Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-22 / 18. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965, január 22. Küldöttségünk tegnap este indult haza A köz6s köziemény * " "vllUi ünnepélyes aláírása Szerdán befejezte munká­ját a lengyel fővárosban a Varsód Szerződés tagálla­mainak politikai tanácsko­zó testületé. Este hat óra­kor a Minisztertanács palo­tájának ülésterme — amely két napon át színhelye volt a tanácskozásoknak —, ki­tárult a várakozó újságírók és fotóriporterek előtt, akik tanúi lehettek a két­napos tanácskozás eredmé­nyeként elfogadott közös nyilatkozat ünnepélyes alá­írásának. Az elkészített ok­mányt egymásután vitték oda a lengyel ábécé sor­rendjében helyet foglaló küldöttségekhez, és az első titkárok, valamint a mi­niszterelnökök aláírták. El­sőnek a bolgár küldöttség vezetője, Todor Zsivkov, a párt első titkára és a mi­nisztertanács elnöke írta alá, utolsóelőttinek Kádár János, és végül a szovjet delegáció részéről Leonyid Brezsnyev és Alekszej Ko­szigin. A tanácskozások mindvé­gig a nyilvánosság teljes kizárásával folytak és a közös közleményt csak csü­törtökön hozták nyilvános­ságra. Az azonban már ma sem titok, hogy a tanács­kozó államférfiakat mun­kájukban mindvégig átha­totta az Európa & a világ békéje felett érzett felelős­ség és a maximális erőfe­szítés a nemzetközi feszült­ség enyhítésére. A politikai tanácskozó testület mind­végig teljes kölcsönös meg­értésben. baráti egyetértés­ben folytatta tárgyalásait. KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének üléséről A küldöttségek közül az « NDK s a Román Népköztár- j saság küldöttsége szerdán ■ hazaindult a lengyel fővá- ; rosból. A többi küldöttség elutazására tegnap került sor. Hazánk delegációja a tegnapi napot egyebek kö­zött azzal töltötte, hogy találkozott a Varsóban dol­gozó magyarokkal. Kül­döttségünk tegnap este kü- lönvonaton indult haza. Walter Ulbricht nyilatkozata a varsói tanácskozás munkájáról Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt első titkára, az NDK államtaná­csának elnöke Varsóból ha­zatérve nyilatkozatban fog­lalkozott a Varsói Szerző­dés szervezete politikai ta­nácskozó testületének most véget ért ülésével. Hangoz­tatta, hogy a tancskozás eredményeit jelentős siker­nek könyvelhetjük el az európai béke és biztonság megszilárdításáért folyta­tott küzdelemben. Walt«- Ulbricht elmond­ta, hogy a Varsói Szerződés szervezetében tömörült or­szágok párt- és állami ve­zetőinek e fontos ülése mindenekelőtt azt az új eu­rópai helyzetet elemezte, amely az NSZK atomiéi- fegyverzésének tervei miatt alakult ki. A tanácskozás le­vonta a szükséges következ­tetéseket és megvitatta azo­kat az intézkedéseket, ame­lyek elősegíthetik a szocia­lista országok békés fej­lődését. A politikai tanácskozó testület varsói ülése kétség­kívül ösztönzést ad har­cunknak, amelynek célja a nyugatnémet militarizmus és revanstörekvések meg­fékezése, a német nép bé­kéjének és a német kérdés békés megoldásának bizto­sítása — mondotta befeje­zésül Walter Ulbricht „Nagy siker“ és „sovány eredmény“ ^ VJ’M visszhangja van IVyugat-IVétne tor szagban Rambouillet-i találkozón a k A Rambouillet-í találkozó bonni visszhangját egyelőre elsősorban belpolitikai hasz­nálatra szánt nyilatkozatok és kommentárok „jellemzik. Meglátszik rajtuk, hogy a kereszténydemokraták Er­hard és De Gaulle „kibé­külését” már jóéi őre vá­lasztási slágernak szánták A CDU-vezetők nagyhangú nyilatkozatokban most „Er­hard nagy személyi sikeré­ről" beszélnek, s a kor­mán ysajtó azt hangoztatja hogy^ Rabouillet-ban „meg­kezdődött az európai ta­vasz”. A szabad demokra­ta párt és a szociáldemokra­ta párt szóvivői viszont ké­telyeket hangoztatnak a te­kintetben, hogy a találkozót követő hivatalos nyilatko­zatok mögött rejlik-e való­ságos tartalom. így a Szociáldemokrata Párt szóvivője kijelentette, hogy a hivatalos nyilatko­zatok homályos és többfé­leként értelmezhető megfo­galmazásokat tartalmaznak és azok szövege alapján semmi esetre sem lehet »nagy sikerről” beszélni. A szabad demokrata párt sajtószolgálata szerint egye­lőre csak annyi vehető bi­zonyosnak, hogy Párizs és Bonn között javult a lég­kör. Ezzel szemben áll az, hogy egy sereg vitás kér­dés még mindig tisztázásra szorul. Nyugatnémet és francia kormányszóvivők nyilatko­zataiból egyáltalán nem tű­nik ki, hogy milyen gya­korlati lépések várhatók a nyugateurópai politikai együttműködésben és a né­met kérdésben. A Welt vezércikkében hangsúlyozza, hogy a német kérdésben de Gaulle állás­foglalása továbbra is mesz- szemenően „plátói jellegű”. A francia államfő igazi programját ezzel szemben a „kelet felé való ajtó- | nyitás” jelenti — írja a lap. Bonn elvben követ­hetné ezt az irányt és kö­vetnie is kellene. A Westdeutsche Allge­meine Zeitung hangsúlyoz­za, hogy az Erhard—De Gaulle találkozó valóságos politikai eredménye sovány. A Neue Rhein-Zeitung rá­mutat: a német kérdésben komoly ei lentét mutatko­zik a hivatajos nyilatkoza­tok szövege és a francia részről nem hivatalos for­mában kiszivárogtatott „in­diszkréciók” között. (Az utóbbiak szerint ugyanis De Gaulle azt a felfogást vallja, hogy a német kér­dés most már a négy nagy­hatalom útján nem oldható meg, hanem csak az ál­tala javasolt „európai Európa” keretében.; A hi­vatalos nyilatkozat megfo­galmazása mindenesetre diplomáciai mesterműnek tekinthető, mert szavait úgy válogatták össze, hogy azt Erhard győzelmi tró­feaként viheti Bonnba és hivatkozhatik rá: Lássátok, De Gaulle is akarja a német újraegyesí­tést. A gyakorlati teendő­ket illetően azonban csak annyit mond a nyilatkozat, hogy meg kell vizsgálni a kérdéseket azzal a céllal, hogy a szövetségesek közös lépésekben állapodhassanak majd meg. A sajtókommenitárok megegyeznek abban, hogy a Rambouillet-i találkozón nem jött létre megállapodás az atomproblémák tekin­tetében. A Stuttgarter Zeitung pá­rizsi tudósítója szerint ille­tékes francia körök tovább­ra is azt a felfogást vall­ják, hogy a német újra­egyesítés és egy sokoldalú atomhaderőben történő nyugatnémet részvétel köl­csönösen kizárja egymást (MTI) Merényletet követtek e! az iráni miniszterelnök ellen Merényletet kővettek el csütörtökön reggel Hasszán Ali Manszur iráni minisz­terelnök ellen. Az AP je­lentése szerint Manszur kocsijából kiszállva a Med- zslisz (parlament) épületé­be tartott, amikor valaki közelről négy lövést adott le rá. Manszurt két golyó ta­lálta el, egyik a nyakán sebesítette meg. A minisz­terelnököt azonnal a kór­házi műtőbe szállították. Állapota súlyos, A biztonsági rendőrség a helyszínen letartóztatott egy húszéves férfit Irán ezen a héten öt új olaj-egyezményt kötött kü­lönböző nagyvállalatokkal. Ezeket a szerződéseket akarta Manszur bemutatni a parlamentben. Legfrissebb jelentések szerint az iráni miniszter- elnököt megoperálták és bár eszméletét még órák­kal később sem nyerte vissza, orvosai szerint álla­pota kielégítő. Hasszán Ali Manszurt a merénylő két revolvergo­lyóval sebesítette meg. — Kgyik átfúrta a torkát, a másik a hasüregbe hatolt, A rendőrségi vizsgálat fo­lyamatban van. A teheráni rádió jelentése szerint a merénylő Mohamed Bokha- rai. főiskolai hallgató. A hatóságok nem közük, volt-e cinkostársa, s mi­lyen háttere volt a gyil­kossági kísérletnek. Felséges fizetésemelés A belga szenátus lépést tart a korral és az emel­kedő megélhetési költsé­gekre való tekintettel, szer­dán fizetésemelést szava­zott meg a királyi pár ré­szére. Minthogy minden vonalon érezhető a drágu­lás, Baudouin király és Fabiola királyné idén nem negyvenkét millió, hanem ötven millió belga frankot vehet fel a pénztárban. — Közismertebb valutában ki­fejezve: a tavalyi 840 ezer dollár helyett kereken egy milliót. Albert királyi her­ceg sem panaszkodhat. 6 ugyanis hétszázezer frank­kal kap többet az eddigi il­letménynél. összesen évi 4 200 000 frankot (84 ezer dollár), A varsói barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés tag­államainak politikai ta­nácskozó testületé 1965 ja- ruár 19—20-i varsói ülé­sén megvitatta az északat­lanti szövetség egyes tag­államainak a sokoldalú NATO-atomhaderő létreho­zására irányuló tervével kapcsolatban kialakult új helyzetet, valamint ama le- hetőséges következménye­ket, amelyek e tervek meg­valósítása esetén a béke ügyét érintenék. A nemzetközi helyzet alakulásának fő tendenciá­ja jelenleg a béke megőr­zéséért és megszilárdításá­ért küzdő erők gyarapodá­sa. Állandóan növekszik a következetes békepolitikát folytató szocialista orszá­gok ereje. Határoz.ottan fellépnek a nemzetközi helyzet javításáért az euró­pai és más orsz.ágok kom­munista pártjai és néptö­megei. Hathatósan segítik a béke megszilárdítását Ázsia, Afrika és Latin- Amerika független államai. Az imperialista erők ugyan­akkor fokozzák aktivitásu­kat és makacsul töreksze­nek a nemzetközi helyzet élezésére a világ különbö­ző részein. Az Egyesült Ál­lamok változatlanul foly­tatja ellenséges politikáját a Kubai Köztársaság ellen. Folytatódnak az Egyesült Államok veszélyes provo­kációi a Vietnam' Demok­ratikus Köztársaság ellen. A Varsói Szerződés tagálla­mai és az összes szocialis­ta országok határozottan elítélik ezt az agresszív politikát Az imperialista erők be­avatkoznak a független ál­lamok belügyeibe, a gaz­dasági és katonai politikai nyomás módszereit alkal­mazzák. Felhasználják ka­tonai csoportosulásaikat a nemzeti felszabadító moz­galmak elfojtására. Ennek példái: a Dél-Vietnam né­pei elleni háború, a kongói intervenció, a gyarmatosí­tók agresszív cselekményei Malaysiában. A Varsói Szerződés tag­államai kinyilvánítják szo­lidaritásukat a szabadsá­guk és függetlenségük ki­vívásáért, valamint a füg­getlenségük megszilárdítá­sáért küzdő népekkel. Az imperializmus agresz- szív politikájában különös szerepet játszik a sokolda­lú NATO-atomhaderő létre­hozásának terve. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy a sokoldalú NATO-atomhaderő, amely­nek létrehozását az Egye­sült Államok és Nyugat- Németország vezető körei szorgalmazzák, komolyan veszélyeztetné Európa és az egész világ békéjét. A sokoldalú atomhaderő bár­mely formában történő megteremtése a nukleáris fegyverek elterjedését, ée többek között azt jelente­né, hogy a nyugatnémet militaristákat e fegyverek birtokába juttatnák. Ez vonatkozik mind az Egyesült Államok sokolda­lú atomhaderő-tervére is, amelyet a Német Szövet­ségi Köztársaság támogat, mind pedig az „atlanti had­erők” angol tervére. Mind­két változat összeegyeztet­hetetlen a népeknek és a békeszerető országoknak ama törekvésével, hogy megszüntessék az atom­fegyverkezési versenyt, el­hárítsák az atomháború ve­szélyét és megvalósítsák az általános és teljes leszere­lést. összeegyeztethetetlen több állam erőfeszítéseivel, hogv a Föld különböző kör­zeteiben atommentes öve­zeteket létesítsenek. A sokoldalú NATO- atomhaderő célja a külön amerikai — nyugatnémet tömb megszilárdítása az északaflanti szövetségen belül, Ez sajátos alakú. amellyel az Egyesült Álla­mok biztosítani igyekszik katonai és politikai hege­móniáját Nyugat-Európá- ban, az NSZK előtt pedig az amerikai törekvés támo­gatásának viszonzásául megnyílik az. út az atom­fegyverekhez. Az NSZK hozzájuttatá- sa az atomfegyverekhez akár a „sokoldalú” akár az „atlanti” atomhaderő kereteiben csak lépcsőfok ahhoz, hogy a nyugatnémet militaristák saját atomfegy­verrel rendelkezzenek. Az NSZK miután az északatlanti paktum tagja lett, lehetőséget kapott ar­ra, hogy a hitleri Német­ország feltételnélküli kapi­tulációja után megkötött potsdami egyezmények meg­szegésével agresszív katonai potenciált hozzon létre. Az atomfegyver megszerzé­se kétségtelenül arra ösz­tönözné Nyugat-Németor- szág revansista erőit, hogy megváltoztassák a második világháború után Európá­ban kialakult helyzetet és érvényesítsék a Német De­mokratikus Köztársasággal és más államokkal szem­ben támasztott területi igé­nyeiket. A nyugati hatal­mak semmiféle fogadko­zása nem nyújthat garan­ciát a világot fenyegető e veszéllyel szemben. Az NSZK igazi szándé­kairól tanúskodik a Bun­deswehr vezetőinek provo­kációs terve a keleti ha­tár mentén létesítendő atomaknazárról, valamint az úgynevezett „előretolt határok stratégiájának” meghirdetése, amely atom­fegyver alkalmazását köve­teli bármilyen középeuró­pai háborús konfliktus ki­robbanása esetén. Ez azt bizonyítja, hogy az NSZK revansista erői a nyugat­német kalandortervek ré­szesévé Igyekeznek tenni az Egyesült Államokat és a többi NATO-országot. Minden olyan kísérlet azonban, amely atomfegy­verek segítségével Igyek­szik érvényt szerezni a nyugatnémet revansista kö­veteléseknek, magára a né­met népre jelenti a legna­gyobb veszélyt. E kísérle­tek ugyanis elkerülhetetle­nül atomháborúvá fajul­nának, amely nem Német­ország egyesítését, hanem atomsivataggá válását ered­ményezné. A Varsói Szerződés tag­államai teljes mértékben támogatják a Német De­mokratikus Köztársaság békeszerető politikáját és úgy vélik, hogy az NSZK kormánya leveszi a napi­rendről Németország egye­sítését. Csak a feszültség enyhítése, valamint Német­ország és leszereléséről kö­tött hatékony egyezmények útján lehet megteremteni a fennálló két szuverén és egyenjogú német állam egyesítésének feltételéit a potsdami egyezmény elvei­nek szellemében. Az egyesített NATO- atomhaderő létrehozása nemcsak az európai béke és biztonság ellen irányút Növelné az imperialista és neokoloniaüsta nyomást a felszabadult és a függet­lenségükért harcoló népek­re is. Minden nép alapvető ér­deke azt követeli, hogy mondjanak le a sokoldalú NATO-atomhaderő létreho­zásának tervéről. Ha azon­ban a NATO-államok a béke érdekeivel szemben létrehozzák a sokoldalú atomhaderőt — történjék ez bármilyen formában — a Varsói Szerződés tagálla­mai, tekintettel azokra a súlyos következményekre, amelyekkel ez Európa bé­kéje és biztonsága szem­pontjából járna, kénytele­nek lesznek biztonságuk érdekében megtenni a szük­séges védelmi intézkedé­seket A Varsói Szerződés tag­államainak fő politikai cél­kitűzése békés feltételeket biztosítani a szocializmus és a kommunizmus építé­séhez hazájukban, vala­mint a békeszerető népek együttes erőfeszítéseivel megóvni az emberiséget az atomháború veszélyétől. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamai eddig is a javaslatok egész sorát tették a nemzetközi helyzet javítására. A Var­sói Szerződés tagállamai a jövőben is támogatni fog­ják azokat az intézkedése két, amelyeknek megvaló­sítása a nemzetközi feszült­ség enyhüléséhez vezetne és kedvező feltételeket te­remtene a fegyverkezési verseny beszüntetéséhez, valamint az általános és teljes leszereléshez. A Varsói Szerződés tag­államainak európai politi­kai tanácskozó testületé ko­runk elengedhetetlen köve­telményének tekinti, hogy biztosítsák az európai bé­két, amelyet a sokoldalú atomhaderő létrehozásának tervei súlyosan fenyeget­nek. Az európai béke biz­tosításának célját haszno­san szolgálná az atomfegy­verek befagyasztására, s a középeurópai atomfegyver­mentes övezet létrehozásá­ra tett javaslatok megvaló­sítása. A politikai tanácskozó testület támogatja a Len­gyel Népköztársaságnak azt a kezdeményezését, hogy hívják össze az európai or­szágok értekezletét az európai kollektív biztonsá­got szolgáló intézkedések megvitatása végett. A Varsói Szerződés tagál­lamai továbbra is készek meg nem támadási szerző­dést kötni a NATO tagál­lamaival, ami nagymérték­ben hozzájárulna a feszült­ség enyhüléséhez Európá­ban és az egész világon. A Varsói Szerződés tag­államai az európai béke biztosítása érdekében tá­mogatják a német kérdés békés rendezésére irányu­ló erőfeszítéseket. E cél el­érését elősegítené a jelen­legi határok elismerése, a második világháború ma­radványainak felszámolása, valamint a két német ál­lam olyan kötelezettségvál­lalása, hogy nem látják el fegyveres erőiket atom­fegyverekkel és leszerelési intézkedéseket hajtanak végre; A Varsói Szerződés tag­államainak politikai ta­nácskozó testületé ugyan­csak támogatja a Német Demokratikus Köztársaság nak azt a javaslatát, hogy a két német állam mond­jon le az atomfegyverek­ről. A Varsói Szerződés tag­államai támogatják a Kí­nai Népköztársaság kormá­nyának azt a javaslatát, hogy hívják össze a világ kormányfőinek értekezletét és azon vitassák meg a nukleáris fegyverek teljes betiltását és teljes meg­semmisítését, valamint el­ső lépésként e fegyverek alkalmazásának megtiltá­sát A Varsói Szerződés tag­államai ugyancsak támo­gatják az el nem kötelezett országok kairói értekezleté­nek javaslatát a leszerelési világkonferencia összehívá­sára; A politikai tanácskozó testület kijelenti, hogy az imperializmus fenyegetései­vel szemben a szocialista országok teljesen egysége­sek és szoüdárisak és az imperialista körök próbál­kozásai, hogy ezt az egysé­get aláaknázzák, kudarcra vannak ítélve. A Varsói Szerződés tag­államai a jövőben minden erejükkel arra törekszenek, hogy hatékonvan Hozzájá­ruljanak a feszültség eny­hítéséhez és a leszereléshez; a békés egymásmelleit éléshez és biztosítsák a bé­kés jövőt minden nép szá­mára, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents