Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

1964. december 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

Üövővárás a mezőgazdasági szakmunkásképzésben

A mezőgazdasági termelés évről évre növekszik. Az egyre jobban hódító gépek, vegyi anyagok szükségszerűen nagyobb szakértelmet kívánnál? a mező- gazdaságban dolgozóktól. A szakmunkásképzésnek is lépést kell tartani e nagyütemű fejlődéssel.

Először Megyeri Istvántól, az FM szakmunkásképzési osztály helyettes vezetőjétől érdeklődtünk.

— Hány szakmunkásra lesz szükség az elkövetkező években, és milyen új intézkedések várhatók?

— A kormány foglalkozott az új rendszer kialakításával. Az üzemekben még nem mérték fel a szakmunkás szükségletet. Ez lenne az első feladat. Ennek megfelelően az FM Iránynormatívákat dolgozott ki, amelyek segítséget nyújtanak a megyei szerveknek a szakmunkás szükséglet felméréséhez.

Bár pontos adatok nincsenek birtokunkban, el kell mondanom, hogy a jövőben a mezőgazdaság állandó dolgozóinak 25 százalékát szükséges szakmunkássá képezni.

— Milyen termelési ágak ban van elsősorban szükség szakmunkásra?

— Mindenekelőtt a gépes ágiikban. Ide sorolható valamennyi kertészeti ág, a növénytermesztés és az állattenyésztés egy része. Az utóbbiban néhol elégséges a betanított munkás is. Ez az összes dolgozókhoz viszonyítva oktatási szempontból elenyésző, de őket is képezni kell. Besorolásban, bérezésben külön kell választani a szakmunkásoktól.

Szolnok megyében az iskoláknál bizonyos felosztásra törekszünk. Lesz egy iskola állattenyésztők, kertészek és növénytermesztő gépészek részére. A harmadik ötéves tervben bővítéseket, átszervezéseket hajtunk végre.

A nemrég átadott. Jászapáti Szakiskola kettőszáznegyven személyes kollégiumot kap. A Kenderes) Gépészképző iskola fokozatosan áttér majd a növény- termesztő gépészek oktatására. Szolnok Alcsiban öntözési iskola létesítését tervezzük.

összefoglalva az elmondottakat a képzésben legelsősorban a szerződtető gazdaságokra hárul nagy felelősség — fejezte be nyilatkozatát Megyeri István.

— Mi a helyzet megyénkben?

Felkerestük a Jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolát. Az itt szerzett tapasztalataink a következők:

A fiatalok jól elsajátítják a tan ülni valókat. Azonban nagy felelősség hárul az általános iskolákra is. Észrevettük, hogy például az állattenyésztéssel szorosan összefüggő nyolcadik osztályos anyagot már csak részben, vagy egyáltalán nem tudták a tanulók. — Szembetűnő volt (tanulmányi eredményüktől függetlenül) a hozott tananyag ismerete közötti különbség.

Felvetődött a tanulmányi eredmények problémája. A pedagógusok elmondották, hogy a felvételin az általános iskolákban tanúsított előmenetel nem volt döntő. Kétségtelen a szakiskola gyakorlati jellegű, elméleti felkészítésben nem versenyezhet a technikumokkal, mégis a válogatás bizonyos lehetőségét meg kellene teremteni. A szerződtető szövetkezetnek sem mindegy, milyen szakmunkást kap vissza az iskolából. A szövetkezetek még így is idegenkednek a fiatal szakmunkásoktól.

— Kinevetnék az emberek — ez a kijelentés a jászapáti Velemi Tsz-ben hangzott el, — ha a 10—15 százalékos munkaegység- többletet megadnánk, egy tapasztalatlan gyereknek, rajkor van, aki 12 éve dolgozik ugyanott, noha nincs bizonyítványa, mégis a kisujjában a szakma.

— Nekik is igazuk van — ez a véleménye Sándor József igazgatónak. Nagyon jó a téeszekkel a viszonyunk, minden segítséget megadnak, de egy saját célgazdaság a gyakorlati munka elsajátítása érdekében aranyat érne.

A fiatalok szeretnek tanulni. Eizonyítja ezt, hogy a jászberényi járásban hatvan főből eddig nincs lemorzsolódás. Kielégítőek a szemléltető eszközök: film, makett, esetenként a tv.

A képzésbe a helyi pedagógusok is bekapcsolódnak. Jásakiséren Ladányi Lajos. Jászfényszarun Keresztesi József iskolaigazgatók tartanak órákat.

A megyében most indulnál? a tanfolyamok. A megyei tanács mezőgazdasági osztályára egymás után futnak be a jelentések Kunhegyesről, Törökszen tmikOtt ültünk a vákumfőzők előtt a kispadon A hátát törülköző darabkával terítette be, míg emlékeiről beszélt.

— Tizenhárom esztendős, félárva gyerek voltam. Zsebemben a községi elöljáróság igazolásával nagykorúnak számítottam. A testvéreim elkerültek otthonról ott volt az anyám, de nem volt, aki eltartsa. Bánkódott szegény, mert az apám odalett a háborúban. Még az ereje is elhagyta. Egyszer hétfői napon, 1935- ben odaálltam anyám elé.

— Gondoltam édesanyám elmennék dolgozni a cukorgyárba. Mások is járnak oda a faluból. Amit keresnék, abból meglennénk mind a ketten. Mit szól hozzá?

Megsimogatott, s azt mondta.

— Szegény kisfiam, szegénykém te! Mit kezdesz kis vézna fiam, abban a nagy gyárban?

lésről, Túrkevéről. Ahol nem kezdődtek még el a tanfolyamok, tsz-akadémiák, ott előkészületek történnek. Egyedül Mezőtúron nem indul szakmunkásképző tanfolyam. Pedig terveket, javaslatokat kapnak — tájékoztatott bennünket a megyei tanács egyik előadója — mégis évről évre megismétlőd probléma. — Vajon elegendő szakmunkás dolgozik a mezőtúri termelőszövetkezetben? A korábban végzett érdeklődéseink szerint nem. Inkább szervezési hiányosságról van szó.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzés bizonyos módosításokra szorul, s ennek perspektívája kielégíti a termelés támasztotta igényeket. Reméljük, hogy a mezőgazdasági szakmunkás- képzés lépést tud majd tartani a termelés nagyarányú növekedésével

— w —

Mire én is sírni kezdtem sírva vigasztaltam.

— Anyám, édes ne féljen, lesz kenyerünk. Értem meg ne aggódjon.

Kicsit idegenkedett, — nem vallott ő még magáról senkinek. Látszott rajta, hogy valami foglalatosságot keres. Mivel nem talált jobbat, megnézte a műszereket. Visszajött, meg- oorzolta a tanulójának a fejét. A fiú, Benke Béla nyurga legény, kevésbeszé- dű. Könyökére támaszkodva, az állát a tenyerében nyugtatva figyelt elmerül- ten, hallgatag. A főzőmester hirtelen nagy iramot diktált, a szaval? úgy jutottak el hozzánk, mint amikor megszalad a magnetofonszalag.

— Másnap bejöttem... A diffúzióállomásra osztottak be. Iskolába már régen nem jártam. Napi 20 kilométert gyalogoltam. így volt ez hét évig. Aztán jött a háború, engem vittek eléje,

ELLESETT PILLANATOK A KERTVÁROSI KLUßß 1/V

Harmadfél ez er könyv — egy kislány

Á

cukorfőző

KÉT HÉT

Újabb két Szolnok megyei tsz elnök kérte a nyugdíjazását

A szocialista mezőgazdaság új fogalommal gyarapította nyelvkincsünket. — Néhány év óta ismertté lett a nyugdíjas tsz elnök megjelölés. Szolnok megye

Export tervét már december 18-án a legkisebb részleteiben is teljesítette a Tisző Cipőgyár. Ebben az évben az összes export lábbeli kiszállítás 2 756 105 pár volt. Csupán a bőrcipő túlteljesítésére kapott engedélyt a cipőgyár, de abból is csak jelentéktelen mennyiségre. 20 ezer párra.

A Tisza Cipőgyár ilyen kiváló export eredményeket még egyetlen esztendőben sem ért el. Az év hátralévő napjaiban az üzem már a jövő évi export cikkeket gyártja.

az első szövetkezeti megyék közé tartozik, s így érthető, hogy nálunk egyre többen érik el a nyugdíjkorhatárt a szövezetke- zeti vezetők.

Közel tíz nyugdíjas tsz- elnökünk van már, s most újabb két elnök kérte nyugalomba vonulását. Pihenőre készül idős Debreczeni András, a mezőtúri Sallai Termelőszövetkezet elnöke és Bereczki János, a ken- deresi Haladás Termelőszövetkezet elnökhelyettese.

A háztáji is ad árút

A kuncsorbai Köss; h Tsz a kisebb területű gazdaságok közé tartozik. A lehetőséghez képest mégis segíti a háztáji állatok takarmányozását. A kukoricaföld termésének pótlására 50 négyszögöl lucernát, 100 négyszögöl csalamádét és zabosbükkönyt adtak az állattartóknak. A háztáji gazdaságok a családi szükséglet kielégítése mellett 23 hízott sertésre és 19 bikára kötöttek értékesítési szerződést,

Továbbképzik a szövetkezetek egészséoüoyi felelőseit

A Szolnok megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya és a Vöröskereszt együttesen egy hetes tanfolyamon képzi tovább a megye termelő- szövetkezeteinek egészség- ügyi felelőseit.

A százötven Szolnok megyei termelőszövetkezeti egészségügyi felelős a baleset elleni védekezésről, az elsősegélynyújtásról, a foglalkozási bőrbetegségekről hall többek között előadást) A tanfolyamot januárban tartják meg.

Utolsó napok, utolsó vagonok

A jászberényi Aprítógépgyár idei export tervét 100 százalékra teljesíti. A hátralévő napokban az utolsó gépeket is elszállítják a gyárból, bár a vagonok fogadása nehézséget okoz.

A 16 darab serleges felvonót és a konzervipari berendezéseket a Szovjetunióba küldik. Az exportterv teljesítéséhez nagyban hozzájárul a novemberi jó eredmény, hiszen akkor a havi tervet 115 százalékra teljesítették.

A mai nappal

teljesítette évi 85 600 tonnás tervét a Tiszamentl Vegyiművek „A” kénsav- gyára. Az év végéig terven felül 1700 tonna kénsavat állítanak elő. Az alapanyag gazdaságos felhasználásával közel fél millió forintot taNevessünk! — Szilveszterre készülnek a színjátszók

karítottak meg 1964-ben;

ki a frontra. Féltem és alig vártam, mikor lesz már vége. Aztán vége lett. Másoknak béke jutott, nekem meg három év hadifogság...

1948-ban jött haza. Tószegről az első útja a cukorgyárba vezetett. De nem vették fel. Hiába kérlelt, magyarázkodott, nem ment. A vasúthoz szegődött. Dacos volt és nagyon haragudott a gyárra, mert nem értették meg.

— Nem bírtam... Ötvenöt szeptember kilencedikén megálltam a kapu előtt, s azt gondoltam: én most ide bemegyek és ki nem jövök, amíg fel nem vesznek. Sikerült. Ugyanoda kerültem, mint legelőször, tizenhárom esztendős koromban. Minden ismerős volt, nem felejtettem el semmit.

Megnősült. Olyan félárvát vett el, mint ő- Az asz- szony is a gyárban kapott munkát. Most éppen ide Igyekszik, a hosszú vaslépcsőn. Amikor meglátott hármónkat, megtorpant. Az asszony kedves, jó asszony.

— Nemsokára vacsorázhatunk, édesanám, majd szóljál — mondta.

Biccent, mosol vog és elmegy. Nézem. Két gyerekük van. Lányok. Az egyik tizennégy, a másik tíz esztendős, Gondolni kell a jövőjükkel. Fehér László ná- zat épített, tévét is vett, meg mosógépet. Hadd tegyen jő otthona a lányoknak.

— A nagyobbikkai most választunk pályát. Tanuljon, ha énvelem elmulasztotta s sors. S ha kedve telik, majd menjen egyetemre. A kicsitől se tagadom meg.

— Miért szereti maga ilyen forrón ezt a gyárat? — kérdeztem minden átmenet nélkül.

Töprengett, a borostás állát birizgálta, maga sem tudta, hogyan fogalmazhatna pontosan.

— Hát, mert innen vittem haza az anyámnak az első keresetem. Ez a gyár adott nekünk kenyeret. Meg mégis csak harminc esztendő köt ide. Mert ér a háborút, meg a vasútnál eltöltött Időt is ide számolom.

— Nem akart még soha elmenni?

— Nem. Pedig ugrattak eleget, miért nem használom ki, hogy a sógorom miniszter. Nem mintha ajánlotta volna a segítségét... De én mii.dig a ?ét kezem után éltem és akarok élni. nem a sógork,*- maságból...

Olyan, mint a jó tanító,

Nemcsak az ember fejébet hanem a leikébe is hinti a mondanivalóját.

— Néha nem értem -íz embereket. Magunkat. Önzők fagyunk. A rosszat mindenki észreveszi, de a jót természetesnek tartja. Épp úgy, mint a kislányom, a bőr iskolatáskát. Nekem még vászonból varrt az anyám egyet, ha kilyukadt, megfoltozta. Na, mindegy, ilyenek vagyunt?.

A Béla gyerek nem állta szó nélkül.

— Laci bácsi, mért hozakodnak elő maguk mindig a múlttal. Nem mi tehetünk róla;

— Nem. De ami meg most van, azért többet is tehetsz. Na, eredj, aztán nézd meg a kristályosodás), mert mindjárt elkezdem, hogy mit mondott a mester nekem ezelőtt harminc esztendővel.

A fiú elszaladt, 6 meg hunyorgott.

— Hát nem jó ezeknek a srácoknak?

Vége lett a mi beszélgetésre szánt időnknek. A vaslépcsőn ide-oda tekint- get : keresgéltem, hogy én mit tudnék szeretni ebben a gyárban.

Fehér László főzőmestert biztosan.

Fábián Pét«