Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

mi. október 25, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A vezetőségválasztó taggyűlések elé... / Irta: Zagyi János KA egyénk pártszerveze­»»I tei, a kommunisták nagy politikai jelentőségű eseményre készülnek. No­vember elsejétől kezdő­dőén kerül sor á pártalap- szervezeti vezetőségek, va­lamint a községi, üzemi, hivatali közös pártvezető­ségek újjáválasztására. A választás mindig fontos állomása, jelentős mozza­nata a párt belső életének. A jelenlegit azonban ki­emeli az a tény, hogy két esztendővel történik pár­tunk történelmi jelentőségű VIII; kongresszusa után; Pártszervezeteink olyan időszak munkájának ta­pasztalatait értékelhetik, amelyben már a szocializ­mus teljes felépítésén mun­kálkodunk s ezért kedve­zőbb politikai és egyéb feltételek mellett végzett politikai, gazdasági, kultu­rális tevékenységről adhat­nak számot, mint a koráb­bi választások alkalmával. Pártalapszervezeteink ve­zetőségei, aktivistái, pártta­gok és tagjelöltek felelősség- érzettel, s nagy szorgalom­mal készültek s készülnek a nagy munkára. A választás sikere érdekében eddig szá­mos politikai és szervezeti jellegű intézkedés történt. Az eddigi munkát tervsze­rűség, alaposság, körülte­kintés jellemzi. Az alap­szervezetek erősödését, po­litikai fejlődését mutatja, hogy külön intézkedési tervben rögzítették saját tennivalóikat, s azokat időarányosan végre is haj­tották. Külön örvendetes — és az előkészületek egyik legkedvezőbb tapasztalata —, hogy a pártszervezetek többségében a párttagság zöme bekapcsolódott a munkába, részt vállalt az eddigi feladatok végrehaj­tásából. Bármennyire is elismerő­leg szólhatunk az eddig végzett szervező, előkészí­tő munkáról, mégis azt kell -mondani, hogy eddig csupán előkészítésről volt Szó, s a választás gyakor­lati lebonyolítása, a fel­adatok nehezebb része még hátra van. Vagyis túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a választási munka új, s egyben döntő szakaszához érkeztünk el. Az elkövet­kező napok, hetek alatt végzendő politikai, szerve­ző munka színvonala, ha­tékonysága — közvetlenül meghatározza a beszámoló és vezetőségválasztó tag­gyűlések sikerét, eredmé­nyességét. beszámolók és hatá­rozati javaslatok mi­lyensége, színvonala meg­határozó szerepet játszik a taggyűléseik sikerében. — Ezért az előkészületek hát­ralévő időszakában erre fordítsuk a legnagyobb gondot. Jó beszámolót és határozati javaslatot készí­teni nem könnyű feladat. Az elmúlt évek a szocia­lista építő munkának szá­mos és nagyszerű tapasz­talatait, tanulságait hoz­ták felszínre. Nyilvánvaló, nincs mód és lehetőség ezek valamennyijének fel­dolgozására. Ezért arra tö­rekedjünk a beszámolók öszeáilításakor, hogy az el­múlt évek tapasztalataival, a végzett munkával rövi­den, vázlatosan foglalkoz­zunk, s főleg a jelenre és a jövőre fordítsuk a fő fi­gyelmet. Valóban arra van szükség, hogy a szocialista építő munka jelenlegi hely­zetéből kiindulva előremu­tassunk. meghatározzuk az elkövetkező hónapok, évek konkrét tennivalóit az. egyes alapszervezetek kom­munista kollektívái számá­ra. Ezt figyelembe véve minden alapszervezet ve­zetőségének reális elem­zést, értékelést kell adni arról, hogy azon a terüle­ten hogyan sikerült eddig a VIII. kongresszus hatá­rozatait megvalósítani, mi­lyen tényezők gátolják a még gyorsabb előrehala­dást, s milyen konkrét po­litikai, gazdasági, szerve­zeti intézkedések szüksége­sek a párt politikájának még eredményesebb meg­valósításához. Felvetődik, hogy konkré­tan mivel foglalkozzunk a beszámolókban, határozati javaslatokban? Erre nehéz válaszolni, hiszen ahány alapszerve­zet van a megyében, annyi sajátos, egymástól bizonyos értelemben eltérő a konk­rét helyzet. Van azonban néhány gondolat, amelyek figyelembevétele, esetleg alkalmazása segíthet a be­számolók összeállításában, sőt ezek közül jónéhány kívánatos, szükséges is. Mindenekelőtt a beszá­moló helyi problémákkal, az illető alapszervezet sa­játos helyzetével, az adott ipari üzem, vállalat, tsz, stb. előtt álló feladatokkal foglalkozzon. Károsan be­folyásolná a taggyűlés szín­vonalát az olyan Beszámo­ló, amely az élettől elsza­kadva, a helyi problémák­tól elvonatkoztatva vagy általánosságban vázolná a világpolitika eseményeit, általánosságban az orszá­gos belpolitikai helyzetet, és figyelmen kívül hagyná az alapszervezet kommu­nistáit, pártonkívüli dolgo­zóit közvetlenül érintő és érdeklő kérdéseket. Igyekezzünk kifejezésre juttatni a beszámolókban és határozati javaslatok­ban, hogy a szocializmus építésének jelenlegi szaka­szában a pártszervezetek, a kommunisták fő feladata a gazdasági szervezőmun­ka és a kulturális nevelő tevékenység. — Értékeljük mindenhol az építő, alkotó munka konkrét kérdéseit, a termelési tervek teljesí­tésének helyzetét, a párt- alapszervezetek termelés- irányító, ' ellenőrző tevé­kenységét, a kommunisták helytállását, példamutatá­sát a munka frontján; va­lamint a pártszervezet tu­datformáló nevelőmunkáját a helyi tapasztalatok és tennivalók figyelembevéte­lével; Li asználjuk fel a veze­** tőségválasztó taggyű­léseket a párt ideológiai, politikai, szervezeti egysé­gének további erősítésére. Ezért fel kell lépni a he­lyenként és esetenként je­lentkező dogmatikus, szek­tás, valamint a jobboldali revizionista, opportunista, nézetek és gyakorlat ellen. A párt helyes politikáját, a VIII. pártkorgresszus ha­tározatait az élet igazolja. A szövetségi politika és az osztályharc elméletének a VIII. kongresszus által al­kotó módon való alkalma­zása kedvezően befolyásol­ja a párt és a tömegek kapcsolatát, a társadalom különböző rétegeinek aktív részvételét az építő mun­kában, s a közéleti tevé­kenységben. Egyszóval, lé­nyegesen kedvezőbb politi­kai légkör van ma a párt­szervezetek irányító, szer­vező munkájához, mint a korábbi években bármikor. Ezért akkor cselekszünk helyesen, ha a vezetőség- kválasztó taggyűléseken to­vább tudatosítjuk párttag­ságunk körében pártunk helyes, következetes mar­xista—leninista politikáját, s erősítve ezzel a párt egy­ségét. Helyes lesz és a pártde­mokrácia elveinek betartá­sa meg is követeli, hogy a beszámolók a kommunista bírálat és önbírálat figye­lembevételével készüljenek el. Az elért eredmények elismerése, méltatása mel­lett bátran, őszintén fel kell tárni a fogyatékossá­gokat, a hiányosságo­kat, a gyorsabb előreha­ladást akadályozó tényező­ket. Ügyeljünk azonban arra, hogy eközben ne sértsünk, ne bártsunk meg embereket; Elvi alapon, a tények alapján reálisan mondjunk véleményt a je­lenségekről, a2 emberek­ről. Tartsuk most is szem előtt: a pártszerű bírálat nem az ember ellen, ha­nem az emberért van. A- bírálat önbírálat alkalma­zásában is juttassuk, kifér jezésre, hogy a pártszerve­zetben nincsenek, nem le­hetnek kiváltságosak — nincsenek igazgatók, fő­mérnökök, főagronómusok és munkások, tsz tagok, stb. —, hanem egyenjogú és rangú kommunisták vannak. A bírálat tehát személyre való tekintet nélkül mutasson rá a hiá­nyosságokra, az egyes kom­munisták munkájában, ma­gatartásában lévő hibákra. Ezt azért fontos kihangsú­lyozni, mert van ahol nagy előszeretettel bírálják az „egyszerű” párttagok bot­lásait, s ugyanakkor „elné­zik” a vezetők pártszerűt- len cselekedeteit. A beszámolók és hatá­“ rozati javaslatok tar­talmára azért is megkülön­böztetett gondot, figyelmet kell fordítani, me'rt az lényegében meghatározza a vita, a hozzászólások szá­mát és színvonalát. Akkor szólalnak fel az emberek a taggyűlésen, ha van mi­hez, akkor, ha olyan prob­lémákat hallanak, amelyek közvetlen kapcsolódnak na­pi életükhöz — tehát olyan legyen a beszámoló, amely konkrétságánál, életszerű­ségénél fogya kiváltja a párttagok, a pártonkívüliek érdeklődését és aktivitását. Mindent feltételezve has­sunk oda, hogy a taggyű­léseken minél többen mondják el. véleményüket az eddigi munkáról, tegye­nek javaslatot a munka további javítására. Jusson kifejezésre, hogy a párt­munka sikere, a párthatá­rozatok végrehajtása min­denekelőtt a párttagság ak­tivitásának színvonalától, hatékonyságától függ. Pár­tunk minden tagja legyen tudatában annak, hogy a párt az egyes szervezetek­re épül, s ereje tagjainak politikai öntudatától, a konkrét munkában való részvételtől függ. Ezért a beszámoló és vezetőségvá­lasztó taggyűlések első na­pirendje tükrözze a párt­tagság növekvő öntudatát, nagy számban vegyenek részt a vitában, minél töb­ben éljenek a jogaikkal és konkrét javaslatokkal, kri­tikai megjegyzésekkel se­gítsék elő az újonnan meg­választandó vezetőség, az egész tagság munkáját. Ez önmagától azonban nem valósul meg. Fentieket tudatosítani kell a párttagok és tagjelöl, tek között. A vezető párt­szervek ég a pártapparátus­ban dolgozók, a pártvezető­ségi tagok, az aktivisták értessék meg, hogy a párt­vezetőségek újjáválasztása nemcsak a pártvezetőségek, hanem az egész párttagság ügye. Valamint azt, hogy ez alkalommal a pártveze­tőségek a tagság előtt el­mondott számadásán túl pártunknak minden tagja végezzen egyéni számve­tést, számadást saját maga, saját kommunista lelkiis­meretével. Vagyis, minden­ki vonjon le következtetést, tanulságot saját munkájá­nak tapasztalatai alapján, hogy a jövőben az egyes kommunisták munkájának javulásán keresztül javul­jon minden pártszervezet kollektív tevékenysége, össz­munkája a napi gyakorlati feladatok megoldása köz­ben. A taggyűlések második ** napirendi pontjának kiemelkedő szerepe van az egész választási munkában, de ezen túlmenően jórészt ettől függ az egyes alap- sziervezetek munkájának eredménye az elkövetkező két esztendőben. Ez érthe­tő, hiszen a pártvezetősé­geknek az alapsaervezetek- ben, a politika végrehaj­tásában, e célból a párt­tagság szervezésében fel­mérhetetlen nagy jelentő­sége van. A párt vezetősé­gek személyi összetétele te­hát nem lehet közömbös egyetlen egy párttag szá­mára sem. Azt tudjuk eb­ben a cikkben is tanácsol­ni megyénk példamutató, önzetlenül dolgozó kommu­nistáinak, elvtársainknak, hogy olyan párttagokat vá­lasszanak a vezetőségekbe, akik eddigi munkájukkal legjobban rászolgáltak a bi­zalomra, akik képesek a politikai felkészültségük, műveltségük, mozgalmi ta­pasztalataik alapján a párt- határozatok végrehajtásá­nak szervezésére. Olyanokat válasszanak, akik értik a párt politikáját, s képesek annak torzításmentes vég­rehajtására; Párttagságunk a megyé­ben akkor cselekszik he­lyesen, ha újraválassza mindazokat a vezetőségi ta­gokat, akik eddig is rászol­gáltak a bizalomra, jól dolgoztak. De újakat vá­laszt azok helyett, akik va­lamilyen oknál fogva alkal­matlanná, vagy méltatlanná váltak a bizalomra. Akiket pedig jelölnek, javasolnak, majd megválasztanak párt. vezetőségi tagnak, tekintsék azt kitüntetésnek. Gondol­janak arra, hogy nagy meg­tiszteltetés kommunistának lenni, önzetlenül szolgálni a nép ügyét és még na­gyobb megtiszteltetés a párttagság, egy kommunis­ta kollektíva bizalmából párttisztséget betölteni, ve­zetőnek lenni, s ezzel na­gyobb feladatot vállalni a dolgozó emberek ügyének szolgálatából, a szocializ­mus építéséből. A megyében csakúgy, “ mint az egész ország, ban az elmúlt években je­lentős sikereket értünk el a politikai, a gazdasági és kulturális életben. Eredmé­nyesen teljesítjük évről év­re a második ötéves terv célkitűzéseit. Űj gyárak, la­kóházak, iskolák, óvodák, kultúrházák bizonyítják a szocializmus nagyszerű eredményeit a munkások, a parasztok és az értelmisé­giek egyre javuló életkörül­ményeit. Eredményeink egyben és mindenek előtt bizonyítékai a dolgozó em­berek alkotómunkájának, a párt és a nép összeforrott- ságának. A párt politikája nyílt, töretlen, ingadozások­tól mentes, marxista—leni­nista politika. S éppen ezért ebben a politikában a dolgozó emberek bíznak, hisznek és a gyakorlati életben tettekkel támogat­ják azt. Valamennyien erre gondoljunk, erre a2 élte­tő erőre a pártvezetőségek újjáválasztásanak munkála­tai közben, Hat esztendő krónikája Hat forradalmi esztendő történetéről szólnak azok a dokumentumok, amelyek — a Párttörténeti Intézet gondozásában — „A Ma­gyar Szocialista Munkás­párt határozatai ős doku­mentumai 1956—1962” című kötetben a közelmúltban megjelentek. Eseményekben gazdag, bonyolult időszak, meghatározó jelentősége volt — és van napjaink­ban is — jelenünk és jö­vőnk alakulására, szocialis­ta fejlődésünk menetére. A szocialista építés bo­nyolult feladatainak meg­oldása tudatosságot, szerve­zettséget és az új jelen­ségek bátor elemzését kö­veteli. A kapitalizmusból a szocializmusba vezető át­meneti korszak sok ellent­mondással terhes. Ezek tükröződnek az osztályok, rétegek, az egyes emberek tudatában. Különösen bo­nyolult formában jelentkez­tek hazánkban az ellenfor­radalmat követő években. Miben rejlik a sikerek oka? A kötet tanulmányo­zása választ ad erre a kér­désre. A párt mindig szám­ba vette az ellentmondá­sokat, politikáját a valóság sokoldalú tanulmányozása alapján alakította ki. Va­lamennyi határozaton és dokumentumon végigvonul a párt hűsége a marxiz­mus—leninizmus eszméi­hez, és egyúttal az a biza­lom, amellyel a tömegekhez fordult gondjainkkal, örö­meinkkel. Bizalom a nép­ben, amely építi és amely­nek épül a szocializmus — ez a vezérelve a párt te­vékenységének. Ennek a gyakorlatban történt meg­valósítása alapján növeke­dett a tömegek bizalma a párt és a kormány iránt. Feladatainak meghatáro­zásánál pártunk gondosan ügyelt hazánk szocialista fejlesztésében a nemzeti sajátosságokra. Ezzel együtt mind elméletileg, mind a gyakorlatban megerősítette, hogy csakis a proletárin- temacionalizmus, a nem­zetközi munkásmozgalom ügyéhez való hűség, a szovjet—magyar barátság elmélyítése lehet nemzeti függetlenségünk, gazdasági félemelkedésünk, békénk tartós biztosítéka; A kötetben közzétett do­kumentumok azt is tükrö­zik, hogy az MSZMP min­dig merített a nemzetközi munkásmozgalom gazdag tapasztalataiból. Nem ér­hettünk volna el olyan je­lentős eredményeket, ha nem hasznosítottuk volna saját viszonyaink között a XX. és XXII. kongresszus és a moszkvai nyilatkoza­tok egyetemes érvényű ta­nításait. Eredményeink és az ellenforradalom óta szerzett tapasztalataink te­hát a gyakorlatban igazol­ják a nemzetközi kommu­nista mozgalom fő politikai vonalának helyességét, a munkásnémzetköziség ha­talmas erejét. Ez a könyv, amelynek lapjairól oly közelálló idő­szak története szól hozzánk izgalmas, érdekfeszítő ol­vasmány. A kötetben kro­nológiai sorrendben közölt mintegy 70 dokumentum tanulmányozásával nyo- monkövethetjük azt a heo- rikus küzdelmet, amelyet a magyar kommunisták, a magyar nép haladó erői az 1956-os ellenforradalom fegyveres leverésétől a VIII; kongresszusig, a szo­cializmus alapjainak lera­kásáig megvívtak; Széles­körű érdeklődésre tarthat számot a kötet azért is, mert hűen dokumentálja hat esztendős fejlődésünk mozgató erőit és azokat a módszereket, amelyek se- títségével az MSZMP sor­ra megoldotta a történelem által elébe állított felada­tokat' (▼. H,) Egy szép mozgalom legfrissebb hajtásai A TÜRKEVEI Gépjavító Állomás kisújszállási üze­mében tavaly még csak be­szélgettek arról, hogy ná­luk is van lehetőség a szo­cialista brigád cím elnye­résére. S most, néhány hét­tel ezelőtt már a harmadik brigád határozta el, hogy részese lesz ennek a moz­galomnak. Nem véletlen, hogy a három brigádvezető közül kettő — Szabó Gyula és Lovász Károly — pártve­zetőségi tag, Süveges Zsi’- mond pedig a szakszerve­zet vezetőségében visel tisztet. A brigádok múltját még csupán hónapokkal, hetek­kel mérhetjük. , De máris tapasztalható változás. A munkában is, de főleg az egymással való törődésben, segítőkészségben, a kollek­tív felelősségérzetben. Ez utóbbinak nagyon jó bizo­nyítéka a legújabb brigád vállalása. Maguk közé fo­gadták azt az embert, aki­nek élete rossz vágányra siklott és sem a múnká- jáért, sem a családjáért nem érzett felelősséget. — Lovász Károlyék azt mér­legelték: ennek az ember­nek öt gyermeke, beteges felesége van. Már csak őket tekintve is meg kel) próbálni a családfő vissza­vezetését a helyes útra. Korai lenne még arról be­szélni, sikerül-e ez, azon­ban már vannak biztató jelei, hogy munkatársuk megembereli magát. A November 7 brigádnál is megkapó az. ahoevan egymással törődnek, Hor­váth Lajosnak azzal szerez­tek meglepetést, hogy ami­kor építkezett, váratlanul a teljes brigád beállított portájára segíteni. S nem is egy alkalommal. A Béke brigád munkáját is a jó minőség, a precizi­tás fémjelzi. S már néhány újítással is büszkélkedhet­nek. Süveges Zsigmond bri­gádvezető ötlete volt á le­mezvágó-asztal elkészítése, amely lehetővé teszi, hogy a munkát egy ember vé­gezze, és sokkal pontosab­ban, mint korábban. Szat­mári Zoltán és Vekerdi Jó­zsef azon törte a fejét, hogy a nem éppen biztonságos üzemanyaghordók helyett mivel támaszthatnák fel á javítandó hűtőkocsikat. Megtalálták a megoldást. Vasbakokat készítettek, amelyekkel jól rögzíthetik a kocsikat. Németh Mihály művezető és Tyihák János villanyszerelő találmánya az a dob. amelyre a villany- hegesztő kábelét feltekerik. A kábel így nem törik, s kisebb a baleseti veszély Is. A SZOCIALISTA bri­gádmozgalom hármas jel­szavának azt a pontját is igyekeznek valóraváltani, amely a tudás, a művfltség gyarapítására serként. — Többen tanulnak az álta­lános iskola hetedik-nvoi- cadik osztályában, mások génipari technikumba irat­koznak. az érettségire ké­szülő Vass József oedig egyetemre pályázik. A szak­tudás mellett a pártszer­vezet segítségével bolitikai ismereteiket is bővítik. ................. N. K,

Next

/
Thumbnails
Contents