, ha burkolt formában is, de erőteljes támadást jelentenek a béke ellen. Fellépni ellenük minden becsületes, jószándékú ember kötelessége. A maga szűkebb és tá- gabb közössége érdekében egyaránt. Nemcsak a munkában, hanem ezeknek az agysejteket mérgező nézeteknek káros hatása ellen is harcolni kell mindnyájunknak, hogy egy pillanatnyi nyugta se lehessen az ideológiai diverziónak.

A huszadik század ellentmondásokkal terhes kor. — Hol ámulattal, hol büszkén, hol félve beszélünk róla. Okkal. A műholdak már a világmindenséggel fércelik össze életünket. Szavunk a csillagködök falán ver echót. És kezünkben a megsemmisülés, a poklok pokla:

Kemény leckét adtunk fel önmagunknak, amely alól senki számára nincs, mert nem lehet kibúvó.

A romantikát felváltotta a radar. Igaz, hogy az is r-rel kezdődik, de míg a romantika álmodozásra serkent, a radar kegyetlent csak a valóságot mutatja«

A valóság:

Senki ne higyje, hogy nélküle megvédhető a béke.

Pataki Pál