Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. december 25, Megkérdezni érdemes, meghallgatni jó Messze az ötéves tervtől Miért maradt teljesítetlen a szőlőfelújítás terve? A ciszakürti bornak híre van az országban. Most még. A tiszakürti szőlők ugyanis kiöregedtek és fel­újításra várnak. A Hunyadi Termelőszövetkezetben — a falu egyetlen közös gazda­sága — 850 hold szőlő fris­sürgős lenne hozzákezdeni, mutatja egy tény is. Van a Hunyadi Termelőszövetke­zetben olyan 150 hold par­lagterület, ami semmit nem terem, de a szőlőt kiválóan elviselné. S van a szövet­kezetben összesen 10 hold új telepítésű, már termő szőlő. Ezt még a második ötéves terv előtt végezték el. Az ötéves terv idősza­kára 110 hold nagyüzemi művelésre alkalmas szőlő telepítését tervezték. Nos, az eltelt négy évben egyet­len hold új szőlővel nem gyarapodtak. Az idén aztán úgy látszott megemberelik magukat, s egyszerre 40 holdat duggatnak be szőlő­vesszővel. Minden így is indult. Megtörtént a talaj előkészí­tése, a sorkijelölés, s elju­tottak 12 hold betelepíté­séig. Hiányzik az idei terv­ből 28 holdnak a benépesí­tése, amiből már vagy lesz valami, vagy sem* A szőlővesszők ugyan — százhatvanezer — Tisza- kürtön vannak. Csakhogy későn jutottak oda. A sző­lővesszők megtermeltetése és elosztása az Ültetvény­terv Vállalat monopóliuma Magyarországon. Ne», a vál­lalat idejében tudott arról, hogy a tiszakürti Hunyadi telepíteni szándékozik az idén. A szerződést mégis Vöröskereszt-aktívák jutalmazása sítése elodázhatatlan. Erre a szövetkezet a járással egyetértésben 20 éves ter­vet dolgozott ki. Húsz év alatt szépen meg lehetne újítani a tiszakürti szőlő­telepeket S hogy mennyire október 26-án kötötték meg. Azt Ú nagyon-nagyoti furcsán Ez a szerződés úgy ké­szült, hogy aláíratták a szö­vetkezet elnökével, képvi­selőivel, vállalati kötele­zettségvállalás nélkül, adá- tumos részeket üresen hagyva. Majd a már aláírt, tehát okmányszerű szerző­dést a vállalat központjá­ban töltötték ld, mégpedig a következőképp«i. A vál­lalat arra kötelezte magát (október 26-án!), hogy ok­tóber 20-tól a következő év április 15-ig köteles a sző­lővesszőkről diszpozíclósze- rűen gondoskodni. 1965. áp­rilis 15-ig az 1964-ben tör­ténő telepítésekhez! Ezzel együtt december végére mind a 160 ezer sző. lővesszőt megkapták a tf- azakürtiek. De honnan? A tiszakürti új szőlőtelep há­rom kilométerre van a cserkeszöllői szőlőiskolától. A tiszakürtiek mégse Cser- keszöllőről kapták a vesz- szőt, hanem nagy részét a Pest megyei Tápiószöllős- rőL Ügy hírlik, azért, mert a kiváló minőségű cserkei vesszőket más megyébe szánták és vitték* A fur­Epítőmunkások, a szak­ma veteránjai, övék most a szó. Arról beszélnek, ho­gyan dolgozhatnának job­ban, hogyan lehetne ered­ményesebb munkájuk. Ho­gyan könnyíthetnének szol­noki munkahelyük minden­napos gondjain* * — Virágzó, szép szakma ez a mienk. Megvan benne a megélhetőség. Csak sze­retni kell a munkát Ha rajtam állna, többet gon­dosabban foglalkoznék a munkásokkal. Amikor idejön valaki, so­hasem azt kérdezi, mennyit kell itt dolgozni. Mindenki­nek az az első, hogy meny­nyit lehet itt keresni. Jó ez eddig így, hisz kinek nem fontos a pénz? Nekem is az. Én is hatodmagamra kere­sek. De végeredményben az a fontos: mennyit dolgo­zunk. Másból nincs pénz, csak abból, amit megcsiná­lunk. S ezt én jobban elhi­tetném az emberekkel, a munkatársaimmal. Segíte­nék abban, hogy legyen szí­vük a munkához. S akkor lesz pénze is mindenkinek. Másoknak meg hamarabb lakásuk, több szép új épület a vá­rosban. Szép, mint ez az új megyei pártszékház, amely a város egyik ékessége lesz, s amelyiken én, Kocsis Ist­ván olyan szívesen dolgo­zom* • Amikor a vállalathoz jöt­tem, még nem volt üt ennyi gép. S amikor kezd­tünk géppel dolgozni, gon­doltam, milyen nagyon Jól haladhatunk majd. Hala­dunk is — ha mennek a gépek. De... Van itt pél­dául egy daru. Pénteken le­égett a trafója. Rögtön ér­tesítettük is a kölcsönző vállalatot. Ma mi van? Szerda. Máig se jöttek. Vál­lalatunk meg ugyanannyi kölcsöndíjat fizet, mintha minden percben dolgozna ez a gépóriás. Akárhogy is, de én jónak látnám meg­szigorítani, hogy akié a da­ru, annak is fontos legyen annak az „egészsége”, ne csak nekünk. A beton is külön gon­dunk. Három napja várjuk. S lehet, hogy mire megér­kezik, akkorra itt lesz a go­romba idő. Van úgy, hogy ilyenek miatt csak kapit- gálni tudunk az építkezé­sen. Pedig sürgetne a kere­set, a munka és a határidő is. Van még egy fájdalmunk. Sokan vagyunk bejáró munkások. S nincs helyi Vonat Távolsági járaton utazunk. Van úgy, hogy ké­sik. Jobb esetben a munka­idő kezdetére fut be az ál­lomásra. Abonyból regge­lenként legalább nyolc-ki- iencszázan indulunk útnak Szolnok félé. Késsünk csak mindannyian néhány per- Ctt, <« ki aok. De van as néha félóra is. Mennyi az összesen? — Hadd mondjak vala­mit a gépkezelőkről is. Ök többnyire órabéresek. Akárki elhiheti nekem, hogy ők nem annyira érde­keltek a folyamatos, gyors munkában, mint azok, aki­ket teljestmény után fizet­nek. Egy műveleten egy­szerre általában három szakma dolgozik egymás Ve­zére. Hogyan is lehetne jól együtt dolgozni, ha nem mindenki egyformán érde­kelt a gyors munkában? Sulyok J; nos, a Ságvén úti 75 lakás építkezésénél; kubikosa mindenekelőtt ezekre a gondokra keres gyógyírt* * Kecskés Albert vagyok. Ismerem a vállalatot. Ami­óta megalakult, itt dolgo­zom. Szeretem is. De ha már ilyen lehetőségem van, hogy szólhatok, elmondom ismét azt, amit már tag­gyűlésen nem is egyszer hallhattak tőlem. Én már az építkezések kezdeti kezdetén másként intézkednék. Ügy, hogy leg­először út legyen ott. Mert itt az nincs. Mit tudnak tenni a kocsisok? Ledo­bálják a kocsiról az anya­got, annyit taposnak belőle a sárba, hogy azon tovább mehessenek. Látszólagos és hamis takarékosság az, hogy utoljára — vagy talán még akkor sem — építünk utakat az új házakhoz, la­kótelepekhez. Kerítést, Ka­put is építenék. Másképp könnyen élvész itt az anyag. Ezidő szerint még azt is mondhatom, hogy itt, a MÁV-kórház építkezésén pince weg as összhang • okét szerelőipari szakvállalatok és az építők között Ama­zok egy kicsit fontosabb embereknek tartják magu­kat nálunk, a „kőrakók- nál”. Mindenesetre a veze­tők helyében élnék azzal a javaslattal: tartsunk időkö­zönként közös megbeszé­lést, munkaértekezletet egy- egy építkezésen dolgozó minden munkással. Akkor talán nem feledkeznénk el arról, hogy egy épületben egyetlen tégla is fontos. Azt sem tudom, hogy a mosdóról szóljak-e? Hisz másfél év óta mindenkinek elmondtuk már, mégsem változik a helyzet. Csak annyit, hogy minket fele­lősségre vontak: miért kö­vetelőzünk, miért zajon- gunk miatta folyton? Vár­juk ki, míg készen lesz. Másfél év után is ezt mond­ják. Mindenesetre én a fő­építésvezetők helyében el­hinném, hogy a munkások is szeretnek tiszta kézzel ét­kezni, szeretik a meleg vi­zet, főként télen. Végül pe­dig — ezt nem minden ve­zetőnek szánom —: nem adnék túl olyan könnyen a szókimondó embereken. Elviselném, ha nem érte­nek egyből mindenben egyet velem. * Pálinkás László és Egyed János, a betonüzem dolgo­zói, a vállalat törzsmunká­sai. Nekik a téliesítés okoz gondot. — Télen is jó lenne a kereset. A munka is halad­na és tavaszra nem széled- nének úgy széjjel az embe­rek, nem néznének más munka után, mielőtt ide visszajöhetnének. A mun­ka folyamatosságára is na­gyobb gondot lehetne for­dítani, hisz ez is emberi számítás dolga. Itt mi hol­nap végzünk, s még nem tudjuk, merre megyünk. Az esetekből ítélve, más sem tudja. December hannadi- kán jöttünk ide tízen és három napot álltunk, mert nem volt anyag, amivel dol­gozzunk. Pedig ahogyan há­rom nap múlva lett, úgy három nappal előbb is le­hetett volna. S akkor mi is sokkal jobban járunk. Mert ilyen télidőben a lazsálás, a tétlenség a legkellemet­lenebb* • Jóakarattal, őszinte segí­teni akarással szóltak mun­kájukról, munkahelyük gondjairól. Segítő szándék­kal, bizonyítékául annak, hogy többre is telik az ő tudásukból, tapasztalataik­ból, mint néha irányítóik, vezetőik gondol-.ák. Sok okos javaslatot érlelt öt- tíz-tizenöt éves tapasztala­tuk, munkásmultjuk. Meg­kérdezni éremes, meghall­gatni jó őket Borsi Eszter Fotó. Nag? Mindig van tennivalója az épitőbrigádnak A Jászberényi Gépállo­más házi építőbrigádjának sem kell a szomszédba menni munkáért. Akad tennivalójuk bőven. Nem­régen fejezték be a nyi­tott hangárszín átalakítá­sát, amellyel mintegy 1600 négyzetméter műhelyterü­letet nyertek. A befalazott hangárszín jó szolgálatot tesz a téli javításnál* A tizenöt tagú építőbri­gád az adagolójavító mű­hely építését is megkezdte, a kétszázötven személyes fördőben pedig a belső munkálatokat végzi. Szerdán délelőtt a me­gyei tanácsnál, a Vöröske­reszt helyiségében kis ün­nepség keretében jutalmaz­ták meg azokat, akik évek óta széleskörű tevékenysé­get fejtenek ki az önkéntes véradók szervezésében. A névsor a következő: Dr. Hámori Rezső városi főorvos, Túrkeve; Terhes Györgyné körzeti ápolónő, Mezőtúr; Németh Lajos pártmunkás, Tiszafüred; Kádár Erzsébet vöröske­reszt-titkár, Jászberény; R*- móczki Páiiné népfront-tit­kár, Kunszentmárton; dr. Lázár Zoltán községi orvos, Kunmadaras; Michovics La- josné, Tisza Cipőgyár; Tóth Kálmán pártmunkás, Jász­berény; Sóskúti Ferenc, csaságok aztán fizzál foly­tatódnak, hogy a szövetke­zet diszpozíciót sehonnan nem kapott Szóban értesí­tették, mikor és hová me­het vesszőért. A dologhoz hozzátartozik, hogy a szó- lővesszők átadásánál (se Cibakházán, se Tápiószöl- lősön, se Cserkeszöllőn) az eladó, a vállalat képvi­selője sohasem jelent meg* Ilyen tortúrával megy a telepítés. Nincs benne cso­da, hogy a tiszakürtiek ked­ve megcsappant. De még­sem mentség, hogy ötéves tervelőírásukat nem teljesí­tik. Azért nem, mert a többi szövetkezet ugyan­ilyen módon, mégis megva­lósította eddig a tervét. Szí. vósabbak voltak a tisza- kürtieknél. S az is igaz* hogy az idei dolgokért sem lehet csak egyértelműen az Ültetvényterv Vállalatot okolni. Mert az is megtör­tént, hogy a tiszakürti szö­vetkezet értesítést kapott szóban: Cibakházára me­het vesszőért Nem men­tek, mondván, úgy sinca annyi, amennyi nekik kell» De meg se nézték* Ilyenformán a felelősséget meg lehet osztani a szövetkezet és a vállalat vezetői között. De ebből még nem lesz szőlőfelújí­tás. ^ Márpedig a tiszakürti szőlők — az ottani gazdák legfőbb jövedelmi forrása — erre várnak. De abból ilyen félvállról vett neki­buzdulással nehezen lesz valami. Már pedig lenni kell. És ezért a járási főkertésznek is többet kell tennie, mint amennyit eddig közremű­ködött B. L Szolnoki Járműjavító; Pin­tér Béláné vöröskereszt-tit­kár, szolnoki járás; dr. Ga- laczi Andrásné vöröske­reszt-titkár, Tiszafüred; Se. rés Sándomé vöröskereszt- titkár, Túrkeve: Hortobá• OVi Lajosné vöröskereszt- titkár, Tiszakürt; Horváth Györgyné pedagógus, Jász- árokszállás; Csatári János­áé vöröskereset-titkár, Ti- szaszentimre; dr. Miklós Károly Cibakháza; dr. Vor- ga Endre, Nagyrév; dr. He­gedűs András, Tiszasűly, községi orvosok; Csabai Fe­rencié szolnoki Járműjaví­tó; Polónyi Józsefné ÓVSZ«; dolgozó; Gyarmathy József­né műtősnő; T ömösközi Sándomé mezőhéki Tán­csics Tsz; Hoppál Zoltánná törökszentmiklósi BARNE- VÁL vöröskereszt-titkára; Lakatos Imréné, törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyár vöröskereszt-titkára; Szabó Ferenc községi ta­nács vb-elnök, Jászágó* A jól végzett munka öröme méginkább megszépíti a Tószegi Gépállomás dolgo­zóinak karácsonyát* — A hozzájuk tartozó termelő- szövetkezetekben december 20-ig 5400 holdon befejez* ték a mélyszántást. A de­rekasan helytálló traktoro­soknak a műhelymunkásob Is segítettek* Közülük né- hányan gépre ültek, hogy a szántásra alkalmas idő* ben minél több traktca dolgozhasson* Húsz esztendő A Néplap felszabadulási pályázata Jövő tavasszal, 1965 április 4-én ünnepeljük hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóját. Az elmúlt két évtized gyökeresen átformálta or­szágunk arculatát, s nincs talán egyetlen olyan ember, akinek élete ne példázná ezt a mélyreha­tó történelmi változást, A nagy történelmi sors­forduló apró mozaikköveit szeretnénk összegyűj­teni, amikor pályázatot hirdetünk és kérjük ol­vasóinkat, Írják meg életüknek azt a legszebb, legkedvesebb élményét, amely legjobban példázza, hogyan változott meg hazánk felszabadulása után a magyar nép sor­sa. Várjuk valamennyi kedves olvasónk levelét* A pályázatra beérkezett írások legjobbjait január 1-től folyamatosan közöljük. A megjelent írások közül a legjobbakat magas jutalomban részesít­jük* I* DlJ UTAZÄS A SZOVJETUNIÓBA Ezen kívül még sok jutalmat osztunk ki. A pályá­zat elbírálása és a jutalmak kiosztása 1965. ápri­lis 4-én, a felszabadulási ünnepségek keretében történik. A Szolnok megyei Néplap Szerkesztősége

Next

/
Thumbnails
Contents