Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
\ 10 SZOLNQK MEGYEI NÉPLAP 1964, május 17. HMMUgW ^ —u—** Pőrére vetkőzlelett diktátor A NATO - dióhéjban ■■■ NATO országok liiülil szocialista országok l~X~l eggéb eurépai országok ©Belgium ©Dánia ©Görögország ©Hollandia ©Luxemburg ©NémetSzövetségi köztársaság ©Olaszország ©Törökország S Német Demokratikus Köztársaság Hl Lengyel- ország tű Csehszlovákia 31 Magyarország 03 Románia S3 Jugoszlávia _!2 Bulgária OS Albánia A spanyol gyerekek történelemkönyvében szóról szóra a következő szöveg éli: „Caudillónkat, aki tűn. döklő katonai pályát futott he, s fajtánk legszebb erényeivel ékes, a Gondviselés ajándékozta nekünk, hogy egységbe forrassza népünket, s hazánkat győzelemről győzelemre vezetve kiragadja a marxizmus karmaiból és elinduljon vele a dicsőség felé vezető úton." A tankönyv szuperlati vtiszai Ez a szuperlati viaszokban fogalmazott rövid jellemzés arról a férfiúról íródott akit ezelőtt 25 esztendővel egy véletlen: az ellenforradalmi erők vezetésére kiszemelt másik tábornok, Sanjurjo halálos kimenetelű balesete dobott Spanyol- ország első emberének posztjára. Francisco Franco katonai talentumának ekkor már fényes bizonyítékait szolgáltatta: tízszeres túlerővel sikerült megleckéztetnie a függetlenségükért küzdő marokkói törzseket, s mór csapataival egy évtizeddel később, 1934- ben vérbefojtotta az asztu- riai bányászok felkelését A korabeli laptudósítások szerint 5000 ember vesztette akkor életét. Franco legfőbb patrónu- sai, Hitler és Mussolini ezért nem kívánták a Cau- dillo közreműködését —katonai vonatkozásban — a második világháború Idején. Mint a már Jdézett olasz külügyminiszter kifejtette: ,,A Duce és a Fühtiltakozott a spanyol államfő könyörtelensége ellen. A Caudillo akkor durván rendreutasította a bíborost. Amikor Montiniből pápa lett, Franco, hogy feledtesse a régi incidenst és elnyerje a pápa támogatását, bejelentette: megkegyelmez az elítélteknek. Az amnesztiát azonban csak meghirdették, a sokezer elítéltből — Franco ígéretei ellenére alig néhány száz nyerte •vissza szabadságát Francóról inkább elfogadható az a kép, amit egy amerikai újságíró rajzolt, aki éveket töltött Spanyol- országban. Herbert Matthews többek között a következőket írja: „Franco nem a fasiszta eszmék megszállott teoretikusa, mint Hitler, nem ripacs színész, mint Mussolini, hanem porosz típusú rideg katonatiszt, aki legszívesebben az egész országot katonai táborrá változtatná, s úgy adja ki minisztereinek a parancsot, akár a tábornok vezérkarának”. Ezek a miniszterek egyébként mindig péntek délelőtt gyűlnek össze Madridtól 16 kilométernyire levő kastélyában. „Franco ül az asztalfőn, mozdulatlanul, magábamé- lyedve, A miniszterek beszélnek, vitatkoznak. Nem szól közbe. Ha elfárad, feláll anélkül, hogy elmondaná a véleményét. Aztán minden úgy történik, ahogy ő maga gondolja” — egészíti ki a jellemzést az „Epo- eá” című olasz lap tudósítója. helyzete is siralmas. Az utolsó tíz évben több mint félmillió paraszt hagyta ott faluját, ahol ugyanolyan körülmények között élnek az emberek, mint egy évszázaddal ezelőtt. Az elmúlt hetekben kel» lett Spanyolországban megünnepelni Franco uralkodásának 25. évfordulóját. Hogy a megünneplendő időszak tartalmát kissé megszépítsék, a „25 esztendős béke” jegyében hívták az utcára a népet, s ugyanakkor ismét és újra ígérgetések hangzottak el — az életszínvonal emelésére, az alkotmányos jogok biztosítására. Az ünnepségek azonban nem úgy sikerültek, ahogy a már öregedő diktátor elképzelte. Egy embert be lehet csapni egyszer, több embert is, c.e sok embert sokszor 'félrevezetni nem lehet... A zsarnokságot és a zsarnokot, támogassa bár vagyon és csendőrszurony, s hízelegjék körül a megfizetett életrajzírók, a nép nem fogja tisztelni, becsülni. Franco negyedszázados uralkodása is úgy él ma, s úgy is marad meg az emberek emlékezetében, ezt bizonyítja a sok tüntetés, sztrájk, s a Franco-rezsim ellen egyre szélesebb méretekben kibontakozó tömegmozgalom — mint a nyomor és a terror, Spanyol- ország legszömyűbb éveinek időszaka... v Ónody György A NATO (angolul: North Atlantic Treaty Organization = Északi Atlanti Szerződés Szervezete) a második világháború óta létrehozott agresszív nyugati tömbök közül a legnagyobb és a legfontosabb katonai szövetség, mely elsősorban a Szovjetunió és az európai szocialista országok ellen irányul. Bár formálisan Kanada javaslatára született, létrejötte világosan tükrözte a kapitalista világban az USA javára bekövetkezett erőviszonyeltolódást. A NATO (más néven Északatlanti Szövetség) ugyanis az úgynevezett „Brüsszeli Szerződés” helyébe lépett, mely szövetségbe Nagy-Britannia ' vezetése alatt Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg tömörült. Alapító okmányát az Egyesült Államok, Kanada, továbbá tíz európai kapitalista ország (a brüsszeli paktum tagjai, valamint Dánia, Izland, Norvégia, Olaszország és Portugália) 1949 áprilisában írta alá. Érvényessége 20 évre szól, létrehozóinak elképzelése szerint az északatlanti térség „védelmét” szolgálja. 1951-ben Görögországot és Törökországot is felvették a NATO-ba annak ellenére, hogy mindketten 1500—2000 km távolságra fekszenek áz Atlanti-óceántól. Tíz évvel ezelőtt a re- vansista politikát folytató Német Szövetségi Köztársaság is belépett e katonai szövetségbe. Az USA több kísérletet tett arra, hogy Spanyolországot is felvegyék a szervezet tagjai közé. Ezt azonban a Benelux államok, valamint Norvégia és Dánia sikeresen meghiúsította. Spanyolország tehát annak ellenére, hogy területén számos amerikai támaszpontot építettek ki, s katonai szerződés köti az USA-hoz, nem tagja a NA- TO-nak. Az Északatlanti Szövetség tagállamai bizonyos számú katonai erőt bocsátottak a szervezet katonai parancsnokságának rendelkezésére. A közös parancsnokság alatt álló NATO- erők létszáma jelénleg 2,5 millió fő. A NATO államok a szövetség keretein belül— saját katonai kiadásaiktól függetlenül — évenként összesen mintegy 60—68 milliárd dollárt fordítanak katonai célokra. Az egyes államok súlyát jól jellemzi részesedésük a NATO költségvetéséből. A teljes kiadás majdnem egyharma- dát a gazdaságilag, politikailag, katonailag légkörén egyformán tartott azoktól a nehézségektől, amelyeket Spanyolország had- balépése magával hozna. Olaszország nem felejtette el a spanyol polgárháború tapasztalatait”. A náthás hadvezér így Franco hadvezért képességeit akkor csillogtathatta'utoljára, amikor az olasz és német intervenció- sok vezérkarának tervei szerint, a külföldi csapatok segítségével birtokába vette az ország fővárosát, Madridét. Ahogy a történészek feljegyezték. ezekben az órákban Franco náthával küszködött, s így amikor segédtisztje hírt adott a győzelemről, válaszolni nem, csak prüszkölni tudott. De az iskolakönyv szu- perlatívuszai sorában legalább annyira hazugság az is, hogy a bértollnok a spanyol nép legkiválóbb erényeit tulajdonítja Francónak, mint a katonai talentumáról szóló hízelgés. A világ ugyanakkor nem felejti el Francónak azt a Kijelentését, amely a polgár- háború kezdetén hangzott el, s szinte egész élete mottójaként tekinthető: — Ha szükséges, fél Spanyolországot agyonlövetem! Fogadkozását ugyan nem váltotta be, mert a polgár- háborúban a 30 millióból „mindössze" 1 millió ember vesztette életét, de az időközben eltelt negyedszázad alatt vérbíróságai, csendőrei ugyancsak megtizedelték az országot. Amikor VI. Pált pápává koronázták, Franco nagyhangon amnesztiát hirdetett. Ezzel a lépéssel az egykori milánói érsek kedvében akart járni, aki annakidején személyesen is Minden úgy történik, ahogy a Caudillo elgondolja, aki egy személyben állam- és kormányfő, ugyanakkor a "hadsereg legfőbb parancsnoka is. ..A dicsőség leié" Spanyolország teljhatalmú diktátoráról a felnövekvő nemzedéknek azt is meg kell tanulnia, hogy a „dicsőség felé vezető úton” viszi „győzelemről győzelemre” az ország népét. Erről a „dicsőségről” azonban kiábrándító képet fest a „Mondo” című római lao Madridban járt tudósítója: „Elegendő csak néhány napot Madridban, vagy az ország bármelyik városában tölteni, s az ember tiszta képet alkothat magának a spanyol munkások, bányászok helyzetéről. A külvárosokban nyomorúságos, düledező, szemétdombokkal körülvett viskók állnak, nincsenek iskolák, kórházak, gyógyszertárak. A csatornázatlan, piszkos utcákon munkanélküliek »z- rei ődöngenek, vagy ülnék órák hosszat a földön, a kutyák és a tyúkok között Nem kérnek alamizsnát senkitől, de könyörgő szemmel néznek azokra, akiken ing és nyakkendő van...” Az ENSZ 1962-ben közzétett adatai még vádolób- bak: a spanyol munkások reálbére alig egyharmada a közepes«! fejlett országok dolgozóiénak. A parasztság Szöulban és Tokióban egyszerre Ismeretes, hogy a japán és délkoreai reakció érdekeinek megfelelően — és a háttérben álló jenki diplomácia sugalmazására — délkoreai—japán tárgyalásokat kezdtek az elmúlt hónapban. De mindkét ország egyetemi ifjúsága, mintha összebeszélt volna, tiltakozott. Szöulban 300 mindenre elszánt diák vonult az utcákra feliratos táblákkal és transzparensekkel. Hevesen követelték a tár- i gyalások beszüntetését. — Tiltakoztak a nép érdekeit sértő alkudozások ellen és követelték egy korábban bebörtönzött diákvezető szabadon bocsátását. — (Képünkön a diákok a nemzetgyűlés épülete előtt tüntetnek. Ugyanakkor Tokióban a Zengakuren japán diák- szervezet 250 tagja ítélte el a tárgyalásokat. Egyidejűleg szenvedélyesen kárhoztatták a tüntetéseket korlátozó törvénytervezetet is. Ezeket a diákokat százötven rohamrendőr támadta meg. Hat tüntetőt letartóztattak, többet megsebesítettek. Ezek szerint a „jenki szabadságeszményeket” átvevő japán és délkoreai rendszer „kormányzati módszerei” — nem éppen idilliek, Változatlanul nem azok.,. sebb ország — az Északat- lahti Szövetség vezetője — az Amerikai Egyesült Államok fedezi. A Német Szövetségi Köztársaság — egyre növekvő szerepének megfelelően — jelenleg a költségek egyötödét, Franciaország 12 százalékát, Nagy- Britannia 10,5 százalékát téríti, a fennmaradó összeget pedig a többi állam fizeti. Az • Északatlanti Szövetség tagjainak számos külpolitikai jellegű probléma — mint például a szocialista országokkal folytatott kereskedelempolitika kérdései, a gyarmati rendszer összeomlása következtében kialakult új politikai helyzet stb — mellett a szövetséget közvetlenül érintő belsp problémákkal is szembe kell nézni. Uelyi jellegű — de a NATO egész déli szárnyát érintő — kérdés Görögország és Törökország viszonyának fokozatos kiéleződése a ciprusi probléma következményeként. A katonai szövetség egészét érinti viszorlt Franciaország nyílt kihívása Nagy-Britannia és különösen az USA vezető szerepe ellen. E belső feszültséget illusztrálja az a tény is, hogy Franciaország nemrégiben gyakorlatilag valamennyi haditengerészeti egységét a NATO közös parancsnokságának hatásköréből kivesta,
