Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
!. november 22, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 HÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN Ősszel a Morgó-csárdában és Zádor-hídjánál Októberben megyénk legjelentősebb eseménye a csehszlovák párt- és kormányküldöttség látogatása volt. Szolnokon és a mező- héki Táncsics Termelőszövetkezetben. Az MTI erről szóló tudósítását a Népszava teljes terjedelmében, az Esti Hírlap rövidítve közölte. A Magyar Nemzetben Kocsis Tamás, a Nép- szabadságban Szabó László írt részletesen az eseményről. A Magyar Mezőgazdaság képeket hozott a mező- héki Táncsics Tsz-ben tett látogatásról. A Magyar Mezőgazdaság október 14-i számában Bo- zni Józsefnek, a Szolnok megyei Növényvédő Állomás laboratóriuma vezetőjének cikkét olvashatjuk: „A somkóróbagolypille elleni védekezés Szolnok megyében”, A Népszava és a Földművelő egyaránt hírt ad arról, hogy a Középtiszai Vízügyi Igazgatóság öntöző-rendszereiben megkezdődött az őszi nagytakarítás. Téli pihenőre vontatják az úszó öntözőműveket. A Népszava tudósítja, hogy a karcagi nagyüzemi baromfikeltetőben megkezdődött a téli műszak, karácsonyra százezer rántani- való csirkét nevelnek. Egy vadászhír: A Magyar Vadász írja, hogy a mezőtúri fmsz vadásztársaság tagjai minden évben összeszedik hasznos szárnyasvadjaink tojásait a lucernásokból. — Fácánkeltető telepeiken kotlólckal kikeltetik a tojásokat. A Népszabadság október 1-i számában Export-gondok — gyári szemmel címmel jelent meg Nagy Kálmánnak, a jászberényi hűtőgépgyár kereskedelmi osztálya vezetőjének cikke. Az Építők Lapja a szolnoki pártház építkezésén dolgozó Rácz Bálint kubikos brigádjáról ír. A Kisiparos Ojság és a Szövetkezeti Hírlap négy cikket is közöl a jászsági iparosokról. Október 15-én: „Mint a forgács” címmel a jászjákóhalmal asztalosokról olvashattunk. Egymástól elkülönülve, saját létüket féltve szigetelődnek el a híres asztal ősközség iparosai egymástól. Talán szövetkezéssel, vagy valami központi intézkedéssel lehetne rajtuk segíteni, — veti fel az újságíró. Az Esti Hírlap közli, hogy a kisújszállási faipari vállalat, amely ma már szinte az egész világon ismert politechnikai játékairól, az idén 6.5 millió forint értékben készíti el ötletes szerkezeteit. Bőségesen közölnek cikkeket, híreket az országos lapok megyénk oktatásügyének újabb eredménvei- rői. A legtöbben a Jászapátiban felavatott mező- gazdasági szakmunkásképző iskoláról írnak. A Szabad Földben Teszkó Sándor három hasábos cikkben mutatja be az új szakiskolát. A szakiskoláról hírt ad még a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Népszava, sőt a Kanadai Magyar Munkás is. A mezőgazdasági szakoktatás további fejlesztéséről közli a Népszabadság, hogy „14 kihelyezett mező- gazdasági technikumi osztály indul az új tanévben Szolnok megyében”. A Tükör-ben Molnár Aurél és Zaránd Gyula fényképes riportját olvashatjuk „Az elveszett tanyai paradicsom” címmel, a kisújszállási tanya-kollégiumról. A Család és Iskola hírt közöl a Jászalsószentgyör- gyön, Jászladányban, Fegy- verneken és Kunmadarason nyíló új gimnáziumokról. A Délmagyarország- ban hosszú cikk jelent meg 5,0j forma a tanárképzésben” címmel a szegedi pedagógiai főiskola Szolnokra lúhelyezett tagozatáról, n «»zabod c'öid „Egy városnak négy lánya” című cikkében a Szolnok megyei társadalmi ösztöndíjas pedagógusjelöltekről olvashatunk — közülük is négy mezőtúri egyetemi hallgatóról, aikik ösztöndíjukat a mezőtúri városi tanácstól kapják. Októberben zajlott le az év egyik jelentős kulturális eseménye, az országos múzeumi hónap. A Szolnok megyei múzeumok, köztük elsősorban a Dam- jainch Múzeum gazdag programot állítottak össze. Kiállításaiknak — ahogy ezt a Népművelésben Liptai Ervin megjegyezte — új színt adtak a múzeumokon kívül rendezett időszaki tárlatok. A Somogyi Néplap, a Magyar Nemzet, a Film, Színház Muzsika egyaránt tudósított Takáts Gyula költő és múzeológus színes rajzkiállításának megrendezéséről a Szigligeti Színház előcsarnokában. A Magyar Nemzet Szírt Oszkár festőművész Tiszafüreden megnyílott kiállításáról írt. A Népszabadságban Rózsa Gyula „Múzeumok és hétköznapok” címmel a mú- zeológusok munkáját segítő tanácsokról, társadalmi szervezetekről emlékezik meg. Kiemeli, hogy a lakosság és a múzeumok együttműködésének legszebb példáit Szolnok megyében látta, ahol társadalmi leletmentő szolgálatot alakítottak. Erről ír a Népfront-ban Endrész Sándor is. A Dunántúli Napló a múzeumokban folyó néprajzi felmérésekről írva regionális néprajzi atlasz. A Szigligeti Színház együttese értékes ajándékot adott Szolnok közönségének. Az Ember tragédiájának bemutatása szép és maradandó élmény volt mindannyiunknak. A Film, Színház Muzsikában Má- riássy Judit emlékezett meg a szolnoki társulat előadásáról. A Magyar Nemzőt és a Film, Színház Muzsika egyaránt tudósít a Szabadkai Népszínház társulatának szolnoki látogatásáról és Krlezsa: Léda című darabjának bemutatásáról. A Szabad Föld arról ír, hogy a Szigligeti Színház termelőszövetkezeti bérleteket adott ki. Élénk, mozgalmas volt az élet októberben a könyvtárakban is. Különösen vidéken ez az időszak, amikor az olvasók egyre gyakrabban keresik fel a könyvtárakat. Erről írt a Magyar Ifjúság cikkírója „Jászsági ősz” címmel, Jászjákóhal- ma szép, új könyvtárában járva. A könyvtáros Iszlai Zoltán recenzióját közli a Verseghy Könyvtár évkönyvéről. Sok apróbb hír jelent meg még a népművelés más területeiről is. A Rádió és TV Üjság közölte Bognár Gyula írását a televízió felhasználásáról a népművelésben. Meg kell állapítanunk, hogy megyénk élete az ország sajtójában tekintélyes visszhangra talált. A sok közt tallózva, itt nyújtottuk át olvasóközönségünknek a közlemények, hírek javát — remélve, hogy az érdeklődők szíveB arátságtalan, ónos szürke az ég. Köd szállingózik. Az utakat vastagon borítja a sár. Jó, ha szorosra húzza magán az ember a kabátot, mert ez a nyálkás hideg idő bebúvik még az ing alá is, megva- cogtatja a testet. íme, megérkezett a közelgő tél hírnöke. Állunk a barátságtalan időben, a híres-nevezete« Morgó-csárda épülete előtt Mohás lépcső vezet a fehérfalú, oszlopos tomácú, cseréptető® házhoz, melyen alig látszik, hogy több, mint két évszázad múlt él felette. Olyan takaros, mintha most építette volna egy kunsági mesterember. Kunsági — mert magán viseli az épület a környék építészeti jellegzetességeit. Ez a csárda Karcag város egyik legérdekesebb műemléke. A monda szerint szívesen mulattak itt a betyárok — Fóbián Pista, Rózsa Sándor —, s ha jött a pandúr, a csárda alagútján menekültek el. A néphagyomány szerint ugyanis alagút kötötte össze a Morgót a másik híres csárdával, az Ágotával. Szűcs Sándor, a neves néprajzkutató összegyűjtötte ezen alagútra vonatkozó mondákat. Egyik cikkében írta: „Ennek egyik bejáratát a pince legsötétebb fülkéjében, egy csapra vert nagy hordó feneke födte eh Ezt azonban csak úgy lehetett az ászokfán egy kicsit odébb gurítani, ha előbb kihúzták a felső dugóját...” De arról is írt a kutató, hogy a másik bejáratot ugyanilyen titkosan csinálták meg. A gádorban lefelé számítva a kilencedik lépcsőt be kellett tolni balfelé a falba, akkor tűnt elő az alagút nyílása. Hát ilyen nagy rafinériával vigyáztak a csárdások a betyárok életére. Amikor azután sikerült kijutniok a betyároknak a? Ágota csárdába, ott ettek- itlak, mulatoztak kedvükre a rideg pásztorokkal együtt. Bethlen Elek írta útinaplójában, amikor 1795-ben Nádudvar felé igyekezvén, betért az Ágota csárdába. ? szembe találkozott ott néhány szegénylegénnyel: „Utálom a biszkeséget. de soha alázatosabb, mint itt, nem voltam. Mindegyiknél? feneség nézett ki a szeméből. S nagygombú vastag botjuk, köldökig érő ingek, s csepegésig megkent hajuk és az asztalon heverő s boros palackokkal körül kerített bőrduda, elégséges lenne arra, hogy a legkevé- lyebb embert is alázatossá tegye.” Antalffy Gyula írta egyik könyvében: „Amikor 1940megjegyzi, hogy az egész országban csak Szolnok és Baranya megyékben készül sen veszik ezt a tájékoztatást. t>r. Kardos Józsefné Hétfőn és kedden Békekölcsön sorsolás Az Országos Takarékpénztár november 23-án és 24-én rendezi az idei utolsó békekölcsön sorsolásokat. Ezúttal a II., a III. és a IV. Békekölcsön 1964. második félévi húzósait tartják. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság Nádor utcai székházában hétfőn délután 13 órakor kezdődő húzáson a II. Békekölcsönt sorsolják, 100 200 kötvényre 29.2 millió forintot. Kedden délelőtt 10 órakor kezdődnek a sorsolások. Először a III. Békekölcsön 357 000 kötvényére 55.7 millió forintot, majd a IV. Békekölcsön 218 000 kötvényére 34.1 millió forintot sorsolnak ki. A kétnapos húzáson a három békekölcsönből ösz- szesen 675 200 kötvényre 119 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés formájában. (MTI) Lilian Hellmann, a sikeres írónő a világ legtöbbet játszott szerződ között van. Kis rókák című darabját éves szériában játszották a Broad way-n, Párizs és London színházaiban. Magyarországom 1940-ben játszotta sikerrel a pesti Művész Színház. A főszerepeket akkor Apáthy Imre, Sennyei Vera és Komlós Juci játszották. A darabot most újra játsszák. Ezúttal itt Szolnokon. Szinte új bemutató jellege van a negyedszázaddal előbb színre került műnek. A darab tartalma: tánc az aranyborjú körül. Pénz és haszon, ez mozgatja a szézaideleji Amerika világát és ha hozzátesszük, Amerikai világsiker a Szigligeti Színházban hogy mindez az ellentétektől terhes, elmaradott Délen játszódik, képet kaphatunk egy nálunk már ismeretiem világról, izgalmas, veretes jelenetek során. A főszerepeket Győri Ilona, Hegedűs Ágnes, Gyöngyösi Katalin, Horváth Sándor, Upor Péter, Fomyó István játsszák. Két Já- szai-díjas színésznőnk ez évben először lép színre. Külön érdekesség, hogy a jelmezeket, a kilencszázas évek kosztümjeit a Vígszínház jelmeztervezője, Inng Rudolf érdemes művész készíti. A közönség máris várakozással tekint az évad egyik igen jelentős bemutatója elé. ŐS2 a hajócuioiucason ben szétverték roskadozó falait, harminc emberi csontváz került napvilágra pincéje mélyéről. Nehéz hírű csárda vált...” A z Ágota csárda emlékét, már csak a néphagyomány őrzi, meg a Zádor-híd, mely itt áll a karcagi pusztában, mint egy mesebeli óriás. Közel 160 éve dacol itt az idővel hatalmas tömzsi testével. A Zádor-hid a híres hortobágyi kilenc lyukú híd iker. testvére. Ma már csak öt hatalmas boltíve van — 1831-ben a Zádor ér elsodorta két szélét. Valamikor ugyanis ezen a vidéken kanyargóit a Tisza, a Hortobágy, a Berettyó s vizüket táplálta a sok ér, vízfolyás. A hatámevek még őrzik ezek nevét: Üstő-ér, Darvas-ér, Ködmön-ér, Bugyor gó-fert,5, Madárfenék, a Hattyús, a Békás, a Halas dűlők. Ma már a szilaj Zá- dor-émek is csak kis mélyedés mutatja egykori medrétLetűnt világot őriz a Morgó-csárda, a Zádor-híd. Eltűnt időket, melyeknek emlékét szeretettel őrizzük. Történeteket, melyeken ma már — mint a gyermek csacska beszédén — rno- solygunk. Hiszen sokan keresték már annak a nevezetes alagútnak a nyomát, de nem találták. De ugyan hol akadt volna ember, aki akikor, abban az Időben a nádas, mocsaras vidéken több mint hét kilométer alagutat ás. Ilyen távolságvan ugyanis a Morgótól az Ágota csárda egykori helye. A Morgó-csárda mostani lakója, Wéber Andrásné, most is hisz az alagút léte. zésében. Bár harmadévere. noválták a csárdát — leszedték a zsindelytetőt, cserepet rakták rá, még a villanyt is bevezették, megcsinálták a pincét — de az alagútról nem szóltak. Pedig ő tudja, hogy van. A volt lakó pedig, a nyolcvanhat esztendős Kiss Lőrinc ezt bizonygatja: vidám élet volt itt az 5 legénykorában, ebben a csárdában; — Most már nem lehet sehol se mulatni — mondja nem kis nehezteléssel. — Ha az ember a vendéglőbe danolni kezd, rászólnak, nem szabad lármázni. Hát akkor, hogy mulasson a magyar ember? Mi pedig azon töprengünk, miért nem hasznosítja jobban a vendéglátó- ipar ezt az épületet; Kát raktárnak, lakóháznak használni. Igazi kunsági csárdát lehetne itt csinálni. Az sem baj, hogy messze van a műúttól. Néhány táblával fel lehetne rá hívni a figyelmet. S ha jó bort mérnének, a tájjellegnek megfelelő ételeket főznének, biztos sok vendég megfordulna itt. S a vendégek közül bizonyára sokan elmennének a nádudvari földút mentén lévő Zádor-hídho? Is, hisz ritkán látni ilyen szép műemléket. Igaz, eltűnt a csalitos, mocsaras vidék — de itt van helyette a Dimitrov Termelőszövetkezet szépen művelt földje, mely a ma emberének életét példázza. Varga Vikiéi
