Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-03 / 154. szám

- r-ir Világ proletárjai egyesüljetek ! SZOLNOK M EgyE1 (A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA# XV. évfolyam, 154. szám. Ára 50 fillér 1964. július 3., péntek. A vízben- élet és halál között Egy kétségbeesett kiál­tás, néhány légbuborék szétpattan a víz felszí­nén — s egy emberélet ismét kialudt. — Megint vízbefúlladt valaki — mondogatják az emberek. Mondogat­ják, de vigyázni ők sem vigyáznak, nem gondol­nak arra, hogy holnap, vagy holnapután talán ők következnek. A nyár eddig eltelt, meglehető­sen rövid szakasza alatt megyénkben csaknem hú­szán vesztették életüket a vízben, elsősorban a Tiszában. És emellett nem lehet szó nélkül el­menni. Már csak azért sem, mert — bár minden emberélet egyformán drága — a vízbefúlladtak jórésze húsz év körüli, •őt fiatalabb. Nem érhetjük be né­hány semmitmondó fi­gyelmeztetéssel, szaka­datlanul hangoztatnunk kell az elővigyázatossá­got. Tudjuk, a nyár me­leg, mindenki szívesen mártózik meg a hűs ha­bokban. De ez nem ok az esztelen. meggondo­latlan hősködésre. — Áz uszodákon, strandokon, kívül mindenütt kijelöl­ték az úgynevezett „sza­bad strandokat”, ahol táblákkal, bólyákkal ha­tárolják a veszélytelen fürdőzésre alkalmas és engedélyezett területet. A mentősök, a révkapi­tányság beosztottjai ügyelnek a rendre, igye­keznek betartani a rendeleteket, érvényt sze­rezni a tiltó intézkedé­seknek, de egyszerre ők sem lehetnek ott minden­ki mellett. Fed kell kelteni a fe­lelősségérzetet mindenki­ben. Elsősorban a szü­lőknek gyermekeikkel szembeni, és az embe­reknek egymásért (s ter­mészetesen saját magu­kért is) való felelősségét. AM nem tud úszni, ma­radjon a sekély vízben, s ha úszóbajnok, akkor sem kell okvetlenül a mélybe menni, ne hagyja el a kijelölt helyet soha senki. Ha baj van, ott közel a segítség is. Hi­szen elég, ha valaki fél­ti évült testtel megy a hideg vízbe, vagy iszik előtte valamelyes alko­holt, egy szívgörcs — és vége... Nem szabad játszani a vízzel! S. A. Ország és külföld járó tsz-tagok Különvonat a Jászságból« autóbuszok Karcagról« Szolnokról Szegedre Gazdag program az IBUSZ nyári terveiben Egyre színesebb, válto­zatosabb utazási programo­kat terveznek az IBUSZ szolnoki irodájában. Nagy készülődés előzi meg a Szegedi Ünnepi Játékokat. A Jászságból különvonat- tal hatszázan mennek a Vidróczky című zenés bal­ladát megnézni. Az Aida előadására Szolnokról és Karcagról külön autóbuszok indulnak. Érdekes az országjáró túrák programja is, melyet a TIT-el közösen szervez­nek“ "Külön autóbuszok in­dulnak Pécsre, a Mecsek vidékére, a Dunakanyarba, a Bükkbe és a Mátrába. Több mezőgazdasági ter­melőszövetkezet dolgozói az aratás után közös ki­rándulást szerveznek az or­szág különböző részeibe. Kedveltek a hétvégi ba- ' latoni túrák. A vállalatok, j intézmények dolgozód két- három napos kirándulásra mennek a magyar tenger vidékére. Gyakran nehéz­séget okoz azonban a szál­láshelyek biztosítása, éppen ezért jó, ha pár hónappal korábban, idejében jelzik az igényeket. Ki lesz a legjobb? A Jászsági Állami Gaz­daság kombájnosai is vetél­kednek az elsőségért. Nem könnyű megjósolni, hogy ki lesz a győztes. Jelenleg La­katos Istvánt illeti meg a legjobb jelző. SZK 3-as kombájnjával egy nap alatt 407 mázsa őszi árpát ara­tott le, csépelt el. Pintér Bálint csupán 7 mázsával maradt el tőle, tehát erősen veszélyezteti társa elsősé­gét. Elismeréssel szólhatunk a többi kombájnosról is. A szintén SZK 3-as géppel dolgozó Pálszabó András eddigi teljesítménye 1606 mázsa. Balogh Sándor gé­pétől 1528 mázsa gabonát szállítottak el, Juhász De­zső pedig 1491 mázsánál tart. Legfrissebb hírünk Ma hajnalban megérke­zett Szolnokra a Szovjet— Bolgár Nagycirkusz, mely látványos műsorszámaival öt napig szórakoztatja vá­rosunk lakóit, a MÁV for­galom sporttelepnél felállí­tott porondon. Fedél alatt a learatott termés A tíszasülyi Rákóczi Tsz- ből július elsején másfél vagon kenyérgabonát szál­lítottak be a gabonafelvá- eárlási vállalat helyi kiren­deltségeihez. A tsz 143 hold őszi árpáját már learatták és elcsépelték. A másfél *moq kenyérgabonát 132 hold búzavetés terméséből mérték ki. A község másik tsz-ében, a Leninben is haladnak az aratással. Az őszi árpa aratását és cséD- lését itt is elvégezték. Most minden erővel a búza ter­més betakarításán dolgoz­nak. Gazdag program várja a külföldre igyekvő turistá­kat Tsz-tagok a nyár folya­mán több csoportban ta­pasztalatcserére látogatnak Csehszlovákiába, Lengyel- országba és a Szovjetunió­ba. A tiszabői Petőfi Tsz negyvenegy tagja a napok­ban érkezett haza egyhetes csehszováikiai útjáról. Ke­reskedelmi dolgozók pedig öt napos cseh-lengyel tú­rán vesznek részt. A nyár folyamán a romániai ten­gerparti Efóriában ötvenen üdülnek. IBUSZ-kirándulás lesz Olasz-, Francia- és más nyugati országokba, valamint Egyiptomba. Szolnokon volt a legmelegebb Lassan javul az idő — de hét végén még nem lesz igazi nyár Július hideggel, heves szelekkel tört ránk: a napi középhőmérséklet 5—6 fok­kal alacsonyabb a sokévi átlagnál. Űj hónapot kezd­ve, emlékezzünk meg még egyszer a távozóról, meleg júniusunkról. Havi közép- hőmérséklete — tehát nem a napi átlag! — kerek 3 fokkal vcdt magasabb, — mint a 90 esztendős törzs­érték. Legutóbb csak 1875- ben volt, tehát 89 éve, ilyen meleg június. Szerdán ismét újabb hű­vös front tört az országba: a kora délutáni órákban nyugat felől érkezett, s csak a hajnali órákban hagyta el kelet felé, az or­szág területét. Ismét az egész országból jelentettek esőket, de jóval kisebbeket, mint az elmúlt héten. Át­lagban 1—3 milliméteres csapadék hullott, jelentő­sebb esőzés csak Sopronban és Kaposváron volt. Szer­dán a hőmérséklet sehol sem emelkedett a 21 fok fölé, egyedül Szolnokon volt 23 fok meleg. Tegnap hajnalra a hőmérséklet 7—12 fokig süllyedt a két­méteres magasságban, de a talaj közeli légrétegekben, a nyugati megyékben egészen 4—7 fokig süllyedt a hő­mérséklet. A hét végéig számottevő javulást nem várunk, lassan javul az idő, de a nyárias szintet még nem éri el. Ma: Baráti segítségnyújtás a határban A szakszerűtlen gondozás sok helyen kárt okos Mi van a ládák mögött? A csópal esőlesők * Heti rádióműsor « Rómeó Nehéz nyár Bánhalmán Szolnok megye legna­gyobb gazdasága ez. Hu­szonnégyezer hold tartozik a Középtiszai Állami Gaz­dasághoz 13 falu. határá­ban. A megye legnagyobb gabonatermesztő üzeme is- Csak a búza kishíján 4000 holdon sárgult aratásra ná­luk, s hozzá még más, úgy hogy végeredményben 6400 holdon — egy átlagos ma­gyar település teljes birto­ka lehetne — zúgatja a gépét a huszonhárom kom- bájnos. De az eső nap-nap után kiveri őicet. Sok most az eső, kevés a jóidő. Fodor Sándor, az állami gazdasá­gok megyei főmezőgazdá­sza a székház udvarában az eget kémleli; — Mi gazdászok olyanok vagyunk már, mint a li­ba. A fél szemünk mindig az égbolton. Ha nem esik, várjuk, jaj csak hullana. Ha hullik, akkor remény­kedünk: bár csak elállna. Az itteni gazdász, Palá- gyi Gábor legalább ilyen gondterhelt. Mutogatja szí­vélyesen a 200 vagonos ve­tőmagraktárt. Ügyes újí­tást is vezettek ott be, mechanikai fogásokkal sok embert megszabadítanak a cipekedéstől. A beruházás — 64 ezer forint — egy esztendő alatt megtérül. — Szemlélgetjük, dícsérget- jük az elmés szerkezetet. Palágyi Gábor jó néven veszi az elismerést, de lát­hatóan tipródik közben. Ö már kint szeretne lenni a határban. Hiszen 6400 HOLD GONDJA nyomja a vállát. Sietni mégsem sikerült, mert előbb még reggelizünk. — Ugyanazt, amit az aratók. Vagyis: tejeskávét, vajat, mézet és főtt tojást. Kettő forint húsz fillérért- Jó szívvel adja a gazdaság önköltség alatt, csak dol­gozzanak az emberek. Garahalmán dolgoznak te; Donkó Gábor kerület- gazda fogad. — Reggel óta megy a három kombájn. A Túri brigád három masinisztája Jámbor Mik­lós, Major Pál, Darmos Jó­zsef legelteti gépét az aranysárga táblán. Még harminc holdnyi van itt végben. — Ugye, ez ma meglesz? — Addig csináljuk. Jóétvágyú, éhes jószág az SzK. S ha avatott kéz irányítja! Zümmögve, zúg­va harapják, falják a ter­mést, hogy szalmától, tö- rektől elválasztva szépen visszaadják. S a tanyában ott vannak a kazlazók, ta­karítanak, rakják össze az almot Csomó ember van itt. Tarisznyáznak; OTTHONI KENYÉR ÉS SZALONNA. Lehet hogy nem olcsóbb így, de így szokták meg. A kombájnosok az ételszál­lító kocsit várják. Éppen ebédidő van, mi­re Szentimrére jutunk. A kerületvezetői irodában — Bakos Albert: — Olyan eső volt itt nem lehet aratni. — Akkor átvisszük a gépeket Garahalmára. Bakos „kapcsol”; • — De hiszen kinn van­nak a gépek és az embe­rek is várják, hogy dél­után indulhassanak. Kinn Dobihalmon, par­tos, homokos rész, földig hajolnak alázatukban a telt kalászok. A gépek ott vannak, ember sehol. Palá­gyi Gábor visszafordítja s GAZ-típusú kocsit a köz- potba. — Riasszák a kombájno- sokat, hiszen a parton le­het vágni. Tiszaigar, Kettősi rész. Az árpaföldön kuruttyol a béka, s a kombájnok itt­hagyott nyomában félfakad a víz. De a gabona száraz, a talaj birja a gépet. — Mégis ott árválkodik a három vadonatúj kombájn, mint akinek se ura, se gazdája. Nyugodt, kiegyensúlyo­zott embertípus a két ve­zető: Fodor Sándor ts, Palágyi Gábor is. De most szinte az arcukon látszik, harag emészti őket. Vissza­fojtva magukba még, de Tiszaigaron benn a köz­pontban kirobbannak. — Miért nem megy az aratás? A párttitkór: LELTÁROZUNK — A kombájnosok Is? Most? Egy okvetetlenkedő em­ber: — Mit akarnak? A tsz- ek se mennek. — De a betyár úristenit, mi a tsz-t lessük, az meg minket! — Negyvennégy milli­méter esett — Ez annyi, mint ta­vasszal tizenöt. És volt kint valaki a határban? Nézte, hogy lehet-e? A főgépész őszinte em­ber. — Nem. Az az igazság, nem is néztük. De indu­lunk máris. Idegfeszítő, heves vita volt. Most már lehiggad­nak a gazdászok­— Mert az a való, a kombájnosok nem hibásak; Azok mennek, ha irányít­ják őket. És mennek a szövetke­zetek is. Ütközben a tisza- őris Búzakalász, a kun­madaras! Kossuth szövet­kezetek gépeit látjuk szor­goskodni. Kunhegyesen a falu alatt egy pár kézika­szás, de azok is milyen gyatra munkát csinálnák; Kunmadarasra tartván, gazdász önvígasz: — Fogadni mernék, hogy csinálják. Bodó Pista, meg Nagy Kálmán nem olyan emberek. Egyik a kerületvezető; másik a gépészeti brigadé- ros; — Ma levesszük az ár­pát. Már csak egy gép van benne, kettőt elküld- tünk segíteni. Kiderül, hogy itt A KISKÉPÉSSÉGŰ A Minisztertanács ülése A kormány tájékoztatási hivatal közli: A Minisztertanács csü­törtökön ülést tartott. Ha­tározatot hozott arra, hogy az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzott ja­vaslatokat az érintett álla­mi szervek vezetői megvizs­gálják, a szükséges intézke­déseket megtegyék, illetve a saját hatáskörükben nem rendezhető kérdésekben a kormányhoz előterjesztést tegyenek. A kormány megvitatta es elfogadta a pénzügyminisz­ternek az 1963. évi állami költségvetés végrehajtásá­ról szóló jelentését, s úgy határozott, hogy az Elnöki Tanács elé terjeszti. A Minisztertanács meg­hallgatta és tudomásul vet­te a földművelésügyi mi­niszternek az őszi Országos Mezőgazdasági Kiállítás és vásár előkészületeiről szó­ló tájékoztatóját A kormány jóváhagyta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság második félévi munkatervét. majd napi ügyeket lágyait, (MTI) BALATON kombájn többet teljesített mint máshol az SzK. De Itt szántanak is négy gép­pel, kaszálják a lucernát harmadjára; — Nahát, ez az öröm. S persze több is. A köz­ponti * kerület silókukori­cája megszólal szinte. A garahalmi rizs sokat ígér. Van itt szép látniva­ló. De most nyár van és 6400 hold aratnivaló. És sokat esik. És ez emésztő gond; De este a megbeszélésen már a jövő esztendőről esik szó. Jövőre milyen gabonát és mennyit vet­nek. Mert az élet megy tovább és jövőre is lesz aratás. Talán könnyebb; mint az idén; Mert most, a két ffaz- dász úira az eget nézi: — Hej de nehéz nyár. Borzák Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents