Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

1984. szeptember 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Emlékiratok és valóság Magyarország második világháborús szerepéről Ránk! György könyve Madách és Az ember tragédiája A szerző rég esedékes feladatot vállalt magára. Elemzése tárgyává tette a Magyarország második vi­lágháborús szerepével fog­lalkozó, Nyugaton megje­lent könyveket, disszidens magyar politikusok és dip­lomaták emlékiratait, Hor­thy Miklós és miniszterel­nöke, Kállay Miklós emlék­iratainak, valamint két hor­thysta diplomata: Ulleln Reviczky Antal és Ker­tész István munkáinak ál­lításait. Szembesítik azokat a tényékkel, a legújabb magyar kutatási eredmé­nyekkel. így az olvasó nemcsak a disszidens po­litikusok torzításait ismeri meg, hanem a második vi­lágháború tényleges mene­tét, eseményeinek és előzményeinek hiteles re- kontsrukcióját is. Ránki a hamisítások le­leplezésére felhasználta a horthysta magyar külügy­minisztérium ma London­ban található iratanyagát, amelyben több tízezerre tehető a Magyarországra vonatkozó dokumentumok száma. A könyv bizonyíté­kul ismertet a budapesti német követség titkos je­lentéseiből. a német kém­szolgálat beszámolóiból, a nyilasokra vonatkozó ira­tokból és a berlini magyar követség feljegyzéseiből is. Mindezek alapján kirajzo­lódik a második világhá­ború legfontosabb magyar vonatkozású mozzanatainak összefüggése és háttere. Dokumentumok cáfolják a hidegháború széliemében készült kommunista- és Bzovjetellenes beszámoló­kat, Horthy és egykori munkatársai történelem- hamisító kísérleteit. Tények és torzítások szembesítésének sorozata Ránki György tanulmánya. Érinti a kisantant-országok ellen folytatott revizionis­ta kampányt, a Dél-Szlo- váklát visszacsatoló bécsi döntést, az erdélyi kérdést, Magyarország második vi­lágháborús részvételét, a katonai vereség körülmé­nyeit. a horthysta politika és diplomácia kétkulacsos játékát, ügyetlen kiugrási kísérletét. A legérdekesebb, s az egész könyvre jellem­ző a „Hadüzenet a Szov­jetuniónak” című fejezet. Horthy emlékiratában ar­ról igyekezett meggyőzni a nyugati világot, hogy nem szívesen látta Hitler tá­madását a Szovjetunió el­len. Ezt azonban cáfolja Erdmannsdorf budapesti német követ 1941. április 9-i jelentése, amely arról értesíti Berlint, hogy a magyar kormányzó a Szov­jetunió megtámadását ja­vasolja Németországnak, A háború kérdése június 15-én került a minisztertanács elé. Több miniszter ellenezte, hogy az ország önként csatlakozzék Hitlerhez és hadseregéhez Később még­is a háború mellett dön­töttek. Horthy emlékiratá­ban azt írta: ő vonakodott, Hitler azonban hadüzenetre kényszerítette. Ezzel szem­ben Erdsmanndorf távira­tában ez áll Horthy reagá­lásáról: „A kormányzó is­mételten megköszönte az általa pompásnak nevezett hír közlését. Hangsúlyozta, hogy huszonkét év óta várt erre a napra (t. i. a Szov­jetuniónak megüzent hábo­rúra) és most boldog.” A hadüzenetre Kassa bombá­zása szolgáltatta az ürü­gyet. Június 26-án három repülőgép jelent meg a város felett és mintegy huszonhét bombát dobott le. Bárdossy miniszterel­nök a hadbalépést bejelentő kommünikét fogalmazta, amikor jelentkezett Krúdy alezredes. Kassa légvédel­mi parancsnoka s jelen­tette, hogy a támadást — ellentétben a német és ma­gyar vezérkar állításával — német gépek hajtották végre. Bárdossyt ez nem Ingatta meg elhatározásá­ban, Ullein-Reviczky Antal sajtófőnöknek kijelentette: „mivel a vezérkar szemmel- láthatóan megegyezett a németekkel, s azt állítja, hogy a gépek oroszok vol­tak. hadat üzenünk.” — „Egyébként is, — hangoz­tatta, — ha német gépek bombáztak, ez is arra utaT, hogy be kell lépni a há­borúba, mert ez a németek kívánsága.’' Horthy, Ullein-Reviczky és mások állításaival szem­ben ez a hiteles története a tragikus következmények­kel járó hadüzenetnek. — Ránki György könyve ezt a többi fontos eseményt is érdekes, vonzó stílusban, izgalmasan, olvasmányos fejezetekben tárja a kö­zönség elé. d. U Tanévnyitás a dolgozók iskoláiban A dolgozók iskoláiban számos helyen szeptember 15-ig, a mezőgazdasági vi­dékeken pedig október 15 és november 1 között meg­kezdődik a tanítás. Jelenleg az országban 14 helyen tanulnak a felnőt­tek üzemi önálló általános iskolában, üzembe kihelye­zett osztályokkal működő iskoláink száma pedig meg­közelíti a 160-at. Budapes­ten és vidéken több mint 40 a dolgozók önálló gim­náziuma és technikuma. A különböző „anyaiskolák­nak” ipari, illetve mezőgaz­dasági üzemekben csak­nem 800 kihelyezett osztá­lya van, hallgatóik száma pedig több mint 25 000. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsától kapott tá­jékoztatás szerint a közép­fokon tanuló felnőtteknek körülbelül 60 százaléka közgazdasági, illetve ipari technikumban, 40 százaléka pedig gimnáziumban végzi tanulmányait az idei okta­tási évben. A dolgozók ál­talános és középiskoláiba járó hallgatók száma előre­láthatólag országosan mint­egy 300 000 lesz. Száz éve halt meg Sztre- gova magányos, különc földesura. 1964 Madách halálának századik évfordulója. Nemcsak a magyar nép, hanem az egész világ ha­ladó gondolkozású embe­rei megemlékeznek a nagy magyar drámaíró halhatat­lan remekművéről. Az ember tragédiájáról. A Béke Világtanács az évforduló nemzetközi meg­ünneplésére határozatot hozott. Ez a határozat Ma­dách Imre helyét az embe­riség haladásáért, felemel­kedéséért lankadatlanul küzdő nagy szellemek, — Schiller, Shakespeare. — Pasteur, Joliot Curie, mű­vészek, tudósok, íróit kö­rében jelölte ki. Bizonyít­va ezzel, hogy a nagy em­lékezetű drámai költe­mény az emberiség nagy sorskérdéseivel foglalko­zik, alkalmas arra, hogy a béke, az emberi kultúra egységének gondolatát su­gallja a ma élő emberek­nek. A reformátorkedvű föl­desúr, a liberalizmus lel­kes híve, a sokszor csaló­dott ember jónéhány — gyengén sikerült dráma és egy sor mély lírával át­Ahol a vegyipar vezérkarát képezik Séta a veszpiémi egyetemen Ha valaki letér Vesz­prémben a 8-as műútról, nem kell sokáig mennie, hogy elétűnjőn egy mo­dern, hatemeletes épület­tömb, az egyetemi diák­szálló. A fiatalos külsejű, enyhén őszülő hajú pro­fesszor, dr. Bodor Endre rektorhelyettes, a kémiai tudományok kandidátusa elgondolkozva áll az egyflc, már teljesen kész lakó­szoba ajtajában. Négy mo­dem heverő, pasztell szí­nű falak, beépített szek­rények, csillogó csempés moédófülke, a folyosókon különböző higiéniai és ké­nyelmi célokat szolgáló he­lyiségek. tanulószobák. — Hát én még nem egé­szen ilyen körülmények között tanultam — mondja dr. Bodor Endre és egy pillanatra elgondolkozik az emlékek súlya alatt, aztán elmosolyodik és így szól: —- Fő, hogy már itt tar­tunk. Ma még csendesek a fo- solyók, a laboratóriumban pihennek a lombikok és vegyszerek és az étkezdé­ben is csak a takarítók ha­da buzgólkodik. De a han­girat már diákváró. a kez­dés izgalmában ég. Az egyetemi városrész ma már szerves kiegészítője a vá­rosképnek, s a veszprémiek a világ legtermészetesebb dolgának tartják azt, hogy az ország legszebb és leg­modernebb egyeteme az ő városukban van, hogy a diákélet szinte megpezsdí- tette a csöndes dunántúli kisvárost. Dr. Bodor Endre szavai nyomán feltárult az a ha­talmas, bonyolult szervezet, amelyet együttesen Vesz­prémi Vegyipari Egyetem­nek nevezünk. A tizenöt tanszéken Kossuth-díjas, Munka Érdemérmes tudó­sok egész sora tanítja a jövő Vegyészmérnökeit. — Négy fő ágazatban képez­nek itt szakembereket; szervetlen kémia, rádióké­mia, petrolkémia és szili­kátipari ágazatok működ­nek. Természetesen a sza­kosítás előtt az alaptár­gyakból. az alapozó szak­tárgyakból kell kitűnő tu­dásra szert tennie a fia­talnak. aki ezt a szép, nem könnyű pályát választotta élethivatásnak. Ez az egyetemünk már megvalósította az elmélet és gyakorlat egységét, köl­csönhatását. A Dunántúl n*gy vegyiüzemeibe járnak gyakorlatra a hallgatók, részt vesznek a városban |" működő kutatóintézet mun- = kájában és tanáraik ter- § mészetesen arra is ügyel- ■ nek. hogy sokoldalú em- | bérré képezzék őket. A vá- ? ros kulturális életében ma = már elképzelhetetlen, hogy | az egyetemisták ne szere- | peljenek a legkülönbözőbb § helyeken. Kórusok, színjét- s szó csoportok, tánezenekar, = sportélet — egy cikk kevés 1 is felsorolni a sokféle le- = hetőséget.. amit az egye- | tem nyújt. f Indul a tanév, összesen = 1350-en, közöttük 700 nap- § pali, 300 esti és levelező ; hallgató, 350 szakmérnök- | képzős indul neki, hogy f szaktudást szerezzen, illet- | ve növelje a már meglévőt, § S nemcsak a hallgatók, a § tanárok is fiatalok. A tan- | székvezetők úgy negyven- ■ negyvenöt év körül járnak, | a többi tanárok és elő- g adók harminc-negyven r évesek. Az ország igényli | a kitűnő szakembereket és = azt várják, hogy a közép- | iskolák kémiai érdeklődésű g legjobb tanulói jelentkez- ? nek majd jövőre fóú-óteBre. g szőtt verse után alkotta a Tragédiát, amelynek ha vi-"' lágnézetileg vannak is előzményei addig írott mű­veiben, művészileg azon­ban szinte előzmény nél­kül született. írójának mű­vészi égboltján üstökös­ként ragyogott fel, hogy folytatás nélkül induljon el a hírnév nem mindig tövismentes útján. Nem célja e kis írásnak Madách régeboi műveiben kutatni az alapgondolatot, hogy a Mária királynő, a Csák, vagy a Civilizátor mely vonásai ismerhetők fel a Tragédia lapjain. Ha­tottak rá a kor eszméi. — Kétségtelenül hatott rá — Goethe Faustja — egyes német kritikusok téves, vagy rosszindulatú véle­ménye szerint a mű a Fa­ust gyenge utánzata — az irodalomtörténet azonban már megállapította —, hogy az egyezések legfel­jebb az általános korszel­lemből következnek. A Tragédia sajátos magyar viszonyok között születhe­tett csak meg. Az önkény- uralomnak, a feszült hely­zetnek, a remények és a kétségbeesések között ver­gődő magyar politikai élet­nek légkörében írta olyan ember, akinek személyesen is sok szenvedése, zilált magánélet, csalódás jutott osztályrészül. A Tragédia mégsem be­szűkült, provincializmusba sülyedt írás, hanem nem­zetközi a szó nemes értel­mében, az emberiség egye­temes nagy kérdéseire vá­laszt kereső, kutató elme alkotása. Ezért maradha­tott fenn, ezért nemesedhe­tett klasszikussá, ugyan­akkor, amikor ebből az időszakból szinte csak iro­dalomtörténeti adalékként maradt |enn írásművek tömege Az ember tragédiája — drámai költemény. Benne az emberiség nagy kérdé­seire keresi a választ az író, s a történelem tanulságait kívánja levonni. Madách, aki átélte korának minden válságát, de ugyanakkor a haladás és szabadság esz­méjét is, hitt az utóbbiak­ban de a tapasztalt ku­darcok miatt nem tudott hinni egészen. Ennek az önmarcangoló ellentétnek tükröződése a Tragédia, ahoi a párizsi szín diadal­mas fortissimóját a londo­ni színtől a lemondás, a melankólia, sőt az emberi­ség fagyhalálának meg­rendítő képei követik. Miben rejlik a mű igazi értéke? A küzdelemben. Végső eszméjét Ádám — szüntelenül megújuló har­ca adja meg. Ádám: maga az ember. Utján százszor elbukik, de százszor talp­ra is áll és előre lép új, ,i,tisztultabb eszmények” felé. Erejét és bizakodását liiaiiviiBiiviiiiiiiiaiianiiiaiiiiitnaniHtiiaMiiiiMiiiiiii egyetlen bukása sem tud­ja megtörni, hogy meg­szűnjék a haladásért küz­deni. Ezért roknszenves, ezért érezzük a magunké­nak. Évával együtt, aki az érzelemvilágnak gazdagí- tója, a szerelemnek ébresz­tője, Ádám tetteinek motí- válója, a küzdelem egyik serkentője. A luciferi világszellem, amely rokonszenves, ami­kor az ég hatalmai által sugallt unalmas és stati­kus menyország ellen lá­zad, de tüstént ellenszen­vessé válik. mihelyt az embert igyekszik való­jából kiforgatni — a dia­lektikus ellentétek a taga­dás és igenlés harcából ke­letkező újnak nélkülözhe­tetlen eszköze. Vele és el­lenére lesz az az ember­ből, ami, és itt lehetetlen észre nem venni Hegel ha­tását Madách művén. Ami pedig a falansztert, a repülést az űrben és az eszkimó-jelenetet illeti, •— nem mondhatunk mást, minthogy a jövőre nézve kora polgári tudományá­ban kereste a választ Ma­dách. Nem találta, mert nem találhatta meg, hisz ez a tudomány maga is gyermekcipőben járt, ta­pogatózott. A megoldást éppen annyira nem hoz­hatta meg az utópista szo­cializmus, mint az úgyne­vezett manchesteri iskola kapitalista elképzelése — amely a falanszter-jelenet egyenes ihletője lett. Nagyszerű építmény ez a drámai költemény, amely­nek megelevenítésén im­már nyolcvanegyedik éve munkálkodnak a magyar színészek legjobbjai. Ma már az ezredik előadáson is túl vagyunk. Csak Sha­kespeare műveinek van ná­lunk hasonló sikere, ha­sonló becsülete. Ujra, ifi-& újra nekilendültek a ma­gyar színészet nagyjai, — hogy a korok értelmezé­sében felragyogtassák a tragédiát — bizony volt olyan időszak, a felszaba­dulás előtti időkben, ami­kor jócskán meghamisí­tották. Ez azonban nem sikerült, nem sikerülhe­tett. Ez a remekmű túlél­te a hamisítókat éppenúgy, mint azokat a szektás „iro- dalompolitikusokat”, akik leparancsolták aa ötvenes években a magyar színpa­dokról. A legtisztább em­beri érzéseket zendíti meg a Tragédia, a nagy eszmék szeretetét, a humanizmus hangjait. Éppen ezért il­leti elismerés és tisztelet a Szigligeti Színház veze­tőit és művészeit, akik a n»L/ hagyománnyal ren­delkező remekművet elő­vették és a Madách centená­rium ünnepi nyitányaként szeptember végén bemu­tatják. Hernádi Tibor ii«HÍ!llll«ll*lllll»Hl!llllllltlHH»IIIUlllllllllllll2 s i NIKOLA PA VIC: A KOPORSÓBAN Teli a ház most tenger virággal, | a sok-sok gyertya csak világol, ezüst feszület, koszorúk halma, f asszonyok nyája sír, szipákol, A falu népe összesereglett, halottnézőben itt áesorog. = A plébánián, harmadik napja, senki sem alszik, egyre zokog. Alszik a pásztor, im a plébános, ő, aki mindig hitre terelt, | s most, hogy a nyája már kikisérje nyugvóhelyére, eljött a perc. § Mintha csak élne, úgy pihen, alszik, s tán nem is ismer itt se halált, úgy mosolyog most hasra tett kézzel, | mint ki jóllakott s elszundikált. Csuka Zoltán fordítása | Nikola Pavic ismert mora járja át, s emeli Őket | nép egészséges, vaskos huká, | művészi értékű alkotásokhorvét költő. Verseit a §

Next

/
Thumbnails
Contents