Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

1964. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pályázat az ideiglenes víztelenítési eljárások műszaki-gazdasági vizsgálatára Az Építésügyi Miniszté­rium és az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság terv- pályázatot hirdet ideigle­nes víztelenítési eljárások műszaki-gazdasági vizsgá­latára és értékelésére. A beruházások hatékony­sága és az építések gaz­daságossága egyaránt szük­ségessé teszi olyan komp­lett műszaki fejlesztési és gazdasági koncepciók ki­alakítását, amelyek összes­ségükben a víztelenítési munkák gazdaságosságának optimális alakulását segí­tik elő; A kiírást az érdeklődők már átvehetik az Építés­ügyi Minisztérium terve­zési főosztályán (Budapest, V. kér., Beloiannisz utca 2—4). A kész terveket ugyanide kell eljuttatni — kizárólag postán, „víztele­nítés” felirattal — legké­sőbb 1964. október 26-ig. VASÚTVONALAINKON MOST MAR ÜJ JELZÉ­SŰ TEHERVAGONOKAT LÁTHATUNK ÁRUVAL MEGRAKOTT AN GÖRDÜLNI. AZ ÜJ JELZÉS: — OPW (OPSCSIJ PARKA WAGONOW, MAGYARUL: KÖZÖS TEHERKOCSI PARK)' AZ ÍGY MEGJELÖLT KOCSIKAT EZENTÚL NEM KELL NYOMBAN VISSZAKÜLDENI KIIN­DULÁSI HELYÜKRE EZEKET A KOCSIKAT A PRÁGAI KÖZPONT TARTJA NYILVÁN, INTÉZI ELOSZTÁSUKAT. FELVÉTELEINK BUDAPEST — RÄKOSRENDE- ZÖN KÉSZÜLTEK. A SZOB—STUROVO VONALON ELINDULÓ SZERELVÉNYEK KOCSIJAIRA FES­TIK RÁ AZ OPW JELZÉST Nagy változás az állattenyésztés irányításában Megalakult a Sxolnok megyei Állat­tenyésztési Felügyelőség Kedden Szolnokon a me­gyei tanácsházán egy új intézmény születésénél asszisztáltak a megjelen­tek. A tegnapi napon meg­alakult a Szolnok megyei Állattenyésztési Felügyelő­ség. Elődei a megyei törzs­könyvezési és utódellen­őrzési felügyelőség; a me­gyei tenyészállatforgalmi gazdasági iroda; a megyei mesterséges megterméke­nyítő állomás és a lóte­nyésztési felügyelőség volt. A négy szerv most egy in­tézménybe tömörül. Feladatairól Lengyel Gyu­la agrármérnök, a fel­ügyelőség fiatal új igazga­tója szólt a megjelentek­hez, vázolva a közeljövő­ben milyen munka vár rájufc A felügyelőség látja majd el a termelőszövet­kezetek szarvasmarha te­nyésztési ellenőrzését és házi törzskönyvezését; — Minden termelőszövetkezet­ben tenyésztési, tartási, ta­karmányozási és hizlalás! szaktanácsot adnak? Az apaállatok és a tenyészál­latok szerződéses nevelte­tését, minősítését szintéin a felügyelőség dolgozói végziK. Ók bonyolítják le a termelőszövetkezetek egy­más közti tenyészállat- forgalmát. — Foglalkoznak ló-, sertés-, juh-, baromfi- tenyésztéssel, utódellenőr­zéssel és mesterséges meg­termékenyítéssel. Sokrétű tevékenységük között szerepe] az itatásos borjúnevelés alkalmaztatá­sa. Erről szólva jelentette ki Lengyel Gyula igazgató: — 1963-ban 56 termelő- szövetkezetben hatezer bor­ját neveltek itatásos mód­szerrel. Ez kevés. Legalább olyan arányúnak kellene lenni, mint ahogy a szol­noki járásban van, mert ott igen jól csinálják; Az új intézmény első ér­tekezletén szervezeti mun­ka-gondokkal is foglalkoz­tak. A megyét öt szako­sított és huszonöt részben szakosított állattenyésztési körzetre osztották fel, ahol majd rövidesen megkezdik működésüket. Hova látogatnak el legszívesebben a hazánkba érkező külföldiek ? A statisztikusok részle­tesen feldolgozták az el­múlt év idegenforgalmá­nak adatait, s egyebek kö­zött számbavették azt is, hol, milyen helységekben volt a legnagyobb a ven- dégjárás; A kimutatások szerint az idegenforgalmi ranglista első helyén Bu­dapest szerepel, ahol egy év alatt összesen csaknem 340 000 külföldi fordult meg; A magyar főváros történelmi emlékeivel, ne­vezetességeivel és látvá­nyosságaival mintegy — 75 000 szovjet, 43 000 ro­mán, 86 000 csehszlovák, 32 000 NDK-beli, 27 000 osztrák és sok más nem­zetiségű vendég ismerkedett meg. A rangsorban ezután a Balaton-part következik, amely az elmúlt esztendő­ben több mint százezer külföldi látogatónak nyúj­tott hosszabb rövidebb Ideig pihenést, felüdülést Aa szórakozást- A magyar tengerpart leglátogatottabb helysége Siófok volt, de nagy idegenforgalmat bo­nyolított le Tihany, Hévíz, Keszthely, Balatonfüred, Balatonlelle és a többi népszerű üdülőhely is. A vidéki városok közül Sopronban járt a legtöbb külföldi vendég — számuk meghaladta a negyvenez­ret; — Különösen sok Ausztriából érkezett láto­gató fordult meg a nagy- multú városban. Az idegenforgalmi rang­lista negyedik helyére a tavalyi „eredmények” alap­jár Debrecen került (több mint 32 000 külföldi láto­gató), az ötödik helyre pe­dig a Duna-kanyar — 22 000 határainkon túlról érkezett vendéggel; Érde­kes, hogy a hegyvidékek között népszerűségben a Mátra vitte el tavaly a pál­mát, de szorosan nyomában volt a Bükk és a Mecsek ÜL A magtisztítók is „ráhúznak“ néhány órát Napi («IjssHménfak 3S0-3SS mássá Esteledik. De még jó pár óra beletelik, amíg elcsen­desedik a központi tanya j mozgalmas élete. Most még a konda és a juhnyáj a legelőt járja. A malacok visítva követelik az enni- innivalót. A tehenészek az esti fejéshez készülődnek. A hídmérlegre árpát szál­lító vontató gördül. End- rédi Károly mérlegelés után a százas istállóhoz irá­nyítja a járművet. Annák a padlására fuvatják fel a takarmánygabonát. — Sokkal könnyebb így, mint vállom felhordani — mondja Tóth József raktá­ros. — A százas istálló padlásán harminckét, az ötvenesén tizenhat vagon termény fér el. Az árpából azt tároljuk a padláson, amit gazdaságunkban hasz­nálunk fel. Innen a szérű­ről 9Q0 mázsa őszi árpát tisztítva szállítottunk az át­vevő telepre. Még néhány napig az árpát tisztítjuk, aztán következik a búza. — Most még csak a két vill'anyrostánk üzemel. — nyújtott műszakban a két rostával Fehér Gábor, Csépán József, Gorzás Já­nos és G. Kiss Imre 300— 320 mázsa komibáj naratta árpát tisztít ki. Nemrégen hagyták abba a munkát, s reggel ötkor ismét dol­goznak. — A búza tisztítását is győzik ezzel az erővel? — Az majd attól függ, hogyan halad az aratás. Két műszakban üzemeltet­jük a tisztító gépeket, s ha szükség lesz rá — úgy, mint tavaly — cséplőgé­pekkel is tisztítunk. Az éjszakai műszakban az ál- j lattenyésztésben dolgozók is résztvesznek. Váltják egymást, hogy néhány órai pihenőjük is legyen. ■— Kikre számíthatnak? — Földes Mihály, Apos­tol Imre és a Kolozsvári testvérek már szóltak, hogy vállalják az éjszakai mag­tisztítást. Emellett nappal is elvégzik munkájukat, mert különben takarmá- nyosként dolgoznak a tehe­nészetben. Most, hogy a tisztítás ab­bamaradt, a rosták körül Fehér István, a központi gépkarbantartó forgolódik. Megvizsgálja, nincs-e raj­tuk javítani való. Megér­kezett Makai bácsi, az éj­jeli őr is. ö most kezdi a szolgálatot. Vigyáz a 40 vagonos fedett kombájn­szérűre, az ott lévő ter­ményre, gépekre, az istál­lókban lévő állatokra, s minden egyébre, ami itt a kunhegyesi Vörös Október Tsz központi tanyáján ta­lálható. N. K. KUNSÁQI VÁROS esőben és eső után A karcagi tanácsházát szép park öleli körül. Em­ber nélküli zöld sziget most. Érthetően, mert szi­tál az eső. Hétfő van és a város népe korán kivonult a szántóföldekre. De reg­gelre megeredt az eső. Az aratók behúzódtak az épü­letekbe és tréfálkoznak. — Semmi baj, hogy is szól a régi mondás: Az arató pihen, a kukorica csövei. A cserháti részen még a vasárnapi ebédről adomáz- nak. A Lenin szövetkezet szakácsának nagykése göm­bölyű hízó torkának sza­ladt vasárnap reggel. A szövetkezet úgy határozott, hogy ne kelljen az embe­reknek húsért szaladgálni, a vasárnapi ebédeket állja. Hol birka, hol meg — mint ezúttal is — disznótoros a vasárnapi ebéd. János bácsi, az ebédszál­lító elindult a lábas kara­vánnal Cserhátra. Arra gon­dolván, a városiak úgyis I bejönnek ebédelni, az ő I ebédjüket lehagyta. Ám • azok is kinn várták az ebé- j det. Erre, hogy az övék i nem érkezett oda, valóban belőttek a székházba. De akkorra már János bácsi útban volt, kifelé tartott a második fordulóval, jóvá­tenni előbbi mulasztását, így aztán most azon derül­nek az emberek, jól meg- jártatták a disznótorost. A határ népe élcelődik a kényszerpihenőben, a vá­ros csendes és kihalt. Piac­nap lévén, asszonyok tola­kodnak kosaraikkal. A férfi kevés. Még aratás előtt megszavazta a November 7 közössége is: a nagy mun­kához nagy fegyelem kell. Bejelentés nélkül csak a kórházba mehet akárki. Aki aratáskor piacol, munka­egységével fizessen. Világos beszéd, férfiember ehhez tartja magát még az eső­ben is. Azért csak afféle „sze­metelés” volt ez, mint eső. Mire a főtéri hentesboltot gyorsan bemázolta a két pik­tor, már el is állt. És kide­rült az ég. Csak Kovács Mihály arcvonása nem. Q a Béke Termelőszövetkezet elnöke és a városi pártbi­zottság titkárát keresi, Ko­vács Istvánt. — Kovács elvtárs kinn van a határban. Miért ke­resed? — Mérges vagyok na­gyon. — A mérges ember nem így néz ki. — Adj neki két pofont, Misa, akkor majd eldönti, mérges vagy-e tényleg. — Az. Mert bennünket mindenki siettet, hogy tisz­títsuk, szállítsuk a gabo­nát. A gabonafelvásárló meg, te jó isten, mit csinál. — Mit? — Éppen az, hogy sem­mit Ha még azt is felké­szülésnek lehet nevezni. Még csak most ébredeznek. Mi meg itt vagyunk a sok búzával. Száz vagonos, meg száz­negyven vagonos tételről beszél. A Nagykunság és a nagykun főváros sok ga­bonát ad az idén. Csak tud­nák rendesen aratni. A No­vember 7 szövetkezetben még nincs baj. Ott fokoza­tosan érik a termés. A hí­res rozsvetés már beérett. Walter Ernő főkönyvelő: — Akkora, hogy két ara- tógépet már kicsinált. De gyűrik az emberek. A postamester tréfás-ko- molykodva érdeklődik: — Mi nem mehetnénk aratni? Talaj­munka a tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben A tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben a betakarí­tással egyidőben megindul­tak a szántó traktorok és a vetőgépek is. Az őszi ta­karmánykeverék helyén szépen sorol és erősödik a csalamádé. Az őszi repce helyét most szántják a gépek. Pénte­ken estig két táblával, mintegy 33 holddal végez­tek. Gál József, a szövetkezet gépcsoport vezetőjétől kér­deztük: — Mennyi a learatott te­rületük? — Háromszázötven-négy- száz hold. Ebből 240 hol­dat kombájnnal vágtunk le. — És hol tartanak a szántással? — Mintegy 120 holdon végeztünk a talajmunkávaL — A learatott területhez képest nagyon kevés, mert benne van az őszi takar­mánykeverék és a repce tarlója is. — Ha nagyobb terület szabadul fel, kettős mű­szakban üzemelnek a gé­pek. Az árpa tarlón mint­egy 180 holdon tereprende­zést végez a VÍZIG, itt nem szánthatunk — fűa hozzá magyarázatként. A tiszafüredi tsz tűr­hetően gépesített gazdaság. Egy Sz—100 és két DT tí­pusú szántógépük van. — Ezenkívül hat Unlverzál traktort is beállíthatnak a talajmunkába. Jelenleg csak négy gépük szánt. Az MTZ-k közül kettő szánt éjszaka a nappali szállítás után. Az egyik DT-t most javítják. Nem mondhatjuk, hogy a fürediek elmaradtak a talajmunkákkal, ám a le­hetőségeiket nem használ­ták ki. Az aratással egy­időben gyorsabb ütemben kell lehúzmiok a kombánj- szalmát és megszervezni a második műszakot. Az át­lagosnál jobb gépesítés nem adhat okot a halogatásra. — m. 1. — — Gyertek Mi az alku? — Minden hetedik ke­reszt. — Nem rossz, de mi jó munkát kérünk. — A postára még nem le­hetett panasz, ha segítet­tünk. Juhász Jánost, a Béke párttitkárát keresik. —• Kiment a Sebesérre kocsival. Aztán a kocsi ott­felejtette. Bíró Lászlónak erről jut eszébe. — Mi van a sebeséri filmvetítéssel? Intézitek? — Hogyne. Telenyomjuk gabonával az épületet, mást nem tehetünk. Ez most mindennél fontosabb. — Igaz. De a falra is le­het vetíteni, kinn, a sza­badban. — Lehet, de ott a tévé is. A Béke minden köz­pontjában felszereltük a té­vét. > Mert az is kell, a szelle­mi kenyér és most. kinn is kell a határban, A város úgyis kihalt A határ az más. Nem unalmas, hangulatos. Ti­zenhétezer holdon sárgult mrg a nagy karcagi földön a gabona, ötezer holdon már, tarló- „rontja” a táj szép romantikáját. Nagy a tét. Ezt tudják. Alighogy felszárad a délelőtti eső, máris felzúgnak a kombáj­nok, csattognak az aratógé­pek, s itt-ott megsuhan a kasza is. Aratnak Karcagon. Borzák Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents