Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-28 / 123. szám
május SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Míg a váltás megérkezik JX— C VERMEKSORSO — Végig jártam mindent, Marika — lépett be az ajtón kulcsait csörgetve Nagy Dezső, a portás: — Na, még két év, és mehetek a virágaimhoz, Higyje el, Marika, 38-tól sok volt már nekem: Az öreg dohogva leül. Deák Mária már évek óta dolgozik a postán. Az éjjeli ügyeletet ötnaponként látja el; Az asztala mellé kikészítette a táviratblanket- tákat, borítékokat, bélyegeket. A feje fölött a nagy óra negyed tízet mutat; Ö kilenckor kezdte meg a szolgálatot. Ilyenkor már csak a csomagfelvételi kis- ablak van nyitva. — Telefonálni szeretnék Kunhegyesre — hajol az ablakhoz egy izgatott szőke HŐ; — Rögtön... jegyeztem. — Jóestét! A mai napra befejeztük; Érkeznek a zsákos befizetők A Tiszavirág, a Híd-presszó pénztárosai kísérővel jönnek, és teszik bele az asztalon sorte kirakott kis zsákokba az aznapi bevételt. Deák Mária ásítást nyom el; Jó lenne kávé. Az öreg már elment a helyére, ő meg nem hagyhatja el az épületet; — Kaptunk a szakszervezettől kávéfőzőt. De többen úgy látják, a munkafegyelmet rontaná; ha használnánk is. — Szervusz, Mari; Kész vagyok! — A táviratosnő leadja a könyvet a váltásnak; — Sietek haza, kicsit még olvasok; — Nekem is jó lenne egy kis olvasás, — sóhajt fel Deák Mária, aztán cigarettára gyújt. — Ajánlott expressz lesz... — Pél egyig szünet. — Az órára pillant: negyed- tizenkettő; Szép számmal vásároltak borítékot, csomagszállítót, Megjöttek a presszók befizetői is mind: Tehát elkezdheti a távbeszélőjegyek naplózását. Ez is az éjjeli ügyeletes feladata: ... A telefonközpontban ezen az éjjelen alig pihent két percet Bartos Zoltánná: Mosolygós szemű, szőke fiatalasszony. — Halló, BudScs&a* — Adok egy Komlót: — Igen, kapcsolom; — Húszhetvermégy a MÁV-tudakozó. — Ébresztés fél ötre, Visszahívom. — Halló, Budácska... Végre sikerült a kapcsolás: — Olyan érdekes ez a munka: Hét éve csinálom. Szeretem a munkahelyemet is... — Mentőket kérem Jász- kisér 2-re! — Bonnal szeretnék beszélni, három perc; Tisza Szálló. Hajnali ____ é bresztés — Ébresztést kérek négy órára. — Van ennél korábbi ébresztésem is, háromra: Szóval, remek dolog az, hogy annyi emberrel kerülök kapcsolatba. Budács- ita, meg Komlóka — így hívjuk egymást. Hangról már ismerjük, ’ki kicsoda; Amíg ezt a pár mondatot elmondta, rendezte a táviratokat, időrendi sorrendbe rakta az ébresztéseket. Az óra fél egyet jelez; Egyre több hívás érkezik; Zavarni tovább nem lehet. A telefonközpont zavartalan működésére az erősítőben Keskeny Erzsébet vigyáz ezen az éjjelen. — Már elvégezte a szokásos hibamegelőző vizsgálatokat. Munkatársa az automata kapcsolóra ügyel. — Most javítja a kisebb rendellenességeket. Háromnegyed egy. Sebestyén Ferenc gépkocsival indul a nyomdába. A 2: számú postára viszi a Néplapot. Innen indítják majd a megye különböző városaiba, községeibe. Negyedöt. Sebestyén Ferenc visszaérkezett a Budapestről küldött napi- és a kedden megjelelő hetilapokkal. — Jöhetne valaki, aki segítene a rakodásban, — sóhajt fel jogosan Vámos Sándorné. — Harmincnegyven zsák érkezett, és egy zsákban közel 25 kiló súlyú újság van; — Én majd az árusokat adom, — szólt oda Földes Anna kisegítő. — A kézbesítők jöhetnének már! Szerdán délelőtt, a Magyar Történelmi Társulat vándorgyűlésének utolsó napján Borús József kandidátus, a Társulat titkára A magyarországi hadműveletek jelentősége a második világháború történetében címmel tartott előadást. Az előadó arról beszélt, hogy miért tartottak a magyar- országi hadműveletek 1944 szeptemberétől 1945 április elejéig. Majd megemlítette, hogy amí6 a Vörös Hadsereg számára a magyarországi terület nem volt főhadszíntér, a német hadvezetés és személy szerint Hitler szinte mindvégig elsőrendű fontosságúnak tartotta a magyarországi harcokat, gyakran más fronMitol függ egy telekkönyvi vázrajz ára? Egyik olvasónk írta levelében, hogy tavaly OTP- kölcsönnel családi házat építettek. Midőn a házat telekkönyveztették, az ehhez mellékelendő vázrajzot a budapesti Térképészeti és Geodéziai Vállalat kirendeltségével készíttették el, s kifizettek érte 350 forintot. De olvasónk munkatársnőjétől az elmúlt héten hasonló rajzért mindössze 150 forintot kértek. A levélíró érdeklődésére a fenti vállalat a következő „felvilágosítást” adta (mely világos ugyan, d- számunkra mégsem egészen értheI tő): I — Május közepéig a Tér- J képészeti és Geodéziai Vál- f lalat kirendeltsége volt megbízva hasonló munkák elvégzésével Szolnok I— VIII. kerületeiben, 350 forintos munkadíj ellenében. Május közepe óta az Állami Térképészeti és Földmérési Vállalat is elkészítheti a rajzokat a város tármelyik kerületében, s ezért 150 forintot számol fel. Hogyan lehetséges ez? Erre szeretne választ kapni Kukri Sándorné szolnoki lakos és vele együtt mi is. Válaszként megérkezik Ligetfalvi János, ö már karntincegi/ éve szállítja az újságokat majd délelőtt a' leveleket. — Megyek ki a portára. Ott várom be a többieket. A portás kint áll, fülkéjéből vidám, reggeli zene szól. — Jóreggelt! — Két asszony érkezik kerékpáron. Kicsit fáznak, boxolni kezdik egymást. Melegítésként. — Megy kapálni azanyó- somékhoz! — Én meg mosok délután. Az asszonyok nagyrésze csak a reggeli lapkihor- .dásnál dolgozik. Érkezik a hírlapárus a víztorony mellől, jönnek a „pletykafalui” kézbesítők. Sietnek. — Hat órára szeretne mindenki a körletébe érni. A portás lesöpri a járdát, aztán fellocsolja. Indul haza. Megérkezett a váltás; — ví --t okról is küldve ide csapatokat. Ezt bizonyítják azok a kísérletek is, amelyeket a németek a körülzárt Budapest felmentésére és Dunántúlnak a kőolaj- és az élelmiszerpótlás miatti utolsó pillanatig való megtartásáért tettek. Kormos László levéltárvezető (Kenderes) a hely- történet és az általános történet kapcsolatáról beszélt. További hozzászólásában konkrét adatokat sorolt fel a Szolnok megyei harcokkal kapcsolatban. Kor*m Mihály kandidátus, egyetemi docens Magyarország „utolsó csatlós” voltának problémakörével és Horthy- ék kiugrási lehetőségeivel foglalkozott. Tőzsér János szobrász- művész, akinek szoborművei állnak Szolnokon és a megye községeiben, aféle művészeti barkácsmester is Jászárokszálláson, — Mint a reneszánsz művészei, kiknek kedves volt mindenféle anyag, amiben az ihletett gondolat testet ölt. Ö a gimnázium és a Széchenyi általános iskola képzőművészeti szakköreinek vezetője. A szakköri munkáról így nyilatkozik: — Művészethez értő és művészetet pártoló ifjúságot kinevelni — ez a célom. Ha egy-egy tehetség akad, azt pártolni kell, hogy tovább haladjon, a többieknek pedig jó műértőkké kell válniok. Szakköreinkben a munka hetven százaléka elméleti oktatás, a műalkotások ismertetése és csak harminc százalék a rajzolás, festés, mintázás. Az a célom, hogy a művészeti alapfogalmakat megismertessem; A szakköri munka az új gimnáziumba* is hívekm — Nem hiszik el, a fiatalok legalábbis biztosan nem hiszik majd — mondja az ősz hajú, ötvenéves sütőmuníkás, miközben friss süteményt húz ki a kemencéből. — Kilencen voltunk testvérek — hét fiú és két lány. Nem mondom, hogy rengeteget nélkülöztünk — de ritkán akadt jó — és főleg elég vacsora. Így aztán a nagyobbak hamar — 10 éves korukban már dolgoztak. — Ha piaci fuvarért pénzt kaptunk, legtöbbször a mamának adtuk. Néha elcsentünk belőle — mozira! De mi soha nem mehettünk együtt moziba — a legidősebb 17 éves volt, amikor összesen két pár cipőnk volt. — Nagyon szerettünk ám játszani. Otthon volt rongy éppen elég! Micsoda labdákat csináltunk mi! Keményet, jó nagyot — talán nem is tudnak még bőrből sem olyant csinálni... — A sok testvérnek most majd húsz gyereke él ebben a városban. Van olyan is, aki azt mondaná erre: történelem! Csakhogy mi éltünk, írtuk ezt a történelmet. A mamát nagyon szerettük. Még megélte, ölvedy Ignác alezredes, az 1944 augusztus végén DélkeletEurópában kialakult hadászati helyzetet ismertette és az ekkor, kínálkozó magyar kiugrási lehetőségeket elemezte. Pintér István, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa, a magyar ellenállási mozgalom történetéről, elsősorban Bajcsy-Zsi- linszky Endre és Kiss János altábornagy tevékenységéről beszélt. Szurmay Ernő, a városi tanács vb elnökhelyettese, zárószavában méltatta a kongresszus jelentőségét, kihatását az oktatásra és a népművelésre és tanulságait Szolnok város számára. re talált, a gimnazisták egyharmada látogatja a foglalkozásokat. A kerámia szakkörnek pedig tizennyolc tagja van. Az iskolaműhelyben szalagfűrész, csiszológép, egyéb munkagépek — Tőzsér János maga állította össze a „géppark” egyes darabjait. Fő büszkesége azonban az elektromos kemence. Ö tervezte, ő szaladgált Pesten az alkatrészek után s az ő utasításai szerint készítették tízezer forintos költséggel az iskolának; A kemence készen van, csak éppen az erős áram hiányzik, amellyel a hosszú cekász drótot a szükséges 1300 fokos hőmérsékletre lehet izzítani; Csak éppen az új árammérő óra hiányzik. Fél éve várnak már arra, hogy kicseréljék az órát. Reméljük az Elektromos Művek nem soká várat már magára s lehetővé teszi, hogy az ország negyedik kerámia-szakköre eredményesen működhessen; L, L. hogy a felszabadulás után valamennyiünknek sikerült szakmát szereznünk. A temetésén már mindannyiunknak volt sötét ruhája... A két gyerek együtt jött. Amikor telefonáltam értük a martfűi általános iskolába, az igazgatóhelyettes — Angyalné — roppant ideges volt. — Képzelje csak, — mondta — most szedtem le egy gyereket a tornaterem tetejéről. A hideg futkosott a hátamon — majd a nyakát törte az ebadta... Fazekas Emmike és Oláh Béla osztálytársak, a III/B. osztály tanulói. Gyanítom, hogy a kettős küldetés magyarázat: Emmike, a beszédes kis csitri Béla vallomását jött ellenőrizni. — Azt a levelet nem a Béla írta ám — kotnyeles- kedik mindjárt. Azt a LAJTOS, MEG az Angyal írta... — Mert tetszik tudni, csúnya levelet írtak a lányoknak — de én nem... — Te nem vagy rossz Béla? ,, Kefehaja borzasán mered előre. Napszítta arcában villog a szeme fehérje: — Háát... Mikor hogy — vágja ki magát. A cipőjükre nézek. A Béláé viseli a foci nyomát. — Az idén? Három pár cipőt kaptam — sorolja — egy tornát, egy felet, meg egy szandált. Azazhogy a felet nem is az idén, a télen még. — Nekem apu hamarosan hafrmonikát vesz, megígérte, — mondia Emmi. — Nekem meg hegedűm van — de elszakadt a húrja, így aztán nem kell tanulni... — Pénzt gyűjtünk mindketten a nyárra. Az ötösökért két forintot kapok — mondja Emmi, mire Béla legyint: — Az is valami, nekem négy forint jár az ötösökért, meg sokszor öt is! — Béla ma egyest is kapott — kotyog megint a kislány. — Mert hiányoztam a multikor nyelvtanórán, ha tudni akarod — mérgesedik meg a fiú. — Televíziótok van? Mindkettőjüknél van, s mindketten egyszerre vallják: — De ml este hétkor lefekszünk ám! — Apukám azt mondta — teszi hozzá — hogy este hétkor ki kell kapcsolni és aludni kell. A testvérem is lefekszik ám, mind a kettő! m Imre, a jó! — Találóbban nem tudnám jellemezni őt. Ezt mondják a munkahelyén is róla és az iskolában is: Kiss Imre elsőéves nyomdász-szedő tanuló jó (4) eredménnyel végezte tavaly az általános isAz Ünnepi Könyvhét keretében, az irodalmi színpad meghívására Maróti Lajos költő látogatott el Martfűre. A vendéglátók, az irodalmi színpad tagjai hétfőn délután végigkalauzolták a vendégeket a Tisza Cipőgyáron. Este 7 órakor került sor a tulajdonképpeni író-olvasó találkozóra, amelyen az irodalmi színpad tagjai is közreműködtek. Az ismerkedést, az irodalmi műsort követően a költő műveit dedikálta, — amelyeket a közönség a helyszínen is megvásárolhatott. Egyedül csak az irodalmi színpad tagjai között, akik valamennyien a Versbarátok körének tagjai, harminc példány talált gazkolát, jó (4) a félévi osztályzata is — és jó, ügyeskezű, figyelmes kistanuló a szedőteremben. Amikor tavaly nyáron kézenfogva bevezette az édesanyja a nyomdába — sokan meghökkentek. A tizennégy éves Imre nagyon kisfiú volt, mi tagadás apró termetű, vézna legényke. Két év múlva már mindenki dicsérte. Imre gyorsan megbarátkozott a betűutcákkal, egy-egy esküvői meghívó, sokvonalas nyomtatvány volt rá a bizonyíték. Most, utólag elismeri, hogy szülei a zagyvarékasi egyszerű emberek motor- szerelőnek akarták adni legkisebb fiukat. Az valahogyan nem sikerült és Imre — tanácsi — tanácsra a nyomdába került. Tizenötéves — korán kel, vonatra ül. Hanem délután, amikor hazaér, a gyümölcsösben segít, ilyenkor v vasszal. Annyira gyerek még most is, hogy akaratlanul is kicsúszik számon a kérdés: —- Hát a játék? Fülig ér a szája, nevet, felcsillan a szeme. — Foci, mindig s ezután még jobban! A Zagyvaré- kasi S. E. (így mondja!) ifjúsági csapatának vagyok a tagja! Neki mindig volt focija. Először az édesék vették, aztán serdülvén nyaranta egy-egy hónapig dolgozott a tsz-ben. Fociért is. Olyan szépen, udvariasan mondja mindezt, mintha legalábbis társalgó órákat venne szabad idejében. — Nyilas Misi — szól mellettem tanítója, a négygyermekes nyomdász —, Ugye olyan, hogy akaratlanul is a „Légy jó mind- halálig”-ra gondol az ember?! Jó Imre már nem hallja a beszélgetést. A „természetbenit” osztja. Néplapot ad minden utcába, minden nyomdásznak... Az édesanyja minden reggel megsimítja barna üstökét. Féltőn, szeretőn küldi a városba: — Viseld jól magad, kisfiam! Sóskúti Júlia Versenyzők egymás között A kunhegyes! járási párt-végrehajtóbizottság péntekre összehívta a járásban működő szocialista brigádok, az ifjúsági munkacsapatok vezetőit, valamint a munkaversennyel foglalkozó vezetőket. A tanácskozás alkalmával megbeszélik a versenyek eddigi eredményeit, tapasztalatait, s a további versenyzések feladatait. dára Maróti Lajos legújabb, Pantomim című verseskötetéből. Az író-olvasó találkozó befejező akkordjaként a vendéglátók kérésére Maróti Lajos néhány versét magnószalagra mondta. A martfűi irodalmi színpad kis hangmúzeumában különben már megtalálható valamennyi ott járt írónak; költőnek néhány saját előadásukban elhangzott műve. Az Ünnepi Könyvhét alatt még egy író-olvasó találkozóra kerül sor Martfűn. Június 1-én Baranyi Ferenc látogat majd el a cipőgyáriak művelődési házába. A magyarországi hadműveletek a második világháborúban Befejeződött a Magyar Történelmi Társulat vándorgyűlése Kerámia-szakkör Jászárokszálláson 70 százalék elmélet, 30 százalék műkedvelői gyakorlat — A gimnazisták egyharmada — A villanyóra még hiányzik Irő-olvaső találkozó Martfűn
