Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

Kép szöveg nélkül! Gondolatok A pénz nem boldogít Fő- leg, ha nincs. Nincs rossz gépkocsiveze. tő, hanem csak rosszul el­helyezett pózna. Nem tudom, miért terjed olyan gyorsan a fény. Olyan korán toppan be reggel. Ha az autók egyre kiseb­bek lesznek, eljön az idő, mikor a gyalogos meg­bosszulja magát. Ha öreg ember mondja, bölcsességnek nevezik. Ha ugyanazt egy kölyök mond. ja: arcátlanság. „Borzalmasak ezek a mai fiatalok.” Ez a kifakadás az öregség első jele. A tapasztalat azt jelenti: ne kövesd el hetedszer is ugyanazt a hibát. Nem nehéz megismerni önmagadat. Legfeljebb kí­nos. 4 zt mondja az asszony a múlt hét szombat­jára virradóra: — Hallod-e, Lázár?! Hol­nap átadják az új kéglit, vegyél ki szabadságot. Első pillanatokban elen­gedtem a fülem mellett a szavait. Ugyan, asszonybe­széd ez csak! 1962-ben kezdték az emeletráépítést, ki van zárva, hogy már 1964 novemberére készen legyen. Akkor lepődtem meg <ga zándibői, midőn nejem be­vezetett egy vadonatúj, szo- ba-konyhás lakosztályba, eme ünnepélyes szókkal: — Hát akkor ez lenne ez. után a miénk. Lázár. — Mutasd a papírt, Bo­ris! — szólítottam jel, — Mutattam már tegnap — így ő —, hova tetted n határozatot? Akkor felhöztem meg. Csak nem az a papír volt az, amit a sarkam alá gyűr tem, mert szeg állt ki a cipőmben?! Az volt. — Most már elhiszed, hí tetten Tomi? — nyomott kedélyes barackot a koba­komra. Ha már így van, láthatod, hogy a parketta bizony elég fakó. Jobban kifényesítjük, ezért meg kell osztani a feladatot. Te felsmirglized az egész szo­bát, én meg majd beeresz­tem. No, munkára fel! — Nem úgy van az, Bo­ris! — önérzeteskedtem. - Én még «em voltam új la­kástulajdonos, mit tudom én, hogyan kel! parkettái smirglizni. — Ne szerencsétlenkedj. Lázár. Itt ez a szép tűzpi­ros smirglipapír, letépsz be. tőle egy jó tenyérnyit, az­tán rajta! négykézlábra állsz! — Engem ugyan nem te­Sntirtflíztent szel looa — kacagtam ki gúnyosan. — Miért kelle ti a ahhoz négykézlábra állni'’ De csak úgy lett, miként ő akarta. Elkezdtem az ő technológiája szerint. Min­dig csak szálára, dörzsöltem a parkettát Igen ám, de tél óra se telt bele, alig álltam már a tér­demen. Furcsa — morfon­díroztam magamban — ez ideig mindig úgy tudtam, hogy a parket anyagok pu­hák. Ez a bitang kemény volt. Egyre keményedéit, Mikor már azt s-m érez­tem, hogy a cstszolópapirral saját bütykeimet reszelem, a térdeim is felmondták a szolgálati*. Pedig csak két csíkot smirgliztem még vé­gig. Persze, kiáltottam öröm­mel, nem csináltam felmé­rést, hány csíkot is kell vé- jigcsiszolni. Megszámoltam- még tíz volt hátra. elhasznált selyemdolg-it rakta, és engedélyt adott a lefekvésre. »Bosszú-hosszú jajveszé- " kelés után találtam csak magamon olyan alátá­masztási felületet, hogy le­dőlhettem. így vettem fel életem első új lakásában a következő fekvő testhelyze­tet. Először ráálltaim a fe­jemre, majd lassan hidba ereszkedtem. •Természetesen, csak az * asszony közreműkö­désével sikerült valahogy talpra tápászkodnom. Egye■ dili az vigasztalt, hogy most az ő napja következik. Ott sorakozott két piros-sárga, jószagú bádogskatulya a kü­szöbnél. Az volt ráírva, hogy „Tango“. Addig ott sündörögtem, míg Boris M hozzálátott egyéni szocializ- masunk építéséhez. Na, mondom, majd sipákolsz te is nemsokára. Neked még úgy se bírja a térded, mint nekem, aki hajdanán él­térdeplő voltam iskolánk ku koricaszemein. De ilyen az asszonyi fúr- fang, Boris ügyesen bete­kergette a térdeit jó puha rongyokkal, mint: a köve• zők, s úgy indult a beeresz­tésnek. Fütyült cefetül, olyan vígan ment neki a munka. Tudta az ördög, milyen örömökkel jár egy új lakás, Tóth István Lottó-pályázat !V. ordulo Ekkor már csak jobb fe­lemen ülve tudtam termel­ni. Ráadásul megjött a só­gor, aki lakatos és termé­szetesen szaktanácsot adott, Ha nem haragszom, ne úgy smirglizzek, hanem elősző'' körbe-körbe, aztán ha meg­untam, szálára. Mire ezt felértem ésszel, csak a bal csípőcsontom volt még va­lamire használható. Homlokom verejtéke ke­veredett. már a parketta­porral, mikor éjféltájt, ha­son kúszva az utolsó sími- tísokat végeztem. A Jászkun Kakas egy mást követő hat számában — okt. 11—dec 20-ig — közlünk egy-egy képet. Az első ötöt szöveggel is ellát­juk A pályázó feladata a hatodik képhez ötletes szö­veget írni, s azt az össze­gyűjtött képsorozattal együtt dec. 30-ig névvel és címmel ellátott zárt borí­tékban beküdeni az alábbi címre: OTP Szolnok me­gyei fiókja. Szolnok. Ság- vári E. u. 4—6. A boríték­ra kérjük ráírni: LOTTO- PALYAZAT. A Eredményhirdetés: a Jász­kun Kakas januári. 334 csí­pésében . — Hatvanas, hetvenegye»... Feleségem, Boris, most iár igazán megsajnált. Fi­ona matracokat helyezett gy sarokba, miután alájuk A legtökéletesebb kép­szövegek beküldői között 1000 forint értékű lottószel­vényt sorsolunk ki. üzemi baleset £¥0 Biztos űr. maga nem volt tervbe véve A bátorság magasiskolája Tovább­képzés \ nagy játszma

Next

/
Thumbnails
Contents