Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. szeptember í. Makanosz befejezte alexandriai tárgyalásait Mafcariosz, ciprusi elnök vasárnap este befejezte alexandriai megbeszéléseit Nasszerrel, az EAK elnö­kével. Makariosz a tamács- kozás után kijelentette, hogy „nagyon elégedett” a megbeszéléseik eredményé­vel. A két államfő tárgyalá­sairól közös közleményt adtak ki; A közlemény megállapítja: Nasszer elnök megerősítette, hogy az EAK teljes mértékben támogat­ja Ciprusnak a független­ségre, a területi sérthe­tetlenségre és az önrendel­kezésre való jogát. Nasszer kifejtette, hogy az EAK minden Ciprus el­len elkövetett agressziót és a ciprusi ügyekbe való beavatkozást a béke meg­bontásának és az ENSZ elvei megsértésének tekint és minden lehetséges se­gítséget megad a ciprusi kormánynak országa meg­védéséhez az esetleges kül­ső agresszióval szemben. De Gaulle türelmetlen A Nyugatnémet lapok pá­rizsi tudósítói az elmúlt na­pokban nyugtalanul cikkez­Amerika továbbra is nyomást gyakorol Japánra Tokióiban megtartották a japán-amerikai „biztonsági szerződéssel” összefüggés­ben megalakított japán— amerikai tanácskozó bizott­ság 5. ülésszakát. A jelenlegi ülésszak — csakúgy, mint az előzőek — zárt ajtók mögött vé­GYORSLISTA Készült: 1964. augusztus 31-én a lottó tárgynyere­ménysorsoláson, melyen a 35. heti lottószelvények vettek részt; 271 609 kerékpár, 279 703 televízió, 288 333 bútor, 289 134 óra és utalvány, 290 820 mosógép, 294 572 motorkerékpár, 308 031 rá­dió, 311 098 magnetofon, 312 066 magnetofon, 316 620 fényképezőgép, 318 647 tv, 318 930 óra, 319 021 kerék­pár, 321473 varrógép, — 316166 utalvány, 341092 padlókefélőgép, 342 042 vil­lanytűzhely, 919 112 kerék­pár, 920 875 rádió, 1 232 559 tv, 1 270 399 utalv., 1 275 349 zeneszekrény, 1 277 093 óra, 1 283 931 kerékpár, 2 231 775 óraduó; 2 234 005 motorke­rékpár, 2 236 869 rádió, — 2 245 389 aranyóra, 2 246 043 fényképezőgép, 2 276 334 éléskamra ut., 2 261 575 kerékpár, 9 403 623 tv, — 9 406 950 fényképezőgép, — 9 408 717 tv, 9 417 698 utal­vány, 9 443 113 külföldi tár­sasutazás, 9 444 098 óra, — 9 453 877 utalvány, 9 477 001 tv, 9 491876 rádió, 9 499 500 éléskamra utalv., 9 507 405 óra, 9 526 739 mosógép. — 9 528 336 bútor, 9 529 355 camping félsz* S 538 062 rádiód 9 538 835 aranyóra, 9 549 261 írógép, 9 563 732 háztartási kisgépesítés, — 9 599 226 utalv* 9 599 256 9 601 422 motorkerékpár, — 9 614 157 rádió, 9 617 525 rádió, 9 621197 háztartási kisgépesítés, 9 623123 tv, 9 637 626 rádió, 9 337 682 magnetofon, 9 643 510 ház­tartási kisgépesítés, 9 691 052 tv, 9 695 652 rádió, 9 696 704 könyvállvány, 9 699 830 rá­dió, — 9 700 363 rádió, — 9 711 947 rádió, — 9 738 198 utalv., 9 739 313 motorke­rékpár, 9 740 509 kerékpár, 9 741 558 motorkerékpár, 9 747 973 utalvány, 9 791 380 háztartási kisgépesítés, — 9 796 594 bútor, 9 805 540 motorkerékpár, 9 806 275 csemege ajándékkosár, — 9 811 000 utalv., 9 819 171, rádió, 9 824 043 óra, — 9 837 084 éléskamra utalv* 9 866 233 tv, 9 884 017 utal­vány. A gyorslista követlenül a húzás után készült, az esetleges számhibákért fe­lelősséget nem vállalunk. A nyerteseknek a jutalom­sorsolási sorsjegyrészt — 1964. szeptember 20-ig kell beküldeni a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság lebo­nyolítási osztályához. gezte munkáját. Mint az ülésszak befejezésekor nyilvánosságra hozott rend­kívül szűkszavú hivatalos közleményből kitűnik, a felék megvitatták „a jelen­legi nemzetközi helyzet kérdéseit, különös tekintet­tel Japán és a Távol-Kelet biztonságára, valamint fog­lalkoztak Japán védelmé­nek kérdéseivel is”. A helyi megfigyelők a jelenlegi ülésszak összehí­vását főképpen két indok­kal- hozzák összefüggésbe. Az egyik, hogy Indo-Kíná- ban és különösen Dél-Viet- namban kudarcot vallanak az Egyesült Államok fegy­veres * beavatkozási kísér­letei és ezért az Egyesült Államok rá akarja bírni Japánt, hogy vegyen részt a beavatkozási kísérletek­ben. A második, hogy az Egyesült Államok ismét nyomást igyekszik gyako­rolni Japánra, mert azt akarja, hogy nagyobb len­dülettel növelje katonai potenciáját. . Az amerikaiaknak még a jelenlegi ülésszak előtt si­került elérnie, hogy Japán — a közvélemény határo­zott tiltakozása ellenére — megtegye „az első lépést” az amerikaiak által foly­tatott szennyes háború ter­heinek részleges vállalása irányában. A japán kor­mány elhatározta, hogy ormosokat, gyógyszert és egyéb „segélyt” küld két­millió dollár összegben Dél-Vietnamba. tek arról, hogy „a Nyugat­német-francia viszony lég­köre fagypont alá süllyedtí| és De Gaulle tábornok a Párizsban rendezett nagy­szabású felszabadulási ün­nepségeken egyetlen szó­val sem emlékezett meg — mint korábban — a német- francia [kibékülésről. Ugyan­akkor bonni kormánykö­rökben nyomatékosan cá­folták az ehhez fűzött ko- bimánciókat. Hangoztatták, hogy Bonn nem aggódik a francia-nyugatnémet vi­szony miatt. Diplomáciai megfigyelők rámutatnak* az Erhard-kormány számá­ra már csak belpolitikai okok miatt is — kényelmet­len lenne a francia-nyugat­német viszony lehűlésének nyílt bevallása és a kor­mány szóvivői mindent el­követnek, hogy csökkent­sék az utóbbi időben erre mutató francia gesztusok jelentőségét. A Westfalische Rundschau vezércikkében hangoz­tatja, hogy „De Gaulle. tü­relmetlenné vált és világos választ vár Bonn-tól||. A tábornok azt akarja — írja a kommentátor —, hogy „hitet tegyünk politikai koncepciója mellett, de a hitvallás szükségszerűen meglazítaná, sőt végül is feloldaná az NSZK és az Egyesült Államok szoros kapcsolatait. A kérdés ma így hangzik: vajon Ludwig Erhard ellen tud-e állni a Párizsból rá gyakorolt nyo­másnak? A látszat azt mu- 'tatja, a kancellár továbbra is folytatni szeretné azt — az eddigi taktikát, hogy ba­rátságos gesztusokat tesz Párizs felé és ugyanakkor hűséget fogad Washington­nak is. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy ezt a j receptet a jövőben már nem lehet alkalmazni. De Gaulle türelmetlenné vált. Talán azt reméli, hogy ép­pen most, az amerikai vá- lásztások előtt, többet ér­het el a bonni partnerre gyakorolt erőteljes nyo­mással ?j| Á harmadik birodalom bukása SZOLNOKTÓL az Jugoszláviai napló 11. Adriáig Sürget az idő, tovább ro­bogunk hát a Szlovén fő­város, Ljubljana felé. — A Belgrád—Ljubljana között épült híres autóúton elké­pesztő forgalom van. Nem is. lehet rajta csodálkozni, hiszen a jugoszláv gépko­csigyártás egyre emelke­dik (a kragujeváei Crvena Zastava gépkocsiművek hét­éves terve szerint az üzem 1970-re 150 000 gép­járművet fog előállítani évente), emellett pedig hal­latlanul sok külföldi gép­kocsi száguld a jugoszláv autóutakon. Naponta több mint ezerötszáz külföldi autó lépi át az osztrák ha­tárt. Á nyugatiak mellett persze egyre gyakrabban látni szocialista országból való turistákat, köztük ör­vendetesen nagy számban magyarokat is, hiszen na­ponta mintegy négyszáz jugoszláv vízumot szolgál­tatnak ki a budapesti ju­goszláv külképviseleten. A szlovén fővárosra is jellemző a modern és prak­tikus építkezés. Széles su­gárútjai, pompás épületei igazi nagy élményt nyújta­nak a szemlélődőnek. Igazi gyárváros, hiszen jelentős elektromos-, gép-, textil-, fa-, papír- és bőriparral rendelkezik. Az élet mint­ha itt valamivel olcsóbb lenne, mint máshol. Ez az­zal magyarázható, hogy a szlovén főváros nem tarto­zik az üdülő övezetbe, — ahol bizony három-négy, vagy még többszörös árat is kérnek az áruért. Csodálatos hegyek, vadul kanyargó szerpentineken ve­zet tovább utunk. Üticé- lunk: Bled. Ez a kis vá­roska az Alpok lábainál húzódik meg, a Triglav tö­vében. Csodálatos tó part­ján feleszik, melynek köze­pén egy aprócska sziget gyönyörködteti a vendéget. Az egész csak akkora, ame­lyen elfér egy fehérfalú- tomyú templom és egy kis­kocsma. A sziget körül ap­ró gondolák barázdálják a valószínűtlenül kék vizet. A bledi campingben végre alkalmunk van meg­ismerkedni az új „világhő- borttal”, a campingezés örömeivel, romantikájával. Az üdülésnek ez a formá­ja elsősorban a nyugati országokban népszerű. Ért­hető is, hiszen az az ember, aki egész évben robotol, — „hajszolja a dollárt”, jogot tart magának arra, hogy néhány hétig — távol a nagyvárosok zajától — pi­henjen családjával; Lakó­kocsikkal — benne a virá­goskert, kalitkában a ka­nári, a „ház előtt pincsi­kutya —, csodálatos sátor­költeményekkel érkeznek, amelyek a technika minden vívmányával fel vannak szerelve. Nem takarékos- kodnak a pénzzel, hiszen van olyan nap, hogy csu­pán egyetlen helyen húsz­harminc millió dinárt vál­tanak át. Ilyen adatok — és ilyen népvándorlás — láttán már nem is csodálkoztunk azon, hogy Jugoszlávia alaposan felkészült az idegenforga­lomra. Nagyszerű utakat, csodálatos campingeket, motelokat építettek és épí­tenek egyre­„Tengerre magyar!’* — szólt jelszavunk, de vizet eddig — a Murát, Szávát és a bledi tavat leszámítva —• alig láttunk. Alföldi em­ber nehezen tud meglenni víz nélkül, érthető hát. hogy néhány napos hegyvi­déki táborozás után fel­szedtük sátorfánkat — ezt szó szerint kell érteni — s elindultunk az Adria felé; Üjra átszáguldunk Ljubljanán, s ettől kezdve mintha a táj is egyre job­ban megváltozna; Az út szélén megjelennek a ha­talmasra nőtt tujafák, itt- ott már a fügefa: is elődug­ja koronáját, s mikor a ki­rálypálmák is feltűnnek — tudjuk, hogy nincs már messze a ten­ger... Ügy készültünk erre a találkozás­ra, mint akik is­merik már egy­mást fénykénről, de hosszú évek után csak most ta­lálkoznak először. Találgatjuk, mi­lyen lesz? Hogy szép, abban egyi­künk sem kétel­kedik. Molnár Sándor (Folytatjuk) A zágrábi piacon < NEGYED század telt él a második világháború ki­robbanása óta. Oj nemze­dék nőtt fel, amelynek nin­csenek emlékei a háború­ról, nem hordozza idegei­ben ennek a megrázkódta­tásnak nyomait, amely mé­reteiben felülmúlt minden előzőt, s talán morális és anyagi rombolásban is. Ez azonban csak az egyik ol­dala a dolognak, a másik oldalon azoknak az óriási változásoknak jegyei van­nak bevésve, amelyeket az imperializmus által kirob­bantott háború indított el, s amelyek lényegében új világképet alakítottak ki. A mai világkép, újszerű­sége sok mindent eltakar a legújabb nemzedék előtt a háborúelőtti világból, s ne­hezen megfoghatóvá teszi számára a háborúhoz ve­zető körülményeket. A legnyomasztóbb kér­dés, ami a háborúhoz ve­zető körülményekkel kap­csolatosan még ma is fel­merül: hogyan történhetett,- hogy Európa szívében ura­lomra került a barbariz­musnak, minden emberi érték és törvény cinikus megsemmisítésének irány­zata, amivel Hitler a törté­nelem színterére lépett és egyenesen nebivitte a vilá­got a háború szakadéká- nak. A történelmi igazság, amit újból és újból le kell szögezni, az, hogy Hitlert összes módszereivel együtt fogadták el nemcsak^ a nyugatnémet nagytőke urai, hanem a nyugati im­perialisták is. Az 1929-es New York-i tőzsdekrach után kibontakozó gazdasági válság pánikhangulatában a német monopóliumok urai Hitler védőszárnyai alá menekültek a fenyegető szociális földrengés elől. A világ többi nagytőkései is leplezetlen rokonszenv- vel kísérték ezt a vállal­kozást, legalábbis addig, amit Hitleren ki nem tört a világhódítás őrülete, a fenyegetni kezdte azokat a nagyhatalmi piacokat, ame­lyeknek fenntartásában az amerikai, az angol és a francia nagytőke érdekelve volt. A keserű igazság az, hogy tulajdonképpen még ezen a — kapitalista szem­pontból ésszerű — határon túl is támogatást kapott Hitler a nyugati tőkés ha­talmaktól. A támogatást gyakorlatilag csak akkor adták fel, amikor Hitler őket is belekényszerítette a háborúba. Ennek a .maga- tartásnak a magyarázatára röviden ki kéül térni. A NYUGATI hatalmak Hitler háborújában kezdet­től fogva lehetőséget láttak a Szovjetunió megsemmi­sítésére. s e lehetőséget még akkor sem hagyták számításon kívül, amikor Anglia és az Egyesült Ál­lamok a Szovjetunió olda­lán élethalálharcra kény­szerült a harmadik biro­dalommal. Nemcsak Chur­chill emlékirataiból, hanem számos más dokumentum­ból is kitűnik, hogy az angolszász vezető körök a háború alatt vakmerő idö- húzási taktikát folytattak. Nyújtották a háborút ab­ban a reményben, hogy a Szovjetunió elvérzik, vagy legalábbis annyira meg­gyengül. hogy a háború után akcióképtelenné válik a nemzetközi politikában. Mint azóta általánosan ismeretes, ez a számítás nélkülözött minden jó­zanságot, a tisztességről nem is szólva. Ez az épp­oly tisztességtelen, amilyen hamis számítás természete­sen nem is válhatott be. A Szovjetunió, nemhogy el­vérzett volna, hanem dön­tő erőnek bizonyult abban a világméretű küzdelem­ben, amelyben az egész em­beriség sorsa forgott koc­kán. A Szovjetunió a hábo­rú után nemcsak, hogy nem vált akcióképtelenné* hanem mint a nemzetközi politika döntő tényezője gyakorol ma is befolyást az események menetére és ka­tonai, valamint gazdasági erejénél fogva a béke biz­tosításának legerősebb tá­masza- A világ népei meg­győződhettek rólá, hogy a hidegháborús időszak né­hány rendkívül veszélyes szakaszán védelmezte a Szovjetunió tekintélye és ereje a békét, s megakadá­lyozta, hogy a szakadék szélén tántorgó amerikai politika végül is egy végze­tes lépéssel beletaszítsa a világot a mélységbe; A második világháború — lefolyását, mozgató ru­góit és következményeit te­kintve — egyaránt arra fi­gyelmeztet, hogy az impe­rializmus háborús irányza­tával csak a tőkés világ felbomlását lehet siettetni; Bebizonyosodott az is, hogy minden olyan politikai kí­sérlet, amely a Szovjetunió megsemmisítésére, vagy akárcsak diplomáciai elszi­getelésére irányul, a leg- súlyosobb következménye­ket vonja maga után, azok­ra nézve, akik ezzel az ép­poly veszélyes, mint ameny- nyire észszerűtlen kísérlet­tel megpróbálkoznak. Ez a belátás ma már nemcsak azokban az országokban vert gyökeret, amelyek igyekeznek eltávolodni az imperialistáktól* hanem a' vezető nyugati országok közvéleményében is; Nem­csak a béke valamennyi hí­ve, hanem a nyugati veze­tők közül is többen, akik legalább annyira megértet­ték korunk fejlődéstörvé­nyeit, hogy meg tudják ítél­ni a háborús politikában rejlő óriási kockázatot, egyetértenek abban, hogy az emberiség számára az egyetlen járható út a tör­ténelmi fejlődés jelenlegi szakaszán, a békés együtt­élés. Ez az egyetlen észsze­rű irányzat, amely biztosí­tékot nyújthat az emberi­ségnek, hogy elkerülje az újabb háborút. MA MÁR a világ, a még meglévő súlyos nehézségek ellenére, egyre inkább kife­lé tart a hidegháborúból- Hogy idáig eljutottunk* az annak köszönhető, hogy a szocializmus és a béke erői a háború utáni rendkívül nehéz korszakban tovább növekedtek, viszont az im­perialista pozíciók határo­zottan meggyengültek* A mai világhelyzetre az a jel­lemző* hogy a nemzetközi fejlődés irányát sokkal in­kább a szocializmus és a béke erői határozzák meg, semmint az imperialisták hatalmi érdekei* Paál Ferenc Á Tatabányai Tröszt üzemei 18-tól 45 éves korig munka- vállalókat vesznek lel teljesítménybérezéssel. 9 Felvétel esetén szál­lást és étkezést ked­vezményes áron biz­tosítanak. Jelentkezni lehet: A Tatabányai Szénbányá­szati Tröszt Munka­ügyi osztályán.

Next

/
Thumbnails
Contents