Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 1964. november 7. BOKROS LÁSZLÓ: DIÁKLÁNY 4 forradalmi munkásmozgalom válogatott dokumentumai (II. kötet 1929-1935) Jjj gy német szociáldemokrata 1920-ban Oroszországba utazott, hogy saját szemével lássa az ottani helyzetet és találkozzék Leninnel. (Sokan érkeztek akkor ezzel a céllal.) Vrangel és Pilsudski ellen még folyt a harc, s a vendég szemében Oroszország a teljes összeomlás és éhínség képét mutatta. „No igen, valami csoda folytán átvészelte néhány esztendejét, ezután azonban — gondolta a német — a forradalmi lelkesedésnek már el kellett apadnia, az emberek halálosan kimerültek.’’ Kertelés nélkül akart beszélni Leninnel — éles, nyílt kérdéseire ugyanolyan nyílt válaszokat várt. Felkészült, hogy elfogulatlan bírája legyen mindannak, ami Oroszországban végbemegy. Ehelyett pedig lélekszakadva kellett válaszolnia azokra a kérdésekre, amelyekkel Lenin halmozta el őt. Lenin arról faggatta: miként volt lehetséges, hogy az egyik német fejedelemségben kikiáltott tanácsköztársaság, melynek kormányzatában ez a független szociáldemokrata is részt vett, mindössze három napig tarthatta magát. A német logikusan kifejtette, hogy a szociáldemokrata párt jobbszárnya elárulta őket, a nép nem volt eléggé öntudatos, nem készült még fel eléggé a szocializmusra s a döntő pillanatban nem támogatta munkáskormányát. — És maguk mit tettek azért, hogy a nép higgyen és támogatást nyújtson önöknek? — kérdezte bizalmatlanul Lenin. — Kellett, hogy higgyenek nekünk — felelte sértődötten a „független”. — Mi hús vagyunk a nép húsából. Ügy vagyunk a néppel... no, mondjuk mint a gomb a kabáttal, amelyhez hozzávarrták, Lenin elmosolyodott: — Hm. tegyük fel. hogy így -van. De mégis, mit tettek önök saját népükért? — Mit tehettünk volna három nap alatt? — ál- mélkodott a német. — Ügy? Nos, nevezzen meg csak egy olyan törvényt vagy rendeletet, amelyet a három nap alatt kihirdettek és megpróbáltak végrehajtani. — Törvényekre, rendeletekre nem is került sor. Kormányunk, ismétlem csak három napig létezett. enin azonban kérlelhetetlenül folytatta: — Három nap! Önök ezt egyáltalán nem használták ki! Hogy is támogatta volna önöket a proletariátus, amikor még a gyárak munkás-önkormányzatát se tudták életbeléptetni! A parasztok azért nem álltak önök mellé, mert önök egy mukkot sem ejtettek ki arról, hogy felosztják a nagybirtokokat. Egyáltalán mit értek el önök? Annyit, hogy feszesen begombolkoztak és ünnepélyesen bevonultak a megszökött miniszterek dolgozószobáiba? Ez kevés. Ez megbocsáthatatlanul kevés. — Ezért nem tarthatták magukat három napnál tovább. Mi viszont amint látja, már több mint három esztendeje tartjuk magunkat és bízunk benne, hogy örökre! A „függetlent” lenyűgözte ez a sok önbizalom és hirtelen. elvesztve hidegvérét, így kiáltott fel: — örökre? Hát a gomb? — Miféle gomb? — kérdezte csodálkozva Lenin. — Ha holnap akár önnek, akár énnekem leszakad és elvész egy gombunk, akkor mi lesz? őszintén megmondom: mint volt szabó, utána érdeklődtem. . — A, ön szabó? — érdeklődött Lenin. Az. de mit érek vele? Itt, önöknél, roszország- ban nem árusítanak gombokat. Az ember a hősiesség csodáira képes, legyőzi minden ellenségét és egyszerre csak egy nevetséges apró dologban tehetetlen: elvesztette a gombját! önöknél leálltak azok a gyárak, amelyek a legegyszerűbb, mindennapi holmikat állították elő. Az emberek már évek óta úgy élnek, hogy képtelenek b;- szerezni azt, amire szükségük van. Nem luxustárgyakról beszélek, hanem a gombokról! Lenin elnevette magát: — Azt akarja ezzel mondani, hogy ha leszakad a nadrágunkról a gomb... Valóban igaza van: a nehézdani? — kérdezte értetlenül a német. Az asszony erre elmesélte. hogy öt évvel azelőtt, amikor még a városban dolgozott — egy gyári klubnak volt a takarítónője —, Lenin odaérkezett egy gyűlésre, ö szokás szerint egy pohár teát tett a szónok elé, s közben egy gyors pillantást vetett Leninre, pét pillantotta meg. Ránézett és — egek! — ott látta a kabáton azt a gombot (jobboldalt, felülről a másodikat), amely az ő mellényéiül származott... Elkérte a képet, hazavitte és a tükör mellé tette. Azóta naponta többször is megnézte. — Az én gombom látható rajta! A német vendég végighallgatta a történetet, alaposan szemügyre vette a képet, némán bólintott, mintha ezt mondaná: „pontosan így történt” — majd előhúzta mellényzsebéből a gondosan papírba göngyölt gombot (a papíron ott állt a séta dátuma), s a sok éve magánál őrzőt1: emléktárgyat, Lenin gombját, az asszonynak ajándékozta. őszinte örömmel. » | gy gondolkozott ugyanis: minden jog és méltányosság értelmében csak ez az asszony lehet annak tulajdonosa, íme, gondolta, bizonyítéka ez annak. hogy a szovjet hatalom belső lényegénél fogva a nép hatalma, s a világhírű politikai vezető meg a takarítónő e hatalomnak nem két pólusát jelenti. Hanem ez a parasztasszony Lenin valamiféle nénikéjének, dajkájának érzi magát... Nos hát amint mondani szokás fcten adja, hogy örökké így is maradjon! (Fordította: Radó György) Minden megelőzőt felülmúló túltermelési válság, 30 millió munkanélküli a világon, tengerbe öntött kávé, kazánban elégett búza: ez az a világkép, amelynek fényénél a Kossuth Könyvkiadónál megjelent kötet eseményei lejátszódnak. Németországban hatalomra jut a barna inge" horda: a Reichstag lángja: a nagy európai tűzvész kezdetét jelzik. Bécsben munkásvér folyik. A francia és spanyol munkások „megállj”-t parancsolnak ; fasizmusnak. És Magyarországon? Ni; a búza, nő az ínség, fegyverkezik az ellenség, csöndet kíván a fasizmus...” — írja ebben az időben József Attila. Pereg a dob az elárverezett kisparaszti földeken. Reményt vesztett munkanélküliek a Ferenc József híd turulmadaráról ugranak a Dunába. — A „Sipőcz-konyhák” előtt ezrek állnak sorba egy tányér levesért. A salgótarjáni bányászok négy hétig sztrájkolnak a kommunisták vezetésével. Budapesten, Szegeden, Debrecenben, Győrött és az ország szinte minden munkásvárosában egymást érik a munkanélküliek tüntetései. „Munkát! Kenyeret!” harsogja százezer proletár 1930 szeptember elején a budapesti Városligetben és hangjukra visszazeng Békéscsaba, Gyula, Szentes. Orosháza. A pécsi bányák mélyén többszáz munkás éhségsztrájkkal vívja ki jogos követeléseit. A cipészek. vasasok, építőmunkások sztrájkjai megrázzák az egész fasiszta rendszert. Ezeket a harcokat a hősök pártja — a statáriumtól, haláltól meg nem rettenő Kommunisták Magyar- országi Pártja vezeti. Bár a vezetők közül sokan kerülnek a fasiszta vérbírósáp elé. az el fogottak helyét azonban mindig betölti valaki — mert a párt kiirt- hatatlan, mint maga a munkásosztály. A munkás- osztályban gyökerezik — a szociáldemokrata és pár- tonkívüli munkások széle« tömegei hallgatnak szavára. ha el rúd iutni hozzájuk. És hogy eljusson, az nagvrészt a szivorú, állhatatos. forradalmi „aprómunkán” múlik. Az eseménvekben bővelkedő évekről igyekszik képet adni az olvasónak e dokumentum-gyűjtemény. A gazdag gyűjteményt időrendi táblázat, névmutató és a felhasznált sajtóanyag mutatója egészíti ki (B. Gy > LEONYID RÁHMANOV: ÁGOMB kedési törvény értelmében le kell csúsznia. (És bizalmasan közel hajolt a némethez.) Elárulok egy titkot önnek: nem fog lecsúszni. A zsineget még szorosabbra húzzuk a hasunkon és remekül tartan) fog, amíg csak el nem űztük Vrangelt. Azután pedig lesz bőven a mi országunx- ban gomb is, meg minden egyéb hasznos holmi. Nem kisebb lelkesedéssel fogjuk gyártani ezeket, mint ahogyan harcoltunk. Addig azonban arra kérném, kedves elvtárs. hagyja békében az én gombomat. — Bocsánat — hebegte a német, aki heves vitájuk során mindvégig csak csavargatta Lenin kabátgombját. Később együtt indultak egy munkásklubba, ahol Leninnek gyűlésen kellett felszólalnia. |\Jyár volt, Leninnek a sietségtől melege lett, kigombolta kabátját, s ekkor — lepattant a gomb, amelyet vitapartnere oly buzgón csavargatott. Lepattant és elgurult a járdán. Lenin észre se vette. De nem úgy a német. Ő észrevette, még nagyobb zavarba jött. felvette és zsebre tette a gombot. Minden eshetőségre — ezt gondolta —, aztán valahogy majd módja lesz helyrehozni baklövéseit. Miután a klubban a gyűlés véget ért — Lenin a szovjet hatalom időszerű feladatairól, a katonai és a termelési arcvonalról beszélt —, ismét kiléptek az utcára. Ekkor a német elképedve látta, hogy Lenin kabátjának minden gombja a helyén van. Hát ez miféle csoda? Hiszen Lenin alig tíz percre tette le a teremben a kabátját és maga mögé. a székre rakta. Kinek sikerült ezalatt fel- varrnia a gombot? És hon- nét vette? Kétségtelen: az ország vezetőjének öltözékét egy külön ember figyeli állandóan, másként nem is lehetne megmagyarázni a történteket — hiszen a lepattant gomb még változatlanul ott lapult meg a német vendég zsebében... Néhány évvel később, amikor Lenin már nem élt, az említett független szociáldemokrata, aki kommunista lett. újra a Szovjetunióba utazott, őrömmel tapasztalta, hogy az ország feléledt, pezsgő építőmunka folyik benne és sok mindenféle áru kapható nemcsak Moszkvában, hanem az általa felkeresett falvakban is. Az egyik parasztházban, amikor belépett, mindjárt Lenin képe vonta magára figyelmét. A fényképből nagyított képen Lenin kabátot, sapkát viselt: pontosan ugyanazt, amely az emlékezetes séta idején volt rajta. Az idős háziasszony látta, hogy a külföldi vendég figyelmesen nézegeti a képet, büszkén mondta hát neki: — Iljicsnek ezt a kabátját különösen jól ismerem; — Mit akar ezzel monmajd a széken fekvő kabátjára. Feltűnt neki, hogy a nem új, de még jól használható bársony gallér os kabátjáról hiányzik egy gomb. Lopva elvette a kabátot és bevitte saját kis kamrájába a lépcsői el járó alá. Node ezután mit tehetett? Tartalék-gombjai nem voltak, és hát az idők is megváltoztak. Azelőtt elszaladt volna a boltba vásárolni... Nos, gondolta, hátha sikerül, és letépte saját mellényének egy gombját (persze, nem volt ugyanolyan, mint Leniné: kisebb és az alakja is más), aztán jó erősen, legvastagabb fonalával hozzávarrta a kabáthoz. |\ emrég a községi szövetkezeti boltban járt, s ott Lenin nagyméretű kéyAknai zseni: Megsokszorozva, halhatatlanul... De ők, akiknek művük megmarad, végül 3k is semmivé porlanak?! Lelkűk zenéje, amely szüntelen Sugárzik, árad minden tereken, csupán hozzájuk nem jut el soha?! A hegedű csemballó, orgona, a zenekar, mely viharként mennydörög, és hullámzik nagy ég és föld között, az alkotóhoz többé nem hatol? ó, Mozart, milyen mélyen alhatol az ismeretlen tömegsír alatt! Beethoven! Te sem hallasz már hangokat, szimfóniáid bármit zengenek, téged álmodból föl nem keltenek, süketen fekszel, míg örök zenéd betölti lelkünk minden rejtekét, s varázslatával magunk fölé emel... Te nem tudsz róla. mert nem erezel. Míg éltél is bezárt fülekkel itt, szolgálva lángelméd dénomait, viaskodva a súlyos küldetés kínját viselve, ó, mily szenvedés, és mily gyönyör volt életed, amíg a vad halál letörte szárnyaid. Se hang, se jel, nem írsz már új zenét, viseled a halandók végzetét, mint társaid az óriások mind, kik tűntek a föld bilincseit. És mégis... mégis... szívem fölsajog: — Honnan jönnek az örök dallamok?! a romlandó, a pusztuló anyag, az szüli mind a csodás hangokat. mint gyöngykagyló, az óceáni lét szivárványos, tündöklő gyermekét: a gyöngyöt? talán a nagy alkotók agya az a kagyló, hol a teremtés dallama sustorog, és áttörve tömlöcét élni kezdi időtlen életét?! Így tépelödöm, míg a lemezen, mint egy halhatatlan , szerelem visszhangja kél a beethoveni dal, mint a halál fölötti diadal! Érzem, mily nagy, különös hatalom, hogy megszólalnak, amikor akarom, és énekhangon is fölzengenek a nagy zenéket őrző hangjegyek minden hangszeren, mindig örökön, mint csillagok az égi körökön ahogy keringenek, úgy a gépemen a halhatatlant fölidézhetem... minden zenét, és minden dallamot, bár alkotójuk rég elporladott. Csodálatos a sírontúli lét! A Mű éli testetlen életét a porhüvelytől elszakítva már, nem éri el a csontujjú halál! S egyre nagyobb mesterek hangszerén száll világgá a zeneköltemény, mintha földanyánk óriási szíve dobogná dalát oly nagy messzire, s oly magasba, hol eddig még soha nem sugárzott földi szimfónia! Zeng a világ... a hanglemez forog Bebalzsamozott zenéket hallgatok... Ó, bár tudnátok Ti is, mily gépcsodák szárnyain szállnak a nagy melódiák megsokszorozva, halhatatlanuk.. az élő nép titőletek tanul alkotni szépet, nemeset, nagyot... gyógyítani e vérző csillagot!
