Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP november L.-------& z öreg Galilei l- i__________K, tö rténelmi miniatűr A széket a keskeny ablakhoz húzita, és kinézett. Ezen a napsugárban úszó téren át vonszolta aggodalomtól, sőt félelemtől elnehezült aggastyán testét ide, a rettegett kolostorba. Hány hete is annak? Négy? öt? Már régen nem számolja; Vitatkozott. Igaz, a lényegről alig esett szó, mármint arról, hogy Ptolemaiosnak vagy Copemicusnak van-e igaza? Nem, az atyák nem is ezt firtatták, csak azt: összeegyeztethető-e a csil- lagvilágról megalkotott ez vagy amaz a kép a hit tanításaival. öt pedig az foglalkoztatja, hogy milyen a világ? Hosszú heteken át győzködték egymást, ő meg az atyák. Tíz bíboros ült vele szemben, s kérdezett szakadatlanul, s minden kérdés egy-egy döfésre kész tőr volt, amely életét szegheti, ha nem vigyáz. De az mégiscsak jóindulat lehet, hogy most kezébe adták az eddig elhangzottakról készült jegyzőkönyveket: legyen mégegyszer módja visszavonni, amit helytelennek ismert fel szavaiban; Átfutott pillantása a jegyzőkönyvlapok tömör sorain, s kiragadott közülük néhányat, amiket különösen fontosnak érzett: Bíboros: Tudod-e, hogy az egyház elítélte és eretneknek bélyegezte a co- pemicusi tanítást? Galilei: Tudom, atyám; Bíboros: És mégis hangot adtál neki művedben. Az eretnek, sátáni tannak adtál hangot? Galilei: Hogy akiben él az igaz hit, tudja, mit kell elvetnie. meglátják, Copernicus igazát látják meg! Becsukta a jegyzőkönyveket, mosolygott Most ott pihen az annyira szeretett, drága sárgarézcső, két végében az üvegszemmel, a terem hűvös csendjében, várva az éj leszártát, amikor is megmutathatja benne a bíborosoknak, amit a Biblia betűi eltakarnak előlük. S akkor, ha nem is fogadják el még az igazságot utat kell, hogy engedjenek a további kutatásnak. A dominikánus megérintette vállát és intett, hogy kövesse. Fiatalos léptekkel követte őrét az aggastyán a terembe. Az atyák már elfoglalták helyüket, előttük • hevert az asztalterítőn a távcső. Szokás és illem szerint keresztet vetett és ő is elfoglalta megszokott székét az atyákkal szemben. És a bíboros — a tíz közül az egyik — megszólalt: — A Szent Hivatal régebbi érdemeid és jámborságod jutalmául engedett kérésednek, Galileo Galilei, s hajlandó betekinteni abba az eszközbe, amelyet te távcsőnek nevezel. Várja, hogy megmutasd a Hold hegyeit és völgyeit, a Jupiter holdjait. Figyelmeztetlek azonban, hogy a Szent Hivatal úgy ítéli meg a dolgot: ha állításaidat bebizonyítod, ez csak a Holdra és a Jupiterre ismertetik el, de nem a belőle levont hamis és eretnek következtetés a Föld forgására vonatkozóan; — Tudomásul vettem, atyám — mondta nyugodt hangon Galilei. Felállt, kezébe vette szeretett távcsövét és belenézett. Kissé igazított rajta, hogy beállítása közvetlen közelről nézné; Volt, aki a fal meszelésének egyenlőtlenségeiről állapította meg ugyanezt, egy harmadik az ablakon fedezett fel vele légypiszkot, amit eddig észre sem vett. Aztán felálltak. De mielőtt elhagyták volna a termet, a bíboros — a tíz közül az egyik — megszólalt: — Még valamit, fiam. Meggyőződtünk róla. hogy távcsöved felnagyítva, de forrósága; Fent a tiszta itáliai égen szikrázva ragyogtak az 5 kedves csillagai, a Hold majdnem pontosan a fejük felett úszott, s a Jupiter mintha egy sugarával a szemközti háztetőre támaszkodott volna. A benti borzongató hideg után tenyerét és egész testét verejték lepte el, őszintén örült, hogy nem nyúlhat így a távcsőhöz, de a következő pillanatban már vad rémület nyilait belé. Szólni akart, kiáltani valamit figyelmeztetően vészesen nagyot Az atyák egyike pedig már a Hold felé fordította a távcsövet, belenézett hosszan, csodálkozva, forgatta a szerszámot és a szemét, hümmögött egyet, aztán a Jupiter felé irányította a sárgarézcsövet, majd átadta a következő atyának. És így folytatódott a kísérteties jelenet a tér kövezetén, amíg végig nem járt a távcső mind a tíz bíboros kezén, s gyűrűjükben ez a hetvenéves aggastyán mind töpü- rödöttebbé jett; dermesztő folyosókon, be a terembe. Szótlan csendben fogaita el mindenki a maga helyét, csak Galilei maradt állva előttük, lehcr- gasztott fejjel, beesett, félig zárt szemekkel. És a bíboros — a tíz közül az egyik — megszólalt: — Arcodon látom, te is tudod, mit mutatott az atyáknak távcsöved; A Holdnak nem voltak hegyei és völgyei... — Atyám! — kiáltott fél az aggastyán, összeszedve utolsó erejét! — Ügy van, ahogy mondod, tudom, mi történt! Csak egy apróság, egy jelentéktelen és természetes apróság, amit számításon kívül hagytam; A hűvös teremben lehűlt, s a hideg távcsőre és lencséire, amikor kivittük a forró nyári éjszakába, pára csapódott le. Elég arra, hogy elhomályosítsa a képet... — Elég volt! — csattant fel az egyik bíboros; — íme kimondom az ösz- szegyűlt atyák nevében a döntést: a Holdnak nincsenek hegyei, a Jupiternek híven mutatja a valóságot, úgy, ahogy mondtad. De magad is jól tudod, egyesek szerint boszorkányság hírében is állsz. Ezért hát úgy határoztunk, hogy ettől a pillanattól kezdve egészen addig, amíg az általad mondottakról, vagy azokelAztán ahogy eljöttek, úgy vonultak vissza sorban a boltíves kapu alá, végig a nincsenek holdjai! Mindez, amit állításod szerint ten- szemeddel láttál, csak a sáli M. MAJSZKIJ: tán incseikedése volt, Galileo Galilei. De nem volt ereje és hatalma megtéveszteni az egyház felkentjeit! Utoljára mondom, tanúsíts igaz hívőhöz méltóan töredelmes megbánást, hogy ne legyünk kénytelenek megátalkodott eretnekként bánni veled! Nem hetven, száznegyven év súlyát érezte vállán az aggastyán. Jöjjön hát a kínok mestere? Az a halált jelenti és ő fél a haláltól, nagyon fél! De még jobban fél attól, hogy többé nem nézhet távcsövébe, nem hajolhat papiruszai fölé, nem fejezheti be művét, holott csak ő tudta, mennyi munka várja még! Ha most behódol, tudós barátai biztosan megvetik majd gyávaságáért, de mit számít az. ha ennek ellenében lehetőséget nyer a munka folytatására? És görnyedt dereka lassan-lassan kiegyenesedett, amint kimondta: — Szánom tévelygésemet . íme, ti elvezettetek engem az igazság felismeréséhez... Egy pillanatra elhallgatott mert még sok mondanivalója lett volna, de nem tudta, hogyan fogalmazza meg. Amit mondani akar, annak úgy kell hangzania az atyák fülében, mint a hódolásnak, s úgy kell hangzania, hogy az ő számára jelszó legyen hátralevő életére. És lassan, tagoltan, hogy pontosan vehessék jegyzőkönyvbe, így folytatta: — Igen, elvezettetek engem az igazság felismeréséhez. Hiszem és vallom: a tudós munkájában elég egyetlen meggondolatlanság, hogy tönkresilányítsa egész művét Elismerem, hiszem és vallom: egy hajszálnál vékonyabb, könnyű párafátyol elég ahhoz, hogy gyenge szemünk elől eltakarja a legfénylőbb igazságot is. Révész Gy. István Bíboros: A sátáni tanokat nem cáfolni kell, hanem megsemmisíteni, Galileo Galilei! Nem válaszolt. Jobb is volt más mederbe terelni a kihallgatást, mert ha elmélyülnek ebben a kérdésben; ráolvashatják, hogy könyvében vita zajlik ugyan, de a vitából Copernicus álláspontja kerül ki megerősöd, ve. Szeme más helyen állapodott meg: Bíboros: Ha azt vallód, hogy nem a Nap forog a Föld körül, ezzel azt állítod, hogy a Szentírás nem tartalmazza az igazságot. Galilei: A Szentírás, ismereteim szerint nem tartalmaz csillagászati elméleteket, atyám? Bíboros: Vigyázz, fiam, meggondolatlanul beszélsz. A Szentírás »okminden részletet nem tartalmaz, de benne vagyon a teljes igazság; Szeme előtt elvonult a tíz arc, egyik hájas, másik csontosán szikár, némelyik gőgösen fölényes, ismét má. sík kenetesen érdeklődő, taz különböző arc és jellem, amelyeket a jegyzőkönyv mind csak egyetlen szóval jelez: Bíboros, mintha a tíz száj egyazon agynak szóvivője lenne. Tíz kérdező, faggató, s egyetlen felelő! Tíz, aki tudja, mit akar, s egy, aki csak azt akarja, hogy valamit tudjon! Egyenlőtlen küzdelem volt. Az utolsó kihallgatáson mégis győzött, rávette az atyákat, hogy behozathassa távcsövét, s megmutathassa nekik, lássák saját szemükkel, amit neki elhinni -nem akarnak: hogy a Holdon hegyek és völgyek váltakoznak, akár itt a Földön. hogy a Jupiter körül holdak keringenek. Ha ezt éles és tökéletes legyen, lencséit megtörölte, hogy a legkisebb porszem se tapadjon rájuk, s odanyújtotta az atyáknak. — Kérlek, tiszteletreméltó atyák, tekintsetek bele, győződjetek meg róla itt, a jól ismert szobában, hogy felnagyítva, de pontosan láttok rajta mindent. A bíborosok kézről kézre adva, egymás után belenéztek a távcsőbe. Volt, aki a terem túlsó falán függő feszület faragásait figyelte hosszan, s meglepetve állapította meg, hogy élesebben látja jól ismert apró ráncait & repedéseit, mintha lenkezőjéről nem győződtünk meg, az atyákon kívül senki keze nem érintheti távcsövedet, a te kezed sem. Tudomásul veszed, fiam? — Tudomásul veszem, atyám — mondta Galilei, s alig tudta elfojtani mosolyát. az értelmetlen akadékoskodás hallatán; És kivonultak a hűvös, vastagfalú teremből, végig a szinte sírian dermesztő folyosókon,, mind a tizenegyen, a kolostor boltíves kapuján át a Piazza della Minerva tágas terére. Galileit megcsapta a római nyáréjszaka fülledt, párás Ki segített Hitlernek ? Ki segített Hitlernek, ki játszotta Európa több nemzetét a világhatalomra törő német imperializmus elsőszámú képviselője, a Führer kezére? .....elsősorban Nev ille Chamberlaint és Da- ladier-t keli megneveznünk”. A könyv szerzője így summázza a választ. München; Jelkép lett, hírhedt és keserű. A nagyhatalmi taktikázás, a kis országok feláldozásának jelképe. A szabad út megadása Hitlernek; Mindannak összegezése, ami megelőzte, illetve kirobbantotta a második világháborút Egyetlen hatalom volt, amely gátat akart emelni a fasizmus véreskezű, falánk, országokat le- tipró, népeket leigázó szörnyetege elé: a Szovjetunió. & ennek az államnak volt nagykövete hosszú ideig Londonban Majszkij, a könyv szerzője. 1932 őszén érkezett Anglia fővárosába, s ott tartózkodott akkor is, amikor 1939-ben megkezdődött a furcsa diplomáciai kánkán: hogyan lehetne kielégíteni Hitler terület-étvágyát a közvetlen angol és francia érdekek sérelme nélkül, s hogyan lehetne elkerülni a Szovjetunió javasolta antifasiszta szövetség létrehozását, a fasizmussal való szembeszállást? Majszkij, a személyes részvevő élményeinek, gondolatainak hiteles, tartalmában és stílusában a figyelmet pillanatra lankadni nem hagyó leírását adja. Történelmi értékű visszaemlékezések ezek, hiszen Majszkij, mint londoni szovjet nagykövet közvetítője volt a szovjet javaslatoknak, illetve több esetben a különböző tárgyalások vezetője. Megtett mindent, hogy országa javaslatai, figyelmeztetései meghallgatásra találjanak. Nem rajta múlott a sikertelenség. A felelősség azokat terheli — az angol és francia kormányt irányító nagytőkéről van szó — * akik inkább Münchent választották, inkább Hitlert; inkább fél Európa feláldozását, csak ne kelljen szövetségre lépniök a világ első szocialista államával; Majszkij e rendkívül bonyolult politikai tojástánc szenvedélyes, mégis rendkívül tárgyilagos, s nagy anyaggazdagsággal doki.’, mentáit történetét adja: hogyan jutottak el Münchenig a nyugati nagyhatalmak, s mit jelentett a világ számára a müncheni egyezmény. Vért, romokat, mérhetetlen szenvedést, milliók és milliók pusztulását? A világháborút; A nyugati történetírás megpróbálta és megpróbálja — a német—szovjet egyezményre hivatkozással — meghamisítani a Szovjetunió szerepét a jelzett eseményekben; Majszkij? mint perdöntő koronatanú nem a védelem, hanem a vád nevében szólal meg. A szovjet szerepet a megmásíthatatlan tények szabják meg. Ég Majszkij ezeket a tényeket sorakoztatja fel könyvében, nagy meggyőző erővel, s ugyanakkor szenvedélyesen vádolva azokat, akik megkísérlik megmásítani azt a gyászos szerepet, amit az angol és francia kormány játszott az 1939-es év eseményeiben; A könyv nemcsak hallatlanul izgalmas olvasmány, hanem jelentős történeti dokumentum is? (Koßsuth Könyvkiadó.) (m. o.) OOOOOOOnoQOOOOOOoooooooooOOOWOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOlMOljlMf^JVMUiJOUWJ^^ Őszi előzetes Sárga színek riasztó harsonája takaródét fúj reszketnek a fák ködbehajlik a torony csonka kúpja s körülötte a sápadt higanylámpák ostoraikkal riadtan csapkodnak Már riaszt a tél farkasnyomos hó fölött üvölt az éhes szél valahol csordába verődnek a félénk sárga erdők s Te mégsem fázol mert én magammal betakarlak; Mészáros Júlia
