Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-12 / 162. szám

1964. július 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanulságos I 1 ■* Bi w lekoszones mjem ártana néhány tsz- ™ elnököt is meghívni erre a közgyűlésre — így vélekedett valaki, aki jól ismerte a szelevényiek hosszú ideje tartó gondját- baját, s annak legfőbb okát: azt, hogy Csepesz István nem alkalmas a tsz veze­tésére. A dologidőben oly ritka és szokatlan közgyű­lésre ugyanis azért került sor, hogy végre pontot te­gyen ennek az ügynek a végére az arra legilletéke­sebb, a tsz tagsága. S hogy miért kellett volna néhány tsz-elnököt meghívni? Ter­mészetesen nem azért, mintha valaki is feltételez­né, hogy vannak még olyan tsz-elnökök, mint Csepesz István, akiben oly sok — őt a vezetésre alkalmatlan­ná tevő — rossz tulajdon­ság gyűlt össze. Csupán az ügy tanulságainak meg­hallgatása miatt. Csepesz István több mint két és fél évvel ezelőtt lett a szelevényi Szikra Terme- . lőszövetkezet elnöke. Fiatal kora óta kommunista. Ko­rábban felelős párt és szak- szervezeti tisztségeket töl­tött be. Megszokta, hogy minden erejével, tudásával azon a helyen dolgozzon, ahová a párt bizalmából került. Ilyen feladatnak te­kintette a tsz elnöki tisztet is. Kérdés — és utólag már nem is könnyen válaszol­ható meg —, hogy akik őt a tsz elnöki tisztségbe ja­vasolták, alaposan megnéz­ték-e rátermettségét. Ab­ban az időben ugyanis már nagyon világos volt, hogy a tsz-ek vezetéséhez sem ele­gendő a politikai megbíz­hatóság, a jószándék, a kü­lönböző tisztségekben szer­zett vezetési rutin. E tulaj­donságok mellett szakérte-' lemre is szükség van. Ki­derült, hogy ez utóbbival Csepesz István igencsak gyengén állt Ettől azonban még lehe­tett volna jó tsz-elnök, ha olyan úton indul el, mint sok hozzá hasonló társa, akik hasonlóképpen kerül­tek a termelőszövetkezetek élére; ha az őt javasló me­gyei és járási vezetők, vala­mint a személyét elfogadó tsz-tagság bizalmát úgy viszonozza, hogy megszerzi a szükséges szaktudást is egyéb tulajdonságai, képes­ségei mellé. Nem így tett. Néhány hónappal ezelőtt Szelevényen jártunk. Sok mindenről beszélgettünk, de a tsz-tagok, sőt a falu többi lakói is minduntalan a tsz sorsára terelték a beszédet A végső szó az volt: — ahogyan egy tsz-tag sum­mázta — rabszolgák va­gyunk mi és akkor lesz a falu második felszabadulá­sa, ha leváltják Csenesz Istvánt hogyan jutott ide Cse­■* pesz István? össze lehet egy-két mondatban foglalni. Nem a szövetkezet tagjaival, a közösséggel együtt, hanem nélkülük, olykor akaratukkal szembe­szegülve vezetett, intézte a 6 ezer holdas gazdaság ügyeit. Lenézte az embere­ket, egyedül magában, saját képességeiben bízott, önfe­jű volt, semmiféle bírálatot, tanácsot nem fogadott el. önként adódik a kérdés: Hogyan szorulhat ennyi rossz tulajdonság egy em­berbe? Kétségtelen, hogy alapja a személyi, jellem­beli fogyatékosságaiban ke­resendő, de az is igaz, hogy volt pártunk történetében egy olyan időszak, amikor az ilyen tulajdonságok megerősödtek egyes funk­cionáriusokban, s néhányan a mai napig nem tudtak megszabadulni tőle. E ke­vesek közé tartozik Csepesz István. És ez az, amit az őt javaslók előre nem láthat­tak. Mert a ts?-elnöki tisz­tet megelőző szakszervezeti K funkciójában, egy kollektí­vában dolgozva, nem kerül­hettek ennyire felszínre ilyen tulajdonságai. Ami­kor más helyzetbe, más környezetbe került és egy nagy termelőszövetkezet vezetője lett, nyomban megmutatkoztak ilyen ol­dalai is. Időközben ő maga fogal­mazta meg azt a véleményt, hogy Szelevényen az elmúlt években nem nevelődött ki vezetőképes ember, ezért minden az ő vállaira nehe­zedik, amióta a faluba ke­rült. Azt hangoztatta, min­denért neki kell a felelős­séget vállalnia. Ez nem volt igaz, ellen­ben alkalmas volt arra, hogy elméleti alapul szol­gáljon egy parancsuralmi rendszer kialakításához. így fajulhatott odáig a helyzet, amit az említett tsz-tag rabszolgaságnak nevezett ellett-e vállalnia a fe­lelősséget sok minde­nért e gyenge termelőszö­vetkezet élén? Igen. Le­het-e tagadni, hogy ez sok­szor emberfeletti erőfeszí­tésekkel, gondokkal jár, egész embert, határozott, kemény vezetőt kíván? Nem. De Csepesz István abban tévedett hogy ezzel a nagy feladattal egyedül akart megbirkózni, nem pe­dig együtt a kollektívával. Nem a szelevényi tapasz­talatok érlelték meg benne ezt a nagyfokú bizalmat­lanságot — mert ilyenfajta tapasztalata sehol senkinek sem lehet —, hanem ma­gával hozta Szelevényre. Nem az egyszerű tagok­nak, de még a választott vezetőknek, közte a szak­embereknek a javaslatait sem hallgatta meg. A gaz­dálkodási terv készítésénél például teljesen figyelmen kívül hagyta azokat a ja­vaslatokat, amelyeket a tsz- tagok, szakvezetők tettek az anyagi ösztönzés elvének alkalmazására. Az pedig már nem is csak bizalmat­lanság, hanem egyenesen önkényeskedés, ahogyan a vezetőség prémiumát meg­szavaztatta. Maga mondta el a Népszabadság munka­társának, hogy nem a pré­mium összegét, az erre vo­natkozó konkrét javaslatot vitte a közgyűlés elé, ha­nem csak a „premizálás ál­talános elveit”, mert el akarta kerülni, hogy 3—4 órás vita legyen róla. De ha számított ilyen vitára, nyil­ván azzal is tisztában volt, hogy a tagság nem ért egyet a vezetők premizálá­sának általa kidolgozott módjával, főleg az összegé­vel. Mi volt a legegysze­rűbb? Módot sem adni az ellenvélemények elmondá­sára. A közgyűlésen, ahol le­mondását tárgyalták, az egyik tsz-tag elmondta, hogy tavaly nyáron java­solták az elnöknek, vágják le a lent kézi kaszával, mert géppel nem lehet. Nem en­gedte meg. A termés tönk­rement. Kifizetett rá? A tsz-tagok. Több mint két és fél év­* nek el kellett telni — kérdezhetné valaki — és senki nem figyelt fel, nem akadt, aki megbírálja, fi­gyelmeztesse hibáira Cse­pesz Istvánt? A kérdés jo­gos. A válasz pedig ez: akadt bíráló bőven. Sok jóindulatú figyelmeztetés, jószándékú, de szigorú fej­mosás részese volt, de úgy látszik, hasztalan volt az egész. Végülis ide jutott. Minden jóindulatú, szorgal­mas, megfeszített munkája ellenére le kellett monda­nia, mert a helyzet már a robbanásig feszült. Ami a bírálatokat illeti, kapott bőven a járási szer­vek vezetőitől is. Egy Ízben tavaly augusztus 20-i szá­munkban, mi is megírtuk, milyen megengedhetetlen módszereket használ a sze­levényi Szikra Tsz elnöke. Cikkünk után megbolydult a falu. A tsz-tagok azt re­mélték, hogy az elnök vagy megváltozik, vagy levonja a tanulságokat és távozik. És azt is remélték, hogy akad a felsőbb szervek ve­zetői között, aki jobb belá­tásra, vagy ennek híján tá­vozásra bírja őt. Nem így történt. Megsértődött a nyilvános bírálat miatt, be­rohant a járáshoz lekö­szönni. A járási vezetők nem fogadták el a lemon­dását. Azt tanácsolták ne­ki: ha ember vagy, ott te­szed jóvá hibáidat ahol el­követted. Ez sem használt. Ügy véljük, a történtek után egyetértenek velünk a járási vezetők abban, hogy ez esetben a kelleténél több türelmet tanúsítottak, ők látták a legrégebben és a legjobban, hogy a helyzet Szelevényen nem jó, és le kellett volna vonniuk en­nek a tanulságait. Van ennek az ügynek egy másik fontos tanulsága is. Az, hogy nem mindig elég a bírálat. Gondoskodni kell arról is, hogy a jogos, meg­alapozott bírálat után a fel­tárt hibák szűnjenek meg. Csepesz István a párt bi­zalmából, a párttól kapott megbízatással került a tsz élére. E megbízatása köz­ben súlyos hibákat követett el. Hibáit feltárták, még­sem változtatott rajta. Vé­leményünk szerint felsőbb pártszerveinek így kellett volna az ügyét elbírálni és a pártban ilyen esetekben kötelező intézkedéseket megtenni. így írja ezt elő szervezeti szabályzatunk. A közgyűlés döntött. El­fogadta az elnök lemondá­sát. Az ügyek intézésével a gazdasági év végéig meg­bízta a jelenlegi vezetősé­get és az eddigi elnökhe­lyettest. A szelevényiek nagy problémája ezzel meg­oldódott. Most már a többi rajtuk múlik. Terméskilá­tásaik jók. A feladat most az, hogy szorgos munkával betakarítsák, ami termett, s utána jól előkészítsék a jövő gazdasági évet Ismer­jük a szelevényiek munka­szeretetét és szorgalmát, ezért bízunk abban, hogy ez így is lesz. X» se pesz Istvánnak pe- dig mit mondhatunk? Két és fél évvel ezelőtt rossz vágányon indult el, s messzire lódult. Most újra alkalma lesz életútját egye­nesre állítani. Bízunk ab­ban, hogy hosszú, harcos pályafutása alatt megerősö­dött annyira a párt sorai­ban, hogy erre képes lesz. .................... íí m.......... m mmwboltm V INKSW " *• ít # -sVi ; ÉM«PÍm’-.ú Aratják a kenyérgabonát a jászárokszállási Táncsics Tsz-ben Ismét az első helyért versenyez Boros Pistáról csu­pa elismerő szót hal­lottam a besenyszögi Lenin Tsz-ben. Pél­dául azt, hogy az aratás kezdetén, — amikor a Leninben még a vasárnapi ara­tást nem tervezték meg, a kombájnos erre a napra mun­kát vállalt a szol­noki Lenin Tsz-ben. * — A rendrevágott gabo­nát csépeltem. Három és fél vagon lett a napi telje­sítményem — mondta a jóvágású magas fiatalem­ber, amikor a búzaföldön beszélgetés közben erre terelődött a szó. Barát Kálmán így di­csérte a kombájnost: — Pista minden idejét a gépnél tölti. Ha valami hi­ba adódik, gyorsan meg­javítja. Különben is évek óta motorkerékpárral arat — Motorkerékpárral? — Már úgy, hogy most is ott van a tábla végén a Pannóniája. S ha olyan baja esik a kombájnnak, motorral gyorsan beszalad a gépállomásra, — Ötödik nyáron ara­tok, de a műhelykocsi csu­pán kétszer yolt nálam. Akkor sem úgy, hogy én hívtam. Szerelő vagyok. — Annak a brigádnak a tag­ja, amely az új gépek ga­ranciális javítását végzi. — Az idén volt-e már sok baj a kombájnnal? — Teljesen új gép ez az SzK—4-es. Mi járattuk be, s ápoljuk rendesen. Haj­nali négykor már itt va­gyunk, s harmatfelszára- dásig a géppel törődünk. — Váltótársa is gyakor­lott kombájnos? — Kálló Imre traktoros; Bár először ül ilyen gépen, nem sokat kellett magya- rázgatnom neki, hamar megtanulta ezt a munkát — válaszolta, s szemével TEFÜ jelzésű katonai autók A honvédség is segíti a megnövekedett szállítási feladatok megoldását Csányi Ferenc, a megyei pártbizottság ipari osztá­lyának munkatársa és a szolnoki 7. sz. AKÖV ve­zetői meleg szeretettel fo­gadták a katonai alakula­tok gépkocsivezetőiből ösz- szeállított szakaszt, amely november I5-ig nyújt se­Gabonaszállító „karavánok“ a megyében Szolnok megyében most, az aratás dandárjában az országutakon gyakoriak a húsz-harminc vontatóból, teherkocsiból, vagy éppen fogatokból álló gabonaszál­lító „karavánok”, A kara­vánok a megyeszékhely és a nagy terményforgalmi raktárakkal rendelkező me­zővárosok, Karcag, Török- szentmiklós felé igyekeznek. A termelőszövetkezetek az új termés szállítására közel 1500 vontatót, 380 teherautót és 1800 pótko­csit, több mint 1500 lófo­gatot mozgósítottak. Ezek­kel a szállítóeszközökkel naponta mintegy 300 vagon búzát és árpát visznek az átvevőhelyekre. A szolnoki járásban pél­dául naponta 70 vagon ter­ményt vesznek át. Tisza- földvárról 25, Jászladánv- ból 12, Szajolból pedig 14 lófogat, illetve géperővel vontatott jármű indul út­nak délelőtt és délután az új terméssel a felvásárló központokhoz. gítséget a közlekedési vál­lalatnak. A szakasz harminchárom főből áll és 25 négy ton­nás tehergépkocsival ren­delkezik. Az első és má­sodéves tényleges katonai szolgálatukat teljesítő gép­kocsivezetők főleg a FŰ­SZERT, a MÉK és a MÁV szállítási igényeit elégítik ki. A honvédség segítségét az indokolja, hogy a szál­lítási vállalatok a meglé­vő kocsiparkkal nem győ­zik kielégíteni a közhasz­nú szállítási igényeket. A 7. sz. AKÖV-nek ebben az esztendőben 3 054 000 ton­na anyagot kell szállítania; Ennek egyharmadát több mint egymillió tonnát a vasúti rekonstrukcióhoz szükséges nagytömegű föld teszi ki. Csupán a MÉK 3250 fu- vamappal kért többet a tervezettnél. A 25 honvéd­ségi gépkocsi besegítése majdnem fedezi ezt a mennyiséget, mert négy hónapi teljesítményük 2500 fuvamapot jelent. Ez súlyba átszámítva 30 000 tonna. A közvetlen, baráti han- , gulatban lefolyt fogadtatás után a gépkocsivezetők ré­szére a teherfuvarozási munkák ellátásához szük­séges oktatást tartottak a szállítási osztály vezetői. Hétfőtől kezdve a 25 kato­nai génkocsi bekapcsolódik az AKÖV munkáiéba. követte az egyenletesen, gyorsan dolgozó kombájnt. — Üríteni is — ahol csak lehet — menetközben szoktunk. Addig se álljon a gép. Tegnap egy 44 holdas tábláról 440 mázsa gabonát vágtunk le. — A besenyszögi földön 10 mázsás termés. Ott, ahoi korábban 3—4 mázsát ha adott egy hold — szólt közbe Baráth Kál­mán; — Az eddigi teljesítmé­nye? — Most tartunk a 47. va­gonnál. (Pénteki adat). De 120 vagon a vállalás. Meg- próbálojm tartani az első helyet, is megszerezni a 4 ezer forintos jutalmat, amit a gépállomások megyei igazgatósága tűzött ki. — Ha megkapja, mire költi? — A menyasszonyra — vág közbe Baráth Kálmán; — Van már motorja, személyautója, hát most már a nűsülés következik — évődik a fiatalember­rel. — Azzal még ráérek — villantja ki szép fogsorát az ifjú kombájnos. — A munka és a tanulás mel­lett nem sok idő jut szó­rakozásra, udvarlásra. — Nem könnyű a gépipari technikum. Boros István a Szolnoki Gépállomás dolgozója ta­valy első lett a megye kombójnosai között. Meg­kapta a kiváló dolgozó jel­vényt és jutalomként két­heti átlagkersetét. Most is az élen halad, s napról napra növeli teljesítmé­nyét; NK. Egymillió tüzelőutalvány A Belkereskedelmi Mi­nisztérium TÜZÉP főigaz­gatósága az idén különös gonddal szervezte meg a SZOT tüzelő akciót. Ebben az évben, mint­egy 500 millió forint ér­tékben, több mint egymil­lió, pontosabban 1 080 762 SZOT tüzelőutalványt ad­ták ki. Áprilistól július elejéig, az akció hivatalos félidejéig 568 762 utalvány­ra 276,1 millió forint ér­tékben mintegy 90 000 va­gon szenet, brikettet, fát szállítottak le a dolgozók­nak, a tervezett mennyi­ségnek több mint a felét. A második „félidőben’' még mintegy félmillió utal­ványt váltanak be. Az idén szeptember 30-án lezárul a SZOT akció. Mivel min­denki kellő időben meg­kapta az utalványokat, a határidő lejárta után már nem váltják be azokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents