Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

1984. augusztus 2.

SZOLNOK MEGYEI NttFLík3

AZ ORSZÁG KENYERÉÉRT

Befejeződött a kenyér- gabona aratása. Bár az átlagtermések még nem ismeretesek, annyit azonban már tudunk, hogy a tavalyinál nagyobb meny- nyiséget sikerült betakarítanunk. Ez örvendetes tény. Dicséri a mezőgazdaság irányítóit, szakembereit. az állami gazdaságok dolgozóit és a szövetkezetek gazdáit. Tavaly ősszel idejekorán, nagyobb területen és jó minőségben került földbe a mag, később műtrágyát kapott a növény, s a gyo mosodás ellen vegyszerezéssel védekeztek.

A nagyobb termés betakarításakor önkéntelenül is az jut eszünkbe; közelebb kerültünk az idén a gabona probléma megoldásához. Lényegében e cél megvalósítása érdekében indultak harcba tavaly ősszel a mező- gazdaság dolgozói.

A munka az aratással azonban még nem fejeződött be. Akkor lehetünk nyugodtak, ha a termés a magtárakban lesz, ha a leszerződött meny- nyiséget megyénk közös gazdaságai az állami felvásárló vállalatnál értékesítik. A tervezett meny- nyiségnek már több mint háromnegyed része van az állam magtáraiban. Túrkeve közös gazdaságai becsülettel teljesítették kötelezettségüket, s már terven felül értékesítenek kenyérgabonát. Tudunk arról is, hogy a tdszaföldvári Lenin Tsz tagjai plusz 70 vagon búzát adnak el, s holdanként 11,35 mázsát juttatnak a közösségnek. Minden közös gazdaság becsületbeli ügye, hogy eleget tegyen az ország iránti kötelezettségének.

Vigyáznunk kell minden szem megtermelt kenyér- gabonára. Nyilvánvaló, hogy a nagyközösség igényeivel együtt ki kell elégíteni a kisebb közösségek. a szövetkezeti gazdát igényeit is. Joggal, hisz övék a megtermelt gabona. Ezekben a napokban megkezdődött a gazdák kenyérgabona- szükségletének hazaszállítása.

A korábbi közgyűléseken, brigádértekezleteken döntöttek az idei termés sorsáról: mennyit értékesítenek. tartalékolnak, és mennyit osztanak ki a

tagok és családtagjaik szükségleteire.

Az elképzelések találkoznak az illetékes kor- mányszeryek intézkedésével. A 14(B/1964.) Fm.— Élm.M.—P. M. sz. együttes utasítása előírja, hogy a kiosztásra kerülő kenyérgabona-mennyiség személyenként 220—230 kilogramm legyen. A városi ember kevesebb kenyeret eszik, a falusi többet. Ez a mennyiség azonban a mezőn dolgozók szükségletét is fedezi. Bizonyíték erre. hogy a tavaly kiosztott gabonából megyei átlagban még 200 kilogrammot sem őröltettek meg. '

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az illetékes kormányszervek döntése alapján a kézzel aratott területek után holdanként 110—130 kilogramm kenyérgabona jár. E természetbeni munkadíj nemcsak az idegen aratókat, hanem a szövetkezeti gazdákat is megilleti, tehát nem érinti az évi szükségletre kiadandó 230 kilogrammos mennyiséget. Megyénkben 18 310 holdat tesz ki a kézzel aratott terület. Ebből is következtethetünk, hogy a szövetkezeti gazdák munkaegységre juttatott kenyérgabona készlete jelentős arányban növekszik.

Megyénk termelőszövetkezeteiben osztási jegyzékek készülték.

Ezekben feltüntették, hogy a tagoknak, s családtagjaiknak 220—230 kilogrammjával összesen mennyi kenyérgabona jár. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a dolgozó tagok, hanem a munkából kiöregedett nyugdíjasok, járadékosok igényeit is figyelembe kell venni. Ezért ők is szerepelnek az osztási jegyzékben.

A járási-városi tanács vb-k felvásárlási osztályai egyeztették az osztási jegyzéket, s Igyekeztek az ott előforduló hibákat korrigálni. Az a cél, hogy minden igény- jogosult szövetkezeti gazda és családja egész évi kenyere biztosítva legyen.

De nyilvánvalóan nem jár az olyan tagnak gabona, aki az idén még egyetlen munkaegységet sem szerzett. Mintegy nyolc-tíz tsz-ben csökkenteni kellett a helytelenül megállapított létszámot, mint a tsz adminisztrátorai nem a családtagok tényleges létszámát vették figyelembe. hanem a tagok számát mechanikusan négygyei beszorozták.

Másutt — főként a jászberényi járásban — a másik végletbe estek. Igényjogosultakat, az általános iskolát elvégzett, önálló keresettel nem rendelkező fiatalokat is ki akarták hagyni az osztási jegyzékből. E hibákat megszüntették, s gondoskodtak a tényleges szükségletek kielégítéséről.

Már említettük, hogy eáekben a napokban megkezdték a szövetkezetekben a tagok kenyérgabona szükségletének hazaszállításét. Azok, akik elérték a tervezett, kötelező munkaegység időarányos részét, megkapják az egész évi kenyérgabonájukat. Akik még nem teljesítették ezt. most kevesebb gabonát kapnak, de részükre is biztosítják a 220—230 kilogramm személyi szükségletet. A tsz magtárában lévő készletekből ők is megkapják a hiányzó gabonájukat, ha a közös munkából év végéig rendszeresen kiveszik részüket.

A kenyérgabonafelvásárlás jó ütemben halad, örvendetes, hogy közös gazdaságaink jelentős többségében meghaladták a tervezett termésátlagot, több gabonájuk termett. Ezzel a szerződések megkötésekor nem számoltak. Ezért feltétlenül fontos, hogy a fölösleget ne tárolják. hanem adják el az állami felvásárló vállalatnak. Gondosan mérlegeljék a tagok szükségletét. a biztonsági tartalék, adógabona, géprész meny- nyiségét, s a többletet értékesítsék. A szövetkezeti vezetők és tagok erkölcsi kötelessége, hogy maximálisan gondoskodjanak az ország lakosságának kenyeréről.

Máthé László

NEC WEN FOKOS

VIZSGÁLÁZ

Július 31-ét írunk, meleg van, kánikula. A szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító tanműhelyében is megszorult a levegő, ahol a géplakatos tanulók 14. egyben utolsó csoportja készíti vizsgamunkáját. A kinti nagy hőség mellett a belső meleg, a vizsgaláz is közrejátszott, hogy a satuk fölé hajoló huszonhárom szakmunkásjelölt homlokát jócskán kiverte a verejték.

Csőke Lajossal, a MŰM. 605-ös Iparitanuló Intézet tanárával távolabbról figyeltük őket. Surrogtak á reszelők, sűrűn és fémesen csattant a satuk nyele, mert gyakran helyezték a munkadarabot a tolómércébe. Fontossági sorrendben a mérettartás, az alakhűség az első. Ezután következik a felület megmunkálásának milyensége és az előírt idő betartása.

— Milyen szaktudást követel a tanulóktól a viziga- darab elkészítése?

— A legjobbak könnyen teljesítik a feladatot, a gyengébb képességűektől azonban sokkal nagyobb figyelmet és szorgalmas munkát igényel.

Az első satupadnál mo- kány, fekete gyerek dolgozott. Csak az arcát láttam, s azt, hogy amikor felnézett arca néha fájdalmasan eltorzult. Közelebb mentem, s akkor láttam, fél karját és az egyik ujját gipszpáncél borítja.

— Mi történt?

— Hétfőn baleset ért. Velünk, tanulókkal szállíttatták a nagy vaslemezeket és az egyik rázuhant az ujjam ra.

— Súlyos a sérülés?

— Kis darab bőr tartotta egybe, nem tudom ösz- szeforr-e rendesen — mondta a fiú. — Most azonban nagyon fáj. Alig tudok vele dolgozni.

— Mégis csinálod?

— Nem akarom, hogy pár hónappal később szabaduljak. Szaikmunkásként

akarok már dolgozni. Nem számít a fájdalom. Kibírom.

— Melyik üzemből jöttél?

— A szolnoki Vasipari Vállalat törökszentmiklósi telepéről.

— Ha felszabadultál továbbra is ott fogsz dolgozni?

— Nem tudom — mondta tétován —, attól függ, hogy a telepvezetővel milyen viszonyban leszek. Ugyanis a baleset miatt a vállalatot terheli a felelősség. Anyagmozgatással a tanulókat felügyelet nélkül nem szabad megbízni.

— Milyen jól tudod. De miért csak az eset után mondod?

— Mert eddig nem tudtam. Január óta nem volt baleseti oktatás.

A tanulók között idősebbek is dolgoztak. Csőke Lajos elmondta, négy felnőtt is vizsgázik.

— Azt hiszem kettőt ismer is és látta már focizni, ha jár mérkőzésekre — mond ta a tanár. — Zérczi János, a MÁV kapusa kazánkovács és most a géplakatos szakmát is megszerzi. A másik Pintér György, az MTE játékosa.

— Szeretném elvégezni a felsőfokú általános gépipari technikumot. A gépipari technikum négy osztályát kijártam, csak a3 érettségi hiányzik, — mondta Pintér.

— Miért?

— Hosszabb betegség szakította ketté tanulmányaimat. Most az érettségi és a szakmunkás vizsga között választhattam. Ez könnyebb — mutatott a szép vizsgadarabra.

— Ügy tudom vizsgaremeket is kellett készíteni.

— Ovális levélnehezéket csináltam, amelynek a fogantyúját egy sarkára állított 25x25-ös kocka alkotja.

Tovább beszélgettünk a tanár úrral, s ő elmondta, hogy az idén készített vizsgaremekek egy egész tantermet megtöltenek. Persze a vizsgabizottság a működő modelleknek örül a legjobban. A tanulók táblalemez nyíró ollót, harántgyalugépet, fúrógépet állítottak össze.

A kiszabott időből még egy óra hátra volt. Nőtt a munkatempó, nőtt az izgalom. Reméljük minden vizsgázónak sikerült, és augusztus 1-én újra több lesz huszonhárom újdonsült géplakatos szakmunkással.

— bognár —■

HAZAI ESEMÉNYEK

ÜJ KIADVÁNYOK

Két, nagy érdeklődésre számottartó kiadvány jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában. Az egyik nagyjelentőségű mű, a dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből második kötete, amely a magyar forradalmi munkásmozgalom és az illegális kommunista párt történetének 1929-től 1935-ig terjedő időszakát mutatja be. A másik újdonság Lenin összes műveinek 18. kötete: a „Materializmus és empiriokriticizmus" című, 1909 májusában megjelent könyv új kiadása.

LEGELŐBŐL — FAISKOLA

Néhány évvel ezelőtt Ea- latonaligán rossz minőségű legelő helyén új gyümölcsfa-iskola telepítését kezdték meg. amely azóta az ország legnagyobb csemete- kertjévé fejlődött. Évente 260 holdon nevelik itt a

különböző gyümölcsfélék kiváló minőségű szaporító anyagát. A hatalmas kiterjedésű kertben most két és félmillió gyümölcsfa szemezését kezdték meg. — Alanyba oltják a nemes sárgabarack, őszibarack, körte és alma szemeket.

A Földművelés- ügyi Minisztérium szakemberei most fejezték be a „Stam—F 34” nevű amerikai

vegyszerrel kezelt rizstáblák felül- vizgálatát. Megállapították. hogy a készítmény tökéletesen bevált: a rizs legkisebb károsítása nélkül a gyomokat szinte száz százalékig kipusztította. A

„STAM—F 34”

tavaly 1000 holdon végzett próbák és az idén 8000 holdra kiterjedő nagyüzemi kísérletek tapasztalatai szerint az új külföldi vegyszer alkalmazásával teljesen megoldódik a rizs termesztés egyik legnagyobb problémája, a gyomok elleni küzdelem. A jól bevált „Stam—F 34”

használata lehetővé teszi. hogy megváltoztassák a rizstermesztés egész agrotechnikáját. Ezentúl nem a talaj felületére, hanem sekélyen a főidbe vetik a rizst, s korábban, mint eddig, így sűrűbb lesz az állomány, hamarabb érik be a termés,

A

kútszentelő

jo»alcsu Péter biciklire n kapott, ahogy elolvasta a táviratot. Nagy csokor virággal állított be az egészségházba feleségét köszönteni. Mikor az ablakban megmutatták Iréné kislányát, majd szétvetette az öröm. De ezt nem tudta kifejezni. Ott állt a kis ablak előtt még hosz- szan. szótlanul. A nővérke szólt neki:

— A babát már nem tudjuk megmutatni. Tessék bemenni a kismamához mert letelik a látogatási idő.

Péter bement a betegszobába és nézte hosszan, sánadtan nyugvó asszonyát akit megszépített a nagv fájdalom *?nha ftven né aegetnlvalőnak még nem

tűnt neki az asszony, mint most, ahogy fáradtan, halványkék hálói neben feküdve emelte rá szemét a naplan alól.

Már búcsúzkodtak, mikor halkan azt mondta Ilus:

— Péter kém — suttogta —. a kutat tegyétek rendbe, mire hazamegyünk Tudod, a kislány miatt.

Pétert a kúttal mindie fel lehetett idegesíteni De most bólintott csupán. Hazafelé karikázva rogy, erővel, szilaion nyomta a pedált. Rázta a kerékpár a rongy úton. de Péter nevetett magában és a kút iárt az eszében Mert az isten verné meg azt a vacak kutat, a tanyával együtt

Kalcsuék az após tanyáján laktak. Szép fás tanya is az, nagy udvarral, csak a kútja ment tönkre. Még régi kávás- kút volt, terméskővel kirakva, csak az alján, meg a tetején cementgyűrű. De tavaly az alsó gyűrű megcsúszhatott, s vagy három kő kibukott középen, bele a vízbe. A kövek helyén meg úgy befolyt az udvar szennye már egy kis eső után is, hogy abból inni nem lehetett. — Iyenkor a szomszédból hordták a vizet, mert az ő kútjuké fertőző.

Ilus sokat kérlelte, csináld meg már. Péter.

Kalcsu azt mondta, majd csinál ő szép kutat, de nem itt a tanyán, hanem benn a faluban. Megunta már nagyon a tanyai sarat. — Nem élet ez már itt. mindentől el-'árva. De Ilus hajthatatlan maradt.

— Szép is lenne a faluban. de ott miből élnénk meg’

Ilus tanyai tány, itt született, itt is nőtt fe' ébban a tétben . is él máig ha nem itt tart disznót baromfit tehenet a tanva körül, a Péter fizetéséből nem lehrt kivinni. Az ’•»azság pedig az, hogy

könnyű a tanya körül, a szövetkezet földjén jószágot nevelni. Péter azt szégyell te a legjobban, valahányszor fejét csóválva azzal fogadta az elnök:

— Az Ilus libái megint kárt tettek a közösben.

Ilyenkor Pétert heccel- ték a traktorostársak:

— Te Péter, miért nem kötsz szájkosarat a gúnárra?

Péter sose tudott elmésen visszavágni. Ette a mérget szótlanul és mindig megfogadta magában, csak azértse csinálja meg a kutat. Hogy dűlne már bele a tanya is. meg az egész tanyás élet is. Sok oivódás kútja volt a kút de most Péter nem ellenkezett — Igaza van Húsnak. ha félti a gyereket.

A kútásó megnézte a tanvat vízforrást. rágyújtott é* Péterre pislogott.

— Hát ez haiá’v-’szrtves munka, testvér. Hatezer forint.

A traktorosnak a dologidő még csak alig kezdődött.. maid az aratást fizetik legjobban. Karcsúiknak most nincs annyi oénziik. A kútásó fújta a füstöt és pillogott.

— Dűljön rím, testvér.

ha kevesebbért megreszkírozom.

Ilus megérkezett a kislánnyal, a kút meg van, mint volt. A keresztelőt is megtartották. Péter járt a kútásó nyakára. A kútásó szíttá a cigarettát

— Nincs alku, testvér. Dűljön rám, ha...

— Szakadjon össze — mérgelődött Kalcsu.

Aztán őszi szántás után nem szólt senkinek, csak Lábas Imrének. a váltótársának. A rossz kalapját, a foltos overáliát vette magára és csupán ebédelni bújt ki a kűtból. De olyan murisán, különösen hatott a homoktól, agyartól ösz- szetarkított csönögfi öltözetben. hogy tréne tansikol- va nevrtrtt rá.

Ettől Kalcsu Péternek igazán tókedve támadt, elfelejtette az egész kűt- méreet. a tanyaival egvfitt tTgrált bolondozott a lánya köríti. neki.

— Aputa kutat tisztít, neted hbony. Frrtéje kút- szentníö lesz. bizony.

A kis szö«zke csücsörített. viháncolt. oróhálta nyö'rtifcélve utánozni az aniát

Délidén Léhas Imre. alti segített a kijteríoéléchan. úgy rontott be a szobába,

hogy a kertajtóban fellökte a moslékosvedret.

— Péterre... Péterre rászakadt a terméskő.

A temetésre az egész falu kovinult, még a kis Irénét is kihozták. A kicsi, a kis buta az egészből semmit nem értett, de hogy az anyját zokogni látta, visított 6 is. — Ügy ordított, hogy a gyászbeszédből semmit nem lehetett érteni.

Az özvegy még akkor Is magánkívül volt, mikor hazafelé támogatták. Csit- tította a rokonsági

— Ilus, Ilus, csillapodjál.

A Boros nagynénje

** szikkadt, sok kínt megélt tanyasi asszony odament hozzá:

— Ezen már nem segíthetsz kislányom, úgyse. — Ilyen az élet. Imre bátyád azt üzeni, ha még nem 16 a kút. majd ő megjavítta:

Lehet hogy Tlus bólintott rá. Elnvűtt fejmozdulatából ezt nem lehetett tisztán megítélni.

Borosné hangia hallatszott mé<ze«v«7er:

— Kislányom — szipogta —, akkor szombatra küldöm Imre hátvád.

Borz ált Lajr