Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-28 / 123. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Malinovszkij Betgrádban Belgrád (MTI). Ivan Gosn­jak, hadseregtábornoki ja- goszláv nemzetvédelini mi­niszter meghívására szer­dán hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett Ma­linovszkij marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének vezetésével a szovjet hadsereg küldöttsé­ge. A jugoszláv főváros re­pülőterén Malinovszkijt Vladimir Zekovics, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács alélnöke, Ivan Gosnjak had- seregtábornok, nemzetvé­delmi miniszter és több más magasrangú katonai személyiség üdvözölte. Malinovszkij marsall ez­zel a látogatásával viszo­nozza Gosnjak hadsereg!á- bomoknak tavaly ősszel a Szovjetunióban tett útját. Mikojan Vlagyivosztokban Vlagyivosztok (TASZSZ). Anasztasz Mikojan, aki a szovjet parlamenti küldöttség élén Japánban tartózko­dott, szerdán Tokióból Vlagyivosztokba repült. Eluta­zása előtt reggel Tokióban még fogadta japán üzlet­emberek egy nagy csoportját és megbeszélést folytatott velük a szovjet—japán kereskedelem fejlesztéséről. Magyar tiltakozás a Kuba ellenes amerikai gazdasági blokád miatt Az USA kormánya által Kubával szemben legutóbb alkalmazott embargós rend­szabályok ügyében több más delegációval együtt a magyar küldöttség is til­takozó levelet intézett a Genfben ülésező nemzet­közi kereskedelmi és fej­lesztési konferencia elnö­kéhez. A magyar küldöttség megütközéssel értesült ar­ról, hogy miközben a nem­zetközi kereskedelmi és fejlesztési konferencia az országok közötti kereske­delmi kapcsolatok norma­lizálására tett erőfeszítése­ket, az Egyesült Államok kormánya megtiltotta a Kubába irányuló gyógy­szer- és élelmiszerszállítá­sokat. Ez az egyoldalú lé­pés ellentmond az embe­riesség követelményeinek és éles ellentétben áll a konferencia céljaival — fe­jeződik be a magyar nyi­latkozat. A Szovjetunió küldött­sége ugyancsak a konfe­rencia elnökéhez intézett nyilatkozatában ítélte el az Egyesült Államoknak ezt a törvénytelen lépését. * A TASZSZ jelentése sze­rint Raul Leon, az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletén résztvevő ku­bai küldöttség vezetője le­velet intézett R. Prebisch­bez, az értekezlet főtitká­rához. León felhívja a fi­gyelmet az Egyesült Álla­mok Kuba-ellenes gazda­sági blokádjának megen- gedhetetlenségére. A világ­kereskedelmi értekezlet célja — mint ismeretes —, az, hogy felszámolják az országok közötti kereskede­lem előtt tornyosuló kü­lönféle akadályokat. Az Egyesült Államok kormánya azonban a nem­zetközi jog elemi normái­nak megsértésével a nyílt gazdasági blokád politikáját folytatja Kubával szemben és nyomást gyakorol más országokra annak érdeké­ben, hogy azok ne keres­kedjenek a Kubai Köztár­sasággal. Az Egyesült Államok kor­mányának agresszív gaz­dasági politikáját a kubai küldöttek leleplezték a genfi értekezlet plenáris ülésein és bizottságaiban. Ügy véljük, hogy a kon­ferencia valamennyi részt­vevőjének alapvető köte­lessége, hogy biztosítsa az értekezlet alkotó célkitűzé­seinek tiszteletben tartá­sát. Nem szabad elfelejteni — hangoztatja Leon levele —, hogy a genfi értekezlet eseményeit és eredményeit figyelmesen követi az egész világ, mindenekelőtt a fej­lődő országok népei. (MTI) A franciét katüßMg- uti isis zier Madridba uéazdc P-Úrrzs (MTI), eouve (te Murvilié csütörtökön Mad­ridba utazik. A polgárhá­ború óta nem járt francia külügyminiszter Spanyolor­szágban, s ezért a látoga­tásnak Párizsban nagy je­lentőséget tulajdonítanak. Az utóbbi években szoros gazdasági és katonai együtt­működés alakult ki De Gaulle és Franco kormánya között. Franciaország ta­valy 150 millió dolláros hi­telt nyújtott Spanyolország­nak, s a két ország tengeri és légi haderejének közös hadgyakorlatai rendszere­sekké váltak. A francia külügyminisz­ter Madridban Castiella külügyminiszterrel és Fran- coval folytat megbeszélése­ket. A háromnapos tárgya­lások célja az együttműkö­dés kiterjesztése. A francia lapok ezzel kapcsolatban Párizs—Madrid tengelyről írnak, amely déli irányban Rabatig nyúlnék. A megbe­szélések egyik központi kérdése ugyanis a két or­szág észak-afrikai politiká­jának összehangolása. Az arab államok többségének szocialista irányú fejlődésé­vel szemben Párizs és Mad­rid a marokkói királyság­ban látja észak-afrikai po­litikájának „szilárd pont­ját”. Az EAK a szocialista fejlődés útjára kíván lépni Hruscsov beszámolója egyiptomi útjáról Moszkva — (TASZSZ) — Hruscsov szerdán a moszkvai rádióban és tele­vízióban beszámolt az Egyesült Arab Köztársa­ságban tett látogatásáról. Bevezetőül részletesen is­mertette az út eseményeit, s meleg hangon szólt az asszuáni nagygát építőinek önfeláldozó munkájáról, a szovjet és arab dolgozók mindennapos baráti együtt­működéséről; Népünk nemcsak szavak­ban, hanem a valóságban is támogatja — így fegy­verrel is segíti — a népek nemzeti felszabadító har­cát — folytatta Hruscsov; Ezt teljesen önzetlenül tesszük, de meg kell mon­danom, hogy bizonyos célt követünk ezzel, olyan célt, amely egybeesik a függet­lenségükért harcoló népek érdekeivel. Azt akarjuk, hogy a szo­cialista világ, a nemzeti felszabadító mozgalom erőfeszítései, a tőkés or­szágok forradalmi erői egy táborba tömörülje­nek az imperializmus, a monopóliumok, a régi és új gyarmatosítók ellenn. Hruscsov rámutatott, hogy a Szovjetunió bizonyos Hruscsov fogadta a román pártmunkásküldöttséget Moszkva, (TASZSZ) Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára szerdán fogadta a Román Munkás­párt pártmunkás-küldöttsé­gét. Chivu Stoiea a küldött­ség vezetője a beszélgetés alkalmával tolmácsolta Hruscsovnak, a Román Munkáspárt Politikai Bi­zottsága és Gheorghiu-Dej, a Központi Bizottság első titkára baráti üdvözletét Hruscsov a küldöttség tagjainak beszélt irányításában szerzett szov­jet párt-tapasztalatokról és eredményes munkát kívánt a küldöttség tagjainak. Az SZKP első titkára a Köz­ponti Bizottság nevében baráti üdvözletét tolmá­csolta a Román M unkás­párt Központi Bizottságá­nak és Gheorghiu-Dejnek. A meleg baráti légkör­ben lefolyt beszélgetésen jelen voltak Jurij Andro­pov és Alekszandr Ruda- kov, az SZKP Központi ipar Bizottságának titkárai. — Az „Oltó-hadművelet IV. Vajon mire számítol*? ^Kétségtelenül számítha­tott az osztrák egyházi körök jónéhány magasran­gú képviselőjére, akik so­kat fáradoztak azon, hogy az „apostoli korona” tün­döklését helyreállítsák; — Amikor például Habsburg Ottó ikerlányait 1954 őszén megkeresztelték Württem- bergben, a keresztelőre el­ment maga Pavlikovszky gráci hercegérsek is; A kis hercegnőket ausztriai folyó vizével keresztelték, s az érsek a következőket mondotta: „Mi osztrákok kérjük az Istent, hogy a császári család visszatér­hessen Ausztriába” Ennek megfelelően a pöckingi anyakönyvbe az újszülöttek neve után az „Ausztria fő­hercegnője, Magyarország királyi hercegnője” meg­jegyzés került. Ottó emellett a Nyugat- Németországban élő hajda­ni német arisztokrácia kö­rében is gyűjtött befolyá­sos támogatókat, miután dúsgazdag német herceg- kisasszonyt vett feleségül. Ennél is fontosabb volt természetesen a kulisszák mögötti támogatás, amelyet Allén Dulles, a Habsburg- légió kudarcot vallott ter­vét is támogató amerikai kémfőnö'k nyújtott Ottó­nak. A pöckingi sárga falú Keresztelő Pöcktogbem \ kastélyt is DuBes személyes felkérésére ajánlotta fel Adenauer nyugatnémet kancellár a trónkövetelő számára. A madridi mikrofon A történelem azonban megint közbeszólt: a hi­degháború megenyhült és az enyhülés első jele az ausztriai megszálló csapa­tok kivonása, a független, semleges Osztrák Köztársa­ság megszületése volt Az Osztrák Köztársaság alap­törvénye pedig csaknem sző szerint átvette a híres 1919-es „2. §-t”, amely hű­ségnyilatkozatot és a poli­tikai tevékenységről való lemondást, ezen túlmenően pedig a parlament bele­egyezését követelte; Ottónak új taktika után kellett néznie, s nem csoda, hogy az 1955 és 1960 közöt­ti időszak az ,,Ottó-had- művelef’ legzavarosabb korszaka, Ottó taktikája ebben az időszakban egyszerűen az volt, hogy minden lehető­séget válogatás nélkül meg­ragadott, s aszerint vallot­ta magát osztráknak, ma­gyarnak, vagy éppen szu- détanémetnek, ahogy a helyzet követelte. így pél­dáid 1960-foan, a magyar­országi ellenforradalom napjaiban az ő hangja is felhangzott a rádióban. — Méghozzá éppen a madridi mikrofonok előtt És ter­mészetesen nemcsak azért, mert Franco rendszere kö­zel &Ht a Habsburg-trón- fcövetefő szivéhez, Madrid volt emellett a székhelye annak a „nemzetközi doku­mentációs központ” nevű társaságnak, amely volta­képpen az európai monar­ch ista mozgalmak csúcs­szervének és fedőszervének a szerepét töltötte be; A központ élén Ottó állott, de képviseltették magukat a legkülönbözőbb nemzeti­ségű nyugat-európai trón- követelők is — élükön a spanyol Bourbonokkal —» és tagja volt a szervezet­nek egy sor nyugatnémet és osztrák politikus; így hát Ottó „otthon” érezhette magát, amikor éppen Madridban szólalt meg és „Magyarok! Honfi­társaim!” felkiáltással üd­vözölte láthatatlan hallga­tóságát, majd „az utolsó­nak megkoronázott magyar király fia és lelkes magyar hazafi” címet adományozta magának; Látnivaló, hogy Habs­burg Ottó, nemhogy osztrák hazafiasságára, hanem még osztrák állampolgárságára sem fektetett túlságosan nagy súlyt, ha egy-két to­tó pillanatra másutt kínál­kozott a zavart keltés le­hetősége— Ebben a zűrzavaros és új taktikát kereső kor­szakban is kiderült azon­ban, hogy Ottónak meg­vannak a maga támasz­pontjai Ausztriában. Még egy útlevél Ugyanebben az esztendő­ben, 1956-ban ugyanis az alsó-ausztriai tartományi kormányzat székházában Ottó helyi támogatóinak nyomására határozatot hoz­tak, amely a Habsburg trónkövetelő osztrák ál­lampolgárságának elismeré­seképpen kimondotta, hogy Ottó, általunk már ismert útlevél-gyűjteményét egy osztrák útlevéllel is gyara­pítani kelL S hogy Bécs- ben is meg tudták mozgat­ni a Habsburgok a megfe­lelő támogatókat, azt jelez­te, hogy az útlevelet ki is adták. Az ellenzék mind­össze annyit tudott elérni, hogy Habsburg Ottó oszt­rák útlevelét — Ausztriára érvénytelenítették. (Folytatjuk) mértékig saját lehetőségeit korlátozza, amikor segíti a fejlődő fiatal államokat. De rossz kommunisták, rossz internacionalisták lennénk, ha csak magunk­ra gondolnánk” — fűzte hozzá. Százszorosán meg­térül az a segítség, amely­ben a fejlődő országok né­peit részesítjük, mert ce­menthez hasonló szilárd­sággal erősíti a szovjet nép és más népek, a jelen esetben az Egyesült Arab Köztársaság népének test­vériségét. Hruscsov ezután beszá­molt a küldöttség útiél­ményeiről, majd a látoga­tás végén kiadott közös közleményre utalva Hrus­csov megjegyezte, hogy a Szovjetunió gépesített, kor­szerű mezőgazdasági nagy­üzem építésében is segít­séget nyújt az EAK-nak; örülni fogunk, ha az üz- begisztáni éhségsztyeppe termővétételének tapaszta­latait arab barátaink is hasznosíthatják — mon­dotta.­Hruscsov felelevenítette az egyiptomi emberekkel lezajlott sok-sok találkozá­sa élményeit és így foly­tatta: — A forradalom győzelme óta 12 év telt el. s e viszonylag rövid idő alatt az EAK eredménye­sen fejlesztette gazdasá­gát, kulturális életét, álla­mosította a bankokat, a nagyüzemeket, a vasútat, sok kereskedelmi és épít­kezési vállalatot. Az alapvető termelési eszközök állami kézben vannak. Az állami szek­tor képezi az ország ipa­rosításának alapját. Számottevő sikereket értek el az iparosításban: 11 év alatt többmint háromszo­rosára növekedett az ipari termelés. Falun a földreform fel­számolta a nagybirtokrend­szert és alaposan korlátoz­ta az egy személy birto­kában tartható földterület nagyságát. Körülbelül öt­százezer hektár egykori földesúri földet osztották fel a parasztok között. Állami nagygazdaságokat és mezőgazdasági szö­vetkezeteket szerveznek. Hruscsov ezután méltatta az egyiptomi kulturális fejlődés eddigi eredmé­nyeit, az EAK ifjúságának hazafias lelkesedését, majd szólt azokról a nagy ne­hézségekről, amelyek az ország fejlődését gátolták 1952 után, A forradalmi átalakulások első szakaszá­ban minden nemzeti erő együtt lépett fel az ango­lok kiűzéséért és a király­ság megdöntéséért. A má­sodik szakaszban, amikor az államosítás és a földre­form került napirendre, el­kerülhetetlenül összeütkö­zésbe kerültek a dolgozók és a kizsákmányolok érde­kei; í.Erről őszintén szól­tunk Nasszer elnöknek és az EAK más vezetőinek, nyiltan beszéltem erről az asszuáni nagygyűlésen is — mondotta, — Az EAK elnöke is hangsúlyozta beszédeiben, hogy egyesíteni kell a dolgozó nép erőit a for­radalmi átalakulás to­vábbi fejlesztése végett”. A Szovjetunió — ame­lyet a békes?erető külpoli­tika lenini elvei vezetnek — nem avatkozik be más országok és népek belügyei- be — folytatta Hruscsov. — A szovjet kormánynak ezt az álláspontját jóma­gam is hangoztattam az EAK nemzetgyűlésében. — ugyanakkor azonban meg­mondtam. hogy hazánkban nem szemlélik közönvösen, milyen úton Haladnak az -cures államok. Űgv vél­jük, hogy előbb-utóbb min­den oép a szocialista fej­lődés útjára lép. Minket szovjet embereket termé­szetesen űrömmel tőit ei, hogy az EAK meghirdette: a szocialista fejlődés útjá­ra kíván lépni Hruscsov ezután megje­gyezte: Tudjuk, hogy az EAK-ban egy bizonyos sza­kaszban előfordultak az antikommunizmus megnyil­vánulásai. Volt idő, amikor a kommunistákat letartóz­tatták és börtönbe vetették tevékenységükért. Most — amint ezt megmondták ne­künk az EAK vezetői — ez már nem létezik. Remél­jük, ez már a múlté a köz­társaság életében. Kijelentette, hogy az Egye­sült Arab köztársaságban megalakult az Arab Szo­cialista Unió elnevezésű tö­megszervezet, amely a meg­hirdetett elvek szerint a nép politikai szervezete lesz. ősszel az unió megtartja kongresszusát. ,,E kongresz- szus határozatai a jelek szerint sok szempontból meghatározzák azt a konk­rét utat, amelyen halad majd az EAK politikai, gaz­dasági és társadalmi fejlő­dése” — mondotta Hrus­csov. Ezután elmnodotta, hogy Nasszer elnökkel természet­szerűleg elsősorban állam­közi kérdésekről tárgyalt, de beszélgettek bizonyos ideológiai kérdésekről is, amelyekben a két fél állás­pontja eltér egymástól. „Egyes jelenségek eltérő felfogása azonban nem gátolja, hogy erősítsük a két állam barátságát, — amely az imperializmus és a kolonializmus elleni harc céljainak közössé­gén, a béke védelmén, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésén alapszik.” Hruscsov utalt arra, hogy az egyiptomi ünnepségeken jelen volt a Szovjetunió nagy barátja, Ben Bella al­gériai elnök, Szalal jemeni és Aref iraki államfő. „Az arab köztársaságok elnökei­vel néhány órát nyílt bará­ti beszélgetésben töltöttünk. Ók nagyra értékelték a Szovjetunió szerepét, azt a segítséget, amelyben a nem­zeti felszabadító mozgal­mat, a fejlődő fiatal álla­mokat részesíti. Ugyancsak érintettük az arab egység, az arab nacionalizmus té­máját; Kifejtettük marxista —leninista álláspontunkat az egységről és arról a sze­repről, amelyet az egység a nemzeti felszabadító moz­galomban betölt. Hangsú­lyoztam, hogy mi, kommu­nisták minden dolgozó egy­ségét akarjuk fajra, nemze­tiségre, vallásos nézetekre, földrajzi helyzetre való te­kintet nélkül; Az egység­nek ez az értékelése nem mond ellent az arab nép törekvéseinek, amelynek lé­nyege: egyesülni az impe­rialisták, a gyarmatosítók, a kizsákmányolok elleni harcra, Nasszer elnök is kifejtette saját nézeteit az arab egységről. Az elnök kiejlentéseiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy nincs közöttünk különösebb eltérés e kérdés értelmezé­sében”. Hruscsov imperialista ha­misításnak minősítette azt a feltevést, hogy titkos tárgyalásokra is sor ke­rült. Az imperialistákat — fűzte hozzá — nyugtalanítja az EAK-ban tett látogatá­sunk, az egyiptomi nép ba­ráti érzéseinek hatalmas megnyilvánulása. Az impe­rialistákat aggasztja, hogy egyre több nép, — köztük több arab ország népe, el­utasítja a tőkés fejlődé« útiár

Next

/
Thumbnails
Contents