Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. augusztus 20. j h m © l \ Teljesítettük a félévi naptárt! m Felmérésügyi Hivatal befejezte az elmúlt félévi ” munkával kapcsolatos felméréseket. A jelentések szerint az 1964. évi első félévet határidőre telje^tet- tük. Június 30-án este 24 órakor az ország minden üzemében, állami gazdaságában és szövetkezetében, úgyszintén a kereskedelmi vállalatoknál is véget ért az első félév. A nemzetközi szempontból is figyelemre méltó teljesítményt sok külföldi turista figyelte meg, akik a Balatonhoz jöttek, az első félév végén, de miután mi sikeresen áttértünk a második félévi naptár teljesítésére, most mór ők is második félévi fürdési tervüket teljesítik. A felmérések szerint az elmúlt félévben legyártott hónapok, hetek és napok általában jó minőségűek. Sajnos, amint az nálunk gyakorta előfordul a sorozatgyártásoknál, miré az egész félévet legyártottuk, a termék már elavult. Itt áll az egész első félév becsomagolva, nincs iránta sem belföldi, sem külföldi kereslet, 1A54 első félévi hónapokat, heteket és napokat már sehol sem használnak; július elseje óta a gazdaságilag elmaradott országokban is csak az új, második félévi típus iránt mutatkozik érdeklődés. Ennek gyártása azonban mégcsak épp, hogy elkezdődött, kísérletezések folynak. Rá kellene térnünk minél gyorsabban ennek a sorozat- gyártására. Szakértők szerint minden jel arra mutat, hogy december végére sikerül a második félévi naptárunkat is maradéktalanul teljesíteni. m z első félévi sikerek okairól kérdezte meg az “ illetékes vezetőt Dokulek Ede, a különféle szerkesztőségekből kiküldött munkatárs. Illetékes vezető így nyilatkozott az elért eredményekről: — Elmondhatom, hogy az első félévben szinte hiba nélkül dolgoztunk. Ez annak köszönhető, hogy az 1964 évi első félév teljesítéséhez időben elkészültek a tervek, s azokat a zsebnaptárak, heti előjegyzési naptárak és más népszerű kiadványok formájában eljuttattuk minden munkapadig. így aztán mindenki előre tudta, hogy mikor lesz január, február és a többi, teljesen tisztában voltak a dolgozók azzal is, hogy mikor lesz március 15, április 4 és május 1, már csak akörül mutatkoztak némi zavarok, hogy kétnapos ünnep előtt mikor lesz vasárnap. Világszerte nagy elismerést váltott ki dolgozóink határtalan lelkesedése, kik dacolva az év eleji hideghullámokkal, januárt pontosan 31, februárt pedig — a munka jobb megszervezésével — már 29 nap alatt teljesítették. Rögtön utalnom kell azonban arra, hogy e téren még vannak lehetőségeink, s bizton remélem, hogy jövőre már 28 nap alatt fogjuk teljesíteni a februárt — Nagymértékben segítette a sikerek elérését, hogy rendkívül arányos volt a munka. A hónapok átlag 4—1 és fél hétig tartottak, s sikerült megoldani, hogy minden hét hét napból álljon, a nap pedig 24 órából. Már csak azt kellene elérnünk, hogy a 8 órás munkanap is 8 órából álljon, ne ötből-hatból, mint ahogy nálunk ez gyakorta előfordul. Alföldi Imre A DOHÁNYZÁS RABJA I i NÉGY NEMZEDÉK Ifi a koalíciós monokini AZ ö EGYETLENÜK Végre én is láttam ÖTl Bikini által nem gátolt férfikeblem büszkén dagad. Egyre elragadó női zenekar dallamainak ütemére vonul. A film-, foto- és tv-riporle- rek hada nyüzsögte körül. A világsajtó képviselői egymás hegyén-hátán tolongtak. Nem nehéz kitalálni, hogy ki mutatkozott be — mert hiszen mi most a legfőbb probléma a világon? — o monokini. A manelcen csodálatos perzsabundában jelent meg a fényszóróktól átforrósodott teremben, majd kecses mozdulattal ledobta a bundát és ott állt az osztrák koalíciós - kompromisszumos . monokini - miniJcini- bikiniben. Tévedés ne essék, nem olyan fekete-rózsaszínű kombinációban, mint a koalíció, de a színek ugyanúgy fele-fele arányban keverednek; a monokini félig fekete, félig fehér. Az alsórész pontosan , olyan, mint minden kétrészes fürdőrúháé. De mi az ott fenn? Hamarosan megkaptuk a szakszerű tájékoztatást, félkagylós melltartó. Megpróbálom megmagyarázni: a kantár nélküli, kagyló alakú melltartó mindegyike fekete és fehér, le- és felhajtható részből áll. Viselője felhajthatja és ezzel eleget tesz az erkölcsnek; lehajthatja és akkor — Isten tudja, kinek tesz eleget? Az egész éppen olyan fé- lig-meddig, átmeneti, se igen, se nem, mint a koalíció. Tehát tetszés szerint lehet kicsit leleplezni, kicsit takargatni, a színeket váltogatni, egy-egy színből, mindig a helyzetnek megfelelően, többet érvényre juttatni — pontosan, mint a koalícióban. A kamerák surrognak, berregnek, a riporterek izzadnak és irigylik a monokinis mariéként. Egy rendőr igazoltat, valaki pedig félhangosan mondja: „Nem gyermekeknek való látvány!” A tudatalattim pedig lassan, szabadon Freud után, emlékezni kezd: Te és minden embertársad elsőnek e világon tudatosan egy női mellet pillantottál meg — minden levagy felhajtható félkagyló nélkül. Annakidején, piciny gyermekekként ez volt az egyetlen és legfőbb gondunk. Hát ma sem lenne más? (Fordítás a Volksstimméből) Tavaly ott hagytam abba, a nyári beszámolót, hogy a mamáéknál nyaraltunk. Most ugyanott folytatom. Alighogy betettük a lábunkat a kapun, így szólt a mama. — No, megjöttetek szabadságra? Akkor én hál- istennek mehetek Lehócz- kiné napamasszonyhoz Tá- piógyörgyére. Megbeszélem már vele, hogyan sikerül neki olyan jól a barack- lekvár? így hát megint ránk szakadt a birtok gondja. Azaz: a kis házé, a virágoskerté, 3 tyúké, valamint az anyamacskáé, — két kisded macskafiúval megterhelve. A mama már kívül volt a kapun, mikor visz- szakiáltott, hová akasszuk a kulcsot, ha el találunk menni hazulról, továbbá a lelkünkre kötötte, hogy aznap el ne távozzunk, mert jön a „szippantó autó*. Nem magyarázta meg, mi is az a „szippantó autó”, így valóban mozdulni sem mertünk a portáról. Szerencsére be sem fejeztük az ebédet, rájöttünk. Nagy robajjal beállított egy utcaseprő egyenruhás fiatalember és jelentette, hogy hátramegy a baromfi- udvarba. Hatósági közeggel előzékeny az ember, így mitse szóltunk a dolgába. Ö pedig eltűnt és pár percen belül megkezdte kooperációját az udvarláb felőli utcán tevékenykedő társával. Kiemeltek egy kerítésdeszkát, s a résen át bevezettek egy ágyúcső vastagságú, hosszú meg recés gumicsövet. El egészen a faluhelyen jól ismert angol fatoalettig. A kívül álló tartályos autónál feíbúgott valami sziréna. Pillanatok múlva éreztük a légben, mire való is az a r szippantó autó”. Azóta, ha a vendéglői étlapon meglátom e szót — „Meggyleves”, mindig ez az első nyaralási nap jut eszembe. Akkornap éppen ott tartottunk az ebéddel. Feleségemnek elég baja volt a nagytakarítással, ezért rám maradt az olyan férfimunka, mint — adni a tyúknak, macskának. — Ugyan, fiam. Tudhatod, hogy a lapnál az ipari rovatban kulminálok, nem értek a mezőgazdasági termeléshez. — Ne mulyáskodj! — ri- valt rám. Tehát vállaltam. Igaz, nem ment könnyen. Például a kismacskák orrát jó párszor belevertem már a reszelt sárgarépába, mert sehogyse akarták enni, — mikor az asszony kiokosított. — Akár a tutyimra bíztam volna... A répát a tyúkoknak kell adni, te iparos. Ha nem tojtak a tyúkok, étteremben ebédeltünk. — Mást nem tud főzni a nejem teljes Szakmai biztonsággal, csak rántottát. Egyszer meg támadt egy ötletem. — Asszony! Ma a sógo- réknál ebédelünk. Tudod, mondta a mama, hogy most vettek porszívógépet. Ügy teszünk, mintha arra volnánk kíváncsiak. Déltáji megyünk, majdcsak megkínálnak valamivel. Igaz, ami igaz — nagyon kedvesen fogadtak. Éppen ebédnél értük őket. Minden csupa égetthagyma- szag volt, de azért lassan megorrontottam, hogy lecsót főzött az ifjasszony. Idő se volt dicsérni a porszívómasinát, a sógor Pannóniáját, már is felajánlották. — Ha nem vetitek meg az új asszony főztjét, kerüljetek közelébb. — Még nem ettem lecsót az idén — árultam el hajlandóságomat. Le is ültem azonnal, pedig az asszony cefetül ráncigálta az ingemet. Kicsit jobban felfigyeltem, miért ez a nagy óvatoskodás? Látom ám, hogy még a füle is veres sógornak, sógorasszonynak egyaránt. Míg a maradékot kétfelé porciózta az ifjú menyecske, addig rebegie el nagy szégyenkezve, hogy kanáL csak kettő van nekik. Nem tanultak még bele, miből mennyi kell a háznál. így tehát mi is felváltva ettünk egy-egy falatot a nejemmel, meg ők is. Másik nagy élményünk a Cickony-bázaspár aranylakodalma volt. Mondta a mama, okvetlenül menjünk el, tiszteljük meg őket, mert senki úgy nem tudja kivágni a tyúkszemet a talpából, mint Cickony Be- nyusné. Teljes diszben készültünk az öröm-rokonSággal autóba szállni, mikor látjuk nőmmel, hogy nagy susmogás indul a nézelődő tömegben. Csupa utcabeli sirató öregasszony, ráérő szomszéd, falkányi gyerek lepte el a környéket, így nem volt titkolni való előttük. Kiderült, hogy a borjúpaprikáshoz elfelejtettek krumplit pucolni. Márpedig volt vagy ötven meghívott, s a néhány, nyakig a sütéssel, főzéssel elfoglalt szakácsnő képtelen lett volna idejében teljesíteni a burgonyahámozási tervet. — Nem maradhantak szégyenben Cickony án- gyomék — súgta a mama is, feleségem is, éppen mikor féllábbal már az autóban voltam. — Gyertek, segítsünk! így otthon maradtunk a tanácsházi vigadalomból. A menyasszonynézőkkel egyetemben a szép füves árokparton indítottunk krumpli» hámozási versenyt. Az esti dínomdánom azonban mindenért kárpótolt. — Régen verekedtem olyan jóízűt, mint mikor a töltöttkáposzta után oda- kóválvgott hozzám Bukó Lajcsi komám, egykori iskolatársam és se szó. se beszéd, fertelmesen szájon- törölt. Én vissza, ö ismételt, én is. Aztán aprítottuk egymást számolatlanul — Hát ez meg miért volt? — kérdeztem Lajcsit, mikor kiilönváíogattak bennünket és a nők sival- kodása alábbhagyott, ő abszolút barátságosan vigyorgott rám és szinte könnyezett a meghatottságtól, mikor dülöngélve ugyan, de szemét a szemembe akasztva vállon veregetett. — Ides egykomám, ez mán így esett. Meg akartam tudni, ember vagy-i még, azért, hogy újságíró lettél.k' Jól van, pem változtál, egyen ki áfene... Tóth István PRÓBATÉTEL
