Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

% ANYAI SZÍV Takarékossági napok kezdődtek Hasonlatosság A tanító néni nézi a házi feladatot. — Ottó, úgy látom, hogy ez a dolgozat a negyedikes fivéred kezeírása. — Lehet, hogy hasonlít tanító néni kérem, mert a dolgozatot az ő töltőtol­lával írtam! HOZZÁÉRTÉS Két úriember beszélget közös ismerősről: — Képtelen valamit Is pénz nélkül csinálni! — Szó sincs róla; Adós­ságot tud csinálni. ■ * Cserepes néni nagyon szerette három fiát, mégha ezt ritkán is hangoztatta. Mindhárman a helybeli sportklub labdarúgó csapa­tának játékosai voltak, s minden vasárnap kék fol­tokkal és nagy dicsőséggel térték haza a mamához. S bár Cserepes néni so­ha életében nem látott lab­darúgó mérkőzést, fiainak növekvő népszerűsége anyai hiúságát, • büszkeségét ugyancsak legyezgeite. Va­sárnaponként rendszerint a ház előtt üldögélt a kispa- don és úgy tett, mintha a régi kalendáriumot olvas­gatná. Valójában azonban a pályáról' hazatérő első nézőket várta, akik hírt hoztak neki arról, mivel tűntek ki fiai a mérkőzé­sen. S amikor aztán a fiúk a tusolástól még nedves hajjal mosolyogva befutot­tak és oda kiáltottak a mamának valami olyasmit, hogy ,.4:0-ra győztünk” — Cserepes néni nyugodtan és röviden válaszolta: — Tudom. — A mi mamánk min­dent tud! — hízelegtek a fiúk és mindhárman egy­szerre próbálták megölelni anyjukat. — Eresszetek, haramiák! — hessegette őket kedve­sen. — Medvék, még meg­fojtjátok öreg anyátokat! Egyszer azonban Csere­pes néninek szomorú hírt kellett hallania. . Egy kamasz kölyök jött nagysietve mérkőzés köz­ben és közölte: — Ne ijedjen meg Csere- i pes néni,' de a maga Jani­jának eltört a lába. Éppen kapura lőtt, az ellenfél hátvédje közbe akart lép­ni... nos, így történt. Janit kórházba szállították. Cserepes néni nagyot sóhajtott és megkérdezte: —r De ugy-e azért a gólt mégis csak belőtte? (Danitól Kép szöveg nélkül ŐSZI PLAKÁT Lángész ÉLETÜNK apró pozitívumai TANÁCS Mark Twaint egy alka­lommal ismerőse azzal un­tatta, hogy részletesen be­számolt neki súlyos álmat­lanságáról: — Semmi, egyáltalán semmi sem segít. Őszintén 6zólva már nem tudom, mit tegyek... — Nem próbálkozott még saját magával beszélgetni? Az egyik napilapunk megható cikkecskéjét ol­vastam minap. Ez a pár lelkes sor egy hivatalnok­ról szól, aki egy hozzá for­duló öreg nénikének nem­csak azt mondta meg, hogy milyen űrláp kell neki ügye elintézéséhez, hanem még adott is neki egy ilyen űr­lapot, holott az nem is lett volna kötelessége. így kell dolgozni — írja a lap — ilyen megértéssel, embe­riességgel stb. Első lelkesedésemben el­határoztam, hogy én is köz­readok néhány történetet, hadd lássák embertársaink: van még tisztesség a földön, és a világ nem olyan go­nosz és rideg, mint azt egyes pesszimista filozófu­sok szeretnék beállítani; •ELSŐ. Réz Emil autóbuszkalauz­ról kiderült, hogy jegylyu- kasztójával még soha sem lyukasztotta ki az utasok fülét, holott a szabályzat ezt nem tiltja határozottan; A méltán feltűnést keltő hírt még azzal is tetőzte, hogy az utóbbi három hó­napban nem bántalmazta tettleg az utazóközönséget, íme: a távoli jövő társa­dalmának egy előretolt min­tapéldánya; az izmos, tes­tes, ám derűs és jóságos kalauz, aki bármennyire 19 szeretné, erőt vesz magán és nem lyukasztja ki az utasok füleit. MÁSODIK. Rapcsák Sebestyén eladó tegnapelőtt nem köpte le a vevőt, hanem kérdésére azonnal azt válaszolta, hogy nincs, és visszaköszönt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kért áru raktáron volt ugyan, de olyan távoli sarokban, hogy Rapcsáktól, senki sem kívánhatta, hogy nyakát törve rohanjon és előhozza. íme: az új, maga­sa bbrendű kereskedelem csírája. A vevővel úgy bá­nik, mint ember az ember­rel, jósággal, megértéssel és türelemmel. Mert legyen bár a vevő a legkártéko­nyabb állatfajta, ha Jól meggondoljuk, mégis csak belőle él Rapcsák Sebes­tyén. HARMADIK. A 486-os számú Építő­ipari Vállalat régebbi ígé­retéhez híven, olyan lakó­házat épített, amelyen a műszaki átadásnál egyetlen hibát sem találtak. (Ezt a hírt később az illetékesek a legerélyesebben cáfolták, mint minden alapot nélkü­löző irreális koholmányt;. A 6zerk.) Kedves Olvasók! Ha ezek után sem omlanak egymás karjába, nem én leszek a hibás. kefe GONDOS ELŐKÉSZÜLET — Felkészültek az évvégi hajrára? — Igen! Mindenki pihent! EREDMÉXVEK — Végre felszedtük a cukorrépát. — Az semmi. Nálunk földbe került a jövő évi búza.

Next

/
Thumbnails
Contents