Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-23 / 223. szám
KM; szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAT 3 A cibaki lámpás Cibakházára már érdemes odafigyelni. Még egy, esetleg két szerencsés esztendő, és a megye legjobb közös gazdaságainak hagyományos listáján találkozunk az alig ismert szövetkezet nevével. A DICSÉRETES nagy változás elsősorban a ci- bakházi gazdák érdeme, de feltétlen nagy rész illet meg belőle egy különös, hatvan évesen is fiatalembert, Rottmayer Jenő bácsit. A gazdaságról (1961-ben 17 forintot fizettek munkaegységenként, tavaly harmincötöt, az idén negyvenre is fedezetük van) érzésem szerint a közeli években még sokat hallunk. Ezúttal inkább a gazdászról, erről a színes egyéniségről szeretnék tudósítani. Ami cseppet sem könnyű, mert olyan típusokba nem re- keszthető élettörténete, — munkaideje, életmódja van, hogy tollforgató próbatétel megítélni; AZ ELSŐ BENYOMÁSOM például meghökkentő volt. Telefonon kérdeztem Szolnokról, benn van-e a székházban. Benn — válaszolták — de brigádvezetői eligazítást tart. Minden pénteken délután 2—3-ig tart ez a megbeszélés, ha törik, ha szakad, s addig ne is próbálja senki elvonni; Másnap reggel meg azzal fogadott: — Kilencre a traktorosokhoz ígérkeztem; ott akarok lenni. VELE TARTOTTAM. — Kilencre időben a tetthelyre, a teleki határrészre érkeztünk a homokfutóval. Ott munkálkodott Keresztes Gábor traktorvezető. Ezt az embert ültette maga mellé és vitte körül a nagy táblán a főmezőgazdász. Közben nagy szeretettel magyarázta, mit is alkar, hogy is szeretné. Még arra is intve, vigyázzon magára, baleset ne legyen a magas csatornafalak ösz- szeszántásakor. (Jegyzetfüzetembe azt írtam akkor: bárcsak mindenhol ilyen szeretettel beszélnék meg az emberekkel, mit csináljanak!) Itt Teleken egyébként olyasmi történik, ami még nem volt Cibakházán. Táblásítás. Utakat, elhagyott gaztermő csatornapartokat szántanak fel; — Nyolcvan hold termőföldet nyerünk csak ezzel •— örül felette; — Mert tudja, a nagy termést nemcsak a nagy dolgok adják, hanem az ilyen kicsiségek is — folytatta ugyan ő. Milyen igaz. íme például ez az eset. Őszi árpát vetettek az emberek a gyümölcsös mellett. PAR NÉGYSZÖGÖLNYI, elnagyolt vetőágy felett háborog. Meg azért, hogy a juhász a telepített legelőre engedte a juhokat. S hogy a cukorrépát nem művelte meg tisztességesen mindenki. Kezdem már- érteni a furcsállott precizitást. Dehogy önmagáért van az. Nagyon is célos. Hogy átragadjon a környezetre, a földszeretete, a hivatástudata. Hogy mindenki érezze, csak így, ilyen felelősséggel lehet sok emberért dolgozni. JENŐ BÁCSI három éve került Cibakházára. Maga alkotta szép hasonlattal, a beteg föld gyógyítójának vallja magát. Gyógyul is a cibakházi föld, sosem mutatott még ilyen szépen és sosem adott még ennyit. A szövetkezeti nyugdíjra váró (hajdani uradalmi intéző, később mezőhegyesi állami gazdasági gazdász, legutóbb a Kunszentmártoni Állami Gazdaság fő- agronómusa) Jenő bácsi gyönyörködik munkájában. Valami ilyenféle tudattal: újjá alkottam a határt. De csak a határt-e? Bagó Julianna, a szövetkezet tanulója első lett az országos versenyen. — A szakma nagy szeretetét oktatójától, Rottmayer Jenőtől tanulta. Mert egyénisége, utolérhetetlen tudása ragad az emberekre. Olyan, mint a lámpás. Egész közösségre hat, kisugárzik. Borzák Lajos A törökszentmiklósi Rózsa téri általános iskola négy áj tanteremmel bővült u idén. Az áj épület átadási határideje november 30 Asszonyok egyenruhá ban Tavaly ősszel egyszerre hét asszony kérte felvételét Tiszafüreden a munkásőrségbe. Vajon mi indította őket e lépés megtételére? ínycsiklandozó illatok szállnak a bölcsőde konyhájában. Biz’ itt faslrozott készül ebédre. Szemüveges fiatalasszony dolgozik a nagy asztalnál, fürge kézzel formálja a húsgombó- cokat. Hegedűs Sándorné egyike a hét új női mun- kásőmek. Amikor elmondom neki miért kerestem fel, így válaszol: — Bizony egyszerre léptünk be. Igaz, akkor kilencen voltunk, de két lány visszalépett, mert a vőlegényük azt mondta, kevesebbet lehetnek együtt — Hát a szerelem nagy dolog... És a maga férje nem ellenezte? — Már hogy tehetett volna ilyent — kérdezi vissza. — Hiszen ő is munkásőr. Azután én vele együtt eddig is mindig szolgálatban voltam... — ? — Nem érti? Hát ki mosta volna az egyenruháját? Ki költötte fel, ha szolgálatba kellett mennie? Én! Aztán, hogy gyerekünk nincsen, úgy gondoltam nem leszek olyan sokat egyedül. Szolgálatba is együtt mehetünk. — Csak ezért kérte a felvételét? Elkomolyodva néz rám. — Nem! Csak mosímár vaSzámoltátok a magot ’ lóban tisztában vagyok azzal, hogy mi nők is tehetünk valamit, sőt tennünk kell, a munkáshatalomért. Ha kell fegyverrel is. Az én apám a háborúban halt meg. Négy árvát hagyott maga után. Szegény anyám nehéz körülmények között nevelt bennünket... most már ő is meghalt... — Volt már gyakorlaton? — Lövészeten voltunk nemrég. Az uram talán még jobban izgult, mint én. Kicsit büszkék vagyunk arra, hogy mi nők túltettünk a férfi újoncokon. A nők mind kiválóak lettek. Higy- gye el, nem nagyképűségből mondom, de úgy érzem tartalmasabb lett az életem, mióta munkásőr vagyok. Elhiszem! — ő beteg — mondja sajnálkozva. — Kórházban van. — Majd kérdőn^ néz rám, ugyan mit akarhatok tőle. , — Nem könnyű erre a kérdésre válaszolni — mondja. — Az ón férjem az ellenforradalom idején katonatiszt volt Tatán. Meghurcolták. Sok mindent átéltem akkor, kétségek, rettegések közepette és rádöbbentem: nekünk asszonyoknak sem szabad ölhetett kézzel ülni. A történelemben a nők már bebizonyították néhányszor mit érnek. És ma is bizonyítanak. Nálunk a családban mindenki munkásőr... Ott a helyünk! Hogy miért? Ezt nehéz szavakban megmagyarázni... ezt érezni keli... Bólintok — igaza van! ő tovább folytatja a beszélgetést — mint egy monológot. —• Az eskünket soha nem fogom elfelejteni. Március 21. volt... A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója, a tavasz első napja. Ez egy kicsit jelkép is volt. Egyébként mit gondol, ki tartja , legjobban számon, hogy ne mulasszak egyetlen foglalkozásról sem? — A férje? — Dehogy. A kislányaim! Anyu, a*t ígérted, munkásőr leszel Épp akkor ért haza a piacról Bartók Károlyné. A disznóiknak volt ennivalóért, mert a téli tort egyformán várja férj, meg a három gyerek. Tőle is megkérdezem, mint a többi asszonytól: Miért? Zavartan mosolyog. — Én valamikor cseléd voltam anyámmal együtt — néz rám, nagy, őszinte szemekkel. — Én igazán tudom értékelni mindazt, amit a mumkáshatalom ad nekünk. Az én gyerekeim már nem tudják mi a nélkülözés, a rongyosság, az éhség... a rettegés... — És nem akadályozza a szolgálatban a három gyerek? Ki van akkor velük? — A legnagyobb kislányom most nyolcadik osztályos. Amíg én szolgálatban vagyok, ő vigyáz a kisebbekre. Ne higgye, hogy könnyű volt elhatározni magamat erre a lépésre. Sokat gondolkodtam azon; vajon eleget tudok e majd tenni a követelményeknek. Mert egy háziasszonynak otthon is van bőven mit csinálni. Bi- rom-e majd a szolgálatot is. Amikor a járási parancsnok eljött hozzánk, s megkérdezte belépek-e, először haboztam. De a kisfiam, aki most második osztályos rám szólt: Anyu, azt ígérted munkásőr leszel... S azóta sokat segi- tenek idehaza. Úgy látom büszkék rám... Varga Viktória a szélén? — Számoltuk Jenő bácsi. A TRAKTOROSOK és a vetők — máshol ezt a gaz- dászok végzik — maguk számolják és számítják ki a vetőmagmennyiséget. Azért a gazdász kocsijában is ott a mérőléc és még mi minden. Mérőléc és saraboló kapa, szántásmérő karó, sőt még gyalogsági ásó is van az ülés alatt. Akárhol megállunk, — valamelyik mindig előkerül. Akármerre járunk a cibakházi határban, messziről kalaple- véve integetnek utána. Igazolva a párttitkár kijelentését. — Jenő bácsit nagyon tisztelik, szeretik nálunk; A sok minden között udvariasságáért is. Danke schön, bitte schön — re- begi a gazdász itt is, ott is. ahol csak megfordul. A cibakháziak ugyan nem tudnak németül. De azt igen. a bécsi születésű, a svájci egyetemen diplomázó, Magyarországra házassága révén vetődő gazdász roppant szaktudással, negyven évi prakszissaf mindenkor a tavukat akarja. — Was ist das? — Mi ez? A magatokéval ísv hón ni? Jövedelmező a háztáji sertésnevelés — hizlalás Soha nem felejtem el az esküt Az Ű ttörő Termelőszövetkezet irodájában a könyvelők ki sem látszanak a munkából. Bár . messze még a zárszámadás ^en további ideje, az előkészületek már alkalmas kocára. A szerző- most elkezdődtek. Az egyik } dés teljesítésére legalább íróasztalnál csinos, barna három. 30—60 kilogramm asszony dolgozik elmerül- súlyú hizlalásra alkalmas ten: Nagy Mihályné. Mon- süldőt kell átadni. Kocán- dom őt keresem, meg mun- ként 600 forint előleg jár. katársmőjét Németh Lajos- j a koca ellése után pedig nét. süldőnként 80 kilogramm (Tudósítónktól) Július elsején megkezdődtek az 1965. évi háztáji, egyéni állatnevelési és hiz- lalási akciók. Kedvező feltételeikkel segítik a háztáji állattenyésztést, árutermelést és értékesítést. A sertéshizlalási akció például továbbra is sertésenként 400 forint kamatmentes előleget és állami eladási áron 150 kilogramm abraktakarmányt biztosit. Amennyiben a szerződő nem veszi igénybe a takarmányjuttatást, az átadott sertés után kiogrammonként 1,50 forint árkiegészítést kap. Október 31-ig idei hizlalásra és értékesítésre is lehet szerződni. Szerződés köthető min- szaporításra takarmány vásárolható állami áron. Szerződni lehet 5—12 hetes korú, 8—14 kilogrammos bámilyen fajtájú malacra, melyet a termelő által vállalt hónapban 30— 60 kilogrammos súlyban kell átadni. Minden süldő után 200 forint előleg, és 80 kilogramm abraktakarmány jár. A süldönevelési szerződés arra is lehetőséget biztosít, hogy a már lekötött süldőre hizlalás! szerződést kössön a termelő. Ezt a szándékát azonban az átadási időpont előtt legalább 30 nappal a vállalatnak _ be kell jelentenie. A sertéshizlalás! szerződés alapján előlegképpen 200 forintot, és 150 kilogramm takarmányt kaphat. Változatlan feltételekkel továbbra is lehet több éves szerződést kötni kocatar- íásra és süldőnevelésre. A koca tartási és sü időnevelési akció kedvező feltételeit is sokan igénybe veszik. Kevesebb a gond, mint egy évvel ezelőtt Szervezetten, jó ütemben halad az őszi munka Kislánya tette eléje azújságot, amelyben megjelent a jászapáti Alkotmány Tsz versenyfelhívása az őszi betakarítási, vetési munkákra. Miért tűnt fel a kislánynak ez a cikk? Mert az egyik aláírója a nagybátyja, Toró Zoltán. Most, hogy beszélgetés közben erre a kis epizódra terelődött a szó, Toró Árpád, a tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz főagronó- musa csak csendes derűvel mosolygott. — Csatlakoznak a versenyhez? — zökkentettem ki gondolatából. — Tulajdonképpen mi már versenyezünk. A járásban a tiszafüredi Hámán Kató Tsz kezdeményezte a versenyt. Vállalta, hogy október 24-re befejezi a vetést, november 30-ra pedig a mélyszántást. A szövetkezeti gazdákkal megbeszéltük a verseny feltételeit és írásban közöltük csatlakozásunkat. A határidőkben nincs eltérés, igy lényegében a jászapátiak felhívását is elfogadhatjuk s erről a legközelebbi vezetőségi ülésen szót is ejtünk — válaszolt Toró elvtárs. — Milyenek az adottságaik? — A tavaly őszihez viszonyítva sokkal kevesebb gonddal, vesződséggel elvégezzük a feladatokat. Ez egyrészt annak az eredménye, hogy a részre vállalt növények betakarításába a tsz-tagok bevonják családjukat is, másrészt a kenyérgabonát olyan táblákba vetjük, ahol korán lekerülő növényeket termeltünk. Például 2?0 holdon pillangós, mintegy 130 holdon korai kapás — burgonya, dinnye, silókukorica — volt az elővetemény. A szemre termelt kukorica helyére mindössze 50 holdon kerül búza, kalászos után nedig 150 holdba. — Hogyan szervezték meg a gének munkáját? — Traktorosaink közül Vágó András, Csatlós József, Pálfi Sándor, Németh István, valamint Lódi János és Gregor Imre két műszakban dolgozik a ta- tajelőkészítésnél. A vetőgépet vontató Rendik Imre gépállomási traktoros, s a gép kezelésével megbízott szövetkezeti gazdák: Kökény Sándor és Angi Gyula hajnaltól késő estig vetnek. A hibátlan, jó minőségű vetésért — a növény kikelése után — prémiumot kapnak. — Jelenleg hol tartanak? — Az őszi kampánytervben 10 napos dekádokra bontva határoztuk meg, hogy mikorra hány hold vetésünk lesz. A szeptember 20-i határidőhöz viszonyítva két-hárorh napos fórt szereztünk. AZ 50 höld őszi árpa, s ugyanennyi rozs után a búza is több mint 60 holdon földbe került csütörtök estig. Ha továbbra is tartani tudjuk ezt az ütemet — s ebbe csak az időjárás szólhat bele — október 20—22-re befejezzük mind a 700 holdon a vetést. — Milyen intézkedést tettek a szántás meggyorsítására? — Mint már említettem, 50 hold kukorica után vetünk búzát. Szót értettünk a szövetkezeti gazdákkal abban, hogy e területről a szárat Orkánnal vágjuk le. így biztosítani tudjuk, hogy a vetés előtt legalább két héttel felszántsuk, előkészítsük a talajt, összesen vetőszántásra még mintegy 180 hold vár. A 850 hold mélyszántásból 350 holdat letudtunk. Teljes befejezését november végére terveztük — mondotta , befejezésként a Szarvas Sándor Tsz főagronómvsa. N. K. A 41. EV Vannak az életben felejthetetlen napok, mint például Csiky Margit tanítónő számára 1964. szeptember 12. A levegőben ott úszott a besztercei szilva és az érett dió barnára zsugorodott burkának különös, kesernyés illata, a nap utolsó erejét összeszedve ontotta sugarait, bearanyozva a jászfémyszarui iskola nevelői szobájában az őszirózsákat. S Csiky Margit, az ezüstöshajú Örök fiatal tanítónő megérkezett az iskolába, éppúgy, mint közel egy fél évszázada minden áldott nap. Üdvözlésére ösz- szesereglettek a gyerekek, a kartársak, mindenki szeretett volna neki valami szépet, kedveset mondani, de a meghatottságtól némák maradtak az ajkak, csak a szemek beszéltek. Közülük soknak már a szüleit is oktatta Csiky Margit tanító néni, hiszen ezen a napon, szeptember 12-én volt pontosan negyven éve. hogy ugyanebben a községben, ugyanebben az iskolában megkezdte nemes hivatásának gyakorlását. Szőke kisfiú verssel köszöntötte, azután az iskola^ igazgatója emelkedett szólásra, s 40 szál piros szekfűt nyújtott át az ün- nepeltnek. E kis ünnepség után Csiky Margitnak boldog vasárnapja volt. melynek elmúltával alig várta a hétfő reggeli csengetést, hogy kedvencei között megkezdhesse • a 41. évet
