Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
Gyengék a látási viszonyok egyes megyei mozikban. DIÁKSZCRCICM — Azért szeretlek, mert annyira más vagy, mint a többiek! HhIIIo Gorög szobor — Láttam a fiadat az udvaron. Egy ógörög szoborhoz hasonlít. — Olyan izmos? — Nem. Az orra van úgy összetörve. A szeretet — Mondd, fiacskám, melyik tárgyat szereted a legjobban az iskolában9 — A csengőt. Férj is — Miért búsúlsz öreg? Hiszen boldog nagyapa vagy! — Az. De egyben a nagymama férje is vagyok... Szomszédok — A maga tyúkjai folyton átjárnak az én kertembe. — Mindjárt gondoltam, mert soha többé nem jönnek vissza; Nahát ez a tudomány! Érdekes könyvet írt Erich laemer nyugatnémet tudós — a tyúkokról. Megállapítja, hogy a tyúk rendkívül okos és roppant diplomatikus állat. A tudós ötven esztendeig figyelte a tyúkok viselkedését, és arra a megállapításra jutott, hogy a Föld valamennyi tyúkfajtája megérti egymás vész- jelét. Harmincöt olyan mondat összeállítható a tyúkok „nyelvkincséből”, amely kifejezi a tyúkok legkülönbö. zőbb érzelmeit. Különböző fajtájú tyúkok nyelvében eltérő kiejtésben finomságok észlelhetők. Azt is megfigyelte a tudós, hogy vannak közlékeny és hallgatag tyúkok. Felejthetetlen élményekkel gazdagodhat valaki, ötven éven át folytatott megfigyelések során. Hallatlan öröm lehet, amikor az ember az ezredik tyúk levágásakor egyszerre megérti, hogy mikor az állat a kés alatt azt a különös „krr- krr” vészjelet adja, tulajdonképpen ezt mondja: — „így még sohasem jártam”! Vagy midőn a kakas — már két hete kerüli, és — ezért zörgő kotyogással panaszkodik asszonytársának a tyúk, olyankor így vélekedik: „Mit ér ez a büdös élet így?! Az uram is elhanyagol.” Azok az éles megnyilvánulások pedig, melyek a tojásról lekászálódó tyúkokra jellemzőek, ezt fejezik ki: „Ilyen tojásra merik mondani a városiak, hogy drága?! Próbálják ők kihozni ugyanezt abból a rongyos egyötvenből.” Azt pedig férfi megfigyelők értik perfektül, hogy amikor a kakas mélázva sétafikái, és piros taraját meglibegtetve felkiált: — „Kukukuku!” — olyankor Idegen tyúk tűnt fel a szemétdombon túl. Ez alkalmakkor hangosan csodálkozik a kakas: „Micsoda mellek, combok.” Táplálkozás, fajfenntartás, daraértékesítés, exportteljesítés — ezek a tyúk-, illetve a kakasvilág legfőbb működési területei. Vannak ezenkívül perifériális életmegnyilvánulások is a baromfivilágban. Ezek egyike: Mikor egyik tyúk kiterjesztett szárnyakkal, éles csőrrel szabdalja a másikat, amelyik hulló pelyhek- kel útjában — menekül. — Ekkor vitatkoznak: „Te merészelted elcsábítani az uramat, te, te — keszeg tyúk! Mi fogni valót talált rajtad az a csirkefogó”! Amikor aztán megjelenik a baromfiudvarban az új fiú, akarom mondani, új kakas, — a régi, a megunt; a tyúkok sunyi lapulása közben keresi az alkalmat az összecsapásra. A másik, az új fölényes frissességgel kelleti magát a tyúkok előtt, mindaddig míg a státusban levő vérvörös dühvei és tarajjal nekiugrik: „Te akarsz igazgató lenni, taknyos?! Ahhoz még nőjön a tarajad és a farktol- lad” Ha aztán mégis csak az új erő keveredik felül, a légszemfülesebb tyúk ka- céran libeg az új kakas elé: „Parancsol egy feketét, — igazgató úr? Ez aztán bírja! Tóth István ’ -ins A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 328* csípés Alkoho-nukleáris fegyverek Jászberényben Igazság szerint Ráth- Végh István emlékezetes emberi butaság gyűjteményébe kívánkoznék az eset. De a nagyszerű szerző itthagyott bennünket, jóllehet mennyi feljegyezni valója akadna még. Itt van példának okáért a herényi pincészetet védő kínai nagyfal. Ezt a falat pedig a Csongrád—Szolnok megyei pincészet szegedi igazgatósága húzta fel. Nevezetesen: a herényi pincevezető elmondása szerint megtiltották nekik, hogy sajtónyilvánosság előtt szerepelhessenek, a pincéről valami adatot is kiadjanak. És ha már ezt tették, nyomós indokai lehetnek ennek. Innen, a falon kívül persze csak találgatom, mi minden. Hát többek között: a) A termelőszövetkezetekből, tehát a szocalista tulajdonból származó bárminemű szeszféle ímég a must is) veszedelmes ellensége az imperializmusnak. Külföldi lapokban olvastam, hogy a tengeren túliak se pénzt, se időt nem kímélve elképesztő kém- apparátust mozgósítottak a herényi péncészetben tározóit alkoho-nukleáris fegyverek adatainak kifürké- szésére. A pincegazdaság vezetői éberségének hála, falba — áthághatatlan kínai falba — verik mindannyiszor a fejüket. b) Szokás nálunk, hogy a népgazdaság alapbázis nagyságú kombinátjairól nem szívesen juttatunk a nagyvilág elé esetleges áruló adatokat. Nos, a herényi pince az efféle kiemelt nagyságú nemzetgazdasági ágazat bázishoz tartozik. Mindössze néhány ezer pincéje van ennek a kis országnak és a berényi az első közöttük. Már tudniillik' az elhanyagolhatósági sorrendet számítva. c) És így sorolhatnám tovább az ábc-t, sorakoztathatnám a sok-sok elfogadható indokot. Míg végül valami kis ördög azt nem súgná bennem: hátha csupán egyről van szó? Meglehet, hogy nincs minden rendjén a pincészetben? S netalán ezért őrizkednének a külvilágtól, a nyilvánosságtól? De talán? — borzák — Ősz a parkban
