Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
1984. február 2r SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T 20 éves a Szolnoki Verseghy Könyvtár A Szolnoki Verseghy Könyvtár megalapítása előtt a szolnoki közönségnek alig volt lehetősége a könyvtári szolgáltatások igénybe vételére. Csak a Vármegyei Kaszinó, az Ipartestület, a MÁV Műhely könyvtárait használhatta kölcsönzés révén, valamint a könyvkereskedésekben lévő egy-két köl- csönkönyvtárat. A Ferences Rendház könyvtárát nem nyitották meg a lakosság előtt, az iskolák könyvtárai és ezen belül a tanári könyvtárak inkább csak a tanárok és a tanulók számára voltak hozzáférhetőek. Pedig a Verseghy Gimnázium tanári könyvtára, több mint 10 ezer kötetével. jelentős szakkönyv-anyagot tartalmazott. Éppen ezért már a század eleje óta felmerült egyesekben annak gondolata, hogy közkönyvtárat kell Szolnokon is létesíteni. Hild Viktor, a jeles történész és régészeti kutató foglalkozott először hosszabb cikkben ezzel a kérdéssel már 1913-ban. 'Tanulságos fejtegetéséből ma is megszívlelendő sorok; „ ... e bizottság kizárólagos feladata szerintem a nevében szabatosan körül van írva. Múzeum és könyvtár. Semmi egyéb. — Feladatnak ez Is elég nagy és ha szakértelem, pénz van hozzá: a leghálásabb. A közművelés előmozdításának legerősebb tényezője. Létesítéséhez pedig azonnal hozzá kell fognunk...” Nagyszerű elgondolását derékba törte az első világháború. A könyvtár szükségességének gondolata 1923-ban vetődik fei újra és 1924- ban már jelentős lépést jelent az a tény, hogy Kautz Károly, szolnoki cipész- mester több mint ezer kötetes könyvtárát hagyta Szolnok városára azzal a kikötéssel, hogy a könyvek a létesítendő közkönyvtár céljait szolgálják. 1925- ben Zombory Lajos festőművész a mai park helyén lévő disznópiacra tervezett egy emeletes épületet a múzeum és a könyvtár részére. Ebből azonban csak a park valósult meg. 1930- ban ugyancsak ő próbált megoldást találni; „Á szolnoki Múzeum legmegfelelőbb helyének a postaépületet (ma leánygimnáziumi tartom..., amelyben helyet találna a Városi könyvtár, s az olvasóterem te.” A könyvtári élet tényleges megindításé, a sok tervezés után dr. Balogh Béla gimnáziumi tanárnak köszönhető, akinek VIIl.-os diákjai. élükön Cseresznyés Nándorral, gyüjtőíve- ket szerveztek, közel kétezer aláírással, kérve a könyvtár és a múzeum megvalósítását. Balogh Béla így a város közönségének óhaját tolmácsolva kérte a polgármestert, hogy ezt a fontos kulturális megmozdulást támogassa. A szerény intézmény fenntartását Szolnok város 1933 január 31-i közgyűlése és az 1933 május 2-án meea'akult Szolnoki Könyvtár és Múzeumegyesület együttesen vállalták magukra. A város mindkét intézmény részére biztosította a szükséges helyiségeket a városi bérházban, magáravállalta a fűtést és a világítást, hozzájárult az irodai felszereléshez, átadta a város mintegy 2000 kötetnyi könyvtárát, 1934 január 1-től pedig évi S00 pengővel járult a könvv tárt és múzeumi gyűlt'- helv fenntartásához. 1934 säenfemher 4-én a polgármester idn:gi"TieR alt 'c-r-u osztott he könwtári ás múzeumi szogálatra. Balogh Béla kotabeli beszámolójából azt is megtudhatjuk, hogy a könyvtár költségeire végül äs 1933- ban 348 pengő 50 fillér, 1934-ben pedig 523 pengő 73 fillér jutott. Ebből a csekély összegből a könyvtári személyzet fizetésére természetesen egy fillér sem tellett. Tiszteletdíj nélkül látták el szolgálatukat évekig; a gyűjtemény igazgatója, dr. Balogh Béla, továbbá felesége, aki a katalógus gépelésével és egyéb munkával nagyon sokat segített Sokat tettek a könyvtár munkájának megindítása érdekében — Cseresznyés Nándor, továbbá Deme János és Szász Zoltán, a szolnoki reálgimnázium növendékei és Balogh Béla többi tanítványa. A könyvtár ideiglenes altisztje Nyiitrai László volt. A városi bérház alagsorában, a kijelölt helyiségekben megindult az előkészítő munka, hogy a könyvtár megnyithassa kapuit a nagyközönség számára. A Szolnoki Újság 1934. január 16-i számában felhívás jelent meg, amelyben „a Városi Könyvtár vezetősége ezúton is felkéri a szolnoki szerzőket, hogy nyomtatásban megjelent műveik (tudományos, szép- irodalmi. stb.) egy-egy példányát a Könyvtár részére felajánlani szíveskedjenek. .,” 1934 február 1-én pedig már azt is közölte a Szolnoki Újság, hogy jóváhagyták a Könyvtár- és Múzeumegyesület alapszabályait. .. A múlt év tavaszán öltött testet az a régebbi mozgalom.. ^ de az eddig eltelt időben dr. Balogh Béla reálgimnáziumi tanár néhány önzetlen egyetemi hallgatótól támogatva, már berendezte a Városi Könyvtárat, amelyet tavasszal meg is nyitnak. . .* A megnyitásra azonban csak 1934 november 11-én kerülhetett sor, mint azt a könyvtár nyomtatott katalógusának bevezetőjéből megállapíthattuk, mert csak 1934 júniusában készült el a bútorzat. A bútorzat nagyrészének faanyagát az egyesület vásárolta, elkészítését városi inségmunká- sok végezték. De ieen nagy munkát jelentett a könyvel* szakszerű leltározása és állománvba vétele is. A? első művet 103.3 november 28-án vezették be a leltári naplóba. Elkészült tehát a könyvtár és, ha csak egy 22 négyzetméteres olvasó-kölcsönző alagsori szobát, egv hozzá hasonló irodában és szobában kapott te helvet. de legalább megkezdhette működését, hetenként kétszeri kfiVsűvTéscpl és r>é<rv- szeri olvasótermi szolgálattal. A megnvitáskor a könyvtárban található 5440 kötetből mindössze 20 került a gyűjteménybe vásárlás útján, a többi ajándékozás és hagyaték révén. Enoen ezért — mint Balogh Bélá írja — a könyvtár „anyaga nem mondható Szerencsé» összö+é+oiönek. Nőm ■ állt módunkban a könyveket terv? zenien megválogatni. Az újabb tudományos és • ismeretteriesztő munkák. valamint a szénirodalom úiabb termékei is gyengén vannak kénviselve Sok a régi. elavult mű. A régi munkák kiseleitezés^ mégsem volna helves. Ezek között vannak bibliográfiai és muzeális szempontból becses művek is ... Céltudatos vásárlással évről évre iavítani fogunk a könyvtár anyagán ... sőt újabban S könyve lándékok elfogadá sában is terv»--'•’'ion tárunk el...” Balogh Béla bevezetőjében leszögezi a Városi Könyvtár célját is: „A város közkönyvtárának rendkívül elágazó igényeknek kell megfelelnie. Tartalmaznia kell szinte minden fokozatot a népies olvasmányoktól kezdve a tudományos kézikönyvekig és értekezésekig. Ez á szempont igazolja könyvállományunk tág kereteit. Nem mondhatjuk azonban, hogy a városnak nincs szüksége népkönyvtárra. Ilyenek szervezését a város közkönyvtárának keretén belül fiókkönyvtárként tervezzük.” S hogy az olvasószolgálatot hogyan tervezte a könyvtár, azt is megtalálhatjuk a nyomtatott katalógus előszavának befejező részében: „...az olvasni vágyó, de a művek helyes megválasztásában kevésbé tájékozott közönségnek tanáccsal szolgálunk. Egy didaktikailag és irodalmilag kitűnően megírt könyv erős vágyat ébreszthet az olvasóban a további ismeret- szerzésre, egy rosszul megírt, műszavakkal megrakott komoiláció, vagy egy elavult munka, de még egy kiváló, de szakemberek számára írt tudományos könyv is örökre elveszi a kedvét a kezdő olvasónak. Kérjük »tehát az olvasókat, hogy saját érdekükben kérjék ki tanácsunkat, jelezve azt a kört. mely iránt érdeklődnek és lehetőleg ne válogassák ki találomra a katalógusból a talán hangzatos című. de esetleg nem megfelelő vagy csak szakemberek számára való könyveket.” Láthatjuk az előzőekből, hogy a Városi Könyvtár 1934-ben helyes és ma is megszívlelendő célkitűzésekkel indiilt. Az 1934 novemberében megnyitott könyvtár forgalmáról az 1935-ös év ad tájékoztatást. A jelentésből megállapítható, hogy az olvasóterem 172 alkalommal (napi 3 órai nyitvatartási időben) 953 kötetet adott ki olvasásra. A kölcsönzés 32 napon át elérte az 5938 kötetet. Ebből 564 tudományos és ismeretterjesztő, 5204 szépirodalmi és 160 ifjúsági irodalom volt. A könyvtári munkában megindult egészséges fejlő- i dést azonban nem követte a hivatalos szervek részéről j megfelelő segítő támogatás. Balogh Bélának valóságos szélmalomharcot kellett vívnia, hogy megértesse a város vezetőségével a könyvtár jelentőségét. Nem rajta múlott, hanem a Városi vezetőség kulturális téren tanúsított közönyén, 6őt sok esetben rosszindulatán, hogy a kis kulturális magból nem terebélyesedett hatalmas fa. Fokozta a könyvtári munka nehézségeit az is, hogy 1940-től — a háborús korlátozások miatt — még népművelési tevékenységét is csökkentenie kellett. 1940. március 5-én írja a helyi lap: ......a városi közkönyvtár fűtőanyag hiánya miatt bezár... Könyvkölcsönzés nincs, az olvasóterem zárva marad...” A második világháború pusztításai miatt Szolnok sokat szenvedett és sorsát a Városi Könyvtár sem kerülhette el. A mintegy 1.0 ezer kötetes könyvtár anyagának egyrésze elpusztult, összes polcait feltüzelték, s a könyvek a földre ömlesztve. romhfil mázként várták a jobb időket. j Irodalomtudományunk adósságai Az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és közoktatási, agitációs és propaganda, valamint kulturális osztálya aktívaértekezletén az irodalomtudomány helyzetéről és feladatairól hangzott el beszámoló. A felvetett kérdések nemcsak az írók, irodalmárok és publicisták hanem az olvasók lelkiismeretének ébresztői is. Úgy érezzük, hogy ma már nemcsak a cikkíróktól és előadóktól kell elvárnunk az irodalom „kényes kérdéseinek” tárgyalását, hanem a közönségtől is e témák igénylését. Az „olvasók széles rétege”, vagy a „nagyközönség" — bárhogy nevezzük is, ma már érzi, hogy közvetlen érdekelt a beszámolóban érintett kérdésekben. Így a szocialista irodalomtudomány már nem elvont viták gyűjteménye, hanem közvetlen segítője az íróknak — az oívasók érdekében. A beszámoló a ma is ható polgári—kispolgári nézeteket három csoportba sorolja: a múlt maradványai; belső ellentmondásainak termékei; a nyugati befolyás következményei. Nemrégiben éppen ezekre hívtuk fel a figyelmet e lan hasábjain Sza- konvi Károlv: Életem. .Zsóka...! című drámaiéval kapcsolatban. A dráma ezeknek a nézeteknek ér- vénvesű]4oét. visszahúzó hatását ábrázolja. A marxista irerlr-.l-'rn ti idomárt V S ezen belül a kritika felflHfit'i p]oTv-»qpn f‘‘|orno'7Tii mai irodalmunk jó eredményeit éppúgy, mint pótolni adósságát: értékelését adni az eddigi, elsősorban az utolsó ötven esztendő polgári és szocialista irodalmának. Szereti-e Ady Endrét? tették fel néhány éve a kérdést egy gimnázium tanulóinak (és bizonyára nem is egy gimnázium tanulóinak) és a diákok nem tudtak rá épkézláb választ adni. Az avantgarde-ten- denciák megítélése körül is több az ellentmondás, mint az alapos okfeités — pillanatnyilag inkább rosszalló értelemben van szó erről az irányzatról, vagy ha dicsérve, a másik végletbe esve. A „népi” írókkal kapcsolatban Í3 elmaradt, vagy legalábbis abbamaradt az a széleskörű vita és felvilágosító munka, mely az MSZMP kulturális elméleti munka- közösségének ' állásfoglalása után (Társadalmi Szemle 1958/6 Sz.) kívánatos lett volna. De mind e hiányok közt legfájóbb József Attila teljes költészetének részbeni agyonhallgatása. Mintha szocialista költőnk e versei nem lennének „eléggé” szocialisták — különösképpen azok, melyek olv rokonok Lorca nálunk évről évre népszerűbb és egyre több kiadványban megjelenő balladáival. (Nem is lehettek mások, mint lelki testvérek, egy korban s egy rendszer. a fasizmus két változatában élve.) Talán éppen József Attila költészetének bátrabb, korszerűbb értékelése ki pevrészt a szocialista realizmus fogalmának bizonyos szűk értelmezéséből, óvna meg ugyanakkor attól, hogy modernista tendenciák is oda sorolódjanak. Ady költészetének újabb felmérése, korához való kapcsolatának részletesebb megvilágítása, József Attila lírájának bátrabb szemlélete sokat segíthetne mai költészetünk reálisabb szemléletében is. A nacionalizmust illetően nemcsak a múlt örökségét (többek között a „népi” írók hatását), hanem mai ellentmondásainkat is meg kellene vizsgálnunk. Adós az irodalomtudomány annak kimutatásával, milyen kedvezőtlen hatást eredményezett a „szocialista tartalom. nemzeti forma” jelszóban a nemzeti formának olyan hangsúlyozása, mely által a más nemzetekétől élesen különböző jellegzetességekre, irányult a figyelem. Sokszor pedig a falusi népélet ábrázolása hangsúlyozódott ki, mint „nemzeti forma”. A szocialista realizmussal szemben álló fő tendencia ma az egzisztencializmus. A lét vagy nemlét kérdésinek vetülete ez az ellentét. Életigenlés és élettagadás. Az egyén gazdag kibontakozása a közösségben, vagy az egyén vigasztalan „megtalálása” az egyedüllétben. Az . irodalomtudomány, amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, milliók érdeklődésétől kísérve vitáza kritikákban az olvasók és a színpadi játékok nézői millióinak részére keres választ. Lőrinc Lóránd
