Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-10 / 108. szám
. i9®t május 10 SZOLNOK MEGYEI ffßPLAF A TISZA-KUTATAS JELENTÖSÉQE A századik Kincses Könyv i ! Van valami, amit a jég _ Pnlittmi, a Duna, *■ a tavak, forrásvizek kutatottsága mellett a Tiszáé csaknem teljesen el volt hanyagolva. Kiesett a biológusok és különösképpen a zoológusok érdeklődési köréből, kivéve egykét lelkes egyéni kutatót. A Tisza pedig aránylag hatalmas ártéri területeivel és vízmennyiségével érdekes, és jelentős honismereti objektum, sőt problematikum. Amikor tíz évvel azelőtt & Szegedi Tudományegyetemen felállították az állatrendszertani tanszéket, fő feladatunkká vált a Tisza és Tisza völgye, valamint a mellékfolyók torkolati szakaszának, tehát az élő, és a holt Tiszának állattani és növénytani kutatása. Első tízévi munkánk a múlt kényelmeskedésének pótlására szorítkozott. j Kutatásaink eddigi eredményeit a szegedi „Acía Eíologica Szegediensis” hasábjain I—XXIII. sorozatos cikkekben adtuk közre idegen nyelveken. Ezeken kívül 16 cikk különféle múzeumi, pedagógiai-főiskolai évkönyvekben és szakfolyóiratokban látott napvilágot, A Tisza-kutatás jelentősége tehát a szakbotanika és szakzoológia terén elvitathatatlan. Sok tekintetben nemcsak pótoltuk a múlt hiányosságait, hanem elérve a mai színvonalat, növeltük hazai vizeinkről szóló tudományos ismereteinket. Lényegében megállapítást nyert az, hogy a Ko- losváry-féle élet jelenségek rendszertani csoportosítása itt is megmutatkozik, amennyiben bebizonyosodott, hogy a Tisza völgyében ma is vannak még ősi fauna és flóra elemek, igen nagy továbbá az alkalmazkodási képesség. Végül a civilizációval kapcsolatban az egyes fajok elterjedése, illetve visszaszorulása szerves dialektikus biokiberne- tikai egységet képez. Dokumentum-anyagunk jelentősége sem lekicsiny- lendő. Gazdag fényképanyagban igyekszünk megörökíteni a jövő század részére a mai, XX, század második felének Tiszáját. Van már hat kötet fehérfekete fotónk, és 335 színes diapozitívünk. Ezen kívül az egyetemi és a múzeumi gyűjteményanyagunk is tetemesen gyarapodott száraz és nedves alkoholos készítményekkel. Több anyagot lelkes és áldozatkész kültagjaink adtak át gyűjteményünk részére. Kutatómunkánknak gyakorlati jelentősége elsősorban a szennyvízkutatás terén mutatkozik. Az anya- folyón és az egyes öntöző- csatornákban szép eredményekkel folytatjuk kutatásainkat. Kűzdenünk kell az ellen, hogy folyóvizeink i pa ri-szerveti en-szén nvl evezető rendszerekké alakuljanak át. Hiszen iparilag szennyezett vizet még öntözésre sem használhatunk. A halászati kutatásban kissé elmaradtunk. Minden reményünk megvan rá, hogy rövid időn belül halbiológiával, haltáplálkozással kapcsolatos kutatásainkat is nyilvánosság elé tárhatjuk. Tesszük ezt abban a reményben, hogy folyóvizeink élő halkincsét óvjuk és fejlesszük. Elkészítettük a halkatasztert a Tiszáról, és az öntözőcsa- tomák tisztaságát is állandóan figyelemmel kísérjük. Az állandóan változó Ti- sza-völgyet az ártéri erdő- felújítások, erőművek, duzzasztók által ért káros hatások elleni védelem kidolgozása a jövőben is jelentős feladatunk marad,-_Az ártéri mezőgazdasági terület állandó vizsgálata (állati kártevők, hasznos madarak védelme, hasznos növények stb.), s általában az ártéri növénytakaró és a talajviszonyok vizsgálata is fontos célkitűzésünk. Az ártéri erdő- és vad- gazdálkodásban szeretnénk minél több védett területet, vadrezervátumot látni. Helyet kell biztosítani a természetes szelekciónak, és gátat vetni az esztelen, és emebertelen ragadozóállatirtásnak, mély sok helyen egyenesen ellentétes célt ér el — hiszen az egyes ragadozó madarak felismerése és a hasznosnak a károstól való megkülönböztetése igen gyenge lábon áll vadászainknál. Nem ismerik fel a hasznos és káros madarak közti különbséget, es a hasznos vércsét is már sok helyen kipusztították. E káros tudatlanságnak mindenképpen véget kell vetni. j- o k o* öt t ebb együtt■ működést kívánunk létesíteni éppen ezért a vízügyi igazgatósággal, a termelőszövetkezetekkel, vadászokkal és halászokkal, mert, sajnos, sokszor kellett tapasztalnunk, hogy tanácsainkat figyelembe se vették, holott kérték! Ha már a felnőtteknél sokszor oly kevés eredményt értünk el, annál biztatóbb ifjúságunk helyes irányban való nevelésének lehetősége. Lévén Szegeden a Tisza-kutatás az Állatrendszertani Intézethez kapcsolva. önként adódik, hogy az ifjúságra oktató-nevelő hatást gyakorol. Ennek a hatásnak a jelentősége abban áll, hogy az ifjúság már biológiai érveket Visz tőlünk tarsolyában. A központi biológusképzést államunk a közeljövőben Szegeden valósítja meg. Ennek a biológus szakképzésnek három fő profilja lesz: orvosi, mezőgazdasági és ipari. A Tisza-kutatás ennek megfelelően jelentőségében a jövőben éppen ezért csak emelkedni fog, hiszen részes lesz a biológus szakképzésben is, mert elsősorban kutató jellegű feladat. Országos viszonylatban mindig érdeklődésre tartott számot a Tisza-kutatás. A Tisza, mint hazánk egyik legjellegzetesebb tájegysége, eleven valóságként él a népiélekben a honfoglalástól napjainkig. Művészeinket, régészeinket, történészeinket, őslénytani kutatóinkat mágnes erejével vonzotta, csak éppen a zoológusoknál voltak erős versenytársai a régmúltban a Kárpátok, a tengerpart (anélkül, hogy a magyar tengerkutatás lényegesen ki tudott volna fejlődni) — mert az alföldi meleg nem ízlett kényelmes kutató őseinknek. A Tisza-vöígy korszerű ismeretével 1954- ig adós maradt a magyar biológiai kutatás. Nemzetközi kapcsolataink révén több külföldi szaklapban jelent már meg munkaközösségünk tagjainak botanikai, zoológiái cikke. Együttműködtünk külföldi szakemberekkel, több alkalommal előadásokat tartottunk külföldön is. Itthon is fogadtunk külföldi szakembereket és kalauzoltunk a Tisza menti rezervátumokban is. Módszereink közül különösen az algakutatás és szennyvízkutatás területéről, többet külföldön is (Egyiptom, NSZK) alkalmaztak. Állandó pub- Ukációcserében vagyunk számos külföldi szakemberrel. m i g akutató, egysej- ” tű állatkákat stb. kutató munkatársaink külföldi útjaik alkalmával sok jó módszerrel ismerkedtek meg. és tértek haza gazdag tapasztalatokkal Németországból, Bulgáriából, Romániából és a Szovjetunióból. Dr. Kolosváry Gábor egyetemi tanár, a Tiszakutató Bizottság elnöke, Szeged el nem ver, az aszály tönkre nem tesz, a téli fagy szét nem porlaszt — falun sem. Ez a valami a kultúra, — amelynek szebbnél-szebb hajtásai szolgálják immár a falvak népét országunk legkisebb zugában is. Kulturális fejlődésünk egyik nevezetes stációja a századik Kincses Könyv, amely most jelent meg e remek sorozatban. Tíz éve jelennek meg az Olcsó Könyvtár hallatlanul olcsó és hallatlanul értékes kötetei. Ezekből igen sok egyszerű falusi házban már valóságos kis házikönyvtár gyűlt egybe. Ehhez a sorozathoz csatlakozott teljes vértezetében a Kincses Könyv sorozat. E sorozatban nemcsak szépirodalmi művek jelennek meg, hanem mezőgazdasági szakírók is. Azt jelenti ez, hogy j a szórakozás és a művelő- , dés nemes eszközei szinte- szinte egy-egy mozijegy árán, gusztusos, modern „öltözékben” kerülnek a falu fiataljainak, öregjeinek, nőknek és férfiaknak kezébe. A Kincses Könyv a legkitűnőbb magyar és külföldi írókat vezeti be a kulturált falusi otthonokba. — Jókai, Mikszáth, Móricz, Kosztolányi, Solohov, Seg- hers — hatalmas a választék, sokszínű az irodalmi élményanyag és ebben jelen vannak az újak és a legújabbak is: Fekete István, Takács Imre és mások. A sorozat tartalma, ami a válogatást illeti, kitűnő. A kulturális forradalom zászlóvivőire hárul az a feladat, hogy a szó erejével segítsék a Kincses Könyvet — a második száz kötet, az új jubileum felé. Aki életet ad a holt agyagnak Az első Miskát, a kac- kiásbajszú, verbunkos huszárt ábrázoló kancsót Mária Terézia emlékére készítette egy mester 1825-ben. Jellegzetes a háromszögletű kalapja, varkocsba font haja. Hogy ruhája elejét miért díszíti kígyó? Egyszerű! Kígyó — méreg! S az orvosság is lényegében méregből készül. És hát Miska ben- dője is orvosságot tartalmaz: ízes, zamatos magyar bort. Egyesek szerint szív- fájdalom ellen ez a leghat- hatósabb orvosság. S álmosság ellen is bevált szer. Erre utal a reá vésett szöveg is: „Hogy ne légy sohase álmos, Öblögesd a torkod, János!” A kackiásbajszú verbunkos huszár már-már a feledés homályába merült volna, ha nem akad egy karcagi fazekasmester, aki újjáteremti, s aztán elküldi a világ minden tájára. Róma, Párizs, Berlin, Amszterdam, Helsinki, Köln, Tokió, New York, Moszkva, Prága. Ez volt eddig a Mis- ka-kanesó útja. S a hetvenéves mester ma is fáradhatatlanul dolgozik, alkot. Munkái — az előbb említetten kívül tálak, bütykösök, kulacsok, gyümölcs- tartók jellegzetes kunsági mintákkal: pipaccsal, tulipánnal, sok-sok cirádával — egyre több országban öregbítik a magyar népművészek hírnevét. Amikor megkérdeztem tőle, mi a titka fáradhatatlanságának, csak ennyit mondott: — Az egészséges életmód. Én minden este 9 órakor már alszom. Szeszes Hart, feketekávét soha nem U- tam egy kortyot sem. És nem is cigarettázom. Aztán megmutatja: udvarán ott áll a gyűrűhinta, melyen minden reggel tor- nászik. Tízszer húzódik fel reggelente rajta, aztán többször körülfutja az udvart, majd talajtorna következik Aludni? Nem, ő 6oha sem alszik szobában. A ház verandáján áll ágya. Itt télen-nyárofi a friss levegőn jobban esik a pihenés. Életében egyszer volt orvosnál. Tanyai gyerekként született, az öt testvér közül sorrendben a másodiknak. Amikor iskola- köteles sorba lépett, beköltözött a család a cserháti határrészről a városba, Karcagra. — Aztán hiába volt háború, idegen földön katonaság. Kántor Sándor hű maradt Karcaghoz. Mikor Ácsi- Kovács János fazekasmester uram inast keresett, a tizenhárom esztendős Kántorgyerek elszegődött hozzá. Rúgta a korongot, gyúrta az agyagot — megismerte a szakma titkát. Aztán már többre vágyott, nemcsak az edénykészítésre Most is őriz egy kétfülű vázát, melyet valamikor anyjának csinált. Rá is véste akkoriban : Készítette Kántor Sándor fazekastanonc, 1909. Apjának viszont pálin- kásbutéliát korongolt, s ezt írta rá: „Kérdés: Mit mondott Jézus a keresztfán? Felelet: Szomjuhozom.” Aztán kevés lett neki mindaz, amit a karcagi mester tudott, amit tőle tanulhatott. összecsomagolta holmiját, és útra kelt. Dolgozott Zsolnán, elvégezte (ingvaron a mesterképző tanfolyamot, járt Kassán, majd Pécsre szegődött, egy öreg sváb mester mellé, Ott érte az első világháború. A katonaidő! Prága— Bécs! Majd az olasz front! Megsebesült, azután visszajött Karcagra. Megkapta az iparengedélyt, s azóta egyfolytában ott dolgozik kis házában, mely ma már egy fazekas-múzeumhoz hasonlít. A munkában töltött esztendők lassan meghozták a világhírt is Kántor Sándornak. Az 1925-ben kapott első bronzérem mellett ott sorakozik számtalan arany, ezüst, s életének legnagyobb kitüntetése: a brüsszeli világkiállítás nagy aranyérme. Évekkel ezelőtt huszonnyolc társával népművészeti szövetkezetét alapított, melynek tagjai ma már az ország minden részében megtalálhatók. Csak tavaly hét és félmillió forint értéket exportáltak a világ minden tájára. Most joggal kérdezheti bárki: a munkán kívül semmi más szenvedélye nincs az idős mesternek? De igen. Van. A méhészet. Ügymond, amikor elfárad a szeme, a méhekkel bíbelődik. Tíz méhcsaládja van. Kántor Sándor ebben az évben ünnepli hetvenedik születésnapját. Ebből az alkalomból Budapesten, a szövetkezeti mintateremben május 10-én jubileumi 4i- állítás nyílik munkáiból. Egy élet alkotásából kaphat itt ízelítőt az érdeklődő. /arga Viktória .4 rajzot Palicz József grafikusművész készítette
