Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
to SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1064. november 22. Milliók szakiskolája JTolevisiós mezőgazdasági filmsorozat Indul «November 26-án kezdi í izvetíteni a televízió 12 Ilimből álló idei szakfilmsorozatát, milliókhoz juttatva el a legfontosabb mezőgazdasági ismereteket. A televízió rohamos elterjedése és népszerűsége a falvakban is egyre nagyobb lehetőséget nyújt a felvilágosító, ismeretterjesztő munkához. Nem kétséges, téli estéken nagyon tanulságosnak ígérkezik az idei szakfilm-sorozat, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával készítettek. Témáit elsősorban a magyar mezőgazdaság két kulcskérdése, a gépesítés és a kemizálás problémáiból meríti. Így pl. a „Szénakészítés gépekkel” c. film a legkorszerűbb kaszáló-, forgató- és begyűjtő gépeket mutatja be munka közben, bizonyítva, hogy a gépeket csak gondosa* kezelt réteken lehet gazdaságosan felhasználni. Érdekessége a filmnek a hideg-levegős széna- szárító, amelyet ugyancsak működése közben láthatunk. A film megismertet azokkal a leggyakrabban előforduló hibákkal, amelyek a széna minőségének romlásához vezethetnek. Rendkívül érdekesen számol be „A vegyipar és az állattenyésztés” c. film arról a sokoldalú segítségről, amelyeket a takarmányozás és állategészségügy területén a korszerű ipar nyújt az állattenyésztéshez. Megismerkedünk a Philaxia, a szentesi Takarmány-gyár munkájával csakúgy, mint a Kazincbarcikai Vegyiművek és a különböző gyógyszergyárak készítményeivel: Hasznos tanácsokkal szolgál, miként tehetjük a vegyipar segítségével fejlettebbé és jövedelmezőbbé az állattartást: Érdekes és tanulságos filmek számolnak majd be a szállítás, a kertészet, a talajművelés, a növényápolás gépesítéséről, a vegyszeres gyomirtásról és sok más időszerű, a gyakorlatban bevált termelési és üzem- szervezési módszerről. A filmeket hetenként csütörtökön mutatják majd be, s a vetítést vasárnaponként megismétlik. A sorozat iránt máris nagy az érdeklődés, ez tapasztalható országszerte. A Hazafias Népfront, a TIT, a KISZ sok helyütt előkészületeket tesz a TV mező- gazdasági filmsorozatának csoportos megtekintésére é3 megvitatására. Helyes volna, ha a vitákat mindenütt hozzáértő szakember vezetné, aki az esetleg felvetődő kérdésekre mindjárt választ is adhatna. Nehéz emberek Nagysikerű magyar dokumentumfilm Őröm. hogy olyan prooyoRmoHsoßSii Meditáciő dukcióról számolhatunk be, amely világszerte népszerű műfajt honosít meg, igen önállóan és hatékonyan, a magyar valóság és a közönség igényeinek megfelelően. Kovács András Nehéz emberek című másfélórás dokumentumfilmje az úgynevezett cinema vorité-módszerrel készült. Szövegkönyv és díszletek, kellékek és színészek nélkül forgatták. Szereplői olyan emberek, akik nem szerepet játszanak, hanem saját történetüket beszélik el, találmányuk kivitelezése körüli gondjaikat, küzdelmeiket idézik fel. Ezzel már okát is adtuk, miért várható a film bemutatását követően országos vita, olyan széleskörű társadalmi visszhang, ami nemcsak a2 értékes művészi vállalkozásra, hanem a feltárt mulasztásokra, hibákra és ellentmondásokra is reagál majd. A Nehéz emberek készítőinek és az anyag- gyűjtésben közreműködő újságírók célja volt, hogy filmjüket mint fontos társadalmi kérdések tükrét nézze és vitassa meg a közönség. Ezért keresték meg az elmúlt évek legeredményesebb magyar feltalálóit: Szabó Istvánt, Mohácsi Károlyt, Heller Lászlót, Pál Józsefet, Strovszki Istvánt: A neveket bizonyára minden újságolvasó ismeri, és sokan emlékeznek talán arra is, mivel lettek ismertek a vásznon most viszontlátott feltalálók. Szabó István a görgős eke, Mohácsi Károly a csőkutas öntözés, Heller László a légkondenzáló hűtőtorony, Pál József a légpárnás köszörű, Strovszky István pedig a magas termelékenységű kondenzátor-tekercselő automata tervezője. A merész álmok megvalósítói olyan gépek, berendezések konstruktőrei, amelyek itthon és külföldön sokmillió hasznot hoznak, könnyebbé teszik a munkát, előmozdítják a műszaki fejlődést. Gyanútlan és tapasztalatlan szemlélő azt gondolhatná: az új technikának utat törő mérnökök és feltalálók élete csupa fény és boldogság. Szakmájuk közvéleménye elismeri, segít’i fáradozásaikat, a társadalom pedig erkölcsi és anyagi elismeréssel jutalmazza eredményeiket. Azért született ez a film, mert a valóság ellentmondásosabb, buktatókkal telibb volt, mint gondolnánk, s mint kívánatos lett volna. 1 feltalálók helyzete nem könnyű. — Amíg „csak” a természeti törvényekkel, az anyag titkaival birkóznak — állják a sarat. Nehezebb próba a találmány elfogadtatása, még- inkább bevezetése, gyakorlati alkalmazása. Ehhez több energia és alkalmazkodó készség kell, mint a kísérletekhez. A film a nehézségeket megfontoltan, demagóg hatáskeltés túlzásai nélkül érzékelteti. Drámaiságát is ennek az ábrázolásnak köszönheti. Figyelembe veszi, hogy minden újításnak, találmánynak igazolnia kell hasznosságát, hiszen a társadalom nem kockáztathat vakon, kellő megfontolás, pontos tájékozódás nélkül. A rendező kérdéseire adott válaszok — nemcsak a közvetlenül érdekeltek, hanem az ügyüket ismerő, és benne így vagy úgy állásfoglaló szereplők válaszai is — érzékeltetik: a „nehéz emberek” olykor vétenek a jómodor szabályai ellen. Indulatosak, türelmetlenek, a meggyőződésük szerinti jóval szemben jelentkező ellenállás, a hátráltató tényezők leküzdésében nem mindig körültekintőek. Ez hibájuk, a lényeg azonban mégis az, hogy velük az igazság, jó ügyet képviselnek, a találmányok alkalmazásának, hasznosításának elemzői, akadályozói pedig akarva akaratlan kárt okoznak. Teszik ezt hiúságból, butaságból vagy közönyből, mindegy, a következmény ugyanaz. A nehéz embereik fő erénye az őszinteség. Szókimondása néhány közéleti, társadalmi problémához Is érdekes gyakorlati példát kínál. Az anyagiasság, a vállalati intrika, a közösségi érdekek semmibe vétele, a vak tekintélytisztelet, a klikkezés: mind-mind szó- bakerül a párbeszéd sorozatban. A film főmérnököt, találmányi hivatali vezetőt, gyárigazgatót, megyei első titkárt, egyetemi tanárt, mérnököket, munkásokat, — külkereskedelmi szakembereket szólaltat meg, hogy tények és állás- foglalások szövevényében keresse a rejtőző igazságot. A nehéz emberek emellett igen filmszerű. Él a kamera lehetőségeivel, olyan képeket mutat, amelyek hatásosabbak a szavaknál, kifejezőbbek a statisztikai adatoknál, leleple- zőbbek az élesvonású karikatúráknál A rendező és együttese dicséretet érdemel a hatalmas munkáért, ami filmjük hitelességének, gondolatébresztő, — felrázó hatásának művészi-emberi fedezete. Hiszen a nézők elé kerülő produkció csupán mintegy huszadrésze a leforgatott anyagnak. Ekkora ráhagyással kellett dolgozniok, hogy a másfélórás film ilyen tömör, világos, érzékletes legyen. Kifogásunk csupán egy lehet: a találmányok technikai megoldásait talán valamivel bővebben lehetett volna ismertetni. A nézők végig ébrentartott figyelme ezúttal ezt az ismeretanyagot is befogadná. De ez csak apróság, a lényeg elsősorban az, hogy a Nehéz emberek nagysikerű doku- mentumfiim. Dersi Tamás Sokat tűnődtem mostanában azon: milyen a rossz gyerek? Hol kezdődhet és meddig terjedhet egy gyermek rosszaságának a határa? Most nem a bűnöző fiatalokról van szó — bár meggyőződésem, egyetlen sem született annak. Talán azok, akik nem fogadnak szót,, akik szívesebben járnak az iskola mellé, ... akik gúnyolják a felnőtteket... akik elcsenik a pénzt otthonról... akik nem fogadnak szót a tanároknak — igen, valahol itt kell keresni egy gyermek rosszaságát. De vajon mindezek elegendő okok ahhoz, hogy a szülők megtagadják ezektől az emberkéktől a családi otthont? Azt a boldog kis közösséget, ahová sokszor bűntudattal, vagy anélkül hazatérhetnek ég ígérhetik: soha többé nem lesznek rosszak? Van ehhez joga a szülőnek? Egy tizen kétéves a sok közül Nem mert rám nézni: Nem tudta miért hívattam be az igazgatói irodába. Nem tudta ez most jó lesz neki, vagy rossz. Csak amikor hirtelen rácsaptam a kérdéssel, szeretnél-e hazamenni? — emelte rám tekintetét és egy Ms halvány mosollyal felelt: — Ha lehetne. Aztán mindketten hallgattunk. Én beletemetkeztem egy környezettanulmányba, ő meg ült a nagy öblös karosszékben és hallgatott Éreztem, a folytaA Legfelsőbb Bíróság fontos állásfoglalása Tallózás bírósági perekben A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma legutóbbi ülésén a szövetkezetekkel kapcsolatban több fontos állásfoglalás hangzottéi. Különböző jogcímeken gyakran támasztanak igényt a tsz-ek közös használatába került földek kiadása iránt a szövetkezetből kilépett, vagy kizárt tagok, halálozás esetén az örökösök, továbbá a haszonbérbe adók. Ezeknek az igényeknek az elbírálásánál figyelembe kell venni, hogy mások a föld kiadósának feltételei a tag kilépése és mások a kizárása esetén. Mielőtt a közgyűlés a kilépés felől dönt, meg kell vizsgálnia, vajon az illető taggal szemben nincs-e kizárási ok. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy rendszerint azok akarják otthagyni a szövetkezetei, akik egyáltalán nem, vagy csak hanyagul vesznek részt a közös munkában. Tehát a kilépők jelentős részénél kizárási ok van. Ha pedig a közgyűlés a kilépés elfogadása helyett a kizárás mellett dönt, akkor az illető földjét a közgyűlés által megállapított időpontban kell kiadni. Amennyiben a közgyűlés a tag kilépését elfpgadja, de a föld kiadását megtaAz elnök aláírása Egy termelőszövetkezet az állami kostelepről kapott állatokat elkésve szállította vissza. Az átvevő kötelezettséget vállalt, hogy a késedelmi díjat a szövetkezet megfizeti. Az emiatt keletkezett perben a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A szövetkezet nevében kötelezettség vállalására az elnök és a közgyűgadja, a határozat ellen a bírósághoz lehet fordulni. A bíróságnak azonban ítélethozatal előtt arra kell törekednie, hogy a felek között olyan egyezség jöjjön létre, amely szerint a kilépő tag a földjét a szövetkezetnek haszonbérbe adja. Az elhunyt tsz-tag örökösei közül csak az követelheti földje kiadását, aki mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen foglalkozik. Amennyiben a közgyűlés a föld kiadását megtagadja, az örökös bírósághoz fordulhat; azonban a bíróságnak ezúttal is elő kell mozdítania, hogy a vitát haszonbérbe adással rendezzék. A tsz-tagnak a vele közös háztartásban élő családtagok földjét is be kell vinnie a szövetkezetbe. Sok vitára ad okot, hogy a tag halála után a családtag visszakövetelheti-e a saját földjét. Az ilyen igény felől a jogszabály nem rendelkezik. Ilyen esetben a föld kiadása iránti kérelemnek sem a tsz közgyűlése, sem a bíróság nem adhat helyt, vagyis a föld nem követelhető vissza. A családtag viszont igényelhet földjáradékot, vagy haszonbért. lés által kijelölt vezetőségi tag együtt jogosult. Ebből következik, hogy a tsz-szel szemben kötbér-kikötés — csak akkor érvényes, ha az írásbeli szerződést az elnök és az aláírásra jogosult vezetőségi tag kötötte meg. Ebben az esetben az eljáró szövetkezeti tagnak nem volt joga kötlezettséget vállalni, tehát a vele kötött kötbér-szerődés érvénytelen, tást várja? Mi lesz... Némán olvastam a reá vonatkozó adatokat: „az apa termelőszövetkezeti tag, az anya foglalkozása cukrász. Saját kétszobás házukban laknak, a lakás tiszta, rendes, kifogástalan. Állami gondozásba kell venni a fiaK. Sanyi, az egyik tizen- kétéves. talkorű K. Sándort, mert nem fogad szót, nem jár rendesen iskolába. Lopott... A mozgó vonatot megdobálta, a fékezőnek kis híján kiütötte a szemét. Ilyen körülmények között a szülők nem tudják a gyermek nevelését biztosítani.” — Tehát itt vagy a gyermekotthonban... Jó itt? — Jó... csak hiányoznak a testvéreim. Két lánytestvérem van... különösen Kati... vele soha nem veszekedtünk. Most kaptam levelet otthonról, azt írják, lehet, hogy vasárnap meglátogatnak. — Igaz, hogy nem fogadtál szót? — Igaz — alig hallható a válasz. — És most mit gondolsz, mi lesz? Nagyot sóhajt, talán kicsit öregesen is: — Tudom, hogy nem mehetek haza. De akkor mór szeretnék itt maradni, ebben az intézetben... igaz, ez se lehet, mert ez olyan átmeneti otthon, azt mondják, innen helyezik a gyerekeket otthonokba, meg nevelőszülőkhöz, de én nem szeretnék azokhoz kerülni— és szeretnék rendes iskolába járni, ahol sok gyerek van... és én vasutas akarok lenni... és haza szeretnék menni... — Mondd, tudod, miért kellett téged állami gondozásba venni? Bólintott, azután kertelés nélkül, becsületesen elsorolta mindazt, amit én a reá vonatkozó jegyzőkönyvben elolvastam. Néztem a fiút és közben arra gondoltam: lám, őszinte, nem hazudik! Vajon valóban javíthatatlan rosszasága miatt kellett gondozásba venni, vagy inkább azért, amit a jegyzőkönyv csak szűkszavúan említ: a szülők között sem megfelelő a kapcsolat... az anya otthagyta egy ízben a családot. Visszatért ugyan, de a családi békesség azóta nem megfelelő... A tizenötéves — Pedig úgy tudom, azért kellett tégetí nyolc éves karodban állami gondozást« venni, mivel apád ivott, a kocsmákba hurcolt téged, nem maradhattál vele: — Sajnálom az apámat És tessék elhinni, 6 csak szerencsétlenségében ivott. — Minden ember talál mentséget hibájára. — De ő tényleg szerencsétlen: Anyám már terhes volt, amikor apám megismerte. Megsajnálta, feleségül vette. Megszületett a bátyám™ aztán én... és mikor hat hónapos voltam« anyám ott hagyott bennünket Apám törődött ezután velem... és nagyon szeretett! Beleolvastam G. Erzsébet Irataiba. Néhány sor megragadta figyelmemet: „A gyermeket karhatalommal kellett beszállítani, mert az apa önként nem adta.” — Azóta édesanyádat nem is láttad? — Nem... nem jelentkezett. Amikor Balatonszeme- sen voltam, bejött hozzám a mostani férje, kérdezte, nem akarok-e hozzájuk menni... magukhoz vennének: Nem! Nem megyek. Hallottam, hogy szép lakásuk van, most-akarnak autót venni... én nem hagyom apát... ha majd nagykorú leszek, lesz szakmám, rajta akarok segíteni. — És a bátyád? — ö anyámnál van...' most tizennyolc éves lehet, talán az idén érettségizik... anya is fiatal... most harminckilenc éves... apa meg ötvenkilenc™ És még egy tizenkéiesziendös Erzsi, aki már ítélkezik. ö már ítélkezik! Az anyám kegyeién volt, az apám jó! így mondta, És Imre, alti boldogan hazamenne... ha vinnék. Róla tudtam meg a legkevesebbet. Az iratai még nem érkeztek meg akkor a szolnoki gyermekvédő otthonba, s csak rövid elmondásából tudom; neve: L< Imre, Gödöllőn született 1952-ben, apja állattenyésztő, az anyja odahaza van, testvéreit neveli... — Négyen otthon vannak. A bátyám, a Laci, tizennégy éves, meg én állami gondozásban vagyunk .. — és ezt szinte fájdalmas szakszerűséggel mondta. — Tudod, miért adtak téged intézetbe? Pillanatig hallgatott, majd: — Mert rossz voltam. Csúzlival lelövöldöztem a villanykörtéket, 3,5-es tanuló voltam, csak úgy agyonütöttem a leckét™ anyám vitt be a tanácshoz... — aztán hirtelen hangot vált, s mint érdekes újságot sorolta. — Voltam nevelőszülőknél is... volt nekik két unokájuk... mov' itt vagyok és nem tudom? hová visznek innét. Talán végleg egy intésfetbe, de ha hazavinnének, hazamennék: írtam is haza egy levelet, jöjjenek el, legalább meglátogatni... És látszott rajta, épp úgy, mint a másik tizenkétéve- sen, mélyen megbánta már rosszaságát, amiért is keservesen kell bűnhődnie; Három emberke... három ágtól szakadt Virág. Nem a virág a hibás az ágtól való elszakadásért. Az ág, mely elszórta gyönge szirmukat Szöveg: Varga Viktória Rajz: Fazekas Masáé
