Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
199t. november 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Hellász földjén — EGY MŰVÉSZ SZEMÉVEL — Beszélgetés Simon Ferenccel — DÉRVNÉ KÉSŐI KÖVETŐI... Hétmillió ember színháza — A kezdet: bohócok, bűvészek — „Tartuffe" diadalútja — Miller és Donizetti — Jókai sírjának megkoszorúzása — Illyés Gyula új darabja Görögország az európai kultúra bölcsőié! Görögország a humanizmus szülője! Görögország, a filozófus, Görögország, a művész, Görögország, a csodálatos! A világ valamennyi nyelvén számtalan jelzője született, megannyi csodálója akadt. A Görögországról szóló irodalom jóval hosz- szabb jegyzéket tenne ki, mint maga az egész görög irodalom, hiszen nincs olyan európai kultúrember, aki e kis ország nevének hallatára ne asszociálna valami művészeti élményre, vagy bölcselőit ne ismerné. Annyiszor „felfedezték” már Hellászt és annyian közreadták már e „felfedezéseiket”, hogy nagyon nehéz lenne bármily újat elmondani róla. Simon Ferenc szobrász- művész is tanácstalanul tárta szét először a karjait, amikor görögországi élményeiről faggattam. — Oly sok okos ember, oly sok okosat elmondott már erről a csodálatos országról, hogy nekem szinte gemmi elmondanivalóm nem maradt. Bevallom, hogy nem rendszereztem még magamban sem utam benyomásait, és őszintén szólva, nagyon nem is akarom. Simon Ferenc több mint egy hónapot töltött abban az országban, ahol a szob- rászatot soha nem látott művészi magasságokba emelték. — Az alkotó művész a görög szellem csodálatos remekei között bolyongva sok olyant észrevehetett, ami talán egy turistának nem is tűnik fel, — Nem úgy indultam, hogy magamnak bizonyos megszabott korlátokat álli- tottam. Szabadon akartam befogadni minden élményt, művészit, természetit vagy „hétköznapit” egyaránt; Igaz, elutazásom előtt könnyelműen kijelentettem, hogy Görögországból a „civil” is szobrászként jön vissza. Barátaim hazaérkezésem után mondogatták is, hogy: úgy látszik Görögországból a szobrász is civilként tér haza, mivel nem tudtam utam semmiféle „hivatalos” eredményéről beszámolni; — Ezek után nem tudom, megkockáztassam-e a kérdést: élményei közül mii tud hasznosítani saját alkotóművészeiében ? — Sokan kérdezték mar ezt tőlem. Nem önmagam valamiféle igazolását kerestem Görögországban. Nem is úgy mentem, hogy a tapasztaltakat közvetlenül felhasználom saját tevékenységemben. A szobrász, aki így indul neki ilyen utazásnak, két eredményre juthat. Vagy még szilárdabban érzi lába alatt a talajt, vagy teljesen elveszti. Hogy mégis milyen élményemet hasznosítom majd? Talán a legszobrásziatla- nabbakat, a tengert, a görög napfényt, egyszóval azt a miliőt, amely magukat a nagy ókori szobrászokat is alkotásra inspirálta. — Látom, előbbi kérdésemmel célt tévesztettem, de nem adom fel a reményt, A görög művészet a leghomocentrikusabb művészet a világon, mindennek mértéke az ember, még az istenieknek is. — így valóban kissé iga- zoltnak láttam magam, hiszen az én művészi törekvéseimnek is az ember a központja. — Mi az, ami a művészi alkotások közül legjobban megragadta a figyelmét? —- Nehéz kérdés, mintha egy csodálatos virágos mezőből kellene kiválasztanom azt az egy szálat, ami legjobban tetszik. A közismert görög művek nagyrészt szét vannak szórva a világ nagy múzeumaiban, persze azért Görögországban is maradt elég látnivaló. Számomra a legérdekesebbek az athéni archeológiái múzeum csodálatos, többezer éves idoll szobrocskái voltak. Meglepően „modem” hatásúak. — Lehet, hogy nincs semmi új a nap alatt? — Ha már a „modernségnél” tartunk, vajon a mai görögök mit őriztek meg az antikból? — Meglepett, hogy menynyire nincsenek tisztában saját magukkal. Az Akropolis Múzeum egyik tisztviselője például semmit sem tudott a Parthenon frízéről, vagy a szentélyben levő Athene szoborról. A2 antiknál sokkal elevenebb a bizánci kultúra hatása. Ez részben vallásosságukkal magyarázható, de azéri a „klasszikus” mértéktartás megóvja őket a bizánci végletektől; — És vajon a mai görög művészet őriz-e valamit <1 klasszikus hagyományokból? — Két szobrász műtermében jártam. Közülük az egyik művészete a görög népi hagyományokra épül. a másik a modern nyugati példákat követi. Műtermé- bej5 az volt az érzésem, mintha nem is Görögországban járnék. Szerencsére odakünn a tenger, a napsütés és a klasszikus romok meggyőztek ennék ellenkezőjéről; Londoni ámulat A londoni Daily Worker a minap érdekes cikket közölt „a világ egyedülálló színházáról, amelynek nézőterén esténként 6—8 ezer ember kíséri figyelemmel a színpadi hősök sorsát”. Kevesen tudják: az „egyedülálló színház” számunkra olyannyira természetessé vált, mint akármelyik más „testvére”; a tizennegyedik évadjába lépett Állami Déryné Színház — amelyről az említett londoni cikk szólt — meghódította magának a magyar falu apraját-naey- ját. Estéről estére az ország legkülönbözőbb részén 12 társulata lép a közönség elé: eddig körülbelül 30 ezer előadást tartottak hét millió néző előtt! Autóbuszaik esőben és sárban, hóban és fagyban több mint 7 millió kilométert tettek meg: tehát minden egyes látogatóért ezer métert! Játék a számokkal? Igen, az: a meghökkentő statisztika azonban gondolatébresztő Moliéret, élményfakasztó Shakespearet, mesés kedvű Jókait, drámai ihletésű Katona Józsefet, klasszikus Sophok- lést, modern Arthur Millert jelent. 1837 óta például Magyarországon a „Tar- tuffe”-ot 591-szer mutatták be; a Déryné Színház azonban egymaga majd 700 alkalommal játszotta. — Az „Ahogy tetszik”, s az „Aranyember” hasonlóképp csaknem kétszer annyiszor szerepelt műsorukon, mint másfél százada az összes Nagyrészt régebbről ismerős e 39 vers a figyelmesebb olvasónak. Nem a legújabb verseit foglalta kötetbe, hanem a legutóbbiakat a mostanában nyilvánosan ritkán jelentkező Simon Lajos. Verseinek megszokott csöndessége — viszonylagos halkság. Ez a sok gyengédséggel, meggyőző érzelemmel teld líra nem nélkülözi a legszélsőségesebb indulatokat, a pátoszt, a gyakran nagy mondanivalót. Ám a költő nem szeret kiabálni. Mini Az otthon küszöbén egyes versei mutatják: ezután sem. Az új kötet már láthatóan mutatja a továbbiak előzetes jelzéseit. A zsánerképek helyén egyre több, gazdagabb a gondolati líra. Gyakoribb az idő- mérték alkalmazása, a költői képek bátrabbak, meg- érleltebbek. A meglátott világ kibővül, elsősorban a városi élet tényeivel. A versek fő motívuma — mint a cím is erre utad — a megérkezésé. Haza — tényszerűen a szülőfaluba a falusi rokonság, az ismerősök közé. Lényegében azonban egy bővebb közösséghez való érkezésé, amelynek keresése, vágya különösen a finom öniróniától színezett magányosság-versekben hallatszik meg. Kár volna egyszerűen nosztalgiát keresni, látni Simon hazatéréseiben. Érzése nem a vi&z- szavágyódásé, hiszen közegétől el sem szakadt. Az ő életformája a ragaszkodás fogadalmáé. „Jóízű híreket hoztam haza” — szól egy helyen. A tágabb világ vívmátöbbi hazai színházban együttvéve. S amit képtelenség számokba foglalni: százezreket formáltak érzelemgaz- dagabb, műveltebb emberré! Jókaitól Lorcáig Az első előadást 1951. augusztus 20-án tartották a dunapentelei általános iskola udvarán. Az esztrád- műsorban bűvészek, bohócok is felléptek. Nehogy a színészek magvasabb versei, jelenetei, darabrászle- tei „unalomba fulladjanak”... A második évadban már hódított Jókai, s persze az „elmaradhatatlan” operett. A közelmúlt sikerei: So- phoklés, Lorca, Shakespeare. Hosszú az út Jókaitól Lorcáig. Az előbbi manapság főleg az iskolások, utóbbi a fogékony fiatal értelmiség kedvence. Az igények differenciálódtak: hanyatlóban az operettkultusz — inkább a modernebb hangvételű zenés vígjátékot szeretik, — s aligha akad olyan klasszikus, vagy XX. századi darab, amelyet „nem értenek vidéken”. A Déryné Színház tényekkel bizonyította: az igazi művészet nemcsak a városi kőszínházakban, hanem a művelődési házak „szerényebb” színpadán is utat talál a közönséghez. A darabválasztás szempontjából fejtörést okoz az a bizonyos „szerényebb” színpad, amelyen öt-hat szereplőnél több nem fér el. A kény- szerűség törvénye késztette — elsősorban Kertész Lásznyainak, eseményeinek hírét igyekszik valóban, költészetté átfogalmazva tudósítani oda, ahonnét küldetése szól. És nemcsak ezt. A kötet legjobb versei azok, amelyekben nem puszta nyugtázása történik a dolgoknak, hanem ahol az észrevételek elbíráltatnak, osztál; ozódnak. A jellemző ebben a tekintetben a Képzelt mulatós Szergej Jeszenyinnel című vers hitvalló igazságkeresése, a Győr következik című szabadvers gátlástalanabbá vált személyessége, a merész szerelmes versek férfiassága, az úti-versek humora. Simon Lajos kötetének ezek az új vonásai az eddigieknél több személyeset tudatnak magáról a költőről is. Megtartva a népszerű, legjobb értelemben közérthető eddigi hangszínt, de új tulajdonságokkal gazdagabban. Ez a költészet nem szerény. Tény viszont, hogy egy ritka erényt következetesen őrizni igyekszik. A látszatra közhely-szerű dolgokról is úgy ír, a legelső rácsodál- kozás szeretet-teli hangján, hogy szinte visszafrissíti eredeti szépségébe, felfede- zésszerűen „ünnepel meg” mindent, amiről azt hinnénk, újat mondani már lehetetlen, nem érdemes. Nem a hang ereje — érvel ez a kötet —, ami a lelkesedést. a megrendülést, a boldogságot, vallomást naggyá kiáltja. Egy kijelentő-mondat (ha igazságával lep meg) hangosabb, hatásosabb lehet felkiáltójel nélkül. Hárs György ló Jászai-díjas főrendezőt — a kamara-élőadások Déryné Színházra olyannyira jellemző művészi koncepciójának kialakítására. Sallangmentes tömörség, világosságra és közérthetőségre törekvő egyszerűség e stílus fémelzője Eszközei a klasszikus színészi iskola kifejezésvilágának, s a modern technika legegyszerűbb vívmányainak ötvözéséből alakultak ki. Csoda-e, hogy Lorcának — s századunk többi, igazán korszerű művészének — népi ihletésű, modern formavilágú alkotásait sikerült a Déryné Színháznak megértetnie és megszerettetnie a vidékkel?... Mi lesz holnap? íme, dióhéjban a következő idei bemutatók: „Édes fiam”. Az első Miller-premier. Pár évvel ezelőtt még meglepődtek, amint egy tanyai Vendég- szereplés alkalmával „Nagy- világ”-ot láttak a nézők kezében. Most már senki sem csodálkozik a Miller- bernutalón. Jókai: „A szerelem bolondjai”. Első előadás november 28-án Komáromban. A fantáziadús mesemondó születésének 150. évfordulója alkalmából sírjának megkoszorúzásával, csehszlovák—magyar baráti találkozóval egybekötve. Gyárfás IVJiklós „Kisasz- szonvok a magasban” című darabja az utolsó 1964-es bemutató. Vereczkey Zoltán, vezetésével mór javában tartanak a próbák: ő egyébként nemcsak színész, rendező, hanem szerző is. Az előbbi Jókai regény színpadi változata ugyancsak az ő munkája. Mi lesz jövőre? Két felújítás: Mikszáth „Tavaszi rügyek” és Mark Twain „Koldus és királyfi” című darabját játsszák — utóbbit ifjúsági előadásként. Valószínűleg az „Ilven nagy szerelem”, s a „Vol- pone” zárja az évadot. A színház mind jelentősebb részt vállal a mai magyar dráma népszerűsítéséből. (Eddig csaknem száz ősbemutatót tartottak!) Sikerült Illyés Gyulát is megnyerni: az évad során új darabját láthatják a faluszínház nézői. A másik meglepetés egy ismeretlen pápai pedagógus, P. Horváth László drá- máia lesz. A „Viaszrózsák” kalandos úton jutott el a dramaturgiára, amely tehetségesnek s bemutatan- dónak ítélte a vidéki pedagógus-házaspár konfliktusát kibontó színdarabot. A premiert jövő tavaszra tervezik. Mert új szerzők felkutatását is feladatuknak tartják, szeretnék, ha a klasz- szikusok mellett Ilyés Gyula és több mai magyar szerző ihlető-patronálő műhelyre találna a Déryné Színházban... S megpróbálkoznak az operával is! így került a műsortervbe Donizetti dallamos, vidám hangulatú kisoperája, „Az ezred lánya”. Az úttörő jellegű előadás rendezője, szereplői bíznak abban, hogy a vidéki színházlátogatók együttérző elismerésével találkozik az igényes zenei közönségnevelést is magáénak érző színház szándéka. A Magyar Vöröskereszt munkájáról, feladatairól Működik az országban egy nagy szervezet, mégis csak akkor hallat magáról, amikor valakin, vagy valakiken segítenie kell. A Magyar Vöröskereszt ma — alig félévvel második kongresszusa után — 370 ezer tagot számlál, s körülbelül ugyanennyi a tagsági díjat nem fizető ifjúsági vöröskeresztesek száma. A kongresszus után a vörös- keresztes szervek újjáválasztották vezetőségüket: 19 megyében — Budapest nélkül — 32 ezer vezetőségi tagot bíztak meg az ügyek további vitelével. — Milyen feladatot látnak el a vöröskeresztes szervezetek? — erről kérdeztük meg Rostás Istvánt, a Magyar Vöröskereszt főtitkárát. — Munkánk korábban túlságosan is szerteágazó volt — mondta. — A kongresszus határozatai alapján hét főfeladat köré csoportosítottuk tennivalóinkat. Ezek: az egészségügyi felvilágosítás, a polgári védelem egészségügyi tömegalakulatainak megszervezése, a véradó mozgalom, a tisztasági mozgalom, a vöröskeresztes munka a mezőgazdaságban. az Ifjúsági Vöröskereszt és a nemzetközi kapcsolatok. Van még egy sereg úgynevezett „besegítő” feladatunk, például a családvédelem, üzemi vöröskeresztes munka, alkoholellenes mozgalom stb; Mindez a Magyar Vörös- kereszt életképességét mutatja. Utalhatnánk egyes városokban, falvakban a véradó mozgalom kiemelkedő sikereire. De az aktivitást jelzi az is, hogy a kongresszus idején ötezer orvos-tagunk volt, a- legújabb .adatok szerint pedig már nyolcezer tartozik tagjaink sorába. Természetesen ennél sokkal több orvos kapcsolódik be a vöröskeresztes tevékenységbe. Az egészségügyi felvilágosító munkába sok minden beletartozik, a vöröskeresztes tanfolyamoktól a filmvetítésekig és a könyvkiadásig. Érdemes megemlíteni, hogy a véradásról szóló színes filmünk, amely a Nemzetközi Vöröskereszt Liga fennállásának 100. évfordulója alkalmából ké szült, nemzetközi zsűri előtt első díjat nyert. Az egészségügyi alakulatok megszervezése új feladat számunkra. Ebben az évben még inkább csak a szakosok megszervezése és az önkéntes jelentkezők kn zötti válogatás folyik, 1905 január 1-től azonban ma megkezdődik a tömeges ki képzés. Addig meg kell a la kítani a szakasz- és cső portvezetői gárdát, ame!y ezt a honvédelmi jelentősé gű munkát a városokban é falvakban irányítja majc Külön kell szólnunk a véradó mozgalomról, amei' egyre nagyobb méreteke ölt. Ismeretes, hogy gyakran azon múlik egy-egy ern bér élete: a gyors orvos beavatkozás során kaphat-e elég vért. így volt ez például Horváth Zoltán vívó- világbajnoknál is, akinek életét a művese és a több szőrös vérátömlesztés men tette meg. Több szociális!;, országban csupán térítés mentes véradás van — nálunk ez a mozgalom most van kifejlődőben. A fejlődés gyors: a vöröskeresztem aktivisták jó felvilágosító mozgósító tevékenység nyomán két év alatt meg háromszorozódott az önkén tes, térítésmentes véradó! száma és az idén összegyűjtött 120 ezer liter vér kétharmadát már így kapta az Országos Vérellátó Szolga lat Rideg Gábor immunim Kiss Dénes: Emlékek korhácsnvoma Bevallhatom-e, hogy nem ugyanaz már szülőföldem tája? Ez a kis kavics — nézd, nem az ismerős utcaportól hamvas. Ismeretlenül járok itt magam is. Szégyen, hogy egyre jobban hasonlítok mostani apámra? Az erdőben nem él már Piroska, elűzték, mint a farkast — Esendő lett óriásaim világa. Nemrég az udvarban, otthon, csalánt kellett markolnám: fájdalom a legjobb emlékezés! Eleven parazsától bőröm átégett, de jólestek, a skarlát kiütések és az a szelíd felismerés. A csalán csípése fáj. Mégse kímélj soha, otthoni föld, arcod elfordító, gyermekkori táj. A kisfiú érted még mindenre kész. S ha egyszer is, nem találnék haza, verd ki egész testemet, emlékek korbácsnyoma, hú csaláncsípés. Simon Lajos: Az otthon küszöbén (MAGVETŐ) V. M. V. 9
