Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

május S! SZOLNOK MEGYE* NÉPLAP 3 A két világháború az oktatásban és a népművészetben A Magyar Történelmi Társulat vándorgyűlésének második napja Nem salamoni ítéletet várunk A Központi Döntőbizottság élőn a mezőtúriak panasza Kedden reggel a Ságvári Endre Művelődési Házban folytatódott a Magyar Történelmi Társulat szol­noki vándorgyűlése. Film- bemutatóval egybekötött ankétot tartottak „A két világháború iskolai és is- kolánkívüli oktatásának né­hány módszertani kérdése5’ címmel; Az ankétot Farkas Márton, a Magyar Tudo­mányos Akadémia munka­társa vezette; A filmek és dolgozatok témáihoz elsőnek Juhász Imre középiskolai tanár — (Hajdúszoboszló) szólt hoz­zá; Kurgyis Ferenc középis­kolai tanár (Kiskunfélegy­háza) hangsúlyozta, hogy nem elég a két világhábo­rút önmagában ismertetni, rá kell mutatni a nagyobb történelmi összefüggésekre is. Szebenyi Péter (Buda­pest) a háborúk történe­tének oktatásával kap­csolatos módszertani kérdé­sekről beszélt. Vágó Ernő (Budapest) arra hívta fel a figyelmet, hogy az ok­Véáetlenüsl sodródtam kö­zéjük. De vajon !ki tud úgy tovább menni tanén, hogy legalább néhány sort ne je­gyezzen fel ötvenkét diák izgalmas napjáról. Sokat nem, mert az feltűnne. S nem is erezhetné magát jól itt az, aki csak külső saern- íéjője lenne a mai napnak. — Vizsgáztál már? — Túl vagy? — Sikerűit? Ez volt talán a leötriti- kusabb perc. Amikor már nemcsak magukért, — egy­másért, az utolsó vizsgázó­kért is izgulhatnak. Aztán a művelődési ház hosszú üvegfolyosóján két nagy gyűrű verődik össze. Egyik­ben jászapáti és környéki diákok. Jászszentandrási tatásban nem elégé hasz­nálják ki az ellenállás ma­gyar hősei történetének dokumentumanyagát. Meg kellene találni a módját ezek szélesebbkörú ismer­tetésnek; Borús József, a Magyar Történelmi Társulat titká­ra a két világháború tör­ténete iránti érdeklődés ki­elégítésének nagyobb lehe­tőségeit fejtegette. Az ok­tatás és az ismeretterjesz­tés módszerei még hiányo­sak e tárgyban; Rázső Gyula, a Hadtörténeti In­tézet munkatársa ismer­tette azt a sokféle segít­séget, melyet a Hadtörté­neti Intézet és Múzeum nyújt a történelemoktatás­nak és ismeretterjesztés­nek. (Kiállítások, előadá­sok, filmvetítések, techni­kai park). Iványi Emma, az Országos Levéltár mun­katársa, kérte, hogy a történészek ne csak bírál­ják a megjelent tanköny­veket, hanem aktív segít­séggel járuljanak hozzá azok korszerűsítéséhez. tők átlaga előreláthatólag 3,2 lesz. A gyakorlat szerint év végére ez az arány javul. A megyében 580 elsős teszi le a vizsgáikat ezek­ben a napokban az intézet kilenc kihelyezett osztályá­ban. Márciusban és ápri­lisban száznégyen érettsé­giztek. S ha a drukkolási idő hosszú is, az első vizs­gától az utolsóig, biztos mások is mondják — leg­alább igy az izgalmak után — azt, amit Andrási Ilona és Tajti Katalin, a jász­apáti Alkotmány Tsz tag­jai: Tudni jó, tanulni ér­demes. — borsi — Zsendül a nagykörűi cseresznye A tavaszi jó napsütéses idő kedvez a cseresznye­termésnek Nagykörűben. A kertek jó termést ígérnek. A jövő héten megkezdik a szedést; Az első szedésből kb. öt mázsát vár a földmű- vesszövetkezet. Június első felében a Haladás Tsz gyümölcsöséből hét-nyolc mázsát, a zártkertekből, háztáji gazdaságokból pedig ennek mintegy három- négyszeresét értékesíthetik; Az ÉM. Szolnok Megyei Építőipari Vállalat 4 órán­ként 1.2—2 köbméter tel­jesítményű vákológéppel rendelkezik; A vállalat a műszaki fejlesztés jegyében 1964-ben 70 ezer négyzet- méter gépi vakolást ter­vezett. Tekintélyes szám ez, s félő, a gépek jelenle­gi kihasználása, a dolgozók tartózkodása, idegenkedése, valamint a nem megfele­lő anyaggal való ellátás következtében csak egy há­nyadát valósítja meg a tervnek.­Az egyik VK—2 típusú, magyar gyártmányú masi­nát a Vöröscsillag úti la­kóházak építésénél hasz­nálják... — Használják? — kér­deztem Godány Lajos épí­tésvezetőtől; — Háát... Dolgoznak vele, de nem szívesem. — Miért? — A blokkos építésnél nem a legjobb. A paneléi felülete nem nedvszívó, a habarcs nehezen szárad, nem lehet folyamatosan dolgozni. Egészen hfg ha­barcsot lehet csak a falra szórni, sűrű anyagtól eldu­gul a tömlő. Csak több Pontosan öt évvei ez­előtt 1959. májusában új kút friss vizével telt meg Mezőtúron a strandfürdő medencéje. Nagy volt az öröm. A örömöt hamarosan az üröm váltatta fel. Homokos lett a víz, s napról napra lassabban folydogált. Az átadás-átvételkor még 360 litert adott percenként, de 73 nap múlva már ennek réteg felszórása után ala­kul ki a vakolat, ha egyáltalán kialakul. _ ...? — A blokkok vastagsága nem egyforma, 3—4 centi- méteres eltérések is elő­fordulnák. Egyszóval ilyen­kor sokkal könnyebb sű­rűbb habarccsal dolgozni; Mennyezet vakolására meg egyenesen alkalmatlan; Az is baj, hogy maximum 6 százalékos agyagtartalmú homoknál garantált a gép működése és mi 25—30 százalékos agyagtartalmú homokot kapunk. Sok baj van vele; No meg az em­berek se szívesen... Pintér János brigádja azonban dolgozna a vako- lógéppeL — Ha megfelelő normáit állapítanának meg, kedv­vel használnánk; De ami­kor kevesebbet kapunk mint kézi vakolás esetén?! Szarka János, az építő­ipari vállalat gépészeti osz­tályának vezetője a vako­lógép mellett tette le a voksol: — Az eddigi tapasztala­tok szerint háromszor— négyszer termelékenyebb a gépi mmt a kézi vakolási fél hónappal az átvétel után már szakértői véle­mény alapján javítani kel­lett a kutat. Felújítási szerződés megkötése vált szükségessé, az Országos Vízkutató és Fúró Válla­lattal, mivel azt aikarták, hogy elegendő és megfelelő minőségű vizet kapjanak, így aztán az előzőleg több mint egymillió háromszáz- ezer forintos kút mostmár Nem állítom azt, hogy tel­jesen kifogástalan és min- denttudó konstruKció, van­nak hibái, de a jelenleg használatban levők között a legjobbak. Ezekből a gépekből a Szovjetunió is sokat vásárolt. A legna­gyobb hiba az, hogy az emberek még nem szeret­ték meg a vakológépet. Ahhoz, hogy az építő­munkások használják, azaz szívesen használják a gé­peket, meg kell teremteni hozzá a reális feltételeket; Hogyha maximum 6 szá­zalékos agyagtartalmú ho­mokkal üzemel a gép, olyan homok legyen; Ha pihente­tett mész szükséges, legyen olyan a mész. Megoldást { kell találni, hogy a géppel > állandóan csak egy brigád j dolgozzon és ez meg is ta­lálja a számítását, a ter­melékenyebb munka után. Ha a vakológép a tégla­épületeknél jobban bevállt, akkor jobbára ott alkal­mazzák azokat; Május 20-án, 21-én 48 könnyű és 29 nehézgépke­zelő, a tanfolyam elvégzése után sikeres vizsgát tett. Lelkesen tanultak, megsze­rették a gépeket, és ők már kifogják használni a technika nyújtotta segítsé­get. Minél több ilyen tan­folyam kell; Visszatérve a kérdésre: kézzel vagy géppel ? — Csak® géppel.- hj ­ötvenezer forint híján két­milliót ént. Kerül, amibe kerül csak jó legyem — vélekedtek a városi tanács vezetőd. Meg­kezdődött a felújítás. Felújítás? Inkább az utolsó kenet, vagy ha úgy tetszik a végtisztesség meg­adása. Tizenöt hónapig tar­tó munka után — berob- bantás, cementezés, belö- vés, réfcegenkénti vizsgálat — a kút teljesen elapadt. A többszöri cementezéssel a rudazatot is elzárták, ami miatt terelőfúrást kel­lett végezni. Vizet sikerült tatalmok, de az fürdésre nem volt alkalmas. Közben a többszöri kísérletezéssel az eredeti csőrakatot is teljesen tönkretették. A ré­gi — alig három éves — kút hasznavehetetlenné vált. Az csak természetes, hogy ilyen állapotban a Mezőtúri Városi Tanács szakemberei nem vették át a kutat, amely rosszabb volt, mint felújítás előtt. Emiatt az Országos Vízku­tató és Fúró Vállalat kése­delmi kötbért követelt. A Központi Döntőbizottság helyt adott a vállalat ké­résének és a mezőtúri ta­nácsot a kötbér megfizeté­sének mellőzésével átvétel­re kötelezte. A tanácsnak, illetve képviselőinek azon­ban nem biztosították a kellő védekezési jogot. A szakértői véleményt például csak a tárgyaláson olvas­hatták el. A döntést felleb­bezés követte, amelyet a Központi Döntőbizottság elnöke elfogadott, s meg­kezdődött az új vizsgálat. A végeredmény még nem ismert. A Központi Döntőbizott­ság az újabb szakértői vé­lemény alapján hamarosan ismét tárgyalja az ügyet. Reméljük nem salamoni ítéletet hoz, hanem köte­lezd az Országos Vízkutató és Fúró Vállalatot, hogy a szerződésben vállalt kö­telezettségének — a kút megjavítása, megfelelő víz biztosítása — tegyen eleget, vagy pedig térítse meg az okozott kárt a mezőtúri tanácsnak. Majnái József Vizsgáznak a gólyák csak egyharmadát. Két és Kézzel vagy géppel ? Az építőiparban a vakolás az összes kőművesmun­kákra fordított költségnek majdnem 25 százalékát te­szi ki. Érthető, hogy mindenütt a világon — ahol eddig még kézzel vakoltak — nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy e fontos munkaműveleteket gépekkel végezzék. A KGST-be tartozó államokat Magyarország és Lengyelország látja el vakológépekkel. Csöbörből ■■ m na m csöbörbe tSB-tegok, tanácsdolgozók, a jászivói»; községi párt- tfiífcár. Nevűket nem tudom. De nem is merem igazi jókedvüket azzal zavarni, hegy megkérdezzem. Annyi kerül hát csak a jegyzetembe, hogy a török­szentmiklósi mezőgazdasági technikum kihelyezett osz­tályának elsőéves hallgatói, ök hát itt Jászkiséren a .gólyák”. Most vizsgáznak először. Hogyne volna tót jókedvük. A folyosó másik végén ár. Gyergyói János tagozat- vezető tanár magyaráz. Ügy figyelik, hogy itt is kár lenne bárkit megszólí­tani. Inkább' közelebb fér­kőzöm. Az idegen szavak használatáról, az Ókor tör­ténetéről, a sejtek felépí­téséről és nem is jegyzem tovább, mi mindenről van szó. Most is kérdeznek, még most is magyaráz. — Valóságos áhítattal hall­gatják jászkiséri diákjai. Még egy épületszakasszal tovább elcsípem az utolsó „szenvedőt”. Hubai János földrajzból féléi. Madarasi Istvánná tanár kérésére el­indul a dél-zalai olajme­zőkről, s bejárja Venezue­lát, Mexikót, onnan át a Szahalin-szigetekre és Ba­kuban éri a tanárnő szava: — Köszönöm. Jó felelet volt. Hogy a jászapáti és a jászkiséri kihelyezett osz­tályok hallgatóinak összes­ségében milyen volt a fe­lelete, arra mér Bihari Lajos, a törökszentmiklósi mezőgazdasági technikum igazgatója válaszol: — Az a tapasztalatunk, hogy az első félév általá­ban nehéz. Előbb még a tanulás módszereit kell el­sajátítani a hallgatóknak. Az eredmények azért nem fosszak. Az itteni haliga­A tanár tiszta, ősz haja ellenére, még' most is igen vonzó férfi. Sokat ad ma­gára, eleganciájával ezút­tal is valósággal kirí a sör- kertben iszogató társaság­ból. Egy baja van csupán. Sü­ket. Ez az állapot azonban még kellemesebbé teszi, mi­vel a körülötte teljes csend­be merült világot mintegy belső szükségérzetből min­dig élvezetes csevegéssel igyekszik betölteni. Ebből néha komikus helyzetek tá­madnak. Mint most is. A kompánia zajos ét­vággyal fogyasztja a köz­akarattal egységes fogás­ként kért pirított sertémá- jat. A hagymaszagú forró zsír locsolására sűrűn nyúl­nak az ugyancsak szabvá­nyosan rendelt söröskor­sókhoz. Mielőtt szájukhoz emelnék, eltartják maguk­tól a gyöngyöző belsejű sört. Szájuk szélét nyaltat­va gyönyörködnek a napsu­gártól átvilágított aranysár­ga italban. Proszit! Proszit! — Isznak. Aztán folytatják a sző­nyegre dobott témát az érettségiző fiatalok elhe­lyezkedéséről. Rudi bácsi, az idő előtt megsüketült ta­nár gyorsabban eszik a töb­bieknél. Mintha nem akar­na lemaradni valamiről. Érthető. Amíg a májszele­tek villára tűzésére kell ügyelni, nincs idő felpü- lantgatni, hogy kollégái szájáról olvassa le, rcarűl beszélnek. Szerencsére eb­ben olyan rutinra tett szert, hogy egy-két szót is elég el­lesnie, s ezután már, igen élénk fantáziája segítségé­vel talán még jobban ben­ne van a témában, mint egynémelyik közönysebb barátja. Néha persze elnézi az el­kapott szavakat. így szokott járni egy-egy értekezleten, amikor — szorgalmas fel­szólaló lévén — egész más­ról dörög, mint amiről az előadó szólt. Ilyenkor de­rültséget kelt, de ezért nem haragszik. Mindjárt észre­veszi magát és egyenesbe hozza tévedését — Elvtársak, lehet, hogy a tisztelt előadó mást mon­dott, mint amiről én be­szélek, de ez nekem meg­bocsátható. . Történik az életben olyan is, hogy a szó­nok beszél másról, mint amiről kérdezzük. Ezen a szombat alkonyati kvaterkázáson is túlteljesí­tett Rudi tanár úr fantáziá­ja. Fogarasi, a lanyha ke­délyű fizikatanár valami olyasmit mondott, hogy úgy pezseg a sör, mint a szik­víz. Rudi bácsi épp akkor az ő szájára pillantott és már is harsány derűvel reagált. — Á, sztriptíz!... Na, az csak furfangos mutatvány... Emlékeztek, nemrég Bécs- ben jártam, ott találkoz­tam rég nem látott öcsém­mel. Tudjátok, akiről any- nyit meséltem már. Későn nősült, valamikor kálenc- százötvennégyben. Ha hiszi­tek, ha nem, de egy fúriát vett el féleségül. Akkora nagy ember az öcsém, mint egy bivaly, de ez a hárpia másfél év alatt lesorvasztotta ekkorára, mint az ujjam. Kitűnő sza­bómester az öcskös. A leg- felkapottabbak egyike volt a belvárosban, de ez a nő egy üldözöttet csinált be­lőle. Nem hiszem, hogy öt­venhatban volt hozzá ha­sonló disszidens. A Gű könnyel telesírt levelet kül­dött nekünk Szombathely­ről. „Majd megszakad a szi­vem, hogy Titeket, barátai­mat, a hazámat itt kell hagynom, de ha életben akarok maradni, menekül­nöm kell ettől a bestiá­tól...” — írta. És disszidált­Azóta megjárta Argentí­nát, ahol belebolondult egy farmemő. Említettem nek­tek, hogy a gyerek behemót ember, amellett Adonisz. Mikor idehaza sétáltunk, a Váci utcában csak úgy fo­rogtak utána a nők. No, szóval ez a spanyol tüzű nő a tenyerén hordta, fél vagyonát ráíratta, volt autója, jachtja, bungalow- ja — csak nyugta nem. Ez a szinyorita más vonatko­zásban készítette ki a sze­rencsétlent, mint a hazai feleség. Argentínából, két év után, valóságos kémhálózatot szervezve önbiztosítására, óriási költségek árán szö­kött meg — Angliába. Ott egy darabig biztonságban élt, míg egyszer detektív­ja adták a vészjelet, hogy a szinyorita partraszálit Nagy-Britem niában. Fejvesztetten menekült, bejárta Európát, s tavaly nyáron Becsből küldte a SOS-jeleket Irt, hogy ok­vetlen találkoznunk kell. Valamit okoskodjunk ki, hogy hazajöhessen és itt­hon, illegálisan megbújva első neje fenyegető léte elől, kifújhassa magát. A spanyol nő ide nem jön utá­na, nem szereti a kommu­nistákat. , Nosza, én is akcióba lép­tem szegény öcsém meg­mentése érdekében. Gyor­san beszereztem a szüksé­ges papirakat, s miután ki­nyomoztam, hogy Lali első­számú neje is disszidált va­lahová, boldogan utaztam hozzá a jó hírrel: Jöhet ha­za zöld a szemafor. Hét év után találkoztunk a fiúval. Olyan pompás férfi, mint volt, csak — ha még lehet — emberesedet!. Mindjárt közölte velem, hogy miután ilyesmiben idehaza nincs részem, már meg is váltotta a jegyeket kettőnknek egy sztriptíz- bárba. Először tiltakoztam. Hogyan gondolja?! Ha nyugdíjas padegógus va­gyok is, elveimből nem en­gedhetek. Én és a sztrip­tíz?! A csibész csak vigyor­gott, álszentnek nevezett, s eszembe juttatta, milyen transzba jöttem egykor, ha olaszországi egyetemi ta­nulmányaim kapcsán az el­ragadó olasz nőkről áradoz­tam. Ezután már nem volt ne­héz levennie a lábamról. Csak — tipikus értelmiségi észjárással — meg kellett találnom „elvi indokai­mat”, melyek felmentenek a lelkifurdalás alól. Mond­tam hát magamban. „Nézd, Rudolf. Valahány újságíró útirajzot ír Bécsről, Ná­poly ról, Párizsról, avagy New Yorkról, a sztriptízbá­rokat nem felejti ki. Más­képp hogyan is tudna fel­háborodni a kapitalista vi­lág eme erkölcstelen vív­mányán, ha nem tekinti meg — egyszer, kétszer, há­romszor, hogy tudományos elemzést adhasson a fertő­ről... Aztán meg itthon, Magyarországon nem dula­kodtak az emberek ezrei, tízezrei mozijegyért, hogy az Édes élet láttán jól ki- háborogják magukat?... Legjobban meg ezzel győz­tem meg magam: Fiam, ha nem mégy el a sztriptíz­bárba, odahaza akkor sem hiszik el a barátaid, hogy nem jártál ott, ha igaz. Ál­szentnek neveznek majd, amiért nem akarod beval­lani. Hát ha így is, úgy is rámkenik, akkor nincs más hátra, meg kell nézni egy vetkőzőműsort... Legfeljebb a valót tagadom majd...’* Elmentem. önfeledten néztük Lali­val a bombacsinos lányok szép mozgását, mikor a han­gulatos homályból, a nézők méltatlankodása közben — akkor még hallottam vala­mennyire — egy nőalak tör­tetett felénk. A mennyei ábrándozás csodás érzéseit ismerős hang rombolta szét. — Drága, aranyos Lan­kám... Hét éve várlak itt Bécsben. Hát mégis vissza­jöttél... Hozzám... Te. kicsi fiúkám... Az első feleség volt. ^óth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents