Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

I 1964. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nemrég egy sajtóankéton tanácsolta egy munkás e so­rok írójának: ,,Ne írjanak annyit autóról, higgyék el, ez csak bosszantja a tisz­tességesen dolgozó embere­ket Ne táplálják maguk is azt a rossz szellemet, amely elég baj, hogy megvan ná­lunk. Már úgyis olyan anyagiasak vagyunk...” A három pontot a mondat vé­gére nem én tettem, hanem a felszólaló: egy sokat ki­fejező kézlegyintéssel, — mintegy azt mondván: — mint a kapitalisták. A közelmúltban Buda­pesten járt egy nagy nyu­gati lap munkatársa. Ami­kor meglátogatott, épp író­asztalomon volt egy hazája- beli újság s benne egy „szenzációs” leleplező cikk, egy magasrangú közhivatal­nokról Ezt a közembert egy nagy konszern lefizet­te. hogy egy zsíros állami megrendelést neki juttas­son, ez állt az újságban. — Mutatom a cikket a kollé­gának, gondoltam, szegény, most majd zavarba jön. Ű ugyan nem. A világ legter­mészetesebb hangján felel­te: „Hja, most államtitkár, most kell meggazdagodnia, ha eddig még nem gazda­godott megÉs aztán szép sorjában elmondta, hogy az újság egy másik • tőkeérde­keltség orgánuma, s mert ez a pénzcsoport az állami megrendelésben hoppon maradt, most dühös. Ezért & leleplező cikk. Az az új­ságíró pedig, aki írta, min­den valószínűség • szerint megvesztegetett néhány alacsonyabb beosztású tiszt­viselőt, hogy szállítsanak bizonyítékot a leleplezéshez. Mert hogy megvesztegetés lesz, ha versenytárgyalás és állami megrendelés lesz, ez előrelátható, bizonyosra ve. hető. Megvesztegetett államtit­kár, megvesztegetett újság­író, megvesztegetett titká­rok, haragvó konkurrens, becsületbe gázoló újságcikk — ugye, milyen távoli ez a világ. És ami nekem a leginkább szembe ötlött, hogy nyugati kollégám szenvtelen ül, felindultság nélkül, pusztán regisztrálta & tényeket. Summázata pe­dig valami olyasmi volt: — amit pénzért tesznek, az teljesen érthető, el nem Ítélhető. Ez hamisítatlan kapitalista szemlélet Azt jelentené ez, hogy kézlegyintéssel kell elintéz­ni azokat az aggályokat, amelyek minálunk jószán­dékból fellelhetők, és va­lóságos tartalommal — ám téves végkicsengéssel — szóvá tesznek bizonyos visszásságokat? Nem. nem szabad. Hiszen az eszmei offenzíva fő értelme min­denképpen az, hogy általá­nossá tegyük a szocialista öntudatot és erkölcsöt, s az is ideológiai harc kér­dése, hogy bizonyos, nyo­mokban fellelhető tüneteket ne bélyegezzenek kapitalis­tának, ha azok nem kapita­lista tünetek. legfeljebb maradványok. Ezt, hogy maradványok, azért is hang­súlyozni kell, mert egye­sek mint valami új jelen­séget róják fél az anyagias­ságot, holott legfeljebb még nem pusztult ki. Talán nem szükségtélen először is az alapvető, mélyreható elvi különbség­re felhívni a figyelmet. — Ez pedig az, hogy a szer- zési vágy a kapitalizmus­ban meghatározott jelleg­gel a termelési eszközök magántulajdonában, tehát a munka nélkül — azaz má­sok munkájából — szerzett jövedelemben, vagyis a ki­zsákmányolásban fejeződik ki. Véletlenül, egyes esetek­ben, a népköztársaság tör­vényei éllen vétve, miná­lunk is ideig-óráig létezhet valami üzérkedő banda, fel nem fedezett feketézés stb. De hogy ez társadalmi mé­retű volna, ezt senki sem ÄMthatja komolyan* A lé­nyeg tehát az, hogy miná­lunk bármennyit keres is valaki, jövedelmén nem alapíthat gyárat, bankot, — azaz nem válhat kapitalis­tává. Lehet, hogy iskolásnak hat ez a magyarázat, de nem felesleges azért, mert egyes varjak azt károgják, hogy az, ami nálunk van, a kapitalizmus restaurációja. Ezit, persze, csak az hiheti el, aki — alapfokú ismere­teknek is híján van. Mi az valójában, amit anyagiasságnak neveznek, illetve amit összetéveszte­nek vele? Azt a jó és he­lyes törekvést is az anya­giasság skatulyájába teszik bele, amelyik jobb és több munkával kíván nagyobb keresethez, magának és családjának jobb megélhe­téshez jutni. Ez aztán ép­penséggel nemhogy üldö­zendő, hanem nagyon Is üdvözlendő jelenség: a szo­cialista öntudat jelenlété­nek bizonysága. Feltétlen helyes törekvés állami és vállalati szinten az anyagi érdekeltség elvének mind jobb érvényesítése, mert a közvetlen érdekeltség a szo­cializmus építésének nél­külözhetetlen hajtó ereje Míg tehát a • munkátlan meggazdagodás vágya ka­pitalista tendencia, a jobb munkával jobb boldogulás szocialista tendencia. Al­kotmányunkat sértenék meg, ha ezt elfelednénk. A kommunisták kezdet­től azt hirdették: a szocia­lizmustól csak annak kell tartania, aki polgári élet­formán és szabadságon, mások kizsákmányolásának a szabadságát érti. Ezt a szabadságot a szocializmus valóban nem ismeri eL Csakhogv a polgári élet­forma mint jelszó általában nem ezt állította előtérbe, hanem a kényelmet, az öszkomfortos lakást, a pa­pucsot, a fürdőkádat és ha­sonlókat A kommunisták leleplezték, hogy a felsorol­takhoz azért tapad jelző­ként a polgári, mert jó­részt a polgárság sajátja, pedig elvileg ninc9 köze a kizsákmányoláshoz. — Azt mondtuk: éppen a terme­lőeszközök magántulajdona akadályozza meg, hogy ezek a személyi tulajdonok, mint például . szép lakás, s ha úgy tetszik, az autó, általánossá legyenek, a dol­gozó emberek osztályrésze legyen. Most pedig, nem is húsz évvel a felszabadu­lás és alig másfél évtized­dél a munkáshatalom ki­vívása után, ne tudnánk mit kezdeni egy olyan Je­lenséggel, amelynek eljöve­telét előre láttuk, s amely­nek bekövetkeztéért volta­képpen dolgoztunk és har­coltunk? A szocializmus legfőbb vonzóerejéről mon­danánk le. a szocializmus nem is lenne szocializmus, ha az anyagi ösztönzőket félretennénk. Természete­sen nagyon kell vigyázni arra, hogy az anyagi ösz­tönzők sehol se szerepelje­nek kizárólagosan, hanem mindenütt járjanak szerve­sen együtt a tudatbéli ösz­tönzők erősödésével. Egyéb­ként nem is mehet más­képpen. Vigyázni kell természete, sen arra is, hogy az önzés­nek, a haszonlesésnek, a mindent csak prémiumért vállalásnak, a szűk kapa­citás teremtette helyzettel való vissza'-•lésnek és még sok más undorító jelenség­nek a fellépte ellen követ­kezetes harc follyék, és se hol se mehessen jobban az ügyeskedő parazitáknak és a dörgölődzködőknek, a konjunktúra lovagoknak és a strébereknek, mint a jó­szándékú, tiszta lelkiisme­retű, a tudásukat rendsze­resen továbbfejlesztő, szor­galmas dolgozó emberek­nek. Aki pedig anyagiassággal vádol minket, az vagy nem lát tisztán, vagy szántszán­dékkal ködösít, hogy za­vart keltsen. Semmi okunk sincs restellkedni amiatt, sőt mi máson mérhetnők érzékenyebben munkánk gyümölcsét, hogy a dolgozó emberek jobban táplálkoz­nak, ruházkodnak, laknak, bútort, televíziót vásárol­nak, külföldre is járnak üdülni stb., stb. Ez nem holmi falra festett ördög „a kapitalizmus restaurációjá­ról”, hanem reális tény a szocializmus felépüléséről. Szántó Jenő Előkészületben az ú) pártoktatási év kiadványai Még itt a nyár. de a Kossuth Könyvkiadóban már elkészülnek az új párt­oktatási év kiadványai. Nonn György igazgatóhe­lyettessel arról beszélge­tünk, milyen törekvések ve­zetik a könyvkiadót az új anyagok összeállításánál? — A tavalyihoz hason­lóan az idén is csaknem 700 ezer ember vesz részt a pártoktatásban. Négyszáza húszezren szemináriumo­kon, a többiek előadásokon bővítik ismereteiket Nagy tömeg ez. Az egyes oktatá­si formákban figyeleml>e kell vennünk a színvonal­beli különbségeket, ezért népszerű formában, érdeke­sen, színesen, ugyanakkor tudományos igénnyel készít­tetjük el brossuráinkat. Tö­rekszünk arra, hogy minél több ábra, grafikon, kép se­gítse az anyag elsajátítását. Az idén képes anyagokat adunk ki a tudományos szo­cializmus hallgatók számá­ra. s hat és fél szerzői ív terjedelmű külön füzetben PAPUCS. vagy estélyi ruha ? Az a martfűi fiatal­ember, akivel a KISZ klub­vezetők nyári táborában vitatkoztam, nagyon bízott a televízió jövőjében. S két­ségtelenül igaza volt abban hogy a népművelés terüle­tén sokkal többet jelent majd a televízió már a leg­közelebbi években is, mint eddig, Néhány ponton azonban úgy érzem, tévedett. És mert nagy társaság előtt vitatkoztunk, s abból a tár­saságból sokan hajlottak afelé, amit ő mondott, úgy gondolom, egyben-másban nem árt, ha vitánkat a nyil­vánosság előtt folytatjuk, Az egyik ilyen nézet, amit fiatal vitapartnerünk hangoztatott, a televízió mindenhatósága, azaz az összes egyéb nép­művelési forma felesleges­sé válása. Szerinte színhá­zat, filmet, ismeretterjesz­tést a tv jobbat, ökélete- sebbet ad, mint bármely más népművelési lehetőség ezért néhány év múlva minden egyéb népművelési forma visszaszorul, feles­legessé válik. Az érv kétségtelenül tet­szetős. Éppen csak nem igaz, mert egy technikai is­meretterjesztő eszközt — e nemben kétségtelenül az eddigi legkiválóbbat — a kizárólagosság jegyével ru­ház fel, elfelejtve, hogy a népművelés ás a szóra­kozás sem maradhat meg mindig passzív formában, Éppen a fiatalság, a nyug­hatatlan nemzedék” igényel ennél többet, azt, hogy ő maga is résztvehessen a kultúrális életben, hogy aktív szórakozást kapjon, hogy művészi hajlamait, nemes értelemben vett al­kotó, vagy gyűjtőszenvedé­lyét minél teljesebben ér­vényesíthesse. Ezen túlmenően a klubélet, az egyéni tehetség kiélésé­re alkalmas különböző szakkörök nélkülözhetet­lenek, A fent elmon­dott és az ifjúságra jellem­ző aktivitási vágyon kívül azért is, mert a közösségi érzés fejlesztésére, a közösségi ember kialakí­tására éppen ezek a fent felsorolt tevékenységek ft legalkalmasabbak. Távol áll tőlem, hogy vitassam a televízió korsza­kos szerepét. Hiszen ilyen teljesen, ilyen átfogóan el óik tárni » világot, sem­mi más eszköz nem képes. Éppen ezért a kétfajta szó­rakozás, a passzív befoga­dó és az aktív kiélő vala­miféle szintézisét kell meg­találnia a korszerű népmű­velésnek. De mindezt a te­levízióval karöltve, nem pe­dig a „majd elvégzi heiyet­Maoyar könyvek külföldön A külföldi kiadóknál 24 magyar mű jelent meg 1964 első félévében. A fordítások elsősorban a szépirodalmi, ezek közül is elsősorban a mai magyar szépirodalmi művekből ké­szültek. Ezekből sorolunk fel néhányat: A milánói Feltrínelli Sza­bó Magda „Az őz” című regényét adta ki olaszul és Déry Tibor novelláinak egy kötelét „II gigán te” címen. Ugyancsak Milánóban, je­lentette meg a Lerici kiadó Paoló Santarcangeli Ady válogatását. A párizsi Gal- limard kiadó Német László „Iszony” című regényét je­lentette meg. Mexikóban Lukács György „Die Ge­genwartsbedeutung des kri­tischen Realismus” ÍDie gegen dem Missverstande­nen Realismus) című műve jelent meg spanyolul. Szá­mos magyar könyv jelent meg a baráti országokban. Darvas József „Vízker^szt- től Szilveszterig” című re­génye német nyelven jelent meg a Volk und Weit Ver- lag-nál. Prágában kiadták Kassa,-t Lajos „Egy ember élete” cí­mű önéletrajzi regényét, Gárdonyi „Láthatatlan em­berét”. Pozsonyban Móricz Zsigmond „Rokonok” című műve, Varsóban Sarkadi Imre „A gyáva” című kis­regénye került az olvasók kezébe. Szakkönyveink is felkel­tették a külföld érdeklődé­sét Ferenczy Jenő: „A fi­nommechanikai konstruk­ció” és Marx György: „Túl az atomfizikán” című köny­ve cseh nyelven, Szabó Im­re: „A jogszabályok értel­mezése” című műve pedig románul jelent meg. Har­madik szlovák kiadása lá­tott napvilágot Hirschler Imre: „A nők védelmében” című munkájának, További magyar művek külföldi kiadása várható ebben az esztendőben. A lengyelek megjelentetik Déiy Tibor „Feleletét”. Ugyancsak Déry G. A. úr X-ben című. legújabb re­gényét a párizsi Du Seutí kiadó adja ki. Francia for­dítás készül Hernádi Gyula „A péntek lépcsőin” című regényéből az Albin Michel kiadónál. Kodolányi János „Égő csdpkebokor” című könyvének német kiadósa van előkészületben a stutt­garti Steingrüber kiadónál; Illyés Gyula „Ebéd a kas­télyban” című könyvét a berlini Aufbau jelenteti meg. tünk a tv” jelszó alapján. Szorosan ezzel függ össze az a másik kérdés, amely a vitából közérdeklődésre tarthat számot. Vitapartne­rem ugyanis azt bizonygat­ta, hogy színházra egj'álta­lán nincs már szükség ak­kor, amikor a tv a színhá­zat lakásunkba hozza. — Ki megy majd színházba, ahová szépen fel kell öltöz­ni, kí kell mozdulni, ami­kor jó színházat láthatunk a tv-ben minden héten? — kérdeztei A televízió sok mindent pótol De az életközelséget, a színpad és a nézőtér között kialakuló kapcsolatot soha­sem képes helyettesíteni. Lear király a színpadon is Lear meg a tv-ben is. De a kamera nem tudja befog­ni az egész színpadot, min­dig csak annak egy rész­letét Intim kamaradara­boknál ez nem zavar, ám sokszereplős, nagy díszletes, sokmozgásos darab vissza­adására maradéktalanul nem vállalkozhat. A tv kü­lönben is elsősorban kama­rajellegű, A családra, a ke­vés dézőre. a „papucsos- pizsamás” műélvezetre szá­mít A színmű, a hangver­seny azonban elsősorban a nézők és hallgatók kollek­tivitásán keresztül érvénye- süL Egy mégoly tökéletes gramofonlemez, vagy tv- adás sem képes a hangot, a történést a maga teljessé­gében é* szépségében visz- szaadni. Ami pedig a felöltözést illeti... Nos, ha színházba látogatok, éppen az a szép, hogy ünnepi programmá teszem azt az estét. Ez az ünnepélyesség az. hogy öt- századmagammal részesü­lök valamilyen esztétikai élvezetben. Mindezt azért írom le, mert eszembe jutott a vita egyik résztvevőjének az a megjegyzése, hogy a szín­ház az „divatbemutatója a nőknek”. Igazságtalannak éreztem ezt a megállapítást. Ma már nincsenek divatbem utatós premierek és az, ha a dolgozó embe­rek szép ruhában kívánnak megjelenni a színházban, hangversenyen, elsősorban az alkalomnak, az ünnepi alkalomnak szól, A televízió a<z évszázad legjelentősebb kulturális vívmánya. Ez nem lehet vita tárgya. De egyetlen művelődésügyi szakember sem tekintheti kizárólagos csodaszernek. Együtt, a klasszikus, hagyományos népművelési, szórakozási ágazatokkal kell alkalmaz­ni, Ügy, hogy ebből az egyetemes emberi kultúra ügye kerüjön ki győztesen. Papucsban és estélyi ruhá­ban egyaránt. Hernádi Tibor szemléltetjük a politikai gazdaságtan egész anyagát. — A propagandisták, a hallgatók általában elége­dettek az oktatási kiadvá­nyokkal, Előfordul azonban„ hogy késnek az anyagok, s az egyes füzetek színvonala egyenetlen. A középiskolai tankönyv szövegét sokan zsúfoltnak érezték. Milyen okok játszanak ebben köz­re? — A késés legfőbb oka az a törekvésünk, hogy a legújabb politikai esemé­nyeket, dokumentumokat elemezve tartalmazzák a füzetek. De az események gyorsan követik egymást, az átdolgozás, majd a lektorá­lás is időt vesz. igénybe. Kiadványaink nagy pél- dányszámúak, a nyomdák teljesítőképessége pedig vé­ges. Mindez együtt okozza a késést, amelyet persze, igyekszünk elkerülni. Szer­zőink egy-egy terület leg­jobb szakemberei, de egye­sek nem tudják még telje­sen a közírói nyelvet meg­találni. A terjengősség és a túlzottan tömör tudomá­nyosság — ez a két véglet, amelyet igyekszünk elke­rülni — több kevesebb si­kerrel. — Milyen oktatási for­mák lesznek az idén, és mi­lyen kérdésekkel foglalkoz­nak a hallgatók? — Az oktatási formák, és a részvevő hallgatók arány- száma nagyjából a tavalyi lesz. Üj formaként az ipari és mezőgazdasági gazda­ságpolitikai tanfolyamhoz csatlakozik a világgazdasá­gi, tíz-tizenötezer részvevő­vel. Növekszik a falusi téli tanfolyamok, és a fejlődés­nek megfelelően a marxiz­mus—leninizmus középfokú tanfolyamok, valamint az esti egyetemek hallgatóinak száma, Az időszerű kérdések tan­folyamán a 200 ezer rész­vevő nyolc előírt és négy ajánlott témát tanulmányoz. Szó lesz a nemzetközi mun- kásmozgalbm időszerű problémáiról, a VIII. kong­resszus népgazdasági hatá­rozatainak végrehajtásáról, az osztályharcról és a párt veretőszerepének érvénye­süléséről a szocializmus tel­jes felépítésének időszaká­ban, a szocializmus és a fe­gyelem összefüggéséről! kultúrpolitikánk kérdései­ről stb. A gazdaságpolitikai tan­folyamok ipari tagozatán hat témával foglalkoznak: a munkaerőgazdálkodás, s az ipari export helyzetével és feladataival, az életszínvo­nal alakulásával, a kon­centráció, kooperáció és special!záció kérdéseivel, az állandó állóalapokkal és be­ruházásokkal, valamint az ipar szerepével a mező- gazdaság fejlesztésében. A mezőgazdasági tagoza­ton a mezőgazdaság szere­péről, az állattenyésztés helyzetéről és tartalékairól, a tsz-en belüli anyagi ösz­tönzőkről, a mezőgazdaság műszaki fejlesztéséről, a szaktudás és a korszerű termelés összefüggéseiről, valamint az árutermelés és felvásárlás kérdéseiről lesz szó. A világgazdasági tagozat hallgatói korunk termelő­erőinek fejlődését, a két rendszer gazdasági verse­nyét, a kapitalista világgaz­daság integrációját, a KGST szervezetért és munkáját, a gyengén fejlett volt gyar­mati országok gazdasági és politikai helyzetét tanulmá­nyozzák. A kiadó átdolgoztatja a marxizmus—leninizmus kö­zépfokú tanfolyam első év­folyama, a középiskola és az esti egyetemek filozófiai és politikai tananyagait s új anyagot készíttet a marx­izmus—leninizmus középfo­kú tanfolyam második év= folyamának! „Olyati anyagiasak vagyunk**

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents