Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

1964. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 MOSZKVAI MIOIZIA I KIOÍK wm Á NÉPRAJZI KONGRESSZUSRÓL Ember-, és népismerettan­nal foglalkozó szaktudo­mány — így mondhatnánk magyarul az. anthropológia tudományát, amelynek mű­velő! az idén augusztusban Moszkvában tartották meg VII. nemzetközi, kongresz- szusukat. A földkerekség minden részéről, összesen 55 országból mintegy 2000 tudós és tudományos dol­gozó gyűlt össze a vendég­látó moszkvai Lomonoszov egyetem hatalmas aulájá­ban a kongresszus ünnepé­lyes megnyitására. Képviselve volt ott a fe­hértől a sárga, a világos- és sötétbarna arcbőr kü­lönböző szíriárnyalatain ke­resztül a kékes-feketéig szinte minden emberszín. Emellett a nyelvek sokféle­sége. valóságos bábeli nyelvzavar, amelyben a világ minden tájáról össze- sereglett szaktudósok igye­keztek megtalálni egymás­sal az eszmecsere lehetősé­gét Mindezek már a kong­resszus kezdetén érdekes élményekre mutattak kilá­tást Hazánkat Ortutay Gyula akadémikus vezetésével 42- tagú küldöttség képviselte közöttük ciz.lnok megyéből három. Tolmács nélkül A tudományágazatok sze­rint 27 szekcióra osztott kongresszuson 10 nap alatt közel 1000 előadás hangzott el. azaz naponta 100. Ezek után elég naív kér­désnek hangzott, amikor itthon azzal fogadtak: Na, ugye, érdekes volt Heyer­dahl előadása a Husvét- sziget lakóinak eredetéről? Mintha csak. az. Aku-Aku népszerű írójának píqájijgga 4 fett volna az' egyeáÍÍH,‘árii.ít 5 elmulasztottunk meghall­gatni az előadások töme­géből. Sajnos, a túlságos nagy választék miatt csak a legfontosabb előadások meghallgatására futotta időnkből. S még hozzá a nyelvi nehézségek! Tolmács nél- k 1 hallgatni 5—6 nyelven az előadásokat! Ezek na­gyobb része természetesen, a vendéglátók nyelvén, oro­szul hangzottak el. Utána a három nagy nyugati világ­nyelv, az angol, német és francia következett, s eze­ken kívül még a spanyol is, a délamerikai földrészre való tekintettel; A kongresszusnak több mint 300 angol anyanyelvű tagján kívül az angol nyel­vet főleg a színesbőrűek, a japánok, s általában a ke­let-ázsiaiak, és a volt gyar­mati népek képviselői hasz­nálták. Utóbbiak egyébként egymás között is angolul beszéltek, minthogy anya­nyelvűk eltért egymástól; Az európaiak többsége vi­szont németül tartotta elő­adását, így a magyarok is. Előadás oroszul — válasz angolul Sok érdekes furcsaság adódott elő nyelvi vonat­kozásban az előadásokon, lg" például, amikor Ortu­tay Gyula akadémikus az eredetileg német nyelven hirdetett előadást — az orosz érdeklődők nagy szá­mára tekintettel — orosz nyelvre lefordítva olvas­tatta fel az egyik Moszkvá­ban tanuló volt diákjával, az utána merndult orosz­nyelvű vita végén a szekció román nemzetiségű elnöke, Pap Mihály ethnológus, franciául szólította fél a válaszadásra, mire Ortutay professzor angolul vála- joolt. S mindez tolmácsolás nélkül folyt le. Volt azonban a kongresz szuson a nemzetközi isme­retcserének olyan lehetősé­ge is, amelyhez nem volt feltétlenül szükséges a nyelvismeret. A filmet min­denki megértette. Az egy“- -er.i két nagy vetítőtermé­ben egész nap szakmabeli filmeket vetítettek. Ezeket a résztvevők hozták ma gukkal. Ott láttuk többek közt a bolgárok naPhosszaí tartó farsangoló népi játé­kának remek színes felvé­teleit, a lengyel, skandináv és egyéo népszokások meg­örökítését. A dánoknak egyik filmje a grönlandi eszkimók mindennapi éle­tét mutatta be eredeti hely­színi felvételekben. Igen bájos volt a kis eszkimó­gyerekeknek a jeges kör­nyezethez alkalmazkodott életmódját, gondozását be­mutató kép. Mintahogy a mi gyerekeink a csirkéből a zúzát-máját kapják, Tíz eszkimó bébinek, mint ínyenc csemegét, a halnak a szemét kanyarítják ki. Az amerikaiaknak egyik néprajzi filmjén a közép­amerikai indiánoknak szin­te hihetetlenül ügyes mes­terkedését, a főzésre hasz­nált homorú naptükör ké­szítését láthattuk. Az aránylag primitív kultúrá­jú bennszülöttek bemutat­ták, hogy kezdetleges eszközeikkel mily ügye­sen tudják elkészíteni a napenergiát összegyűjtő hatalmas homorú tükröt apró tükörcserepekből, amely percek alatt forrás­ba hozza a gyújtópontba helyezett agyagedény víz­tartalmát. Temetés Tibetben A japánok is mutattak be egy gyönyörű, színes filmet Tibetről. A felvevő expedíció a nemrég még valóban rejtelmes tibeti zord hegyvidéknek ma már a kultúrájától meglehető­sen érintett részét járja be és tárja fel a rejtelmeket néprajzi keretben. A film­nek egyik részlete eldu­gott kietlen sziklás völgy­ben még ma is primitív viszonyok között élő törzs­nek temetési szokásait mu­tatta be döbbenetes való­ságábrázolással. — A ha­lottat kopár sziklatetőre viszik ki, ott a hozzátarto­zók elbúcsúznak tőle, a ru­hátlan hullát szákialapra fektetve átadják a szertar­tást vezető sámánnak. — Utána a gyászoló felekezet visszavonul s a sémán meg­kezdi borzalmas munkáját. A hullát valósággal meg­nyúzza, kibelezi s végeze­tül egy jókora szikladara­bot magasra emelve rá­ejti a halott koponyájára. Közben már a szertartás alatt a magasban keringő keselyűk alig várják a sá­mán munkájának befeje­zését, s amikor végre az is elvonult, sebesen lecsap­nak a hullára és igen rövid idő alatt eltakarítják a megbol dogultat. Volt a kongresszusnak egy szívderítőbb élménye is. A hatalmas Prága Szál­lóban rendezett fogadáson a legválasztékosabb ételek és italok tömegével dúsan megrakott asztalok fogad­ták a kongresszus tagjait. A vodka, gin. visky és jer- zsabinka mellett nem utol­sósorban a Budapesti Ko­nyakgyár világhírű márkái aratták a legnagyobb si­kert. A borféléket a vörös és fehér grúz borok kép­viselték, amelyekkel a fél- száraz orosz pezsgő vette fel a versenyt. Mondani sem hell, hamarosan megoldód­tak a nyelvek. A szaporán ürülő poharak megszűntet­ték a nyelvi nehézségeket. Finn és észt testvéreinken kívül megkötöttük az atya- fiségot a tadzsik és üzbég rokonokkal is. s az egyik müzülmán atyafinak hiába idéztem a Koránból a sze­szesital élvezetét tiltó igét: „Küllü müszkürüm haram”! — mosolyogva emelte po­harát koccintásra. Dr. Györffy Lajos • • Bokros László: A mezőhéki Táncsics Tsz központja. Földmunkás mozgalmak kezdetei Szolnok megyében M egyénk területe há­rom nagyobb egy­ségre tagolható; a Jászság és Kunság társadalmi és birtokviszonyai nagyjából, éppen a közös történelmi kancsolatok miatt meg­egyeztek. Itt mammut bir­tokok nem igen voltak, ál­talában nagyparaszti gaz­daságok és a törpebirtokok uralkodtak. A Tisza-mente, mely e két kiváltságos terület kö­zé ékelődött, a nagybirtok területe volt. Szolnok me­gyében 1900-ban a 70 szá­zaléknyi mezőgazdasági la­kosságból 40 százaléknak nem volt semmiféle föld­birtoka, vagy csak olyan kicsi volt, hogy kénytelen volt mellette napszámos munkát vállalni. Ezt a hatalmas nincste­len tömeget a századvégi vasútépitkezések és főként a Tisza szabályozási mun­káinak befejeződése után nem tudták foglalkoztatni. A parasztság szakmája, foglalkozása a földművelés, más szakképzettséggel nem rendelkezik, éppen ezért más foglalkozási ágban nem is igen tud azonnal elhelyezkedni. A magyar iparban különben is igen gyér volt az elhelyezkedési lehetőség. Megyénkben az első nagyobb ipari üzeme­ket 1848 utáni években lé­tesítették. azonban még hosszú ideig kellett várni arra, hogy ezek munkás­tömegeket foglalkoztassa­nak. A századfordulóban mun­ka nélkül maradt emberek bizony nem sok lehetőség között válogathattak. Ezt a helyzetet aztán a nagy­birtok megfelelő módon ki­aknázta és igyekezett a munkabéreket a minimá­lisra leszorítani, hogy a külföldön ekkor már gé­pekkel dolgozó nagy gaz­daságok beáramló termé­keivel megállhassa a ver­senyt. Nálunk a gép szere­pét az ember töltötte be. A parasztság teljes kiszol­gáltatottságába nem akart belenyugodni és kereste azt a kiutat, amely e vál­ságos helyzetben megoldást hozhat. P arasztságunk legfügget­lenebb és legsokoldalúbb ismeretekkel rendelkező ré­tege a földmunkás kubi- kosság volt. Ezek az em­berek nagy tapasztalatra tettek szert, mert munká­juk jellege miatt sokfelé megfordultak. Ez a réteg volt az, amely a külföldön ekkor már virágzó és szé­les táborral rendelkező szo- cialisztikus eszmékben fel­fedezte azt a tant, amely kivezetheti őket ebből a válságból, A képzetlen tö­meg szemében nem jelen­tett sokat az irányzatok közötti elvi különbség. Ök annyit értettek a szocia­lizmusból. hogy ez az a tan, amely sorsuk megvál­toztatásának lehetőségéi ígéri. A kubikosok agitá- ciós munkája nyomán sok­helyütt forrongás ütötte fel a fejét. A z úgynevezett „pa­rasztszocializmus” másik csatornából is táp­lálkozott. A szociáldemok­rata párt, amely kezdetben csakis az ipari munkásság szervezésével foglalkozott, a megélénkülő parasztmoz­galmak hatására maga is agitációba kezdett, és kü­lön szekciót alakított a pa­rasztság számára. Az ural­kodó nagybirtokos réteg csak azon kapta magát, hogy nálunk, — lévén Ma­gyarország elsősorban me­zőgazdasági ország, — egy sajátos szocialisztikus moz­galom ütötte fel a fejét a parasztság soraiban. Miután az agrárlakosság helyzete az Alföldön volt a legelkeserítőbb, a moz­galmak itt lángoltak fel a legelemibb erővel. A moz­galom fő fészkei: Békés. Csongrád és Csanád megye voltak. Szolnok megye a legforradalmibb megyék közvetlen szomszédságában feküdt, de itt a múlt szá­zad kilencvenes éveinek elején, a mozgalom lénye­gesen kisebb erejű, pedig megyénkben semmivel sem volt kedvezőbb helyzete a parasztságnak, sőt ha le­het, még rosszabb volt a sora. A Jászság és Kun­ság területén, ahol a pa­raszti középbirtokok feküd­tek, nagyon alacsonyak vol­tak a munkabérek. Egy 200 holdas gazda maga is hajtotta magát és csak ter­Falicz József rajza. mészetes, hogy béreseitől, cselédeitől ezt méginkább megkövetelte. E zt a helyzetet még rontotta az e terüle­ten ekkor is elevenen élő redemptus, — irredemptus ellentét, melynek a kivált­ságok megszűnése után is nagy jelentősége volt. Hogy itt mégsem robbantak ki komoly mozgalmak az első időben, azt ez a terület sokévszázados önálló lété­nek köszönheti. Itt a köz- igazgatási apparátus már századok óta olajozottan működött, s mivel 1745 óta ezen a vidéken megterem­tődött a polgári földtulaj­don, s vele együtt jelent­keztek a nincstelen parasz­tok problémái, a közigaz­gatás már régen berendez­kedett arra, hogy megfe­lelő módszerekkel elfojtsa ezeket. A Tisza-mentén, ahol a nagybirtok rendezkedett be, szintén később indult meg a lakosság nagyobb arányú mozgalma. A megye ugyan­is 1876-ban alakult meg, közigazgatását JWm,..,kötöt­ték elavult megyei hagyo­mányok. A megye az adott helyzetnek megfelelően építhette ki apparátusát. Ekkor már jelentkezett a nincstelen tömeg a maga igényével, s a végsőkig nem lehetett visszafogni a gyeplőt. Először a Tisza-menti, nagybirtokos övezetben in­dulnak meg a mozgalmak, melyek nem a szocialista végcélt: a köztulajdont kí­vánták ugyan megvalósíta­ni, hanem közelebbi gaz­dasági, munkavédelmi kö­veteléseket szorgalmaztak. A parasztok tudata a föld- magántulaidonhoz kötődött, s létüket csakis önálló bir­tokon érezték biztosnak. Ezért sokkal inkább a földosztás gondolata mel­lett foglaltak állást, mint a szociáldemokrata párt által hangoztatott köztulajdon mellett. Ez utóbbit ugyan­is hiányos felkészültségük, képzettségük miatt csak kevesen értették meg. A parnsztszocializmus vezetői, kiszakadva a szociál demokrata pártbó', a parasztság igényeinek gondolkodásának adtak hangot és szervezték meg pártjukat (Várkonyi. Mező- fi. Szántó-Kovács. Achimi. Várkonyi működése nyo­mán 1897-ben megyénkben is óriási méretűvé növek­szik az aratósztrájk. Fégy- vernekre. Tószegre. Cibak­házára katonsás kiküldésé' is elrendelik, mert szembe akartait szállni a felvidék­ről odahozott idegen sztrájktörő aratókkal. Ci­bakházán véres áldozatot is követel a sztrájk. Ä z agrárszocialista moz. galmak legfőbb érde­me az, hogy elterjesztette megismertette a lakosság­gal a szocialista tanokat, s bár sajátosan szemlélte, mégis lehetővé tette, hogy adott helyzetben, így 1919- ben is megértse a forra­dalmat és azonnal mellé álljon. Szabó László Damjanich Múzeum

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents