Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-25 / 251. szám
\ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP GALABÁRDÍ ZOLTÁN i REGÉNYRÉSZLET z G ondolkodtam én eleget, hallgassak-e Virt Sárira, ö tanácsolta, hogy forduljak a pártirodára, Zsigmondnéhoz. Hogy Zsig- mondné biztosan segít. És ha nem, veszíteni akkor se veszítek. Miért ne próbálkoznék? Hiszen a szerelmemről, a házasságomról van szó. Egyik részről hát igazat kellett adnom Sárinak. Csak a dolog másik oldala! Kipakolni valaki előtt az én keserves gondjaimat. Meghallgat, persze, hogy meg, de lehet, hogy utána széttárja a kezeit és azt mondja: Hát igen... Végül is nem mentem volna Zsigmondnéhoz, ha Erik akkor este nem támad megint nekem. A virágárus asszony miatt, csúnya botrányt csapott a presszóban, hazafelé egész úton szitkozódott, otthon veréssel fenyegetett. — Dolgozok, mint az állat! — ordította. — És akkor tíz forintért piruljon a pofámon a bőr? Annyit nem engedhetek meg magamnak? Igyekeztem lecsillapítani. — Tudod jól, hogy nem az a tíz forint — Fogd be a szádat! Nem érdekel a nyomorod! Ezt kaptam. Ki győzné összeszámolni, hányszor az esküvőnk óta! „Nem érdekel a nyomorod”... Másnap telefonáltam a pártirodára. Mikor mehetnék fel Zsigmondnéhoz? Azonnal. Nem örültem. Jobb lett volna felkészülni egy kicsit, összeszedni a mondanivalómat. Megkértem Virt Sárit álljon a gépeim mellé, azzal átszaladtam az igazgatóságiba; Ott volt a párt- iroda, az első emeleten. Hogyan fogadott Zsig- mondné? Se hidegen, se melegen. Leültetett, ahogy illik, kérdezte, ki vagyok, mit csinálok; Szóval nem ismer — gondoltam; — Igaz, miért is ismerne? Kétezernél többen dolgozunk a gyárban, nekem ez idáig pártirodával, párttitkárral semmi ügyem nem volt Ezért nem ismer; Ilyen közelről még én sem láttam ' Zsigmondnét; Lehetett vagy ötven éves. A haja ősz, a szeme körül hálóvá szövődött ráncok, a hangja kaparósán rekedt. Szürke munkaköpeny volt rajta, pont olyan, mint én- rajtam, a többieken, csak az övét nem lepte vastagon a műhelyekben örökké szállongó pihe. Elmondtam neki, mi a bajom. Ügy hittem, talán egy óra is kevés lesz és kiderült, hogy tíz perc is elég. U dvariasan, szó, vagy kérdezés nélkül végighallgatott. — És a végén — ahogy számítottam rá — széttárta a kezeit. — Ne haragudjon, nem tudunk foglalkozni az ilyen problémákkal — mondta. — Nem tartozik a pártbizottságra. Sajnálom... Akár egy boltos. „Sót nem tartunk”... Mégse kellett volna hallgatnom Virt Sárira. Elfogott a keserűség. Lehajtottam a fejemet, a szememből könny csordult, végiggurult az arcomon, rá a köpenyemre. — Ejnye, sírni azért kár — mondta Zsigmondné. — Nagy kár. De nézze, mit csináljunk, valóban nem tartozik ide... Szorult a torkom, alig bírtam megszólalni; — Csak azt tessék megmondani — hüppögtem —, hogy miért nem? Ha valaki szenved, az miért nem tartozik ide? Mert nem vagyok párttag? Aki nem párttag, az hová forduljon? — Ez szamárság! — emelte fel a hangját Zsigmondné. — Ha maga mégannyira párttag lenne, akkor se foglalkoznánk az ilyen jellegű Kérdéseivel, ugyiuu UWi foglalkoztunk, jó, igaz. Kifogásolták, Nem helyes az emberek magánéletébe avatkozni. Kérem. — És, ha valaki direkt azzal jön, hogy tessék vele foglalkozni? Akkor? — Akkor én emberbaráti alapon elmehetnék a maga férjéhez. Érti? Emberbaráti alapon. És kérhetném, hogy legyen rendes magával. A férje pedig egyszerűen kirúgna engem. És miért ne rúgna ki?... Hol dolgozik a férje? — Az Autójavítónál. — Aha. Az Autójavítónál... Az ottani párttitkárt kellene megkeresni, ö ismeri a maga férjét, talán hatni is tud rá. Talán. Nem valószínű. Az a párttitkár is az én cipőmbe jár... N éznél legalább az órádra! — gondoltam. — Néznél rá, vagy vennél a kezedbe valami papírt, teli az asztalod irományokkal, vennél a kezedbe egyet. Hogy legyen okom kirohanni. Köszönés nélkül. Felálltam, megtörülget- tem a szememet. — Köszönöm szépen — mondtam. — Ne haragudjon a zavarásért. Titkár elvtársnő. Zsigmondné fürgén kilépett az Íróasztala mögül. Megfogta a vállamat. — Egy pillanat! — mondta. — Tudja-e, hogy goromba volt? Nagyon. Ahogy ez a „titkár elvtársnő” hangzott! — Nem akartam. Igazán. Furcsán kesernyésen felnevetett. — Nem kell tagadni. Semmi baj. Goromba volt Jó. De akkor engedje meg. hogy én is goromba legyek. Egy az egyhez. Mondjuk meg a véleményünket... Üljön vissza! Majdnem erőszakkal nyomott vissza a fotelbe. Ö is leült, szembe velem; A kezeit összekulcsolta az ölében. — Titkár elvtársnő, titkár elvtársnő! — mondta, s rámszegezte összeszűkült szemeit. — És megvan a véleménye, igaz-e? De próbálná meghatározni, hogy maga mit tenne az én helyemben! — Nem tudom. És tényleg ne tessék haragudni... — Hagyjuk most a haragot. Hány éves maga? — Húsz. Elmúltam húsz. — Húsz éves. És szereti a férjét. Nagyon szereti. — Persze — hebegtem. — Igen, persze... — Igen, persze — ismételte. — És az is persze, hogy próbált már beszélni a fejével. Ha úgy van, ahogy mondta, szenved mellette, hát próbált ezt is, azt is... — Ha úgy van, ahogy mondtam? — szóltam közbe. — Miért tetszik kételkedni? Idegesen rázta a fejét. — Nem kételkedem. Ép- penhogy nem. De ha maga nem tudott változtatni rajta, mondja meg, én mit csinálnék vele? Várjon! — intett le, mert megint közbe akartam szólni. — Most jön a gorombáskodás. Mert egy valamit azért csinálhatok. Magának megmondhatom, hogy határa az aztán van mindennek. Mert jó, az ember próbál egyszer, próbál tízszer. De ha már kipróbált mindent, akkor nincs tovább. Máma nem úgy van, hogy muszáj. Máma az tűr, aki szeret tűrni. Ilyenek is vannak. És aki nem mer akarni. Az is van... No, ezt akartam odamondani magának. Gorombaságból. fát ezt megkaptam. Elmehetek vele. Egy jó nagy adag bölcsesség, szent malaszt. szemináriumi felszólalás. „Máma”! És goromba, tépvieg goromba, hadonászik, az arca belepirul. ^.**-i*l VOXÍ oéiVcuI SZÓ nélkül hagyni. Ha te, majd akkor én is! — A titkár elvtársnő talán sose volt rosszul a férjével? — kérdeztem, — de úgy, hogy szúrjon a kérdés. Szúrt. Engem szúrt. Legszívesebben a számra ütöttem volna. Valósággal be- lémjajdult, hogy hiszen a férjét ötvenhatban megölték egyik pártháznál. Mérgemben feledkeztem el róla... — Jaj! — kaptam az arcomhoz. — Ne tessék haragudni! Nagyon kérem... — Kár a mentegetőzésért — mondta. Nem láttam rajta haragot, vagy fájdalmat, csak a hangja színtelenedéit el, vált még rekedtebbé. — A kérdésre pedig annyit, hogy _ igen. Voltam rosszul a férjemmel. Sokáig és borzasztó rosszul... De hallgasson csak ide: Én a nyomor miatt voltam rosszul a férjemmel. Nyomorúság, tudja, mi az? Nem tudja. Azt se tudja, mi az, hogy munkanélküliség. Nincs munka. Neki sincs, nekem sincs. Nincs kereset. Ennivaló. Lakbér. Olyankor, látja nem tud lobogni a szerelem. Olyankor előfordul, hogy durvák az emberek. De az én férjem a kisujját, a legkisebbik ujját sem tette rám. Soha. Érti? Egy rossz szava énhozzám nem volt. Érti? Pedig, ha durvul, vagy megüt akkoriban, hát nem ítélhettem volna el. Nem az ő bűne lett volna. Érti? Hallgattunk jó ideig. Menni szerettem volna, de nem volt merszem felállni. Csak ahhoz volt merszem, hogy némán szidjam magamat. És Virt Sárit. Miért jöttem ide? Miért kellett idejönnöm? — Az imént azt mondta, hogy húsz éves — szólt nagysokára Zsigmondné. — Mondja meg azt is, mikor éhezett utoljára? Értetlenül vonogattam a vállam. — Azt nem... a férjem nem sajnálja tőlem. A ruhát se... — Nahát, hallgasson meg valamit — mondta. — Azt ért belőle, amit akar. Elmesélem... Na, szóval a férjem már öt hónapja járt a közvetítőbe, újsághirdetésekre, szóval valami alkalmi munkával keresett egy pengőt. Egyetlen pengőt Tudja, mit vett rajta? Szalámit. Mindért azt vett. Nekem. Mert odavoltám a szalámiért. Jött vele haza, a harmadik emeleten laktunk, a kapu alatt beleharapott. Egy kicsit. Megkóstolta. Miért ne? Ja, de mire felért, megette az egészet. Bejött nekem a konyhába, beszédült, és sírt. Érti? Sírt, mint a gyerek és. = odahányt mindent a kőre. | Átkozta magát. Hogy rósz- | saabb a gyilkosnál. Én vi- | gasztalgattam. Hónapokig. = Magyaráztam neki, hogy | nincs igazga, nem hitvány | ember, hogy szeretem. = satöbbi... Hát ilyen bajaink | voltak nekünk. Főleg ilye- " nek... Tudja mit csináltam § én a felszabadulás után? | Két év alatt szültem két | gyereket. Érti? Mert más- | félék lettek a bajaink... | Nem attól van szó, mintha - azt kívánnám maguknak, | hogy éhezzenek, éppen az § az, hogy senki ne éhezzen, = jó. De nem vagyok képes | megérteni, hogy emberek | miért gyötrik egymást. És | valaki miért hagyja gyö- | tömi magát? Nézzenek = oda: fenekére vertünk éhe- | zésnek, munkanélküliség- = nek, nyomorúságnak, akkor | fogjuk magunkat, körülné- I zünk és mit látunk! Hát ne | haragudjon a Világ, a jó- 1 istenit annak a világnak! = E z szép — mondtam. | — Nem is tagadom, | hogy igaz. De nemcsak ez f igaz. A nőknek ma se | könnyű; Tessék csak meg- | hallgatni, hogy miket be- = szélnek az asszonyok. A | munkatermekben... § — Ezt meg én nem taga- | dóm — mondta. — Hogy - ma se könnyű a nőknek. | Sőt, alkotmány ide, „egyen- | jogúság” oda, küzdeni keü | az egyenjogúságért. Néha | azért én is hallom, hogy § miket beszélnek az asszo- “ nyok. A munkateremben... | Jól megnyomta az utolsó 1 szót. Gúnyosan. Nem tő- 1 rődtem vele. Ö kezdte a - gorombáskodást. | — Ugye, hogy ma se ki- | fogástalan a helyzetünk? — ? kérdeztem. Rábólintott. — Z Na, de akkor hol van az | igazság? És ki tehet róla? \ — Hol van az igazság! — - csapta össze a kezét. — = Kedves. Mit gondol, én § nem mennék szívesen oda, ä de pont oda, ahol az igaz- = ság tartózkodik? Ha az í olyan egyszerű lenne... És ki tehet róla? Na várjon, én is kérdezek. Maga például vette észre, hogy mostanában mennyi sok félmeztelen vagy meztelen nőt lehet látni a képeslapokban? A színpadokon? — Nem vettem észre — mondtam. — Nincs pénzünk képeslapokra. Színházba meg ritkán járunk... Különben is mi közöm hozzá? Hogy más nők a combjukat mutogatják? Vagy a mellüket? Mutogassák. — Igen, mutogassák — bólogatott. — Nem is gondolná milyen sok köze van hozzá... Na mindegy, ez messzire vezetne... M ost ránézett az órájára. Értettem a mozdulatot, rögtön felálltam. — Még egyszer, ne_ tessék haragudni a zavarásért- Majd csak lesz valahogyan. Sóhajtott, csóválgatta a fejét. — Lesz valahogyan! Csak ettől tudnának szabadulni! Ml lesz, mit gondol, ml lesz? És mitől lesz? — Hát mit csináljak? — Képes Géza: Juliáitus u födj a daskiriából jött Kijekbáj, küldötte volgai kies táj, végtelen füves tér, ahol vad őseink együtt kóboroltak. Vidám szavú, szöghajú férfi: a magyar szót nemcsak, hogy érti, de egy-egy magyar mondatot a társalgásba bc-bedob (A társalgás megy jól—rosszul, hol németül, hol oroszul.) Hársfából vájt kerek köcsögben mézet hozott! Én örömömben alig tudtam hálát motyogni, úgy felkavart a drága holmi: színarany méz, rajta virágpor, gyűjtötték erdei virágból a baskír méhek. Méz s virágpor, hírt hoz Magna Hungáriából, ahol Júliánus barát most éppen hétszáz éve járt. S velük még magyarul beszélt — ezt mondta itt, hogy visszatért. Hol vagy Magna Hungária? Mongol had sistergő nyila s mokány lovak fergetege belemorzsolt a semmibe... De tán mégsem a semmibe — Nem semmi az, hogy most ide eljött követségben Kijekbáj! Ami elmúlt, az néki nem fáj — nekünk se fájjon! Dióbarna szeme megvillan minden bajra, mit említ szánk és sikerünknek — szinte halljuk, hogy sziv.e lüktet, úgy megörül. A múlt, a múltunk, melyből keservesen tanultunk, nem múlt el: egymáshoz kötöz még. S úgy vagyunk együtt most, ahogy ré<v jurta mélyén ültek a kánok — vezéreink — késük levágott egy-egy darab húst, kézből ették s friss kumisszal leöblögették: De közben meghányták-vetették mit tettek, s mit kell tenniük még... Szemünkkel végigtapogatjuk egymást — tudom: visszafogadjuk testvérnek őt s bennünket ő. Most már a jelen a jövő y nemcsak a múlt — egymás felé visz. Kezdetnek ennyi: szép s elég is falcadtam M. — Azért jöttem ide, hogy tessék segíteni, nem lehet, hát . nem lehet. De csinálni mit csináljak’ — Ha azt kérdi hogy mit csináljon, akkor hiába beszéltem magának. Hiába gorombáskodtunk. Egyáltalán nem értett meg. — Miért, hogyan kellett volna értenem? Kicsit gondolkodott. Nem akart felelni. Aztán mégis felelt. — Nézze — mondta. — Azt ígértem magának, hogy goromba leszek- Na, a következetesség kedvéért kérdezek még valamit. Magával, ugye, embertelenül bánik a férje. Megalázza, verést is kapott már. Miért él vele mégis? — Szeretem — válaszoltam. — Mi másért? — Persze. Szereti. Na igen... És ha azt is megkérdezem, hogy a prostituáltakról mi a véleménye? Mulatságosan nagy szemeket mereszthettem rá, mert halvány mosolyra húzódott a szája, — Mi lenne —- dadogtam. — Hát... — Megveti őket, igaz? — Hát... — Igen, megveti őket* mert pénzért leadják magukat. Nyakig merülnek a mocsokba, a gyalázatba. Hangsúlyozom pénzért. — Odaadják az emberségüket, hitüket, mindenüket- Ezt gondolja róluk. így van? — Hát... nagyjából. — Na igen, ez a szabályos verdikt. És ha valaki azért veti sárba az emberiségét, a hitét, a mindenét,- mert szeret valakit? Semmi másért, csak mert szereti azt a valakit. És nem bír szabadulni a bűvölettől, ahogy a prostituált sem bir szabadulni a pénz bűvöletétől. És hagyja felzabálni az egész életét, mert egy vaksi, hülye szerelem terpeszkedik rajta... No, az ilyenről mi a véleménye? Ha eddig a pontig mérges voltam, most tombolni kezdett bennem a düh. Micsoda? Mit merészel ez az asszony? Ez a párttitkár? Ha szó szerint veszem, ugyanolyannak tart engem || is... nem, ez már észbontó. Í ' | Ezt ő sem hiheti komolyan. I — Erre nem tudok mit f! mondani — sziszegtem. — Majd gondolkodik rajta. Egy biztos: nem született az a szép férfi, az a .. jó ágy a világra, hogy Í azért érdemes... na mindegy, a gorombáskodásnak is van határa. Majd gonI dolkodik. •y sigmondnéval ezután sokáig nem akadt dolgom. Ha ott járt a teremben, meg-megszólított, g hogy vagyok, mi újság? ;.| Nincs semmi, köszönöm, Jl megvagyok — így szoktam ® válaszolni. A hangomban rezgeti az mindig benne közömfalicz József: Madách illusztráció idegennek kijáró m bösség. — Nincs semmi, % köszönöm. jól vagyok... De |j körülbelül egy év múlva, ® amikor a válóperes bíró félti szólított, hogv röviden ad- | jani elő, miért akarok el* i válni, csaknem szóról szó- * ra ismételtem meg. amit Zsigmondné mondott nekem. Mert addigra sokat, nagyon sokat gondolkodtam rajta. Volt rá okom^s
