Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-31 / 178. szám
A mártír Mikor szives »Hogy vagy?” kérdésemre első ízben válaszolt e két röpke szóval: „Kösz, élek” —, elállt szavaim a csodálkozástól. Félreértés ne essek, nem az a közlés lepett meg Gyula részéről, miszerint ő életben van. Amint pirosbarnára lesülve, ragyogó elegánsan s ruganyos léptekkel szembe jött velem a Rákóczi úton, létezésével kapcsolatban - különösebb kétely voltaiképpen nem is támadt bennem. Először is a hangsúly volt ; meglepő, amellyel fennállásáról tudósított. Ami ékes magyar nyelvünk olyan hajlékony, hogy a hangsúlytól függően, bármely szó eredeti értelmének visszájára is fordulhat. Gyula szájában is majdnem ez történt az élni igével. Tengődést is jelentett ez alkalommal, s egyben fásult beletörődést a sivár, cél és értelem nélkül való vegetálásba. Gyászos reménytelenség csendült ki tompán a kurta „élek” szócskából. Az ember szinte hallani vélte a folytatását is: „...csak tudnám. hogy miért?” Meghökkentő volt továbbá a két kis szócskában határozottan kifejezésre jutó azon törekvés, hogy ezt a témát zárjuk le, ne firtassuk, akasztott ember házában kötélről... stb. stb. Mire felocsúdtam, Gyula már messze járt. Nem maradt más hátra, minthogy közös ismeréseink útján szerezzek némi magyarázatot e jobb sorsra érdemes férfiú letargiájának okairól. Nyomozásom meglepő eredményhez vezetett. Gyulával — főként az utóbbi két-három évben sorozatosan — nem történt semmi. Pontosabban: semmi rossz. Makkegészséges, változatlanul fő-fő valahol, családi élete zavartalan, gyerekei szépek és okosak. Rózsadombi villalakásában a társbérlő nem otthon gyakorló dzsesszdobos. Annál kevésbé, mint hogy nincs is társbérlőjük. Igaz, hivatalos ügyben gyakran kell külföldre utaznia, de ez az időtöltésnek elviselhető módja, és kifejezett anyagi hátránnyal sem jár. Itt tehát valami titok lappang. Ezért aztán a legközelebbi alkalommal, amikor vadonatúj sportkocsija volánja mögül ismét búskomor hangsúllyal felelte érdeklődő szavaimra: „Kösz, élek” —, nem hagytam annyiban a dolgot. — Fejtsd ki ezt bővebben — kérleltem. — Miért mondod mindig. hogy „köszélsz”? — Mi egyebet mondhatnék? — mért végig ingerülten. Ebben minden benne van. Élek és kész. Talán ennyi nem is elég tőlem ^manapság? Dehogyis nem! — csiti- tottam. — Dehogyis nem elég! Szinte több, mint amit az ember tőled elvárna... Kürti András Mi igaz a gordiuszi csomóról ? Mondják, hogy az ősi Eliziumban élt a messze földön híres Gordiusz, az „Ambrózia Impex” vezér- igazgatója. Gordiusz elvtársat ismerte a büszke Elizium minden lakosa. Ügynevezett csomója miatt. De mi is volt hát ez a gordiuszi csomó? — Ne éljek, ha nem szúrom rá különben! — De esküszöm Irénkém, hogy csak barátságos \ meccset játszottunk! Oktatótábla egyes szurkolóknak. Az „Ambrózia Impex’1 az egyetlen volt a maga nemében, s mint ilyen, Ambróziával, nektárral és egyéb isteni italokkal látta el az Olimposzt és lakosait. A vállalat igazgató- pulosza természetesen személyesen Gordiusz volt. Annak idején igen eredeti ötlete támadt: miért vesződnék én vállalati káderproblémákkal, ha egyszer Afroditének hála* családom népes? És imigyen határozott: 1- igazgatópulosz helyettessé Demotriusz elvtárs neveztetik ki, Gordiusz bá- csikája; 2. fő metaforus legyen Hibridosz elvtárs, Gordiusz fia; 3. a főpénztáros legyen Orfuriusz, Gordiusz édesapja; 4. a vállalat titkárnője legyen... Palamidé, fermé|| szetesen Gordiusz neje. És így — született meg a híres gordiuszi csomó és az Olimposzra az alábbi tartalmú jelentések kezdtek érkezni: „Javaslom, hogy a vállalat metaforusát. Nibridosz elvtársat részesítsék 100 ezer drachma jutalomban* mert önfeláldozóan és kitartóan...” „Alapvetően egyetértünk Palamidé elvtársnő köve- telésével, hogy számára hivatalos négyesfosatot biztosítsanak, aranyozott gyeplővel, tekintettel arra, hogy nevezett...” Az idő telt-múlt, s az istenek úgy érezték, hogy a vállalatban valami inog* A nektár savanyú volt. az ambrózia erjedt — egvfe- I löl; a bér- és prémium- íj alap gyorsan emelkedett — másfelől. Bacchusznak elege lett, előkerített valami Vídropulosz nevű embert és imigyen szólott hozzá: — Vídropulosz, Vidropű- losz, szállj le a földre, 8 § oldd meg azt az átkozott ÉS gordiuszi csomót. Vídropulosz nem sokat § törte a fejét: könyörtele- ** nül leváltotta az „Ambrózia Impex” egész igazgatóságát és helyére ültette H a saját apját, a saját fiát, saját fivérét, a sai*t sógornőjét... Manapság is vannak, kik Vídropulosz módszerével élnek;
