Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-24 / 120. szám
8 SZAKOK MEGYEI NÉPLAP '<964 máj*» 24 SZABÓ MAGDA: A DANAIDA (Szépirodalmi Könyvkiadó) „1925. április 18-án születtem Mecseren.” — így kezdődik Csándy Katalin életrajza. És így végződik: ..áthelyezésemet. Budapest, 1960. ápr. 18-án.’! Ennek az életrajznak mondatai, vagy csajt mondattöredékei vezetik be Szabó Magda: A danaida című regé- gények egyes fejezeteit. ,Apja-anyja nevét, foglalkozását (Csándy Kornél levéltáros, Somos Aranka óvónő) legalább tíz különféle életrajzba, kérvénybe beleírta, de soha senki sem érdeklődte meg tőle, miféle ember volt Csándy Koméi vagy Somos Aranka../' — olvassuk már az első fejezetben ennek a módszernek mintegy célját, magyarázatát „Mi van egy életrajz mögött?” — ez lehetne ennek a regénynek vulgáris alcíme. De ez nem illene a könyvhöz, mert sokkal többet kapunk Csándy Katalin életregényéből, mint egy egyszerű életrajzi adatok mögé tekintést. Többet, mint ami elég lenne egy életrajz részletes magyarázatául. Sőt, sok olyat, ami az életrajz tárgyilagos adatait inkább v'sszamagya- rázná. Sokszor érezteti ezt a regény hőse, nemcsak egy képzelt funkcionáriussal, hanem a regény más szereplőivel kapcsolatban is. Mit is ért volna, ha főbbet tudnak róla? Aligha értették volna meg jobban, sőt, legtöbbször inkább' kevésbé. De vajon az-e a legfontosabb és elég-e, ha az embert megértik? Azt látjuk, hogy aki a regény hősét megértette, legtöb b- ször azt is megértette: mások az érzések, mások a szándékai, nincs sok közük egymáshoz. A Danaldák arra ítéltettek a görög mitológiában, hogy feneketlen hordóba töltsék a vizet. Csándy Katalin is ilyen danaida Szüntelen szorgoskodik, meg akarja tölteni az élet serlegét a maga és mások örömére, de amikor már azt várná, hogy kicsurranjon az öröm, ijedten veszi észre, hogy rejtett réseken elfolyt az élet szent bora s csak egy kis csúnya sár maradt a hordó alján. Nem egy olyan emberről van szó, aki nem érti meg az életet s akit nem ért meg a világ. Az író sokkal finomabb viszonylatokat ábrázol, múlt amit a meg- nemértés, vagy megnem- értettség fogalma kifejez. Sok kitűnő emberát rázo- lás, lélektani megfigyelés teszi érdekessé és élvezetessé a regényt. A részletekben, az apró, de jelentős dolgok megfigyelésében van Szabó Mágda legnagyobb erénye. Gondosan ábrázol minden szereplőt szinte mindegyiket egyforma részletességgel, a főszereplőn kívül a többi mind egyformán fontos mellékalak, nincsenek kis szerepek, a színen csak átfutó figurák. Hiányoljuk viszont, hogy a körkép, melynek a hős középpontjában áll, nem mutatja meg az egyes alakok egymáshoz való szerves viszonyát, vagyis magát a társadalmat. Mintha valaki egy bolyban megjelölne vagy tíz hangyát s csak azokat vizsgálná s csak azokon mérné le a boly egészének életét. Hogy a regény hőse nem ismeri fel sajá valódi helyzetét, azt nem kérjük szómon, hiszen éppen ez a regény témája. De az ábrázolás teljességéből hiányzik az összkép megmutatása. Egy messzi külföldön élő ember, aki nem sokat tud rólunk és történelmünkről, csak egyes jelenségeket ismerne meg a magyar társadalomnak abból a csaknem negyven évéből, amit a regény érint. Az író Csándy Katalin szűk látókörű szemüvegén át látja a világot. Ami ezen a látókörön kívül esik, abból úgyszólván semmit sem közöl. Katalin kispolgári romantikájával magyarázható, hogy éppen a lumpenMegjelent Kari Marx doktori disszertációja Ezerötszáz példányban kiadták az NDK-ban Kari Marx doktori disszertációját, amelyet a jénai egyetemen védett meg. A disz- szertáció címe: „A demokratikus és az epikureus természetfilozófia közötti különbségek”. E disszertáció alapján 1841. április 15-én Kari Marxot távollétében a filozófia doktorává avatták. A művet, amely 1945-ben már megjelent, dr. Georg Mende, az egyetem filozófiai intézetének igazgatója látta el előszóval. Megírja benne, hogy alapos kutatásokkal sem sikerült az eredeti kézirat nyomára jutni, ezért a jelen kiadás annak alapján készült, amit elsőnek Franz Mehring közölt 1902-ben Kari Marx irodalmi hagyatékából. proletariátussal való találkozása hozza meg számára az élet megismerésének legnagyobb élményeit. Az olvasónak azonban hiányoznak azok a bekötővezetékek, mellyel a regény szereplői kapcsolatban vannak az egész nagy élet áramával. Katalin a lum- penprolefcár környezetből kiemelt lányban ismeri meg a mai ifjúságot, zeteket. De a kép teljessége nincs meg. A kitűnő részletábrázolásokat összefogó kép, mely által a részletek is világosabbak. De ha ez hinyzik is, az emberi jellemek elmélyült, sok apró rezdülésre is érzékeny ábrázolása érdekes, izgalmas olvasmánnyá teszi ezt a regényt — LL Gartri Gábor: KRÓNIKA E korban, míg gyerekből -férfi lettem, egész földrészek alatt zubogott az egyféle Szabadság hővize, ha Kenyában hulla-halommal tömték el a forrása száját. Kongóban újra kibuggyant; és testvéreim, sárgák, feketék s félénk mulattok és rézbőrűek milliói véren vettek jogot — megalázván a megaláztatást — bosszú helyett az egyenlő boldogulásra. És lenge áram-ernyőt tevekedzve szálldostak az űrben bölcs gyümölcsök, fém-ananászai a nagy földi nyárnak röpültek a holdba, az égbe . e korban, mai gyerekből férfi lettem, S e korban, míg gyerekből férfi lettem. És pöfeteg füstgombák függtek a‘légben, bejárták, szürke kalózok, a tiszta remény magasál: és megsűrűsödött az egymásba kulcsolt emberkezek hálója alattuk az én nemzetem felocsúdva talmi különbsége magános bódulatából, különb egyesség osztályosa lett, méltó a tisztességre, hogy a minden- népek-világa hombárába hordjon szüret je legjavából: jó, szelid szerszámokat, szép szót s boldog zenél Ajera mindenki tartotta ™ úgy nyitva az eszét, mint Bercsényi Miklós, Rákóczi Ferenc hadvezére. Táborozásai közben egy kóbor alkimista jelentkezett nála. „Azt mondta — írta erről Rákóczinak —, hogy olyan orvosságot tud. ha az egész tábornak kenyere nem lesz, mégse éhezi k-szomjazik. Két nap koplaitattam, ekkor enni kért. Azt üzentem neki, vegye be az orvosságát, hadd bizonyítsa magán a hasznát. Igen mor- gott” Nem úgy a Habsburgok. II. Rudolf addig hajszolta a bölcsek kövét, amíg a bajszában tökéletesen elbu- tult I. Lipót az alkimistáknak egész légióját tenyésztette maga körül. Volt köztük egy olasz is, ez Lipót halála után elhagyta Bécset és Berlinben tűnt fel, mint Don Domenico Gaetano conte di Riggiero. Ügy látszik, Becsben jól megszedhette magát, mert a a grófi ranghoz illő pompáRáth Végh latrán t A porosz király arany csináló ja val kápráztatta el a porosz fővárost. Fogatot, lovakat, aranysújtásos egyenruhába bújtatott húsz lakájt tartott; háztartása állítólag alig futotta 1000 dukátból. Feleségének ékszerei százezreket értek, ámbár csak egy bécsi mészárosmesternek volt a lánya, s ámbár nem is volt a felesége. Ha mint rangtalan polgár, gyalog kopogtat a királyi udvar kapuján, be sem eresztik. De az aranyos díszhintóból kilépő gróf előtt kitárultak a szárnyas ajtók. A gróf kegyeskedett felBenjámin László: NEGYVENNYOLC Metód, nem is vagyok öreg: Számolom még az éveket. Fájt valaha? — már meg se döbbent, úgy mondom: két év múlva ötven. Mondanák is, ha most meghalnék: „Istenem, milyen fiatal még.” Többet tud egyre a halálról, mégse hal meg a csodaváró, a nagyobb sors hivó je bennem, a dolgommal-elégedetlen. Nem félt a rám-leső gonosztól, inkább újabb portyákra unszol, nem enged kényelemben ülni, buta szoborrá merevülni. Nyolc évekkel a negyvenen túl sem vagyok még a kezdeten túl az a kevés, ami mögöttem, csak bevezetés lesz a könyvben, az csak az előszó a műhöz, csak a toliforgatás a betűhöz, a lélegzetvétel a hanghoz, meg o virághoz, rügy a lombhoz. Világnyi munka gyűlik itt benn, és én még nem mondtam ki mindent — még mindig nem mondtam ki semmit, kínok közt csak készültem eddig, hogy a világot megteremtsem s akit szeretek, megszeressen s akit nem állhatok, ne álljon s aki apátián, rémtaláljon. ajánlani szolgálatait a királynak, s mindjárt vállalta is a próbatételt. Beren- deztetett magának egy vegyi műhelyt, ahol azután a próba napján megjelent a király, a trónörökös, három miniszter és a pénzverde igazgatója. Az utóbbi átadott a grófnak egy hivatalosan lebélyegzett rézrudacskát, azt kellett arannyá változtatnia. Amikor a kemencében már nagy lánggal lobogott a tűz, a gróf kivett egy szelencéből valami port és az olvasztó tégelybe dobta. Azután megkérte a trónörököst, dugja a rézrudat az olvasztó tégelybe. Megtörtént Ekkor a gróf fogóval kihúzta a rudat: teljesen izzó volt. Egy vizes vödörben lehűtötte és átadta a pénzverő-mesternek. Ez megvizsgálta: a rúd fele tiszta arannyá változott! Nyilvánvaló, hogy valami rendkívül ügyes szemfényvesztésről volt szó, de ennek a titka titoknak is marad. Mindegy, I. Frigyes király tökéletesen megolvadt és képzeletében már felcsillantak a rézből csinált szép aranydukátok. A gróf azt ígérte, hogy néhány hét alatt annyi projekciós port fog készíteni, amennyi elég lesz hatmillió tallér értékű aranytömeg nyerésére. A hetek azonban nyúltak és nyúltak. A gróf várta az elismerést, a király a porokat. Egy darabig mind a ketten lesállásban maradtak, végre a király megemberelte magát és küldött a grófnak — 12 palack pecsenyebort. Ezen a nagy adeptus úgy felháborodott, hogy nagy hirtelen otthagyta Berlint és leutazott, Hildesheim városába. Húsz lakájostól-e? Ezt senki sem tudhatja. a z udvar megriadt. A ™ szökevényt vissza kell csalogatni! A király főkamarása utána utazott és átadta neki a király gyémán- tos keretbe foglalt arcképét, valamint egy vezérőrnagyi kinevezésről szóló okiratot. Ez már valami. A gróf megpuhult és visszatért Berlinbe. De a nagy mű még mindig késett. A gróf egyre halogatta, végül rátért a pénzkérdésre: előle- gat kért, nagyot. A király tovább taktikázott, mire a gróf másodszor is megszökött ezúttal Hamburgba. Csodálatos, hogy a bölcsek kövének káprázata mennyire elhomályosította különben józan király elméjét. Ahelyett, hogy futni hagyta volna a nyilvánvaló sarlatánt, még mindig bízott a tudományában. Félig csellel, félig erőszakkal megint csak visszatelepítette Berlinbe. Grófi rangjához illő ellátást rendelt neki; kölcsönösen megbocsátottak egymásnak, a király várta a megígért sok má zsányi aranyat, Gaetano pedig az alkalmat, hogy megint megszökhessen. Egy őrizetlen órában át is sétál í a határon és elmenekült a Majna melletti Frankfurtba. Többé nem arany kellett Frigyesnek. hanem bosszú. Frankfurt behódolt kiadta a szökevényt, s a felbőszült király bíróság elé állíttatta. a bűnperben a férne” két arannyá változtató gróf visszaváltozott egy nápolyi parasztgyerekké, aki eleinte arany művesső- get tanult, azután itt szerzett szakértelmének segítségével megtette magát adeptusnak. Végigszédelgett néhány európai udvart; különösen a bajor választófejedelmet sikerült elbcáon- dítania. Ez bizakodva tömte az előlegekkel, sőt kinevezte altábomagynak és München város címzetes kormányzójának. A kor Hiányzásból azonban sem lett semmi, mert rósüit e. csalás és hat évig kellett a börtönben tétlenkednie. Az ítélet — természetesen királyi parancsra — kötél általi halál volt. Egy akkori, úgynevezett egylapos nyomtatvány leírja a siralomház óráit. Eleinte azt hitte, hogy csal: ijesztgetik, de amikor be lépett hozzá két pap, hogy előkészítse a halálra, kétségbeesett jajgatásba fogott, fejével a falnak aka;' menni és kegyelemért kö- nyörgött. Frigyes király hajthatatlan maradt; 1709. augusztus 23-án lovas katonaság kíséretében kiszállították a vesztőhelyre. Felakasztották egy bearanyozott ge - rendára, azután ráhúzta, egy aranyos inget és otthagyták lógni elrettent például.* Gaetano esete tipikus ar- kimista-történet. Megrru tatkozik benne a kalandor vakmerősége, a sarlatán szemfényvesztő ügyessége, £ a fejedelmi személyek egyé- gyűségig menő hiszékenysé ge. <j zonban Frigyes király’* ban forrt a méreg hogy már másodszor jána meg. Először — mint látni fogjuk — Böttger siklott ki a keze alól. most meg a nápolyiban kellett csalódnia. Fejedelmi önkény nem mérlegel. A tulajdon hiszékenységére nem volt tekintettel, a saját szemében nem látta meg az aranyo- gerendát, amire Gaetar bosszúból felköttette. « Részletesen tárgyalja a forrásokat közli F- Oppeln Bronikovvski a berlini udvar kalandoraival foglalkozó kön\ - vében: Abenteurer am Prens- sischen Hofe. (Berlin, X92?-i
