Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

Helyreigazítás Egy amerikai lap olva­sói egyszerre a következő­ket olvasták az újság első oldalán: „Lapunk az egész országban elsőnek számolt be az óriási Rio de Janeiro-i tűzvészről, amelynek több­ezer áldozata volt. Büszkék vagyunk, hogy ismét' első­ként közölhetünk olvasó­inkkal új részletet: „Ez az egész történet elejétől a vé­géig puszta kitalálás volt”» Feledékenység — Miért eszel olyan mohón Lili? — kérdezi a néni, aki vendégségbe jött és csokoládét hozott aján­dékba. Elfelejtetted talán* hogy van egy öcsikéd is? — Dehogy felejtettem* hiszen éppen azért eszem ilyen gyorsan! A tisztelő Egy kisfiúnak egy író­hoz küldött leveléből: „Nagyon élvezem a könyvet, amelyet ön írt* — Éjjel-nappal olvasom. — Képzelje, már a negyedik oldalon tartok!” Rajongó A Szaharán át gépkocsi­val utazik egy tudományos expedíció. Útközben fürdő­ruhába öltözött és kezében törülközőt tartó, vígan me­netelő emberrel találkoz­tak. Hova hová? — Fürödni. — De uram! Hiszen 200 kilométerre van a tenger* Borravalót nem fogadunk el A űinnyefejű vendég lehunyt szemmel állotta Fekete Péter motoszkálását. Élvezte a pa­macs selymes simogatását. En­gedelmesen tűrte, hogy a bor­bély igazítsa, forgassa nagy ko­pasz fejét. Közben boldogan pihegett a hófehér vászon alatt. Ha néha egy pillanatra fel­emelte ernyedt szemhéjait, te­kintetével megsimogatta a fal­ra rajzszegeit írást. — Borravalót nem fogadunk el! A friss vízzel való lemosás után még jobban kipirul a dinnyefejű arca. A timsó simo­f atását is engedelmesen tűrte, lvezte a kölni illatát. — Három negyven, krmássan! — nyújtotta a blokkot Fekete Péter s a vendég könnyen poty- tyantott öt forintot a tenyerébe. — A többi a magáéi — le­gyintett könnyedén. Fekete katonásan összecsapta a cipői sarkát és elismerően íuvolázott. — Kszömássan! A következő vendég először letette az újságot. Aztán meg­gondolta magát, újra felvette a lapot és az egész borotválás alatt elmélyülten olvasott. A borbély kérdéseire kurtán vá­laszolt. A harmadik kérdés után egyszerűen elvágta a folytatást. — Csinálja úgy, ahogyan leg­jobbnak látja. Fekete Péternek nem tetszett ez a kijelentés. Rosszat sejtett. — Tessék parancsolni! — ha­jolt meg udvariasan Fekete Pé­ter, miközben gondosan össze­hajtogatta a hófehér vásznat. A vendég elgondolkodva né­zett maga elé. Kétszer is elol­vasta a falra biggyesztett fel­írást. — Borravalót nem foga­dunk el. Aztán kíváncsian ránézett a borbélyra. Fekete Péter ebből a tekintetből azt olvasta ki, hogy halljuk, barátom, meny­nyit fizetek! — Három negyven krmássan! A vendég belehalászott a zse­bébe. Egyenként potyogtatta a borbély tenyerébe a pénzdara­bokat. Három egyforintost, meg ©gy ötven fillérest. Fekete Péter undorral nézett maga elé. Gyorsan, fordult és hozta a fiókból a tízfillérest. — Akkor a vendég a küszöbre ért. — Pardon kérem! Vissza tet­szik kapni! — sietett a borbély utána. — Köszönöm, borravalót nem fogadunk el. — Ropogtatta ke­ményen a szót a fodrász és hogy valami nagyot, figye­lemre méltót mondjon, a ven­dég után vetette. — Mi nem akarunk meggazdagodni! <R.) Kép szöveg nélkül Kedves Kakas / Ma éjszaka magamhoz rendeltem fő­nökünket, Puiu elvtársat. Megállt előttem, minden ízében remegett a félelmetes és könyörtelen Puiu. — Hívatott? — kérdezte dadogva, lát­szott rajta, hogy rázza az ijedtség. — Igen. Az utóbbi iloben egyáltalán nem vagyok magával megelégedve — ri- valltam rá — jóllehet maholnap öt éve, hogy az alárendeltje vagyok. Maga ko­moly, lelkiismeretes és buzgó főnök. A prémiumnál és az előléptetésnél csak a munka minőségét és a dolgozó odaadását veszi tekintetbe. — Igen, így van — ismerte be félsze­gen. — Helyes, de ennek a helyzetnek le­gyen most már vége. Ezentúl legyen elné­zőbb. Legyen sokkal felületesebb. Legyen a határozatai kimondásában sokkal köny- nyedébb. Hagyja, hogy boldoguljanak a gyengék is. Segítse őket. Hunyjon szemet a lógósok, a későnjövők, a bürokraták felett, hiszen mj vagyunk kisebbségben. Támogassa őket — mondtam neki komo­lyan. — Ahogy ön kívánja. — És még valami. Ha a jövőben még a legkisebb rendet vagy lelkiismeretessé­get tapasztalom magánál, mehet. Megér­tette? Ettől a főnököm annyira megijedt, hogy... felébredtem. • • Üzemorvosi rendelőben — Azt hiszem ez az egyetlen hely a gyárban, ahol szoros kapcsolatban vagyunk a technikával! HÁZTÁJI SZÜRET Hűvös fogadtatás A féltékeny férjet értesí­tik, hogy amikor nincs ott­hon, felesége idegen férfia­kat fogad. Váratlanul ha- zarohan* A kétségbeesett asszony a jégszekrénybe zárja vendégét. Hosszas ke­resgélés után a férj kinyit­ja a jégszekrényt és kese­rűen kifakad: — Hát mégis csak igaz! Férfiakat fogadsz! És kit? Halálos ellenségemet! — Hiszen láthatod, mily hűvösen fogadtam* — Tényleg nem volt friss a kenyér! 7 humora TALÁLMÁNY A gépkiállításon az egyik látogató a feltalálóhoz for­dul: — Az ön találmánya? — Igen. Tizenöt eszten­deig dolgoztam a technika új csodáján. — És mire használható? — Azt már elfelejtettem AZ APA A fiatalember elmegy az anyakönywezetőá hivatalba* hogy bejelentse az újszü­löttet. — Az apa neve? — kér­dezi a tisztviselő. — Higyje el uram, én is ezt kérdeztem! OK A férj így szól a felesé­géhez: — Mondd, a nők miért fordítanak nagyobb figyel­met a szépségükre, mint értelmi fejlődésükre? — Mert a férfiak gyak­ran ostobák, de ritkán va­kok* ÉTVÁGY — Ügy gondolod, — kérdezte az édesanya jö­vendőbeli menyétől, — hogy a fiam fizetéséből meg tudtok élni ketten? — Igen. — Láttad, hogy mennyi* eszik? — Igen, láttam. — És tudod, hogy meny­nyit eszik akkor, amikor t* nem látod?

Next

/
Thumbnails
Contents