Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-26 / 174. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! ( A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 174. szám. 1864. július 26, vasárnap. Emlékszünk még? Emelkedett az ipar termelése, Kereseteié a főbb növények termés- kilátásai kedvezőek A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság 1964. eleé félévi fejlődéséről Egy estén két érde­kes műsort sugárzott a tv — ugyanabban az órában. Lángszórós emberi ször­nyek, lusta bombákat öm­lesztő stukák, ágyúk tor- kolattüzei emlékeztettek a Blitzkriegre, amellyel a né­met fasizmus rázúdult a szovjet népekre. Égő fal­vaik, irtózattól tébolyult te­kintetű menekülők látszot­tak az egykori dokumen­tumfilmen. Rongyos, rosz- szul táplált emberek lángo­ló otthonaikból egymást kicsinyeiket kézen fogva rohantak a szép szőke ga­bonatáblára... Ott azonban vaskeresztes, vérszomjas tankállatok állták útjukat. Dübörgő lánctalpaik alatt dőlt a búza, pusztult az ember» A halál ara­tott» A romba temetett váro­sok, termőföldek, a holtak milliód felett egy tajtékot fröcskölő, veszett vezér szüntelen ordítását hallotta akkor a világ. A 190 náci és csatlós hadosztály véres fejjel ad­ta fel Blitakrieg-es — vil- lámháborús — őrült álmait. A sok milliós támadó had­osztályokat a Vörös Had­sereg, szövetségeseivel ösz- szefogva mégiscsak szét­zúzta. A televízió történelmet Idéző képsora után ismét érett gabonatáblákat lát­tunk. Az aratás friss hírei szálltak. Telefonjelentése­ket, szenvedélyes sürgeté­seket halottunk a „hare- éilásokrór. Bevetésre in­dultak kombájnok, arató- gépek, traktorok — kel­let a munóció: üzemanyag, alkatrész... Ekkor a béke gépmonstrumait láttuk; nyugodt, inas szövetkezeti parasztokat, amint kaszá­juk suhintására dőltek a pendek... Úgyszólván hetek múlva •— húsz esztendeje lesz, hogy békében arathatunk. Karcag. Kunhegyes, Tisza­füred vagy Mezőtúr lakói, az idősebbek emlékeznek a felszabadulásuk dátumá­ra? Meg a többi város, község népe, tudja még. mikor volt a nagy nap? Ezekről az időkről min­den évben ejtettünk több­kevesebb ünnepélyes szót, Igen — évenként... Szinte észre sem vettük, hogy az­óta húsz esztendő ment el felettünk. Akárhogyan is számítjuk, ez egv jelentős életszakasz. Az akkor szü­letett ember legfrissebb ifjúkorát élte meg azóta. Aki 1944-ben serdült fér­fivá, ért nővé, azóta húsz tavaszt hagyott maga mö­gött és élete legszebb tet­teit vitte végbe az új világ építésében. Aki akkor "élete delén tartott, ma már hat- van-hetven között jár. és a két évtizedért szintén legdrágább energiáit adta. Nem sok idő múltán ott vagyunk a 20. évfordulónál. Más ez, mint a tizedik volt? Igen. Nemcsak azért, mert a második évtizedben is kijártuk a magunk ke­mény iskoláját, hanem — mert azóta megkopott em­lékezetünk Is. 1954-ben még úgy éreztük, igazán „tegnap” osztottuk a földet, „tegnap” lett miénk a gyár, „tegnap” kerekedett felül a reakción, ellenséges táma­dásokon. ellenálláson a proletariátus diktatúrája... Azok az események szinte egyetlen hosszú napba folytak addig — a felszaba­dulás első napjaival együtt. Most. húsz év múltán ínár meg kell állnunk. — Munkát ad emlékezeiünk- aek isznéc összeszedni az első szabad órák, hetek mozzanatait. Azokat az órákat, amikor megpillan­tottuk az első fülessapkás, pufajkás kedves ruszki ka­tonákat, akikhez az első pillanatban bizalommal re­pültek — gyerekeink. Az első csokoládészeletet, amit ők adtak a kicsiknek, fe­lejthetjük-e? Az első liszt-, krumpliszállítmányokat, amiket ők hoztak egyszerű autóikkal, most is látjuk, ugye? Tőlük kaptuk az első tonna szenet, vasat, olajat —, hogy termelni tudjunk a gyárban, amelyet éhesen, gyengült kézzel a rom, hó, jég alól kapartunk össze. Gépeket is hoztak. Hiszen kevés maradt azokból, tö­méntelen sokat raboltak el tőlünk a „rugalmasan visz- szavonuló”, „szövetséges” németek. Városainkban, falvaik­ban, eszükben van-e még a mai szövetkezeti gazdá­nak mennyi lovat, szekeret, marhát szedtek össze és vittek el örökre az SS-ek? És hány faluban, városban emlegetik Ivánt, Pávelt, Andrej t, aki a szállásadó­jához lóval állított be: „Nu, davaj! Neked adum” — nyújtotta a kötőféket és hárította a hálálkodáso- kát... Virágot hordunk sok-sok emlékműre, melynek he­lyén akkoriban vörös csillagos, vörös fejfás han­tok domborultak. A nagy orosz síkságok fiaié, akik a háború utolsó napjaiban a mi szabadságunkért hal­tak meg... Emlékezünk, milyen bol­dogok voltunk, mikor nem kellett félni többé a bom­bázástól? Mikor elégettük a sötétkék légópapírt? Jut eszünkbe a gyászos nap, mikor' apánk, fiunk, vőle­gényünk hősi halálhírét hozta a posta? Vissza tud­juk idézni a felejthetetlen napot, amikor a frontról hazatérve anyánk tárt kar­ja várt? Ismerjük még a házat, melyre először került ki a tábla: A Magyar Kom- mnuista Párt helyi szerve­zete? Ugye, ha valakinek igazán nagy gondja volt, a „kommpárt” titkárához ment Mert úgy élt a nép­ben: „Azt csak a kommu­nisták tudják elintézni”. Milyen nagyvonalúak, bátrak, harcosak, talpra­esettek voltunk. Ilyet, hogy „Nem értek hozzá, nem csinálom” — nem ismer­tünk; akkor sem, ha lisztet, melaszt kellett osztani; ak­kor se. ha gyűlést kellett tartani, vagy mondjuk egy osztály vezetését átvenni a városházán. * örültünk az életnek, a szabadságnak, daloltuk a Bunkócskát, a Sej, haj, hahó!-t, mentünk falujámi, csináltunk tetőt, javítot­tunk ágyútalálta templo­mot... És harcoltunk, ha megpróbáltak földet, lovat visszapérelni a népnyúzók... Nagy Iskola volt szá­munkra az az Idő, hogy a tanultak, átéltek minél pontosabban, részleteseb­ben fennmaradjanak, igye­kezzünk azokat az elkövet­kező Időkben önmagunk­ban, a kortársaktól, szem­tanúktól összegyűjteni. Az emlékezetből sok minden kihullott már eddig Is. Tör­ténelmi, lelkíismeretbeli kötelességünk a felszaba­dulás 20. évfordulójáig is úgy készülni az 1944-es, 1945-ös események felidé­zéséből, hogy a jubileumi esztendő egész népünk szá- | mára a forradalmi tapasz- ■ tálatok élő iskolája legyen, i Tóth István I 1964 első hat hónapjában a népgazdaság fejlődését, a lakosság jövedelmi és kul­turális helyzetének alaku­lását a következő adatok jellemzik: Ipar — építőipar Az állami ipar 1964 első félévében két százalékkal túlteljesítette a féléves tervidőszak teljes termelési előirányzatát és a napi át­lagos termelés 10 százalék­kal volt több, mint 1963 első felében. A termelés nagymértékű növekedésé­ben szerepet játszott az is, hogy ez év elején a terme­lést nem befolyásolták olyan kedvezőtlenül arend- kivüli időjárási viszonyok, mint tavaly az év elején. Ebből adódott az, hogy az év első negyedében a napi átlagos termelési színvonal 12 százalékkal, a második negyedben mintegy 8 szá­zalékkal múlta felül a múlt év azonos időszakainak szintjét A nehéziparon belül a széntermelés 4 százalékkal, a kőolajtermelés 7 száza­lékkal múlta felül az 1963 első félévi termelési szín­vonalat A gépipar, mely­nek termelése jelentős rész­ben kivitelre kerül, 10 szá­zalékkal többet termeit mint a múlt év azonos idő­szakában, termelési tervét azonban nem teljesítette. A vegyipar 2 százalékkal több nitrogénműtrágyát, 8 száza­lékkal több foszforműtrá­gyát és 22 százalékkal több gyógyszert termelt, mint 1963 első félévében. 1964 első félévében a könnyűipar körülbelül 8 százalékkal termelt többet, mint 1963 megfelelő idő­szakában. Jelentősen nőtt a bútoripar termelése. Egyes típusokból azonban tovább­ra sem tudták kielégíteni a keresletet. 1964 első félévé­ben a pamutszövet terme­lése 8 százalékkal, a gyap­júszöveté 4 százalékkal, a cipőé 6 százalékkal nőtt. E termékek kivitele a félév folyamán számottevően nö­vekedett. 1964 első félévében az élelmiszeripar 12 százalék­kal termelt többet, mint 1963 első felében. A ter­melés növekedésében sze­repet játszott az, hogy a cukorrépa feldolgozása át­húzódott 1964 első hónap­jaira. A vágóállat felvásár­lás csökkenése folytán csök­kent a hústermelés, A fél­év folyamán a tej, a tojás és a baromfi feldolgozás nőtt jelentősen. 1964 első félévében az ál­lami építőipar 12 százalék­kal, az épitőanyagipar 22 százalékkal termelt többet, mint 1963 első félévében. (A múlt év első hónapjai­ban ezen ágazatok terme­lése alacsony színvonalon volt.) 1964 első felében a fog­lalkoztatottak száma és a termelékenység egyaránt mintegy 5—5 százalékkal volt nagyobb, mint 1963 el­ső felében, más szóval: a termelés növekedésének fe­le a létszám, fele pedig a termelékenység növekedé­séből adódott Az ipar a termelési tervét • terve­—Elnézést kérek a ren­detlenségért, de nagy átala­kítás folyik az irodában — fogad Virosztek Ferenc, a Vízgépészeti Vállalat kun- hegyesi gyáregységének ipari üzemvezetője. Nagy a sürgés-forgás az udvaron és a szerelőcsar­nokokban is. —> Komoly megrendelése­ink vannak és igyekezünk a vállalásokat teljesíteni, — A 7. sz. Autóközlekedési Vállalat szocialista brigád­vezetői tegnap délelőtt tar­tották meg Szolnokon szo­kásos félév utáni tanácsko­zásukat. Ezalkalommal a szocialista munkaverseny értékelésére és a szállítási kampány tapasztalatainak leszűrésére került sor. A napirend szerint első­nek Magyar István, a szak- szervezeti bizottság terme­lési felelőse számolt be. El­mondotta, hogy a brigádok a tavalyi 875 000 forinttal szemben az idén 1,2 millió forint megtakarítást vállal­tak. Ezt az összeget az ál­lásidő, a guruló költség csökkentéséből és a felújí­tási megtakarításból lehet elérni. A teherfuvarozást végző és a szocialista cí­mért versenyző 42 brigád közül 37 tett eleget máso­dik negyedévi vállalásainak, azonban a személyszállítás területén lemaradás van; A brigádok célkitűzései ellenére kevesebben tanul­nak az általános iskolában, mint tavaly. Ezen annál Is inkább változtatni kell. mi­vel a vállalat dolgozóinak fele,— tehát nem kevesebb mint ezeregyszázan — nem végezte el az általános is­kolát. A továbbiakban a brigádnapló pontos vezeté­sére hívta fel a figyelmet. Mint mondotta: „Legyen az hű tükre a kollektíva éle­tének”. Ezután Kerekes Feren'- igazgató ismertette a válla­lat első félévi, eredményeit. Valamennyi tervelőirányza­tot túlteljesítettek. A költ- 1 séghányad javulása követ- j keztében eddig 3,7 millió ' forint többletnyereség van. tettnél magasabb létszám­mal teljesítette túl, az épí­tőiparban pedig — különö­sen a második negyedévben — jelentős mértékű mun­kaerőhiány volt {folytatás a 2. oldalon) folytatja. — Most készült el egy újtipusú szivattyú, a CSK—1000-es; Egy köbmé­ter a teljesítménye másod­percenként a régebbi hat­száz literrel szemben; — Hol fogják üzemeltet­ni? — Általában belvízveszé­lyeztetett helyeken. Itt szükség van a gyors mun­kára. Ennek a szivattyú teljesen megfelel. Ez azt jelenti, hogy hét nap részesedést már összegyűj­töttek. A vállalat dolgozói­nak jó munkáját dicséri többek között az, hogy az állásidő 23,9 százalékkal csökkent; A műszaki és szervezési intézkedések következtében az utóbbi hónapokban a termelékenység jelentősen növekedett ugyan, de ez a szint csak a múlt év azonos időszakában elért eredmény megtakarításához elegendő. E területen sok még a ten­nivaló. A vitaindító beszámolók után számosán kértek szót. Szenvedélyes felszólalások hangzottak el, mondhatni egyre izzóbbá vált a levegő. Pető József azt kérte, hogy a kereskedelmi áruterítést kiskocsival oldják meg, hi­szen felesleges egy 4,5 tonnás teherautót gazdaság­talanul járatni. Kifogásolta a MÉK-nél tapasztalható szervezetlenséget Is, ami miatt sokszor órákig ácso- rognak, különösen Homo­kon. Ficsor István gépkocsive­zető is hasonlóan véleke­dett. csak ő Csépát említet­te. Mint mondotta, a telje­sítménybérezés a gépkocsi- vezetőt feltétlen érdekeltté teszi, de a szervezetlenség miatt hiába tölt el 300 órát a kormánynál, hiszen 210- nél többet nem utalványoz­nak. Csák Dezső javasolta, hogy a kunhegyesl 16 gép­kocsihoz adjanak önálló szerelőt, mert azzal sok ál­lásidőt lehetne megtakarí­tani. Az említetteken kívül még többen járultak hozzá érté­kes gondolataikkal a ta­nácskozás sikeréhez. A pincér A paciens Vihar kerekedik Kivégezték a kungyalui gyilkost Diesel- és elektromos ki­vitelben gyártják. Gondol­nak azokra a területekre is, ahol nincs villanyveze­ték. Ebben a hónapban ko­operációs úton — a jász­berényi Aprítógépgyárral — faforgácsszárító berendezést készítettek Jugoszláviának; — Egyiptomból is van rendelésünk DCSK—800-as Diesel agregátra — mondja az üzemvezető; Megrendelésük van elég, csak győzzék munkával, Itt is jelentkezik az anygprobléma; Igyekeznek mindent a saját erejükből megvalósítani, hogy zökke­nőmentes legyen a terme­lés, — Teherautóinkat is mi javítjuk, csak legszüksége­sebb esetben megyünk a szervizbe; — Milyen nagyobb meg­rendeléseik vannak? — Harmincnégy DCSK— 800-as szivattyú agregátot kell készítenünk; A Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság tíz egységből álló úszó vízkivételi művet ren­delt. A vállalat dolgozói Jó szakemberek, többen vol­tak közülük külföldön, ök tanítják meg az újfajta szivattyúk kezelését és ja­vítását; Legutóbb Gut Pál volt Egyiptomban, — Más profilú munkánk is van, — kalauzol Virosz­tek elvtárs az egyik üzem­egységbe. Átdolgozott DIMAVAG tervek alapján hat köbmé- tedes talajgyalukat gyárta­nak. Tizenötöt kell leszál­lítani ebben az évben a vízügyi igazgatóságoknak és az AGROTRÖSZT Vállalat­nak, Az udvar végében áll a híres magyar találmány, az autóval vontatható víztisz­tító berendezés. Magyar mérnökök, méghozzá szol­noki mérnökök szabadalma. Bizonyos módosításokat vé­geznek rajta. Ezek után teljesítménye 200 köbméter lesz óránként. A gyáregység munkájá­nak jó minősését a makko- si, tiszasülyi, Berettyó men­ti vízkivételi művek hirde­tik. De a magyar ipar hír­nevét öregbítették a kül­földre szállított szivattyúk Is. (T. L.) Forgácsszállító berendezés Jugoszláviából Agregái Egyiptomnak gjj Talajgyaluk az ACRO-träsztnek Szenvedélyes, hasznos tanácskozás volt

Next

/
Thumbnails
Contents