Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-23 / 223. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. szeptember 23. Az etióp császár látogatása Komárom megyében Első Hailé Szelasszié, — Etiópia császára és kísére­tének tagjai kedden Komá­rom megyébe látogattak. A vendégeket útjukra elkísér­te Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kiss Ká­roly, az Elnöki Tanács tit­kára, Szarka Károly kül­ügyminiszterhelyettes. Erdei Lászlóné országgyűlési kép­viselő, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnöke, Rácz Pál, hazánk etiópiai követe és Gergely Miklós, a külügyminisztérium pro­tokoll osztályának vezetője. Az etióp uralkodót és kí­séretét a komáromi vasút­állomáson ünnepélyesen fogadták. Az etióp és ma­gyar nemzeti zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszí­tett pályaudvarra a bá­nyászzenekar indulójának hangja mellett 10 órakor gördült be a vendégek kü- lönvonata. A megye és a komáromi járás vezetői szívélyesen üdvözölték a császárt és a társaságában levő magyar személyisége­ket, középiskolás fiatalok és ifjúmunkások virággal kedveskedtek a látogatók­nak. Kroszner László, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a me­gye lakosságának szerettet- jes köszöntését tolmácsolta. Az üdvözlő beszédek el­hangzása után a vendégek — a megyei vezetők társa­ságában — gépkocsin Bá­bolnára indultak. Bábolnán a község bejá­ratánál díszkapu fogadta a látogatókat, akiket Losonczi Pál földművelésügyi mi­niszter, Gécs Pál, az álla­mi gazdaságok Komárom megyei igazgatóságának ve­zetője és Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gazda­ság igazgatója üdvözölt. A 175 éves gazdaság ve­zetői — a hagyományokhoz híven — lovasbemutatóval kedveskedtek vendégeik­nek. Harsonaszó nyitotta meg a színpompás bemuta­tót, s elsőként a gazdaság magyaros díszíruhába öltö­zött ifjú lovasai vonultak fel. A vendégek nagy tét- j széssel nézték végig a gazdaság messze földön ! híres ménesét; köztük az j arab és angol telivér-lova- j kát, s a díszes fogatpará- . dét. Burgert Róber sétakocsi- i zásra is meginvitálta az ! etióp uralkodót, aki Dobi | István társaságában a hí- f rés ötös fogaton egy kört j tett a ménes-udvaron. A vendégek a gazdaság ! több üzemegységét is meg­tekintették. Egyebek között megnézték az anyakancá­kat, a csikótelepet és a baromfi üzemegységet. A gazdaság ebédlőjében a megyei tanács ebédet adott a vendégek tisztele­tére. Az ebéden Kroszner László pohárköszöntőt mon­dott, amelyre Hailé Sze­lasszié válaszolt. Az ebéd végén a házigazdák ajándé­kokkal kedveskedtek I. Hai­lé Szelasszié császárnak, — Dobi Istvánnak és a csá­szár kísérete tagjainak. Az etióp uralkodó és kí­sérete ezután szívélyes bú­csút vett a vendéglátóktól. Hailé Szelasszié és a többi etióp vendég, valamint a társaságukban levő magyar államférfiak gépkocsival mentek Komáromba. A ko­máromi vasútállomáson az etióp uralkodó meleg sza- j vakkal mondott köszönetét I a megye vezetőinek a ven- | déglátásért, majd felszállt í a különvonatra, amely a kora délutáni órákban ér­kezett vissza Budapestre. Magyar - Etióp közös közleményt írtak alá Kedden este magyar— etióp közös közleményt ír­tak alá az Országház Mun- kiácsy-termében. A közös közleményt ma­gyar részről Dobi István, a népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, etióp rész­ről I. Hailé Szelasszié, — Etiópia császára írta alá. Dé!-Vietnam a nemzetközi zsandár ellen harcol Japán újságírók találták ki az új fegyver históriáját A szovjet lapokban meg­jelent Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő beszéde, amely szombaton a moszk­vai Világifjúsági Fórum részvevőinek tiszteletére adott fogadáson hangzott el. Hruscsov beszéde döntő részét a békeharc és a bé­kés együttélés problémái­nak szentelve kijelentette, hogy a modern fegyverek alkalmazásával folyó világ­háború felbecsülhetetlen károkat okozhatna a né­peknek. Ezért harcolni kell a békéért, a békés együtt­élésért. Ha azonban az ag- resszorok háborút robban­tanak ki, a Szovjetunió helyt tud állni magáért és barátaiért — jelentette ki Hruscsov. A szovjet kormányfő visszatért a japán parla­menti képviselőkkel folyta­tott beszélgetésére. Hang­súlyozta, hogy a burzsoá sajtó egyet s mást elferdít abból, amit ő mondott. A fórum résztvevői előtt újra megismételte azokat a kije­lentéseket, amelyeket a ja­pán parlamenti képvise­lőknek tett. „Kijelentem, hogy a ta­lálkozó előtti napon a ba­rátaimmal együtt egy teljes napot töltőt Lünk katonák, marsaitok, tábornokok, ten­gernagyok, a fegyverkezés területén dolgozó tudósok, mérnökök körében. Nem atom- és hidrogénfegyvere­ket tekintettünk meg, ha­nem harcászati, gyalogsági fegyvereket, tankokat ás rövid hatósugarú rakétákat. Itt Moszkva környékén. A látogatás után körülbelül ezt mondtam a japán kép­viselőknek: „Hogy mi min­dent lei nem talál az em­ber, más emberek megsem­misítésére!” — Borzalmas fegyverek. Most is megis­mételhetem. hogy ezek va­lóban borzalmas fegyverek. Amikor azonban a burzsoá tudósítók az elhangzottak­ról értesültek. olyasmit kezdtek írni, hogy valami­féle új fegyverről beszél­tem. Olyan fegyverről, — amely mindenkit meg tud semmisíteni. Feltétlenül mindenkit! Én ilyesmit nem mondtam. De tálán az a fegyver, amit már eddig létrehoztak, azok az atom- és nukleáris fegyverek nem elég borzalmasak talán? — kérdezte a szovjet kormány­fő. Hruscsov kijelentette, — hogy amikor a gyakorlóté­ren megtekintette hogyan indulnak támadásba a tan­kok, és hogyan lőtték ki őket tankelhárító ágyúkkal, valósággal rosszul lett a lát­ványtól. Hiszen ezek a tan­kok rengeteg pénzbe kerül­nek és ha, ne adja isten há­ború törne ki, ugyanezek a tankok megsemmisülnének még mielőtt elérnék a pa­rancsnokság által megje­lölt harci vonalakat Nyikita Hruscsov újra hangsúlyozta, hogy a szov­jet emberek rokonszenvez­nék azokkal, akik az elnyo­más ellen harcolnak. „Sok nép a mi fegyvereinkkel, szovjet fegyverekkel har­colt és győzött az imperia­listák és gyarmatosítók el­len”. „Forrón támogatjuk a dél-vietnami népet amely az amerikai imperializmus ellen e nemzetközi zsandár ellen harcol. Az ellen a ha­talom ellen, amely minde­nütt a maga rendjét próbál­ja elterjeszteni, amely — igyekszik fenntartani a kor­hadt és oszlásnak indult re­akciós rendszereket — je­lentette ki Hruscsov. De bárkit küldjön is az ameri­kai imperializmus Dél-Viet- namba — Taylort, vagy akárki mást — végül is el­kerülhetetlenül a dél-viet­nami nép győz, mert ez a nép az igazságért, hazájáért harcol, az ellenség, a ki­zsákmányolok ellen”. A szovjet kormányfő rá­mutatott, hogy a ki kit győz le kérdés eldöntésénél a legfőbb szerep a gazdasá­gi versenynek jut Egyesek bírálnak bennün­ket azért, hogy a Szovjet­unió túlságosan sokat fog­lalkozik gazdasági kérdések­kel. „Pártunk, a kommunis­ta párt, a forradalom pártja, a régi rendszer szétzúzásá­ra és az új, szocialista-kom­munista társadalom megte­remtésére hivatott párt. — Csak káromlással nem lehet az imperializmust, a kapita­lizmust legyőzni” — jelen­tette ki Hruscsov. „A népek főként aszerint mondanak Ítéletet a kom­munista pártról, a marxi— lenini elméletről — ismét­lem aszerint alkotnak vé­leményt róla, — hogyan használjuk ki időnket a gazdaság fejlesztésére, a tu­domány, a technika és a kultúra fellendítésére, a nép életszínvonalának eme­lésére. Aszerint, hogyan gondoskodunk arról, hogy a szocializmusban az anya­gi javak nagyobb mennyi­ségben állnak az emberek rendelkezésére, mint a ka­pitalizmusban. — Aszerint ahogy az emberek a szocia­lizmusban valóban a társa­dalom gazdáinak érzik ma­gukat” — jelentette ki Hruscsov. „Mélységesen téved az, aki azt hiszi, hogy a mun­kás embert ügyes forradal­mi frázisokkal el lehet al­tatni”. Nyikita Hruscsov a Vi­lágifjúsági Fórum részve­vőit üdvözölve hangoztatta, hoev a fórumon különböző politikai nézeteket valló emberek vesznek részt, és különbözőképpen értelmez­hetnek egyes kérdéseket. „De fő célunk, a gyarmati rendszer, a kizsákmányolás és az imperializmus felszá­molása mindennél fonto­sabb, és a népeknek e cél érdekében közös erőfeszíté­seket kell tenniük” — mondotta befejezésül Nyiki­ta Hruscsov. Szerelési délután temetik Otto Grotewohlt Kedden délelőtt 11 óra­kor megindult a berliniek zarándoklata Otto Grote­wohl miniszterelnök kopor­sójához. A miniszterelnök holttestét a Német Szociá­lisig Egységpárt Központi Bizottságának székházában ravatalozták fel, s a hideg, szeles időjárás ellenére, kedden már a kora reggeli órákban ezrek várakoztak a székház előtt, hogy le­róják kegyeletüket a rava­talnál. A koporsó mellett Otto Grotewohl harcostársai: a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságá­nak, Központi Bizottságá­nak tagjai, a nemzeti frontba tömörült pártók ve­zetői, továbbá az NDK társadalmi életének más kiválóságai álltak díszor- séget. Délután két órakor a minisztertanács székhazá­ban megkezdődtek a hivata­los részvétlátogatások. — Kárpáti József, a Magyar Népköztársaság 'berlini nagykövete kora délután megjelent az épületben, s beírta nevét a részvétnyil­vánítók névsorát tartalma­zó könyvbe. A temetés elő­készítésére Walter Ulbricht elnökletével párt- és kor­mánybizottság alakult. ’ A gyászaktus szerdán 14 órakor kezdődik. Az Otto Grotewohl te­metésére Berlinbe utazó szovjet párt- és kormány­küldöttséget Dimitrij Pol- janszkij, az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja, a Szovjetunió mi­niszterelnökének helyettese vezeti, Franciaországi napok— az indián nyárban III; A COTE D’AZUR — ÁLOMVILÁG Tizenhárom óra az út vonattal Párizsból a Föld­közi-tenger partjára. Dijon, Lyon, Marseille, Toulon (a franciák legnagyobb hadi­támaszpontja) mellett saj­nos éjszaka suhanunk ál, s szinte az ébredéssel egy- időben tárul elénk a ten­ger. Minden szó kevés an­nak a csodás színekben tobzódó látványnak a le­írására, mely — legalábbis úgy tetszik — csak nekünk ragyog, bennünket köszönt. Itt fogunk hát egy mese­szerű hetet átálmodni... Két hétre tervezett látni­való, belesűrítve egy hét programjába — első pil­lantásra fárasztónak tűnik, mégis friss mindenki. A környezet varázsa tán.? Le­het. A vízparton hófehér elragadó villák nézegetik magukat a tenger azúr tük­rében. Igen, Antibes — ha nem is a leglátogatot­tabb, de mindenesetre — az egyik legkedveltebb, leg- bájosabb kis fürdőhely a francia Riviérán. A kerte­ket elborítja a sok buja, pompás virág, a bólogató pálmafákon édes narancs mosolyog. Szállásunk, a Villa Adnierre, is domtetőn áll, ahonnan lélegzetelállí­tó kilátás nyílik a kör­nyékre. EGY KIS KIÁBRÁNDULÁS Fürödni a tengerben! Ez min'’önkinek az első, leg- hőbb kívánsága. Sajnos, a Riviéra ezúttal maga cáfolt rá önnön jóhírére. Hat nap alatt jóformán egyszer sincs valamire való strand­idő. A tengr hideg és hul­lámos, ezek a hullámok pedig jaj, de sósak és ke­serűek. Á homok a plage- on (ahogy itt nevezik) dur­va szemcséjű, úgy szállí­tották ide valahonnét, sem­miképpen sem esik rajta kényelmes fekvés. Abban tehát gyorsan megegyezik á társaság, hogy ha kelle­mes fürdésre vágyunk, leg­jobb — a Balaton. KIRÁNDULÁSOK — AUTÓBUSSZAL Nos, ezek kárpótolnak bennünket az elmaradt él­vezetes fürdésekért. Az el­ső látogatás természetesen a közeli Juan-les-Pins-ba vezet, amely valósággal a Cote cTAzur-i szórakoztató centrum szerepét látja eL Van itt is casino, kis Luna Park, rengeteg mulató, ét­terem, bár (az egyikben éppen Richard Anthony énekel), mozi — nagyszerű élmény a Phaedra, Melina Mercouri és Anthony Per­kins főszereplésével —, üz­let viszont csak itt-ott. Buszvezetőnk, Jeanot a Riviéra leghírhedtebb, leg­vakmerőbb sofőrje, irígy- lésreméltó biztonsággal fogja a 120 ezer új frank értékű kocsi volánját a legveszélyesebb hajtűkanya­rokban is. Nagyszerűen is­meri a vidéket, nem csoda hát, hogy vele mindenho­vá és időben eljutottunk. Ettünk rózsalebvárt Pont du Loup-ban, ittunk a Gourdon-i parfőmillatú for­rás vizéből, Vence-ban meg­csodáltuk Matisse nemes- vonalú kis kápolnáját, jár­tunk a Grasse-i illatszer­gyárban. majd Cannes kö­vetkezett. Itt egy egész délutánunk volt. Mivel vad szél fújt, szinte minden yacht — négyárbócos, hatalmas vi­torlások is — bent hor­gonyzott a szélvédett ki­kötőben. A mólóról viszont vígan ugráltak fejest a gyerkőcök a hullámok kö­zé. A filmfesztivál palotá­ja kihalt, a sétányon né­hány fiatalember rajzolgat az aszfaltra színes krétával. Állítólag jól-rosszul meg lehet élni belőle, bár én nem tapasztaltam különö­sebb adakozó szellemet. — Egyébiránt a rajzok meg­lehetősen gyengék voltak.- A legelőkelőbb szállóval, a Hotel Carlton-nal szemben vén tengerészek pétanque- oznak, vagyis vasgolyóbist próbálnak közelhajítani egy kis golyóhoz. Minden do­bás „vérre” megy, elszán­tan vitatkoznak, szembe- szállnak akár a rendőrrel is. VaRauris Picasso lakhe­lye, a kis múzeumban lát­ható a híres Békegalamb eredetije, egyetlen biztos ceruzavonással felrajzolva. Ez a falucska látja el egyébként Franciaországot kerámiával. Biot üveg- és fazekas- iparáról híres, ugyanitt van a Fernand Légár-múzeum is, a festő özvegyének tu­lajdona. Nizza Franciaor­szág ötödik legnagyobb vá­rosa, repülőtere révén igen jelentős település. A parton káprázatos sétány vezet vé­gig, a Promenade des Anglais, a Hotel Negresco- ban 4—500 frank naponta egy lakosztály bére. Érde­kességként megemlítem, hogy Nizzában született Garibaldi, s itt hunyt él a boszorkányos tudású he­réd űművész, Paganini. MONACO Ide látszik az olasz ha­tár, melyet a világ leg­öregebb, 4000 éves olajfája őriz. A monacói—francia határt mindössze egy kis kőoszlop jelzi, a piros-fehér hercegi címerrel. Az utcákon elszórtan cirkál néhány fehérruhás rendőr, de nem akármilyen: mindegyikük legalább öt nyelven beszél. Ez itt feltétel. Délután lé­vén, a Casino zöldkupoiás épülete csendes, a Hotel Paris úgyszintén, bár itt hagyomány, hogy mindig több a pincér, mint a ven­dég. Monacoviile és Monte Carlo utcái viszont tele vannak emberrel. Csodála­tosképpen a gyönyörű fe­hér márványuszoda csaknem üres, olimpiai méretű me­dencéjének égszín tenger­vizét senki sem hasítja* Pedig a tengerben nem szabad úszkálni, legfeljebb felöltözve, ugyanis a fürdő­ruhát a szabadban tiltja — az illem. A francia-monacói „vámháború” miatt a her­cegség jövedelme kissé megcsappant, ezt be kell hozni. De hol? A telkeken. Egy m2 föld ára ma Monacóban 2000 frank, s az árak egyre emelkednék.'Mi nem akarunk telket venni, ezért, ha visszanézünk is, könnyű szívvel búcsúzunk Monacótól, Grace Kellytől és III. Rainier-től. MARSEILLE Valamikor a világ egyik legfontosabb tengeri kikö­tője volt, ebből ma már egyre inkább csak — a nimbusz marad. Kis hajó­val „sétáljuk” körbe a rak­partot, mely 7 kilométer hosszú, de hajó alig. Az egyetlen igazi élmény egy 75 ezer tonnás kőolajszál­lító tankhajó, no meg If vára, s a 4—5 méteres hullámok. UTOLSÓ napunkat már otthonosan töltöttük Párizsban, de amikor útban hazafelé ei- emelkedtünk a frankfurti repülőtérről, mindenki örömmel ismételgette: — Nemsokára otthon te­szünk... Selmeczy Attila (Vége) Az egyik legelragadóbb monacói látkép, a hercegi 'salád ősi „sast észke”

Next

/
Thumbnails
Contents