Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-24 / 275. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1994. november 94. Csőmbe ultimátuma Körülfogták Stanleyvillet Saigonban szőgesdróf-akadályok biztosítják a csöndet A kongói kormánycsapa­tok megerősített alakulata, élén a fehér zsoldosok ro­hamosztagával, a legutób­bi jelentések szerint kö­rülbelül két nap járóföldre vo.Stanleyville-től, a kon­gód forradalmi kormány székhelyétől. A csapatok nagy iramban vonulnak előre, eddig — értesülések szerint — nagyobb aka­dályba még nem ütköztek. Vasárnap este Csőmbe a Leopoldville-i rádió hul­lámhosszán azt jelentette be, hogy csapatai körül is vették Stanleyville városát. Csőmbe ultimátummal for­dult a kongói hazafiakhoz: azt követelte, hogy Stanley­ville egész lakossága, még a kormánycsapatok megér­kezése előtt, gyülekezzék a ketelei katonai táborban, azok pedig, akik a fegy­veres harcokban a Stanley- ville-i hatóságok oldalán részt vettek, tűzzenek mel­lükre megkülönböztető fe­hér jelzést. A kongói mi­niszterelnök azt is köve­telte Stanleyville népétől, hogy fogja el számára Christopher Gbenyét, a Stanleyville-i szabad kor­mány elnökét. Mint ismeretes, a belga kormány az Egyesült Álla­mok hathatós támogatásá­val közvetlen beavatkozást helyezett kilátásba az el­múlt napokban, a Stanley- ville-ben lévő európaiak és amerikaiak megmentésének ürügyén. A Stanleyville-i rádió ezzel kapcsolatban vasárnap bejelentette, hogy a „külföldi túszokról” nyu­gaton forgalomba hozott hírek koholmányok; a for­radalmi kormány, mint ed­dig is, a jövőben is tiszte­letiben tartja a külföldiek élet- és vagyonbiztonságát. Belgium ENSZ-képvise- lője levélben fordult a Biz­tonsági Tanács e havi el­nökéhez és arra szólította fel az ENSZ tagállamait, Hétfőn reggel magyar parlamenti küldöttség uta­zott Nyugat-Afrikába, ahol több országban tesz láto­gatást. A küldöttséget dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, az ország- gyűlés mezőgazdasági bi­zottságának elnöke vezeti. A delegáció tagjai: dr. Des- seő Jenő, dr. Gosztonyi Já­nos, Mokri Pál, Placskó Józsefné és dr. Móricz Virág. A küldöttség búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Vas István­ná, az országgyűlés elnöke, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkárhelyettese, Vasárnap John Kennedy meggyilkolásának első év­fordulóján Bostonban, John Kennedy szülővárosában Cushing érsek celebrált gyászmisét. Nagyszabású emlékün­nepségek színhelye volt Dallas. Az egész vár06 egy perces néma csenddel adó­zott az Egyesült Államok 35. elnöke emlékének. Azt a helyet, ahol Kennedy éle­tét kioltották, valósággal elárasztották a virágok. Angliában, Nyugat-Né- metországban, Franciaor­szágban és más országok­ban is megemlékeztek az évfordulóról. Szergej Visnyevszkij, a Pravda washingtoni tudó­hogy „lépjenek fel a ve­szélybe került európaiak” érdekében. Mentsék meg életüket. Stevenson ameri­kai ENSZ-delegátus hason­ló tartalmú levélben azo­nosította magát a belga felhívással. Belgium nem kérte ugyan a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének össze­hívását, de bejelentette, bogy „fenntartja magának a jogot erre és szükség esetén a Biztonsági Tanács azonnali összehívását fogja követelni”. Belga ejtőernyős alakula­tok, amelyeket a múlt hé­ten szállítottak a Stanley- ville-től hat-hét repülő órá­nyira lévő Ascension brit szigetre, „ugrásra készen” állnak. A New York Times külön tudósí tójának értesü­lése szerint a belga ejtő­A Pravda vasárnapi szá­mának vezércikke kifejti, milyen kötelesség hárul napjainkban a szovjet mű­vészre, aki arra hivatott, hogy egyre növekvő szere­pet töltsön be a kommu­nizmust építő társadalom­ban. A vezércikk emlékeztet arra, hogy a művész kö­zönsége a múlttól eltérően már nem a „hozzáértők” szűk köre, hanem az egész sokmilliós nép, az új kul­túra építője. — Különösen ki kell emelni egy fontos mozza­natot — mutat rá a to­vábbiakban a Pravda, — azt a kérdést, milyen a művész intelligenciája, — mennyire mélyek és sok­oldalúak ismeretei, benyo­másai és a kultúra világá­ban szerzett, tapasztalatai. Nem elegendő, ha valaki Szarka Károly külügymi­niszterhelyettes. Az ország­gyűlés tisztikarának több tagja. Jelen volt a búcsúz­tatásnál Henry Botchway Kofi Marrah, a Ghánái Köztársaság budapesti nagykövete. A küldöttség útja során először a Ghánái Köztár­saságba látogat. Súlyos repülőszerencsét­lenség történt hétfőn a kora délutáni órákban a sítója cikkében utal arra, hogy ezekben a napokban a konzervatív amerikai la­pok terjedelmes cikkekben méltatják az elhunyt el­nököt. Neves amerikai szemle­írók azonban hangsúlyoz­zák — folytatódik a Prav­da cikke —■, hogy a nem­zetközi élet nehéz pillana­taiban Kennedy államfér­fihoz méltó felelősségtuda­tot és körültekintést tanú­sított és végső soron arra a következtetésre jutott: az atomháborúnak még a gondolata is értelmetlen. Ezért meg kell találni a vitás nemzetközi problé­mák békés megoldásának módját* emyősök bevetése „való­színű”. Mint Nairobiból jelentik, Thomas Kanza, a Stanley­ville-i kormány külügymi­nisztere vasárnap tárgyalá­si felhatalmazással Kenyá­ba érkezett és tüstént meg­beszélést folytatott Jomo Kenyatta miniszterelnök­kel, aki az afrikai egység szervezete kongói békéltető, úgynevezett „ad hoc” bi­zottságának élén áll. Előző nap Kenyatta Diallo Tel­iivei, a szervezet főtitkárá­val és az amerikai nagy­követtel tanácskozott: a megbeszélések témája, a Stanleyville-ben lévő euró­paiak és amerikaiak hely­zete. Kanza közölte Kenyattá- val, hogy Sanleyville-ben a külföldiek biztonságban vannak. foglalkozását illetően az értelmiséghez tartozik, a művésznek a szó teljes és mély értelmében intelli­gens embernek kell lennie. Emlékeztetni kell erre az irodalom és a művészet né­hány munkását, különösen a tehetséges ifjúságot, — amely most lép vagy már rá is lépett a tevékenység­nek erre az útjára. Nem titok, hogy az alko­tó szervezetekben az új alkotások megvitatása so­rán gyakran felületes, sőt ami még rosszabb, elfo­gult bírálatok hangza­nak el. — El kell érni, hogy az irodalmi szervek és a mű­vész értelmiség alkotó szervezetei magasfokú igé­nyeket támasszanak a nyil­vánosság elé kerülő mű­vökkel szemben — írja be­fejezésül a Pravda vezér­cikke. Az első nap után megál­lapítható, hogy a választók több mint 75 százaléka ad­ta le szavazatát a vasár­nap megkezdett olaszor­szági községtanácsi válasz­tásokon. A százalékarány azonban nem egyforma római Fiumiciomo repülő­téren. Az amerikai légitársaság Boeing 707-es típusú négy­motoros sugárhajtású utas­szállító repülőgépe, amely az Egyesült Államokból Olaszország érintésével Athénbe és Kairóba tartott, 55 utasával felszállás köz­ben felrobbant és lángba- borult. A repülőtéri épüle­teket megreszkettető robba­nás időponjábam a gép a kifutó-pálya végén éppen felemelkedőben volt. A katasztrófa oka egye­lőre nem ismeretes. Azt sem tudják, hogy hány fő­nyi személyzet tartózkodott a gépen. A repülőtéri be­tont roncsok borítják. Az Ansa olasz hírügynökség jelentése szerint legfeljebb arra van remény, hogy né- hányan túlélték a katasz­trófát. Nasszer elnök tavasszal az NSZK-ba látogat Kairó (MTI) Nasszer, az EAK elnöke elfogadta a nyugatnémet kormány meghívását és hi­vatalos látogatást tesz Bonnban. A látogatásra előreláthatólag az EAK márciusi elnöki választásai után, de mindenképp a jö­vő év szeptemberi nyugat­német választások előtt ke­rül sor. A tervezett látogatást Eugen Gersteimmaier, a nyu­gatnémet szövetségi gyűlés elnöke jelentette be a Nasszerrel folytatott, több mint kétórás tanácskozás után. Gerstenmaier sajtóérte­kezleten e tanácskozást igen nyűt megbeszélésnek mon­dotta, kijelentve, hogy fő­leg a két ország gazdasági kapcsolatait vitatták meg behatóan. Természetesen — fűzte hozzá — szóbake- rült minden jelentősebb probléma, amely a két or­szág kapcsolatát érinti. Kitért Geistenmaier az NSZK és Izrael közötti diplomáciai kapcsolatok esetleges felvételére. Sze­mély szerint az a vélemé­nyem — mondotta —, hogy az egész problémát felül kell vizsgálnunk, hogy olyan pozitív eredményre jussunk, amely mindenki számára kielégítő. Politikai megfigyelők úgy vélik, Gerstenmaier kairói útja arra szolgált, hogy tompítsa a kairói reakciót, amit Izrael Bonn részéről történő elismerése kivált­hat. Egyidejűleg Kairó tu­domására kívánta adni, hogy az NSZK erősen ér­dekelt az Egyiptommal és más arab államokkal való kapcsolatok fenntartásában, sőt további kiépítésében. Gerstenmaier háromnapos látogatása véget ért. Hét­főn a szomáli kormány meghívására Mogadisdoba utazik. Észak- és Dél-Olaszország- ban. Míg a középső és az északi tartományokban a lakosság több mint 80 szá­zaléka szavazott le, addig a déli tartományokban ez az arány 50—70 százalék között ingadozik. Ez a kü­lönbség nagyrészt annak tulajdonítható, hogy nyu­gat-európai országokba ki­vándorolt több mint más­fél millió olasz munkás nem tudott visszautazni szülőhelyére. Ezen kívül egymillió dél-olaszországi munkád a szavazás idő­pontjában észak-olaszorszá­gi városokban tartózkodott. A kormány egyébként min­den lehetséges módom gá­tolni igyekezett, hogy a kivándoroltak visszatérhes­senek szülőhazáj úkiba; így például nem volt hajlandó ingyenes hazatérést bizto­sítani számukra. A Keresz­ténydemokrata Párt maga­tartása azzal magyarázható, hogy a tavalyi általános választásokon a kivándorol­tak csaknem teljes egészé­ben a kommunistákra sza­vaztak. Az első választása nap nyugalomban telt el, kivéve néhány kisebb, a keresz­ténydemokraták által a vá­lasztások megzavarására irányuló incidenst. (MTI) Vasárnap a (késő esti órákba nyúló saigond tün­tetések és a rendőrség fegy­veres beavatkozása után szögesdröt-akadályok kerül­tek a dél-vietnami főváros központjába vezető útvona­lakra. A tüntetések folytatásá­nak megakadályozására szánt infézekdésekkel egy­idejűleg közölték, hogy a kormány távozását követelő tüntetők közül hatvanat le­tartóztattak. Bár Saigon lakosságának vasárnapi megmozdulása során nem voltak tünteté­sek az amerikai katonai hatóságok különböző léte­sítményeinél, az amerikai főparancsnokság az esti órákban elrendelte a ké­szültséget a hatáskörébe tartozó valamennyi saigoni és Saigon környéki egysé­génél, elsősorban a saigoni légitámaszponton, valamint az amerikaiaknak Saigon közelében létesített rádió­adójánál. Hétfőn reggel Tran Van Huong miniszterelnök rá­dióbeszédet mondott, s eb­ben visszautasította a kor­mányának Amerika-barát politikája ellen tüntetők követelését, hogy kormá­nya mondjon le. Kijelen­A második Osztrák Köz­társaság történetében szin­te példa nélkül álló ese­mények játszódtak le a Svájccal szomszédos legki­sebb osztrák tartományban, Vorarlbergben. Szombatra tűzték ki egy új személy- szállító hajó . "zrebocsátá- sát, amely Kari Renner- nek, a szocialista párt egy­kori vezetőjének és az első köztársaság kancellárjának nevét viseli. Vorarlberg a legmaradiLo osztrák tarto­mányok közé tartozik, a lakosság többségének jobb­oldali beállítottságát a kö­zelmúltban tartott helyi választások is megmutat­ták. Októberben a szava­zatok háromnegyedét az abszolút többséggel rendel­kező néppárt, valamint a szélsőjobboldali szabadság­párt kapta, s a szavazatok­nak csupán egynegyede ju­De Gaulle elnök vasár­nap Strasbourgban elhang­zott beszédét nyugati meg­figyelők úgy értékelik, mint az NSZK kormányához in­tézett utolsó felszólítást. De Gaulle — állapítják meg a nyugati kommentárok — lényegében választás elé állította Nyugat-Németor- szágot. Figyelmeztette: vagy az Egyesült Euró­pát választja, vagy az Egyesült Államok függ­vényévé válik. A francia elnök nem fogal­mazta meg ugyan teljesen világosan, de nyilvánva­lóan arra gondolt, hogy ha Nyugat-Németország to­vábbra is kitart az Egye­sült Államokkal való szo­ros szövetség mellett, ez a közös piac, az európai politikai egység, sőt a fran­cia—nyugatnémet szövetség végét jelentheti. A kommentárok ugyan­akkor megállapítják, hogy a beszéd nem okozott kü­lönösebb meglepetést. De Gaulle ellenzi a mul­tilaterális atomhaderő létrehozását és az Egye­sül* * nymoktól való el­szakadás szükségességét hangsúlyozza. Az egyetlen új elem beszé­dében az volt, hogy az MLF-fel szemben az úgy­nevezett európai védelmi erő felállítását javasolta. A nyugatnémet kormány szóvivője egyelőre csupán annyit mondott, hogy a kormány „gondosan tanul­mányozza” a beszéd szöve­gété A francia államfő tette, még a kormány át­alakításáról sem lehet szó. A dél-vietnami miniszter- elnök szerint a vasárnap tüntetők és a rendőrség összecsapásai során egy ember meghalt, tíz megse­besült. Ugyanakkor a budd­histák szóvivője megálla­pította, a sebesültek száma megközelíti a háromszázat, közülük többen súlyos sé­rüléseket szenvedtek. A különböző értesüléseik sze­rint három, illetőleg négy ember halt meg a rendőrök fegyverétől. A saigoni amerikai nagy- követség egyébként hétfőn nyilvánosságra hozta azt az interjú-sorozatot, amelyet Maxwell D. Taylor ameri­kai nagykövet adott a Life című amerikai folyóiratnak. A nagykövet nyilatkoza­tából kevés derűlátás csen­dül ki. Elismerte, hogy a szabadságharcosok veszte­ségeik ellenére fokozni tudták erejüket. A New York Herald Tri­bune már nyütan hangoz­tatja: „elveszítjük a dél­vietnami háborút..’, a hely­zet ma már olyan súlyos, hogy a washingtoni vezetők megszűntek a győzelem jó- solgatásával szépíthetni azt”. tott a szocialistákra. A tün­tetőik ezrei azonban, akik szombaton az új hajó Ren- nerröl való elnevezése el­len tiltakoztak, még kifeje­zőbben demonstrálták beál­lítottságukat. Lefújozták az ünnepség­re Becsből érkező hivata­los vendégeket, elözönlötték a hajógyárat és Vorarl- bei’gre „keresztelték át” az új hajót. Probst szocialista közlekedésügyi miniszter­nek, alti az utak eltorla­szolása miatt motorcsóna­kon igyekezett megközelí­teni a hajógyárat, a fenye­gető tömeg miatt vissza kellett fordulnia, miután a helyszínen egy szocialista képviselőt már bántalmaz­tak. A nemzetközi feltűnést keltő botránnyal, amely mögött a szocialista sajtó szerint az osztrák néppárt áll, kedden a kormány in foglalkozik. „szózatát” bizonyos fokú tartózkodással fogadták Bonnban. Elsősorban azon lepődtek meg, hogy De Gaulle a francia- nyugatnémet egyezményt „közös akciónak’’ ne­vezte, holott az egyezmény ratifi­kációjánál Adenauer volt szövetségi kancellár és Schröder, Adenauer kül­ügyminisztere a szövetségi parlamentben ismételten hangsúlyozta az egyezmény „konzultatív jellegét”. Ami az Egyesült Álla­mok hivatalos köreit illeti. De Gaulle beszéde nem okozott különösebb meg­rázkódtatást. A külügymi­nisztérium hivatalosan még nem nyilatkozott, a beszé­det — Bonnhoz hasonlóan — még tanulmányozzák. Il­letékes körök hangsúlyoz­zák azonban, hogy De Gaulle lényegében már megkapta a nyugatnémetek válaszát. Schröder nyugat- néme't külügyminiszter, aki hétfőn kezdte meg hivata­los tárgyalásait Washing­tonban, megérkezésekor ki­jelentette: a multilaterális haderő felállításának problémá­ja nem olyan kérdés, amely választásra kény­szerítené Nyugat-Német- országot az Egyesült Államok és Franciaország között. Az NSZK már korábban is he­lyeselte a haderő létreho­zását és ezt az áúásnantot Franciaország megértette — mondotta^ Magyar parlamenti küldöttség utazott Nyugat-Afrikába A választók több mint 75 százaléka szavazott le eddig az olasz községtanácsi választásokon Megemlékeztek a dallasi tragédia első évfordulójáról A szovjet művészek feladata Súlyos repülő­szerencsétlenség Rómában Az osztrák kormány elé kerül a Vorarlbergi „lázadás” A De Gaulle-beszéd visszhangja

Next

/
Thumbnails
Contents