Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
> 1964. február 2. «SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Emberi élet — emberi boldogság TU aurice Maeterlinck egyik közismert színpadi művében meggyőződéssel vallja; a boldogság ritka kékmadár, egész életünk folyamán űzzük, de soha el nem érhetjük, kezünkbe nem emelhetjük. Mindig akkor repül el tőlünk, amikor azt hittük, már utólértük. Innét azután már csak egy lépés a jelenkori egzisztencializmus végkövetkeztetése; az emberiség sorsát Sziszifusz hiábavaló küzdelme jelképezi. Sziszifuszi az istenek arra ítélték, hogy „görgessen szüntelenül egy sziklát a hegv tetejéig, ahonnan a kő mindannyiszor visszahull a maga súlyától... Mert nincs szörnyűbb, mint a hasztalan és reménytelen munka” — írja Camus. S ha van boldogság, akkor — szerinte — az az lehet csupán, hogy az ember felismeri munkájának és életének hiábavalóságát. Mindketten, Maurice Maeterlinck, a belga ügyvéd és Albert' Camus, a francia író is a remény- vesztett kiesegzisztenciák kétségbeeséséből fogalmazták meg végső következtetéseiket. E végzetes reménytelenséget hirdető ».életfilozófiájukat” azután némely körökben, csoportokban közfelfogássá emelték. Hiszen mindez kiválóan megfelelt és alkalmas ma is — e talajt s reményt veszített kispolgári koncepcióiknak köztudatába, akár a proletariátus öntudatlan rétegeibe vagy a kispolgárság, kispolgári értelmiség széles köreibe való préselése, a történelem lassú végnapjait élő nagy- burzsoáziának arra, hogy a tömegek öntudatra ébredését. társadalmi, forradalmi aktivitásának kibontakozását késleltesse, azt gátolja ilyen módon. IV IV yilvánvaló, hogy a mi 1 ' világnézetünk soha nem vallott és nem vall ilyen felfogást az emberi életről, az emberi boldogságról. Petőfi Sándor — huszonöt esztendős korában, az Após tol-ban# — ezt írta: „Mi célja a világnak? Boldogság? s erre eszköz? a szabadság!” E forradalmi demokrata etikai álláspont nagyban meg is közelíti a mi felfogásunkat is. Századunk nagy szocialista pedagógusa és etikusa is ehhez hasonlóan vallja: „A boldogság az embernek az az állapota, melyre természetszerűleg mindig törekszik és amiért voltaképpen él.” Nem egyszerűen öröm tehát, axhely végső soron pszichilógiai érzés csupán, nem is tartós öröm. És nem is valamiféle fiziológiai vagy pszichofizikai kielégülés, szorongás-feloldás, mely megnyugvást vagy éppen tétlenséget eredményez. Mélyebb, átfogóbb tartalmat és értelmet nyert korunkban ez a szó — boldogság. Egyre inkább elveszti titokzatos, elérhetetlenségét vagy merőben a viszonylagosság illúzióját. Mert lehetett-e valaki boldog olyan társadalmi viszonyok között, olyan társadalmi rendben, ahol ingyenélőkre, fennhéjázók- ra. kegyetlenkedőkre, azok tányérnyalóira. a köröttük hízelgőkre, paraziták „undorító seregére” — másrészt pedig nyomorba taszított. reménytelen s mintegy névtelen életek millióira bomlott a társadalom? Lehet, hogy valaki bezárkózott kicsiny családi otthonának, családjának körébe. — jellegzetes kisee- zisztenciális létből eredő boldogság-illúziót teremtve magának. — és vallotta, hogy a legfőbb erkölcsi törvény az „élni és élni hagyni”, s történetesen őt hagyták is élni éppen, de akkor is végleg magán ás közéletre kellett bontania a társadalomban való tevékenységét. S a „magánélet” nyugalmáért el kellett vetnie lelkének másik ’felét. Nem volt szabad többé törődnie semmit a társadalom gondjaival, bajaival. Erre vonatkozó gondolatait, esetleges aggodalmait is mintegy ki kellett egyelnie. Úgy kellett élnie, hogy ne lássa többé, ne vegye tudomául, hogy milliók sorsa a világon szenvedés, céltalanná és értelmetlenné váló, embertől elidegenült munka végzése, ahol már nem a gép az ember segítője, hanem az ember válik a gép „alkatrészévé”. Nem volt szabad többé törődnie azzal, észre sem vehette vagy vette már utóbb, hogy gyermekek, színesbőrű gyermekek milliói nőnek fel — ha ugyan felnőnek a gyermekhalandóság oly pusztító rostáján átaljutva — úgy, hogy csecsemő koruk után egy korty tejet nem isznak már többé életükben, miközben országaik gazdái „tejháborút” vívnak egymással, hová helyezzék el tejipari üzemeik termékeit. Az ilyen „négy fal közötti” boldogság keresése ezért süllyedt szükségszerűen, belső tartalmát illetően nyárspolgári sivársággá egy olyan világban, ahol egy-egy kivételes helyzetű ember boldogságát mások, sokak boldogtalansága vagy mindennek teljes figyelmen kívül hagyása alapozhatta . csak meg. /") [)ea boldogság ma már egyre inkább elveszíti titokzatosságát, megfejthe- tetlenségét. (Emlékszem, középiskolás koromban egyik tanárom logika órákon nem egyszer definiáltatni akarta velünk a boldogság fogalmát. S amikor a logikai meghatározás szabályai közt végleg eltévedve nem találtuk a legközelebbi nem-et és az elkülönítő jegyeket, megszületett a végkövetkeztetés; tulajonképpeni boldogság nincs is, nem is lehet a valóságban. Vagy ha van, mindenki mást tartannak.) A boldogság ma már millióknak „köztulajdonává” válik. A boldogság valójában ma már felismerése mindannak, hogy egy mélységesen emberséges társadalmi rendben, annak közösségén belül mindenki tevékeny, jószándékú és alkotó munkájára szükség van. Felismerése annak, hogy a munka mindinkább és mind teljesebben és ki- bontakozóbban emberiséget, közösséget s egyént gazdagító tevékenységgé válik. S e munka nyomán új és új eredmények születnek. Egyre inkább az egész társadalom számára válik tárgyi- valósággá az emberi munkatevékenység eredménye. Hiszen átadjuk a múltnak mindinkább a hiábavaló, értelmetlen és elfecsérelt munkát, s ugyanígy egyre kevesebb a céltalan, értelmetlen, elfecsérelt emberi élet is. A munka s annak megvalósuló eredményei, a harc és a győzelem, a tanulás és a tudás, a munkában való megfáradás és a mindenki számára biztosított pihenés, a rendre, pontosságra törekvés és* a megvalósuló rend — mind megannyi kölcsönhatás, melyek teljes egységükben és kölcsönös összefüggésláncolatukban — a megvalósuló boldogság. Olyan emberi viszonylatok kialakulásának folyamata — s e ío- lymatok tudatos felismerése —. melyben érdemes dolgozni, az ember munkája eredményeit nap mint nap megvalósulva látja, s így ez újabb tevékenységre ösztönzi. Felismerése annak, hogy érdemes küzdeni, fáradozni, dolgozni — élni, emberi életet élni. Az előttünk lévő közeli, holnapi és messzi jövőbe Ívelő tisztult távlatok rendszere — mint A. Sz. Makarenko, a nagy pedagógus és etikus összegezi — a boldogság. Ezért tudtak a munkásforradalmárok a börtönben is az élet szépségéről s a boldogságról üzenetet hagyhi az élőknek. „Teljesen nyugodt és megbékélt vagyok. Mindig mondtam, hogy nem leszek én öregebb harminc évesnél, de Ti nem akartátok nékem elhinni. Halálra ítéltek. — Utolsó gondolataim ti vagytok... Margitkám, kis húgom, tőled külön búcsút veszek... Ne törj meg! Haladj megkezdett utadon és összeszorított fogakkal küzdj, verekedj életed céljáért, mert érdemes” — írja 1944. deecmber 23-án Sopronkőhidán Pataki István, a csepeli ifjúmunkás. A lyan korszak - érlelő- dik. amelyben az emberi boldogság „köztulajdonná” válik. De az emberi boldogságnak a természet és a társadalmi folyamatok „vak” erőitől való felszabadulás, a társadalmi termelés s a társadalom megváltozott s szüntelenül változó viszonylatai csak feltételek. Csak lehetőségét teremtik meg mindennek. A boldogságban mindig van valami felismerés, mély tudati jelleg, tudati élem is. A boldogság-» elképzelhetetlen életviszonyok, életkörülmények megváltozása mellett is a tudat. a gondolkodás, az erkölcs, az ízlésrendszer ugyanilyen alapvető s tömeges megváltozása nélkül. A boldogság feltételei usvanis tárgyiak, objektí- vek, — átélése azonban szubjektív. Meg kell tanulnia nemzedékeik sorának — boldognak lenni. „Az embereket meg kell tanítani arra. hogy boldogok legyenek” — vallja A. Sz. Makarenkó, József Attila pedig egyik versében azt írja. ha mindenki érzi. hogy élete, munkája, „lelke közvagyon” — akkor boldog. Mert nincs talán szebb és érdekesebb vonása korunknak. minthogy egyre teljesebben kibontakozó emberi szabadságunk hir- tpkában — nemzedékek c milliók — „megtanulnak” boldognak lenni. Császtvai István LÁTOGATÓBAN AZ IRODALMI LEXIKON FŐ SZER KÉSZ TŐJÉNÉL BENEDEK MARCELLNÁL Shakespeare lemezek az NDK-ban A keletnémet „Deutsche Schallplatten” hanglemez- gyár a jubileumi Shakes- peare-évben egész sorozat I Shakespeare lemezt ad ki. Egyebek között kapható lesz hanglemezen a teljes Hamlet, a rostocki Volks- theater előadásában. Mendelssohn—Barthold ..Szent- ivánéji álom” szvitje az , amsterdami concert. — Ge- bouw zenekar előadásában és a Romeo és Julia c. Pro kofjev balett második szvit je, a Szovjetunió állami szimfonikus zenekarának előadásában 1 A Vércse utca 24/b Budán van, gyönyörű helyen, egy domboldalán. Itt él a magyar irodalom nagy örege, a kitűnő műfordító és író, a jeles irodalomtörténész, a Kossuth-díj tulajdonosa — Benedek Marcell. A vaskapu nincs soha kulcsra zárva. A házig kanyargós utacska vezet. Bokrok szegélyezik, a kertben fenyők, tuják hallgatnak. Körülfogják nyugalmukkal a házat és lakóit. Ez a nyugalom elengedhetetlenül szükséges ahhoz a munkához, melynek kézzelfogható bizonyítékai a közelmúltban megjelent könyvek: „A versről; A drámáról; Tanulmány Bemard Shaw-ról; Shakespeare második kiadása. Nemrégiben látott napvilágot Thibauld- család fordítása új kiadásban, a Könyv- és színháztanulmány gyűjtemény stb. Belépek. A kakukkos óra jelzi a 4 órát. Pontosan érkeztem. Marcell bácsi az írógép mellől áll fel. — írni tanulok... — mondja. Igen, írni, mert Marcell bácsi évekkel ezelőtt majdnem teljesen elvesztette a látását. így ő az írásait naponta délelőttönként írógépbe mondja. Délután pedig fiatal tanítványai, barátai olvasnak fel. öt órakor jönnek a felolvasók, addig Marcell bácsi pihen. A pihenés idő alatt „tanul írni”, és ebből az időből adott nekem is egy órát. Elsősorban, mint a most megjelent irodalmi lexikon főszerkesztőjét, szellemi , irányítója' kerestenv fel. — Mikor jelent - meg Magyarországon irodalmi lexikon? — Szerkesztésemben 1927- ben, majd a 30-as években jelent meg a Ványi-féle. A 40-es években adták ki a Hungária Világirodalmi Lexikont. ami természetesen igen kis anyagot ölelhetett fel a magyar irodalomból Tehát több mint 30 esztendeje, most jelent meg ilyen nagyarányú munka. — Mikor kezdték el az anyaggyűjtést, és milyen szempontok vezérelték az összeállításban? — Négy-öt évvel ezelőtt 150 munkatárs segítségével kezdődött el. A cél egy olyan irodalmi lexikon ösz- szeállítása volt, amely értékelést ad a magyar irodalom hagyságairól, a legújabb adatok felhasználásával. A legfőbb szempontunk a tárgyilagosság. Elismerni világnézeti .különbség nélkül mindekinél azt, ami jó volt munkásságában. Ez a tárgyilagosság alapja az időállóságnak. A szerkesztőbizottság . fontosnak tartotta a használatos irodalmi fogalmak és műkifejezések megmagyarázását. Ezek is helyet kaptak a lexikonban. — Hogyan történt a válogatás, összeállítás? — Előre megállapítottuk, hogy egy-egy íróról hány sor szól. Igaz azonban, hogy kevésbé jelentés íróknak, akiknek több műve megjelent sorszáma elég nagy, mert a könyvcímjegyzék felduzzasztottá. A különböző tudományágakkal foglalkozó írók közi azokat vettük be, akik a nagyközönségnek írnak. Megjegyzendő, hogy itt sem lehet teljesen következetes az ember. Munkánk során igen gazdag képanyag gyűlt ösz- sze. A lexikonba azonban csak az elhunyt írók arcképe került. A legnagyobbak- ról Ady. Arany, irodalom- tcrtéoé<!T.->jnk emlékeztek meg. — Én magén a kézira-' tokooi azokat olvastattam fel, melyeknél világnézeti kérdéseket kellett tisztázni. A tördelt korrektúrákat munkatársaim végig felolvasták. — Sok iró kimaradt, néhol pontatlanok az adatok? — Ez a lexikon nem olyan, mint a Szinnyei-féle volt, ez nem alapgyűjtemény tudósoknak, ahol megjelölnek mindenkit, akinek nyomtatásban. írása megjelent. Itt. váloga.tnLkel- lett, olyan írók kerüljenek be, 'akik nevét nemcsak " a szerző, hanem az olvasó is keresi. A kritikák, a levelek és mi is sok olyan írót találtunk, akit felveszünk a második kötethez csatolt hiányjegyzékbe. Az adatszerzés róluk már befejeződött. — Mikor jelenik meg a II. kötet? és mi a véleménye Marcell bácsinak a lexikonról? — A II. kötet kézirat-átnézése még folyik. Kiadását előreláthatólag az ősz folyamára tervezzük. A kérdés másik felére azt felelem, hogy a lexikon megjelenése igen szükséges munka volt. Büszke vagyok, hogy a nagyobb tanulmányok ellen, nem emelt szót egyetlen kritikus sem. És azt. hiszem, hogy még nem született soha tökéletes lexikon, így az Akadémia Kiadóé sem az. A lexieó- gráfiai hibák, pontatlan adatok ellenére elvégezte a magyar irodalom marxista felmérését. Beszélgetés közben repült az idő. A kakukkos óra jelzi az 5 órát.. Megérkezik a felolvasó. Megköszönöm a beszélgetést és elmegyek. Benedek Marcell, magas kora ellenére, hallatlan energiával dolgozik. Most van kiadónál önéletrajza: „Naplómat olvasom”. Tanulmányt ír „A regényről”. Közben tanít az egyetemen: „Műfordítás és stílus-elemzés”-!. Hosszú életen át szerzett műfordítói tapasztalatait adja át az érdeklődő fiataloknak. A fiatalok elsajátítják tanításait, szeretettel és gyöngédséggel veszik körül. Őrzik nyugalmát, mint a kertben a fenyők és a tuják, hogy töretlen alkotó kedvében e kitűnő szellem még s.k értékes művet teremtsen. Vincze Judit Anyácska névnapjára Megkértem a felkelő napot, mosolyogjon be reggel anyácska ablakán. Megkértem a felhőnyájakat, legeljenek ma másutt a nagy ég hajlatán. Megkértem a kertünk aljában futó csermelyt, ne ’egyen ma hangos szava itt. Megkértem a kis fülemülét, dalolja házunk előtt a legszebb dalait. Megkértem a tücsökzenekart, kísérje lágyan, halkan madárka énekét. Megkértem a kert virágait, kedves illatuk szórják anyácska merre lép. E. Kovács Kálmán
