Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. július 8; A békeharcban egyesíteni kell minden jóakaraté ember erőfeszítését (Folytatás az 1. oldalról) reális alapjaként ismerik eL A skandináv országok­ban állandóan hangsúlyoz­ták, milyen nagy szolgála­tot tesz a Szovjetunió a béke megszilárdítása és a nemzetközi biztonság ügyé­nek. Hruscsov elmondotta, hogy a dán, a svéd és a norvég kormány és üzleti körök részéről nagy érdek­lődést tapasztalt a Szov­jetunióval való gazdasági együttműködés és kereske­delem további fejlesztése iránt. A gazdasági kapcso­latok bővítésére nagy le­hetőségeink vannak — tet­te hozzá. — Van mit szál­lítanunk a skandináv or­szágokba és ezek az or­szágok is egész sor olyan árucikkel rendelkeznek, amelyek bennünket érde­kelnek. A dán és svéd mező- gazdaság eredményeiről szerzett benyomásairól szólva Hruscsov kijelentet­te: „a skandináv államok­ban tett körutam szemlél­tetően alátámasztotta, mennyire helyes pártunk Központi Bizottságának a mezőgazdaság belterjessé tételére és a műtrágya- gyártás nagyarányú foko­zására kitűzött irányvona­la’'. — A skandináv sajtó — folytatta — többször meg­állapította, milyen baráti fogadtatásban részesültünk, kiemelte, hogy látogatásunk a Szovjetunió külpolitiká­jának sikere, az északi or­szágok népei részéről a szovjet nép iránt érzett megbecsülés további bizo­nyítéka. Sok más ország lapjai is ezt írták. Hruscsov megállapította, hogy a dán, a svéd és a norvég kormánnyal a kér­dések széles körért foly­tak tárgyalások és meg­beszélések. Ezeket az esz­mecseréket az őszinteség és a tárgyilagosság légköre jellemezte. — Norvégia és Dánia vezetőivel folytatott meg­beszéléseink során termé­szetesen őszintén kifejezés­re juttattuk felfogásunkat a NATO-ról, azt a néze­tünket, hogy a NATO-ban való részvétel nagy terhe­ket ró Dánia és Norvégia népeire. Nyíltan kijelentet­tük, hogy a szóban forgó or­szágok népeinek biztonsá­gát leginkább a semleges- ségi politika biztosítaná. Hruscsov elmondta, hogy a tárgyalások során kifej­tette a német békerendezés kérdésére vonatkozó szovjet álláspontot is. — Kijelentettük — mon­dotta —, hogy amíg nincs aláírva a német békeszer­ződés, addig bajosan lehet számítani a leszerelés prob­lémájának megoldására, a nemzetközi légkör lényeges megváltozására, mert Euró­pa közepén nagymennyisé­gű haderő és fegyverzet összpontosul, a nyugatné­met revansis^ík pedig egy­re nagyobb befolyást igye­keznek szerezni a NATO- ban és hozzá akarnak fér­kőzni a nukleáris fegyve­rekhez. — Ha reálisan nézik a tényeket — mondottuk a skandináv kormányok ve­zetőinek — akkor el kell ismerni, hogy két német állam van és ezen az ala­pon kell megoldani Nyu- gat-Berlin kérdését is oly módon, hogy Nyugat-Ber- lint demilitarizált szabad várossá nyilvánítják. A világ más részeiben fennálló helyzetről folyta­tott eszmecserékről szólva Hruscsov kijelentette: „Is­mételten kifejtettük, hogy határozottan elítéljük az amerikai katonai klikk pro­vokációit, Kuba légiterének megsértését: kijelentettük, hogy maradéktalanul támo­gatjuk a hős kubai népet abban az igazságos harc­ban, amelyet hazája szuve­renitásának biztosításáért, forradalmi vívmányainak az imperialista merényle­tekkel szemben való meg­védéséért VÍV”: — A skandináv államok kormányai és közvélemé­nye helyesen értékelték úgy, hogy látogatásunk a béke és a barátság misszió­ja volt, amely előmozdítot­ta a Szovjetunió és a skandi­náv országok között kiala­kult jó kapcsolatok erősö­dését. Azt is megállapítot­ták, hogy ez a látogatás kedvező hatással lesz az egész nemzetközi , légkörre mondotta Hruscsov, majd a továbbiakban hangsúlyozta: — Mindenütt hallottuk annak a ténynek az elisme­rését, hogy a Szovjetunió békeszerető külpolitikája kedvező befolyást gyakorol a béke ügyére. Nem titko­lom, örömmel hallottuk ezt; Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió, az ösz- szes szocialista országok erejének és hatalmának nö­vekedése tette lehetővé, hogy más országokban is elismerik a békés együtt­élés elvét. — Skandináviai kőrútunk során jóleső érzéssel győ­ződtünk meg arról, hogy jelentősen növekedett a Szovjetunió külpolitikájá­nak befolyása, országunk nemzetközi tekintélye. Ez újabb bizonyítékot szolgál­tatott arra, hogy helyes or­szágunk külpolitikájának lenini irányvonala, ame­lyet az SZKP XX. és XXII. kongresszusa, valamint az SZKP programja szabott meg —• jelentette ki befeje­zésül Hruscsov: íz olasz kormányválság fejleményei A 13. napjába lépett olasz kormányválság válto­zatlanul nem ígér közeli ki­bontakozást. Morc kijelölt miniszterelnök csak kedden kezdte meg tényleges tár­gyalásait az eddigi koalíciós partnerekkel, tehát a ke­reszténydemokraták mellett a szocialista, a szociálde­mokrata és a köztársasági | párt képviselőivel. A tárgyalásokon a keresz­ténydemokraták súlyos fel­tételeket szabnak, amelye­ket mindenekelőtt Nenni szocialistáinak kell „lenyel­niük”. Ezek a feltételek így foglalhatók össze: 1. Szigorú gazdasági in­tézkedések elsősorban a szakszervezetek által elve­tett bér-befagyasztás, a konjunkturális nehézségek megszüntetésére. 2. Az előző kormány programjába foglalt refor­mok további elhalasztása es közülük a legfontosabb, a telek-spekuláció korláto­zását célzó törvényjavaslat módosítása, illetve revízió alá vétele. 3. A magán, tehát az egy­házi iskolák állami támoga­tását érintő hírhedt 88. pa­ragrafus elfogadtatása. — (Amint ismeretes, ezt a pa­ragrafust utasította el a kommunisták kezdeménye­zésére az olasz parlament többsége a közoktatási költ­ségvetésből és közvetlenül ez a szavazás okozta a Moro-kormány lemondását.) Bár Nenni kicsikarta ugyan a szocialista párt központi bizottságától e ka- pitulációs platform elfoga­dását — a párton belül egyre nő a megosztottság. Veronesi, a baloldal képvi­selője kedden kijelentette: elkerülhetetlennek tartja a rendkívüli pártkongresszus összehívását. Meghalt Bolyt Imre elvtárs Balyi Imre elvtárs, a munkásmozgalom veterán­ja július 6-án, 66 éves korában hosszas szenvedés után meghalt. Balyi elvtárs 1919-ben vörös katona­ként harcolt a Magyar Tanácsköztársaságért és 1945- től a párt tagjaként szolgálta a nép ügyét. 1956-ban a népi hatalom megőrzéséért fogott fegyvert. Súlyos betegségéig munkásőrként állt helyt. Nyugdíjazásáig, — közel negyven éven át — a szolnoki járműjavító dolgozója volt. Temetése ma délután 4 órakor lesz a szolnoki temető halottasházából: Csőmbe visszatér Szovjet üzenettervezet Dél-Vietnam ügyében BERLIN-TOKYO-MOSZKVA Moszkva (TASSZ). A szovjet külügyminisz­tériumban átadták Hum- pherey Trevalyan moszkvai angol nagykövetnek a genfi értekezlet társelnökének az Egyesült Államok kormá­nyához és az értekezleten résztvevő kormányokhoz, szóló üzenete szovjet ter­vezetét; A szovjet üzenettervezet hangsúlyozza, hogy a társ­elnökök osztoznak a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság kormányának ag­godalmában az Egyesült Államok dél-keletázsiai ag­resszív cselekedetei miatt és ismételten figyelmezte­tik az Egyesült Államok kormányát, hogy felelős a genfi megállapodások szi­gorú betartásáért. A társel­nökök elvárják •— folvtató- dik az üzenettervezet —, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul beszünteti beavatkozását a vietnami belügyekbe és teljesen ki­vonja csapatait, katonai személyzetét és fegyvereit Dél-Vietnamból. Az üzenettervezet meg­szövegezésére azzal kapcso­latban került sor, hogy Xuan Thuy, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere táviratot intézett a genfi értekezlet társelnökeihez az Egyesült Államok újabb arra irá­nyuló cselekményeiről, hogy tovább szélesítsék az ag­ressziót Dél-Vietnamban. A távirat tényeket tartalmaz, amelyek a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányának véleménye sze­rint azt tanúsítják, hogy az Egyesült Államok át akarja helyezni, a hadműveletek színterét a Vietnami De­mokratikus Köztársaság te­rületére. !!»!§ NEWYORK-BELGRAD-LONDON Az amerikai elnökválasztás nagyüzeme San Francisco (MTI) Hétfőn már „nagyüzem” volt San Franciscóban, a republikánus párt prog­ramadó, úgynevezett plat­formbizottságának ülésén ahol megkezdődött a le­számolás a jobboldali Goldwater szenátor és a mérsékeltnek kikiáltott Scranton pennsylvaniai kormányzó hívei között. Az ülésen száz köztársa- ságpártá vezér vesz részt, közülük hatvanan Gold- watert támogatják. A kormányzó már hét­főn támadásba lendült. Le­velet intézett Melvin R. Laird-hez, a bizottság el­nökéhez, amelyben kifej­tette, hogy támogatói kö­vetelni fogják a platform­bizottságtól, nyilatkozatban szögezze le az új polgár­jogi törvény alkotmányos­ságát, bélyegezze meg a különböző szélsőséges cso­portokat. közöttük a néger­üldöző John Birch társasá­got. E választási fogás cél­ja kétségkívül az, hogy Goldwater tábora színval­lásra kényszerüljön. BECS Mint ismeretes Ausztria felszabadulása után — a Haydn-szerzette „Deutsch­landlied” helyett egy Mo­zartnak tulajdonított dal lett az Osztrák Köztársaság himnusza. Most azonban egy tudományos kutató kétségbe vonja, hogy Auszt­ria himnusza legnagyobb zeneszerzőjétől származna; AMMAN A jordániai rádió hétfőn este megszakította műsorát, s bejelentette, hogy Husz- szein király elfogadta Ser- fif Husszein Ben Nasszer kormányának lemondását és Bahzsat Talhuni volt mi­niszterelnököt bízta meg az új kormány megalakításá­val. BONN Erhard nyugatnémet kan­cellár több államférfi kísé­retében hétfőn különvona- ton elindult Schlaeswig- halsteini és dániai útjára. MILANO Egy negyven utast szállí­tó autóbusz árokba zuhant, miután hétfőn Milano esvik külvárosában összeütközött egv génkncsival. Husinkét embert kórházba szállítot­tak. NEW CASTLE Hétfőn egv dinámitot svártó New Castle-i gyár­ban négy egymást követő robbanás volt. Attól tarta­nak, hogy öt munkás életét vesztette. Tizenegy ember megsebesült. Egy rendőr szívroham következtében meghalt. LIMA Június végén és július első napjaiban tartotta XIX. plénumát a Perui Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plénum újból leszögez­te, hogy a párt támogatja az SZKP XXII. kongresz- szusának téziseit, valamint az 1957. és 1960. évi moszk­vai nyilatkozatokat, miután a párt negyedik országos kongresszusa már előzőleg jóváhagyta azokat. A plé­num résztvevői helyeselték az SZKP Központi Bizott­ságának Hruscsov vezetésé­vel folytatott politikáját. A plénum elítélte a kínai egységbontókat, akik Peru­ban az ottani Kommunista Pártból kitaszított elemek­re, Trockista csoportokra, : kispolgári ingadozókra tá- f maszkodnak. A plénum felszólította a ; párttagokat, hogy ideológiai I harcban védjék meg a nem­zetközi kommunista mozga- ; lom és a Perui Kommunis­ta Párt marxista—leninista . egvsévét. A plénum éllást.- foglalt a kommunista és ■ munkáspártok nemzetközi i értekezletének összehívása mellett J Egy gyűlölt név, amely esztendőkkel ezelőtt már bejárta a világot, ismét felröppent az afrikai poli­tika horizontjára. Csombe- ről van szó, az Union Mi­niére angol-belga érdekelt­ségű bányatröszt emberé­ről, aki Kongó leggazda­gabb tartományának, Ka- tangának élén ádáz és vé­res küzdelmet vívott Kon­gó függetlensége és egysége ellen. Csőmbe a dolog természe­ténél fogva a belga és an­gol bányabárók érdekeit képviselte — s ennyiben az amerikai politika útjában állott. Az amerikaiak embere — Adoula volt, az ország fő­városában székelő központi kormány miniszterelnöke. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének kongói fegyveres akciója, amely azt a helyes formai célt tűzte ki, hogy Csőmbe katangai szakadár tevékenységének véget ves­sen ő ilyenformán átala­kult Washington Kongó-po­litikájának eszközévé. Ka­tanga visszatért az anyaor­szághoz és Csőmbe szám­űzetésbe kényszerült — az Adoula-kormány azonban nem tudta megszerezni a tömegek bizalmát és nem tudta megszilárdítani hatal­mát. A meggyilkolt Lu mumbának. Kongó nagy nemzeti hősének utódját, Gizengát, az ország törvé­nyes miniszterelnökhelyet­tesét az Adoula-kormány börtönbe vetette és az agyon,gyötört országban a nemzeti mozgalmak vagy tartományi méretű parti­zánharcokra, vagy pedig il­legális politikai küzdelemre kényszerültek. Közben még undorító vita is folyt Adou­la és Csőmbe között: mind­egyik a másikat vádolta Lumumba brutális meg­gyilkoltatásával — amely voltaképpen a kongói tra­gédia kezdetét jelenti. Ezekben a napokban — Kongó ismét a világpolitika nagy kérdőjele. Több mint négy évi ottartózkodás után, hat nappal ezelőtt vonult ki az ország területéről az ENSZ utolsó kéiksisakos ka­tonája. S a szovjet ENSZ-kül- döttség mai nyilatkozata joggal állapítja meg, hogy a kongói helyzet még rosz- szabb, mint négy esztendő­vel ezelőtt volt. A szovjet értékelés helyességét eleve­nen bizonyítja, hogy az ENSZ kivonulásával együtt. Csőmbe Spanyolországból visszatért Kongóba, sőt a jelek szerint őt bízzák meg az ország új kormányának megalakításával. Magyarán: az az ember, aid a belga és angol monopol-érdekek kép­viseletében egy tartományt kormányzott, most úton van ahhoz, hogy egész Kon­gót kormányozza! Mindez nem csak Kongót fenyegeti újabb káosszal., hanem az ENSZ-misszió kudarcával együtt voltakép­pen az amerikaiak számá­ra is érzékeny politikai veszteséget jelent. Hiszen Adoula megbukott és a. bel­ga-angol irányban is lekö­telezett Csőmbe nem lesz olyan olvadékony viasz a State Department kezében, mint elődje volt. Közben Csőmbe hajdani tartomá­nyának Katangának északi részén az ország legkeletibb részén, Kivu tartományban és a főváros közelében lévő Kwilu tartományban is — partizánharcok dúlnak. A Lumumba nemzeti egység politikáját folytató és ille­galitásban küzdő kongói Nemzeti Felszabadító Bi­zottság pedig erőteljes ki­áltványban fordult szembe a hatalomra törő Csom.be- vaL Négy esztendővel a kon­gói ENSZ-akció kezdete után a kör ismét bezárult: Afrika legnagyobb országát újra elárasztja a nyugta­lanság, a neokolonialista terror és a barikád másik oldalán a gyarmatosítók elleni harc hulláma „Home két tűz között“ A nemzetközösségi érte­kezlet megnyitása előtt vi­lágossá vált, hogy az afri­kai küldöttek nem engedik elfojtani vagy megrövidí­teni a Dél-Rhodesiával és Dél-Afrikával foglalkozó vi­tákat. Visszafelé sült el Home miniszterelnök ama érvelése, hogy „Dél-Rhode- sia kizárólag ezen ország és Anglia ügye”. Az afrikai miniszterelnök szaván fog­ta Hőmérőt és a legerélye­sebben követelni fogják, hogy „mivel Anglia vállalja a teljes felelősséget, telje­sítse kötelességét és gondos­kodjék a többségi uralmat biztosító dél-rhodesiai al­kotmány reformról. Nkrumah ghanai elnök megérkezését a londoni re­pülőtérre több mint 500 fő­nyi tömeg — jórészt gha- naiak lelkes éljenzéssel ün­nepelte. A Guardian megjegyzi;, a rendkívül lelkes fogadtatás világos bizonyítéka Nkru­mah nagy politikai erejé­nek, ami szükségképpen tiszteletet parancsol a ta­nácskozó asztalnál. Ugyanakkor világos jelek mutatnak arra, hogy Home miniszterelnök ^ Dél-Rhode- sia ügyében két tűz közé szorult. A konzervatív hát­só padsorok ugyanis azzal fenyegetőznek, hogy abban az esetben, ha Home, mint az értekezlet elnöke meg­engedné Dél-Rhodesia ügvé- nek megvitatását, a leghe­vesebb ellenhatás robbanna ki a pártban.

Next

/
Thumbnails
Contents