Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-31 / 178. szám

A mártír Mikor szives »Hogy vagy?” kérdésemre első íz­ben válaszolt e két röpke szóval: „Kösz, élek” —, el­állt szavaim a csodálkozás­tól. Félreértés ne essek, nem az a közlés lepett meg Gyula részéről, miszerint ő életben van. Amint piros­barnára lesülve, ragyogó elegánsan s ruganyos lép­tekkel szembe jött velem a Rákóczi úton, létezésével kapcsolatban - különösebb kétely voltaiképpen nem is támadt bennem. Először is a hangsúly volt ; meglepő, amellyel fennállá­sáról tudósított. Ami ékes magyar nyel­vünk olyan hajlékony, hogy a hangsúlytól függően, bár­mely szó eredeti értelmé­nek visszájára is fordulhat. Gyula szájában is majd­nem ez történt az élni igével. Tengődést is je­lentett ez alkalommal, s egyben fásult beletörődést a sivár, cél és értelem nél­kül való vegetálásba. Gyá­szos reménytelenség csen­dült ki tompán a kurta „élek” szócskából. Az em­ber szinte hallani vélte a folytatását is: „...csak tud­nám. hogy miért?” Meghökkentő volt továb­bá a két kis szócskában határozottan kifejezésre ju­tó azon törekvés, hogy ezt a témát zárjuk le, ne fir­tassuk, akasztott ember házában kötélről... stb. stb. Mire felocsúdtam, Gyula már messze járt. Nem ma­radt más hátra, minthogy közös ismeréseink útján szerezzek némi magyaráza­tot e jobb sorsra érdemes férfiú letargiájának okai­ról. Nyomozásom meglepő eredményhez vezetett. Gyu­lával — főként az utóbbi két-három évben sorozato­san — nem történt semmi. Pontosabban: semmi rossz. Makkegészséges, változatla­nul fő-fő valahol, családi élete zavartalan, gyerekei szépek és okosak. Rózsa­dombi villalakásában a társbérlő nem otthon gya­korló dzsesszdobos. Annál kevésbé, mint hogy nincs is társbérlőjük. Igaz, hiva­talos ügyben gyakran kell külföldre utaznia, de ez az időtöltésnek elviselhető módja, és kifejezett anyagi hátránnyal sem jár. Itt te­hát valami titok lappang. Ezért aztán a legköze­lebbi alkalommal, amikor vadonatúj sportkocsija vo­lánja mögül ismét búsko­mor hangsúllyal felelte ér­deklődő szavaimra: „Kösz, élek” —, nem hagytam annyiban a dolgot. — Fejtsd ki ezt bőveb­ben — kérleltem. — Miért mondod mindig. hogy „köszélsz”? — Mi egyebet mondhat­nék? — mért végig inge­rülten. Ebben minden ben­ne van. Élek és kész. Ta­lán ennyi nem is elég tő­lem ^manapság? Dehogyis nem! — csiti- tottam. — Dehogyis nem elég! Szinte több, mint amit az ember tőled elvárna... Kürti András Mi igaz a gordiuszi csomóról ? Mondják, hogy az ősi Eliziumban élt a messze földön híres Gordiusz, az „Ambrózia Impex” vezér- igazgatója. Gordiusz elvtársat ismer­te a büszke Elizium min­den lakosa. Ügynevezett csomója miatt. De mi is volt hát ez a gordiuszi csomó? — Ne éljek, ha nem szúrom rá különben! — De esküszöm Irénkém, hogy csak barátságos \ meccset játszottunk! Oktatótábla egyes szurkolóknak. Az „Ambrózia Impex’1 az egyetlen volt a maga nemében, s mint ilyen, Ambróziával, nektárral és egyéb isteni italokkal lát­ta el az Olimposzt és la­kosait. A vállalat igazgató- pulosza természetesen sze­mélyesen Gordiusz volt. Annak idején igen eredeti ötlete támadt: miért ve­sződnék én vállalati ká­derproblémákkal, ha egy­szer Afroditének hála* családom népes? És imi­gyen határozott: 1- igazgatópulosz helyet­tessé Demotriusz elvtárs neveztetik ki, Gordiusz bá- csikája; 2. fő metaforus legyen Hibridosz elvtárs, Gordiusz fia; 3. a főpénztáros legyen Orfuriusz, Gordiusz édes­apja; 4. a vállalat titkárnője legyen... Palamidé, fermé­|| szetesen Gordiusz neje. És így — született meg a híres gordiuszi csomó és az Olimposzra az aláb­bi tartalmú jelentések kezdtek érkezni: „Javaslom, hogy a válla­lat metaforusát. Nibridosz elvtársat részesítsék 100 ezer drachma jutalomban* mert önfeláldozóan és ki­tartóan...” „Alapvetően egyetértünk Palamidé elvtársnő köve- telésével, hogy számára hi­vatalos négyesfosatot biz­tosítsanak, aranyozott gyeplővel, tekintettel arra, hogy nevezett...” Az idő telt-múlt, s az istenek úgy érezték, hogy a vállalatban valami inog* A nektár savanyú volt. az ambrózia erjedt — egvfe- I löl; a bér- és prémium- íj alap gyorsan emelkedett — másfelől. Bacchusznak elege lett, előkerített va­lami Vídropulosz nevű embert és imigyen szólott hozzá: — Vídropulosz, Vidropű- losz, szállj le a földre, 8 § oldd meg azt az átkozott ÉS gordiuszi csomót. Vídropulosz nem sokat § törte a fejét: könyörtele- ** nül leváltotta az „Ambró­zia Impex” egész igazga­tóságát és helyére ültette H a saját apját, a saját fiát, saját fivérét, a sai*t só­gornőjét... Manapság is vannak, kik Vídropulosz módszerével élnek;

Next

/
Thumbnails
Contents