Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

1964. november 7.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

LEGJOBB FEGYVERÜNK A FEL VILÁGOSÍTÓ SZÓ

„Az a mi tragédiánk hogy mindig magunk között keressük az ellenséget. Mintha nem volna abból éppen elég. Itt van, ez a Népszabadság cikk is...’: Háborgott valaki és elém tolta a Népszabadság múlt vasárnapi számát. Orbá?, László: A szocialista tudai erősítéséért című cikkéber húzta alá a következő sorokat:

„Persze most is akad még ellenség, de a gazdasági fronton a harc elsősorban nem ellenük, sőt nem is emberek ellen, hanem a fejlődésünket gátló jelenségek ellen folyik. Ma nem ellenségre, hanem barátra kell ütnünk, a munkástárs sál kell harcolnunk, akivel együtt dolgozunk, aki mellettünk van. Emberileg hozzánk közel állókat ke).l bírálnunk..." A „barátra kell ütnünk” szavak duplán is alá voltak húzva.

Eszembe jut egy másik vita. Akkor ugyanez a probléma konkrétan merült fel. Állást kellett foglalni két ember megítélésében. Az egyik súlyosan megsértette a másikat. Amikor a sértegetővei szemben fel kellett volna lépni, vitapartnerem ellenkezett. Egyetlen érve az volt, hogy „tudod e, ki volt az valamikor, akit most meg akarunk védeni? Negyvenöt, ben szemben állt velünk. 5 akit vele szemben ma e> akarunk marasztalni, mar akkor is a néphatalom oldalán állt."

Ebben a konkrét esetben könnyű volt az igazságot diadalra vinni. Azt, hogy egy mai ügyben, abban hogy ma vét-e valaki az általános emberi együttélés szabályai ellen, vagy sem. nem lehet mértékadó a húsz esztendő előtti magatartás. Nem lehet egy mai keletű ügyet eldönteni a tegnapi politikai vagy akár emberi magatartás alapján. Ebben megegyeztünk, de X-ben megmaradt a kételkedés szikrája, amit úgv fejezett ki, hogy „nem ió dolog az. ha mi egymást sem becsüljük, nincs meg már köztünk .i régi összefogás és szolidaritás”.

Mielőtt az összefogás és szolidaritás igazi tartalmáról szólnék, hadd mondjak el egy példát arra, milyen torz és- céljainkkal, eszméinkkel ellenkező hatást >zül az. ha évekkel ezelőtti közös harcok emléke alap ián szolidaritást vállalunk ma — gondo'kodás nélkül Nagyon kirívó és koránlsem általános az eset, de tanulságos.

Akiről a példa szól. negyvenötben kezdte a harcot. Mindig ott találhattuk ahol a pártnak a legnagyobb szüksége volt harcos, minden nehézségei vállaló emberekre. Végülis néhány évvel ezelőtt gazdasági vezető lett. Kezdetben itt sem dolgozott rosz- szul. De egy idő után mind több hibát követett el. Durva lett az emberekkel, hibát, hibára halmozott, majd a közvagyonhoz i-c hozzányúlt. Eljárás indul* ellene. Szomorú dolog, de akadt egykori harcostársai között olyan, aki szolidáris maradt vele. Azt hangoztatta, hogy meg kell öt menteni, s ez alatt azt értette. jó lenne valahogyan kimosdatni bűneiből. Hogyan érvelt? Ügy. hogy azt mondta: nem lehet ez az ember bűnös. Ismerem, nem volt ilyen soha. Mer: azt is mondta: gondoljatok arra, ez az '>mber mindig a mi oldalunkon harcolt Szívét, lelkét adta a mi ügyünkért.

A bűn útjára tévedt em. Kert törvényeinknek megfelelően elítélték. A pártból is kizárták. És azt hiszem gykori harcostársa is másként gondolkodik ma már a szolidaritásról.

Tegyük a szívünkre a kezünket mi, kommunisták és

valljuk be: egyszerűbbnek gondoltuk egykor a hatalommal való élést. Mint amilyen egyszerű volt annak idején a jelszót kiadni: Nézzétek, ez itt a barikád. Aki azon túl van, az az ellenségünk. Győzzük le őket, s aztán felépítjük a mi boldog szocialista világunkat. Milyen lesz az. hogyan építjük fel? Kevesebbet gondoltunk erre, amíg barikádok voltak. De ma már nincsenek. A „ki- kit győz le” kérdése eldőlt. A harc mégsem szűnt meg. s ez okozza mai gondjainkat. A harc hogyanja. Ne meg azok az emberek, akik bunkót forgatva a fejük felett, most is a barikádot keresik.

Mai harcunk bonyolultabb. Sok fáradsággal jár, sok emberséget, elvhűségei követel, sokszor — ezt sem túlzás állítani — még sebeket is lehet ebben a harcban kapni.

Az egykori munkatárs, akivel valamikor egy tányér bablevesen kezdtük együtt a hidat újjáépíteni, ma lehet, hogy művezetői Ám, ha ebben a minőségben eltűri a lazaságot, a fusizást, nem jól szervezi meg a munkát, s mi ezt szóvátesszük, úgy a mai harci kötelességünknek tettünk eleget. De ilyen megértéssel fogadja-e ezt mindenki?

Akad még olyan termelőszövetkezet, ahol dézsmálják a közös vagyont; Kire vár ennek leleplezése? Minden becsületes emberre, de légióként a kommunistákra. Ez sem népszerű dolog, mert a közgyűlésen fel kell esetleg állni, s ráolvasni ezt arra a szomszédra, akivel együtt ettük a cselédek; napszámosok keserű kenyerét fia. tál éveinkben, a régi világban. Vállalni kell ezt akkor is, ha egyesek árulkodás- nak bélyegzik.

Együtt dolgoznak egy munkahelyen öten. Egyikük ellóg néhány órát. Három „falaz” neki, egy szó- váteszi. Melyik dolog a népszerűbb? Bizonyára sok helyen a „falazás”, pedig társadalmi kötelességének az tett eleget, aki szóvá- tette a lógást.

A vezetés elé állított követelményei?: állandó növekedése mind nagyobb tudást, hozzáértést követel a vezetőktől, s eközben a sok ezer és tízezer olyan vezető mellett, akik együtt nőnek a feladatokká', egyik-másikró! kiderül, hogy képte’ i erre. Mi legyen ebben az esetben? Eddig szerzett érdemeinek elismerése mellett, azért őszintén köszönetét mondva, nyugdíjba, vagy ha még munkaképes, úgy tudásának. felkészültségének megfelelőbb munkakörbe kellene állítani. Igen ám. de ki mondja meg neki ezt? Egyáltalán nem népszerű és kényelmes dolog, mert aki megmondani hivatott, talán évtizedek óta együtt küzdött, harcolt az illetővel. És könnyen kiteszi magát annak, hogy ..Te váltasz le, hát már nem emlékszel a közös harcainkra?” Azt is megkaphatja, hogy elárulta a régi, közös harcok emlékét. Talán éppen ezért, nemegyszer arra is akad példa, hogy a kénvelmetlen, de őszinte szókimondás helyett vállaljak a gyengén dolgozó, hibát hibára halmozó vezetőt, számítgatva: már csak ennyi meg ennyi éve van a nyugdíjig, vagy elhatározva: legfeljebb dolgozunk egy kicsit helyette.

Most ilyenfajta problémáink vannak. Ezek adják

mai harcaink tartalmát. S akik bunkót lóbálva keresik az ellenséget, hogy harcoljanak, talán éppen azért teszik ezt, mert a mai, másfajta, bonyolultabb harcokra nem érzik magukat elég felkészültnek. Ma az „ellenség” az emberek fejében van, A régi világtól örökölt néze'ek, szokások képében, amely ma a lógásban, a közömbösségben, a kapzsiságban, az önzésben, az anyagiasságban, a cinizmusban nyilvánul meg. Emberek, köztük jó barátok, munkástársak, egykori vagy mai harcostársak fejében. Jól gondoljuk meg hát a bunkóval való hadonászást. A fejeket be lehet ugyan tömi vele, de ez túl draszt'kus módszer lenne a fejekben lévő maradi, kispolgári nézetek ellen.

Amikor tehát a saját sorainkban jelentkező hibák, a maradiság, a konzervativizmus és mindenfajta kispolgári nyavalya ellen küzdünk, nem „újra saját sorainkban keressük az ellenséget”. Csak az véli így, aki mégcsontosodótt sémák szerint gondolkodik, aki nem ismeri, talán soha nem ismerte a felvilágosító szót, a kommunista önbírálatot és bírálatot, mint harci fegyvereket — csupán a bunkót.

Varga József

Földgömb is van, mackó is van, sok jó könyv is van a mezőtúri városi könyvtár új helyiségében a gyerekek részére

Szászbereki

beszélgetések

Mint annyi sok falunk, Szászberek is nagyon sokat fejlődött az elmúlt húsz év alatt. A felszabadulás után lett önálló község a volt báró Kohner-birtokból. Ma 1175 lakosa van, s a volt cselédek, akik „négyes konyhán” éltek, ma saját házukban laknak.

Sokat fejlődött a falu, de a fejlődésnek nagy

g néPTDiBun

Ha öreg munkások üldögélnek a klub asztalainál, az emlékek, az elmúlt idők csendes idézgetése közben egyszer csak elhangzik — egy név: Bokányi Dezső neve. A szemek felcsillannál?. Régi harcok, sztrájkok, forró hangulatú ’yűlések, felvonulások, összecsapás'!? izgalma, a múlt levegője árad a teremben, ahogy — egymás szavába vágva emlékeznek és emlékeztetnek:

— Amikor a Taltersall- ban beszélt...

— Amikor odamondolt Tisza Pistának...

Ki ez a történelmi alak, akinek nevét fél évszázaddal ezelőtt niunkások, kisemberek rajongása, a burzsoázia s a hatalmasok — gyűlölete övezte? Mi a titka varázserejű szavának, mivel vitte tűzbe hallgatóit, s mivel csendesítette le a tömegindulatok háborgását? A halálra ítélt népbiztos nevének puszta kiejtése is elegendő volt, hogy az ember súlyos gyanúba keverje magát a szimatoló Hort- hy-hatóságok előtt.

Hivatott szerzők hivatot1 tolla válaszol ezekre a kérdésekre Kelen Jolán és Barabás Gyula: A Néptribnn című nemrég a Kossuth Könyvkiadónál megjelen- könyvében. Ez a mű Bokányi Dezső életútjának fontosabb fejezeteit mutatja be meggyőző erővel a gyermekkortól nagy igazságok

felismerésén és nagy tévedéseken, győzelmeken és kudarcokon át a tragikus befejezésig. Kelen Jolán — maga is „nagy idők tanúja”, már számos könyvben ismertette meg az olvasókat a munkásmozgalom múltjának egy-egv izgalmas fejezetével. Barabás Gyula neve is jól ismert a Népszava régi olvasói köréber.. Uj könyvük hősét Kelen Jolán személyesen is jól ismerte.

A szerzői? a történész alaposságával kutatták fel Bokányi életének részleteit, igényesen értékelik politikai pályályát, s kitűnő emberábrázoló képességgel vetítik elénk az eleven, ellentmondásosságában is nagy történelmi figurát. Nem akarnak szépíteni semmit. Nem próbálnak félistent faragni hősükből, nem titkolják el emberi gyöngéit, politikai ingadozásait sem.

A könyv példája az ol vasmányosan megírt, nemes időtöltést és egyúttal sokoldalú ismereteket nyújtó munkának. Első lépés ahhoz, hogy méltó helyére kerüljön végre a történelemben egy sokat emlegetett, majd méltatlanul háttérbe szorított egyéniség. A veterán ráismer hősére, a fiatalabbak előtt pedig ki- bontakozik a legendák ködéből egy érdemes vezető, a forradalmárrá nőtt mozgalmi harcos markánsan megrajzolt alakja. (K. F.) ’

egyenlőtlenségei, sajátos ellentétei, különös új jelenségei is mutatkoznak. Van községi könyvtár, sokan és sokat kölcsönöznek — a falu lakói mégse olvasottak. Dolgozók esti iskolájába csak tizennyolcán járnak. A Béke Termelő- szövetkezet 3600 holdon gazdálkodik és tavaly 36 forintot fizettek egy munkaegységre. Azt hinné az ember... de beszéljenek maguk a falu lakosai.

Kovács Béla tanácselnök:

— Az 1175 lakos ma mind a felszabadulás óta saját házban lakik. Rádió 226, televízió 44 van a faluban. Több mint száz napilap, mintegy százötven különböző hetilap jár ide. Művelődési ház, mozi, szép új napközi otthonos óvoda is épült.

Bur-dáéknál televízió van az öregek kis szobájában.

Burda bácsi: — Én a téeszcsében dolgozom, foga- tos vagyok. Most fáj a lábam, kocsin visznek orvoshoz, a tagoknak ingyenes.

A fiatalok a postán dolgoznak. Két csinosan berendezett kis szobában laknak. Egy fiúgyermekük van, most elsőosztályos.

Lázár István nyugdíjas. a gépállomáson dolgozott. Saját házában lakik, a kis veranda üvegén át még melegen süt be az őszi napsugár.

— Nyáron a téeszben dolgozom. Idén is, szántógépen dolgoztam három hónapot. Egyik héten éj jeles, másik héten nappalos voltam.

— Mi a véleménye, miért nem akarnak a fiatalok a téeszben maradni?

— Mert a szórakozást nem találják meg a faluban. Meg ha több előleget adnának, jobban visszahúzódnának.

— Milyen az élet a művelődési házban?

— Többnyire a mozi megy ott, néha előadás úttörőkkel, vagy úgy, hogy a felnőttek is előadnak egy- egy színdarabot.

Oszlányi Imre, a téesz szerelőműhely dolgozója:

— Én itt eddig megtaláltam a számításomat. Én is dolgoztam Pesten erre- arra. Minden fiatal szórakozni akar. nem tudja elképzelni. hogy milyen nehezek lesznek az életkörülményei. Lakást fizetni, minden. — otthon csak megtalálja a helyét, ha a szüleinél lakik;

— Hogyan tervezik a KISZ klubéletét?

— Szeretnénk a KISZben nem unalmas téli estéket tartani. Népi táncokat, kórusműveket, verseket betanulni. Als ószászberekkel együtt színjátszó- csoportot szervezünk.

— Mit szeret olvasni?

— Nekünk otthon megvan Jókai meg Móricz sorozatban, ezeket szeretem. Elbeszéléseket, útleírásokat, szakkönyveket olvasok. Én a vasipari; szeretem. Most végzem a technikumot.

Táncos Antal, a téesz bérelszámolója, alsószász- bereki lakos;

— Alsón is van mozi, agregáttal működik. Zagy- varékastól másfél kilométerre vagyunk, ha a Szigligeti Színház ott előadást tart, huszonöten-huszonha- tan is bemennek,

M. Nagy István, tizenkilenc éves, téesz fogatos:

— Nyolc általánost végeztem, egyelőre nem tanulok tovább. Szeretem Jókait és Mikszáthot. A tv-ben a futballmeccset nézem. A rádióban a Szabócsaládot szoktam hallgatniMedgyes Mihály, tizenhat éves, téeszben dolgozik;

— Nyolc általánost végeztem, most nem tanulok. Jókait. Mikszáthot olvasom a rádióban a Szabó család a tv-ben a futball a kedvenc műsorom.

A falu közepén levő útkereszteződésnél, szemben az iskolával, fekete, mély. dagadó sártenger közepén van egy ház, abban van a téesz javítóműhely, meg néhány iroda. Bánó K. Zoltán, a Béke Tsz agro- nómusa ott áll az épület körüli „szárazföld” szélén.

— A mezőgazdasági munka nem elég népszerű nálunk. Akik odaát az iskolában végeztek, nem jönnek ide, pedig többet keresnének. Az a baj, hogy már maguk a szülők is lebeszélik őket. Ezen kellene segíteni, hogy ne mondják azt a gyereknek, hogy éppen elég volt nekem.”

— Beszélhetnék a népművelési ügyvezetővel?

— Nálunk ilyen nincs, a községgel együtt csinálunk mindent.

— És az oktatás hogyan megy?

— Néhányan a község többi lakosával esti iskolára járnak. Csupa idős ember van nálunk, nem maradnak itt a fiatalok.

Eddig a beszélgetések Fénykép? Lehet. Szerintiin/ több annál, A fénykép is elemezhető!

Lőrinc Loránd