Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

* !f*4. november 8». SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Becsüljük meg jobban a parasztasszon gok munkáját írta: Erdei Lászlóné, az Országos Nőtanács elnöke A FALU életének fejlő­désével együtt, azzal szo­ros összefüggésben nagy Változások mentek végbe az elmúlt években a paraszt­asszonyok életében, gon­dolkodásában, valamint a nők társadalmi helyzeté­vel kapcsolatos szemlélet­ben is. A falu szocialista átalakulása, a rohamosan fejlődő kulturális, szakmai követelmények, az alakuló, szocialista vonásokkal gaz­dagodó családi élet, a gyorsütemű társadalmi fej­lődés, — mind-mind új és nagy feladatokat állított a nők elé. A parasztasszonyok mun­kája, a termelésben elfog­lalt helyük — már szám­arányuk miatt is — igen nagy jelentőségű. Ezt nö­velte az a körülmény, hogy az elmúlt években a férfi munkaerő egyrésze elván­dorolt faluról, s így a ter­melőszövetkezetek munka­erő-szükségletét nagyobb mértékben a nők biztosít­ják. A termelőszövetkeze­ti tagság 38,5 százaléka n5 — 420 ezer fő — s mintegy 200 ezer azoknak a száma, akik a tsz közös munkájá­ban mint családtagok rend­szeresen részt vesznek; A NŐK termelési mun­kájának számokban kife­jezhető eredményéről hadd idézzek a Földművelésügyi Minisztérium egyik jelen­téséből: „1963-ban a ter­melőszövetkezetekben a nők által előállított termelési érték 4 milliárd 640 millió 440 ezer forint volt. Az egy főre eső átlag terme­lési érték 18 500 forintot í tett ki”. Szám szerint legtöbben a növénytermelésben dolgoz­nak; a munka 60—70 szá­zalékát ők látják el. Egyre több olyan termelőszövet­kezet van, ahol "az asszo­nyok „élő lelkiisemeret- ként’’ szorgoskodnak a növényápolásban, a beta­karítási munkákban. — A tsz-elnökök maguk is elis­merik: a kapásnövények ápolását, betakarítását a nők nélkül nem tudták volna biztosítani. Az állat­tenyésztésben is jelentős helyet töltenek be a nők, különösen a baromfite­nyésztésben. Szakmai hoz­záértésük, gyakorlatuk, az állatokkal való bánnitudá- suk — erre különösen al­kalmassá teszi őket. A termelőszövetkezetek­ben végzett munka mellett nagy feladatot ró az asz- szonyokra a háztáji gazda­ság. A háztájinak, mint a termelőszövetkezetekhez szervesen kapcsolódó gaz­daságoknak igen jelentős a szerepük a falusi családok önellátásának biztosításá­ban, s ezen túl segítik a népgazdaság árualapjának növelését. S a munka túl­nyomó többségét még a háztáji gazdaságokban is az asszonyok végzik, ŐSZINTE örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy a parasztasszonyok megfelel­nek a termelőszövetkezeti gazdálkodás követelményei­nek; a szövetkezetben meg­találták helyüket és egyé­ni boldogulásuk útját. — Bíznak a szövetkezeti gaz­dálkodásban. Általánosít­ható jelenség: bátorsággal és felelősséggel lépnek fel azok ellen, akik a közöst megkárosítják, vagy akik megsértik a szocialista együttélés szabályait. Az egészséges fejlődést bizo­nyítja a mezőgazdaság1 munkaversenyben való tö­meges részvételük is. Úgy­szólván az elsők között voltak, akik verseny váll a- 1 ásókat tettek egy-egy konkrét: termelési cél el­érésére, bekapcsolódtak a mezőgazdaságban kibonta­kozó szocialista brigádmoz­galomba. De gyakran kedvét szegi az asszonyok lelkesedésé­nek és lendületének, ha látják, hogy a versenyzés­nek nincs gazdája a szö­vetkezetben, teljesítményei­ket nem értékelik rendsze­resen ; ha a tsz vezetősége a versennyel való foglal­kozást felesleges nyűgnek érzi. A közös tervezés, a közös munka, a termésért való együtt aggódás, a fejlődést szolgáló egyéni kezdeményezések, a közös munkával elért sikerek, — a tagság összeforrottságát eredményezik. Ez a közös­ségi munka teremti meg a falusi nő egyenjogúságá­nak reális alapját, azt, hogy az eddiginél több helyet kapjanak — munkájuk és fejlődésük eredményeként — a vezetésben is. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk: ezekben az eredményekben benne van a falusi nőtanácsok, a ter­melőszövetkezeti nőbizott­ságok sok-sok hétköznapi apró munkája, a nőmozga­lom társadalmi aktivistái­nak türelmes, felvilágosító szava, személyes példamu­tatása. A falu szocialista fejlő­désével a családok életé­ben is jelentős változások történtek. A család átala­kulása azonban nem zök- zenőmentes. A nő helyze­te érzékenyén mutatja a fejlődési folyamat nehéz­ségeit. Hogy csak egyetlen vonatkozást érintsek: az új feladatok, a tanulás, a közös termeléshez alkal­mazkodó munkaidő-beosz­tás mellett alig csökkentek a nőre háruló „hagyomá­nyos” terhek. Példák sokasága bizo­nyítja: a termelőszövetke­zetekben végzett munkán kívül a gyermekek nevelé­sét, a mosást, a főzést, a takarítást, a Vásárlást, az állatok ellátását, a háztá­ji föld művelését is majd­nem egyedül az asszonyok végzik. Számtalan módja van annak, hogy a falusi nők helyzetén ebben a vo­natkozásban is könnyít- 6ünk. Egyes termelőszövet­kezetekben a munkabeosz­tásnál — amennyire lehet — tekintetbe veszik az asszonyok anyai és házi­asszonyi feladatait, lehető­séget biztosítanak ezek el­végzésére. Lassan, de fej­lődik a családon belüli munkamegosztás is; NAGYRA értékeljük azt a munkát, amelyet a földművesszövetkezetek a különböző falusi szolgálta­tóegységek létrehozásával végeztek. A községek na­gyobb részében folyik a kölcsönzés. A háztartási gépek és eszközök kölcsön­zése, a kereskedelmi háló­zat és az áruválaszték bő­vítése, a falusi' éttermek létrehozása, a háztartási cikkek javításának meg­szervezése, — jelentős se­gítség a falusi nő háztar­tási munkájához. Az igé­nyek azonban itt is gyor­sabb ütemet sürgetnek; — úgy gondoljuk, hogy a továbbiakban — az anya­gi eszközök ésszerűbb fel- használásával — . elsősor­ban a városoktól távoleső falvakban kellene különbö­ző szolgáltató egységeket létesíteni. Rendkívül fon­tos és hatékony lenne olyan közhangulat megte­remtése, amelyben termé­szetessé válik: a család minden tagja részt vállal a családi munkamegosz­tásban. A nőtanácsok és a ter­melőszövetkezeti nőbizott­ságok az eddiginél több kezdeményezéssel, szervező munkával segítsék a szak­munkásképző iskolába _ be­dolgoztok é^'isífolá'jli'n'* va­ló részvételüket. Az isko­lák mellett működő szülői munkaközösségek hassanak oda, hogy minél több fia­tal a mezőgazdasági szak­mát Válassza. A helyi erők bevonásával kezdeményez­hetnék különböző gyermek- intézmények létesítését. A parasztasszonyok több­ségükben szívesen vállal­ják a tanulással, művelő­déssel járó nehézségeket. Tudjuk, ez sok fáradtság­gal, gonddal jár. De mind­ez bőségesen megtérül az idejében elvégzett munka eredményében, az asszo­nyok nagyobb munkaked­vében, családjuk és ma­guk derűsebb, szebb életé­ben. KIS R0KAK Lilian Bellmann színműve a Szigligeti Színházban |i az élet értelme? Ezt a kérdést boncolta 42 ember tragédiája és a színháznak az a törek­vése, hogy prózai darabjaiban válaszokat csendítsen meg a filozófia örök kérdésére. Ilyen válasznak tekinthe­tő Heilman darabja. Ezút­tal arról az oldaláról mutat­ja meg az élet problémáit, hogy miként nem lehet él­ni, hogyan válik lehetetlen­né a sűrű, nyomasztó, a pénz megszállottságától ter­hes légkörben minden em­beri érzés, minden emberi kapcsolat. A színhely az Egyesült Államok déli része, vala­mikor a század elején. A polgárháború után teljes erővel megindult az elma­radott Dél iparosodása és az ipar Dél aranyához, a gyapothoz kötődik. Felsza- dadult, de lényegében* rab­szolgasorban élő négerek, továbbá a déli arisztokra­ták és a feltörekvő üzlet­emberek érdekszövetsége fonódik itt össze és teremt lehetetlen életet. Sok irodalmi remekmű foglalkozik a kapitalista nagycsaládok széthullásá­val. Thomas Mann, Roger Martin du Gard, vagy a múlt században Balzac és Zola lényegében mind ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Hellmann darabja is egy ilyen összefonódott arisztok­rata-kapitalista család, a Hubbardok történetét mondja el. Egy üzleti vál­lalkozás körül kavarog a jó érzékkel megírt történet. Hellmann kitűnően ismeri a színpad törvényeit, jól megkomponált jelenetek so­rán viszi kifejlődés felé a cselekményt. Markánsan egyéníti az alakokat, a szívbeteg bankárt, a nagy­vonalúnak mutatkozni kí­vánó tőkést, az alkoholiz­musba menekülő, elnyomott asszonyt. Ugyanakkor nem mindért" jelenetet írt meg egyfőímiá efőVétra darabon bizonyosfokú egyenetlenség látszódik. A cselekménynek van némi bestseller-íze, ami többször megy a mélyebb jellemzés rovására. Téry Árpád rendezése a klasszikus hagyományokat követi. Visszafogott és mér­téktartó az egész darab, ami a legjobban sikerült harmadik felvonásban tel­jesen indokolt, az elsőben viszont nem ártott volna merészebb tempó, bátrabb hangvétel. Ugyanakkor a rendezés plasztikusan ábrá­zolta a színpadon ugyan nem látható, de a felszíni események alatt feszülő sú­lyos, társadalmi és emberi ellentéteket.. A színészi alakítások kö­zött néhány kiemelkedőt is láthattunk. Horváth Sán­dor a pénzéhes, gátlástalan és nagyvonalúnak mutat­kozni akaró déli tőkést áb­rázolta kitűnő színészi esz­közökkel, jó hangvétellel. Egy-egy gesztusával, moz­dulatával pompásan érzé­keltetni tudta azt is, hogy a külsődleges jelenségek dacára sem oroszlánja ő a tőkének, hanem, hogy — az állatvilágból vett hasonlatoknál marad­junk — rókája, vagy hiénája inkább. Fonyó Ist­vánnak nagy pillanatai voltak. Az eldurvult lelkű, gőgös, nem túl okos, ugyan­akkor feneketlenül aljas embert állította színpadra. Egy-egy kitörésében, vagy lefojtott indulatában rend­kívül meggyőző volt. Hege­dűs Ágnes jó lélektani esz­közökkel állította elénk az alkoholista nőt. A bizony­talanságban lebegő hang, a réveteg tekintet, a hirtelen élénkséget követő tompult­ság érzékeltetése kitűnően sikerült neki. A nagy jele­net, amelyben bevallja tit­kolt szenvedélyét és azt, ami idáig eljuttatta, a da­rab legemlékezetesebb ré­sze. Upor Péter rokonszenve­sen, figyelemreméltóan ját­szotta a súlyosan beteg em­bert. Nem külsőleges esz­közökkel érzékeltette csaló­dását, reménytelenségét. A feleséget játszó Győri Ilona különösen azokban a jele­netekben volt jó, amelyek­ben a gyűlöletet kellett ki­fejeznie. /Az első felvonás­ban. mintha kissé halvá­nyabb lett volna. Kisebb szerepeikben ió karakter-alakítást adott So­mogyi Miklós, Győző Lász­ló, Sebestyén Éva és Simon Kázmér. A ház leányát ját­szó Gyöngyössy Katalin ro­konszenves jelenség, de né­hány helyen bizonytalanko­dott. Kifejezőek voltak Fehér Miklós díszletei és nagyon ízlésesek, érdekesek voltak Láng Rudolf, mint vendég, jelmezei.­A premier közönsége lel­kes tapssal fogadta a jó szí­nészi alakításokat. Hernádi Tibor BOKROS LÁSZLÓ: itt UNKÁBÓL Csendes beszélgetés Sánta Ferenccel Folyton felállunk, köszön- getüník, bemutatkozunk hi­vatalos és magánszemé­lyeknek, akik eljöttek üd­vözölni Sánta Ferencet a tiszavárkonyi író-olvasó ta­lálkozón, Valahogy mégis sikerül félrevonulnunk egy páp csendes szóra. Az egyik asztalon ott fekszik a Far­kasok a küszöbön című no- velláskötete. — Nekem a Nácik című írásod tetszik a legjobban ebből a könyvedből. Nem egy terrorcselkményt írsz meg benne, csak egy apró, szinte közömbös jelenetet, ezzel azonban mégis rávi­lágítasz a fasizmus ember­telenségének lényegére. Azt kívánják a pásztorgyerek­től, hogy a kutyát nevezze kecskének s a kecskét ku­tyának — még kutyanevet is adjon neki. Tréfa? Ma­ga a tény s ahogyan áb­rázolod, az emberség sem­mibevevésére mutat rá. — Meg a Müller család halá­la... A hatgyermekes né­met rendőraltiszt, aki náci­ellenes falragaszokat helyez el az utcán... — Azokat említetted, amelyek számomra is a legkedvesebbek. Egyébként lehet, hogy a Nácik című­ből tévé-játékot írok. — Kitűnő lenne a tévé­ben. Hiszen csupa kis, kö­zeli és nagyon kifejező kép ez sz írás. Amint a lovas a csizmája hegyével emeli fel az öreg állát. Amint ráteszi a gumlbotot a fiú fejére... Persze nem könnyű színészi feladat. — Azt szerettem volna még kérdezni, hogy a Húsz órás riportnak milyen visszhang­jával találkoztál az olvasó- közönség körében? — A legkülönbözőbbek­kel. Elmondtak szektásnak, balosnak, mások jobbolda­linak s kaptam olyan leve­leket. melyekben reakciós­nak tituláltak, volt aki ör­vendezve, Mindebből azt látom, hogy sikerült magát az igazságot írnom. Mert én az igazat próbáltam megírni a kavargó életből. Egyébként ebből a regé­nyemből már elkészült a film. — Hogyan tekintesz visz- sza régi önmagadra, ami- ko- még nem voltál író? Mit sikerült vágyaidból megvalósítanod ? — Valaki azt mondta, hogy az ember tizennyolc éves korában a legokosabb és a legtehetségesebb. Jó, ha aíz ember néha szembe­síti magát a régi tizennyolc évessel. S ha én ezt meg­csinálom, zavarban va­gyok... — És mit vársz a későb­bi. tíz-húsz évvel idősebb író-önmagadtól? — Az író feladatának azt tartom, hogy a végletes in­dulatokat próbálja mérsé­kelni. — Azt hiszem a huma­nizmusra célzol? — Igen. Bebizonyítani az embereknek, hogy nem le­het kitalálni olyan dolgot, ami egy háborút megérne. (Lőrinc) FELVÉTELRE KERESÜNK: lakatos, kovács, villanyszerelő és segéd­munkásokat budapesti és vidéki munkahelyeinkre. Mun­kásszállást, étkezési le­hetőséget biztosítunk. — Felvételre jelentkezés: ÉM. Gép és felvonósze­relő Vállalat, munka­ügyi osztály. Budapest, VI., Ripl Rónai u. 28. Öcsöd és Vidéke FMSZ VENDÉGLÁTÓI? ARI CSOPORTVEZETŐT keres. Fizetés kollek­tív szerint. Beállítás­hoz szakmai Képesítés és erkölcsi bizonyít­vány szükséges. Jelentkezés Öcsödön az Fmsz központi irodáié­ban. Felvétel esetén úti­költséget térit-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents