Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
4 SZOLNOK MEGYEI N&PLAP 1964. január 12. Érsekújvártól MA REGGEL SZÜLETTEM Priestley bemutató a Szigligeti Színházban 1942-ben néhány száz munkását Bata János cipészből lett gyártulajdonos Érsekújvárról az új telephelyre, Martfűre rendelte. — Ennek huszonkét éve lesz lassan, s az újváriak közül alig maradtak harmincán a gyárban. Nyugdíj elő*t Csontos Pista bácsi harmincnégy éve dolgozik a gyárban. — Ebből húszat Martfűn élt le. Öt is Érsekújvárról rendelték 1944- ben Martfűre. Lakatos és villanyszerelő a szakmája, abban is dolgozott, amíg baleset nem érte. Átszaladt a kezefején a vagon. Azóta portás. Öt arra kértem, meséljen a régi Martfűről. — A gyárkapu azelőtt ott volt, ahol ma a munkásellátás irodája van. Érsekújvárról azért jöttem ide, mert ha nem teszek eleget a parancsnak, az utcára kerültem volna. Nem volt óm könnyű a Ciktánál portásnak lenni. A munkások nagyon kaptak a bőrre, s ha az ember észrevette a csalafintaságot, — nehezen tudott dönteni mit tegyen: elcsípje-e, vagy hagyja futni. Az állásom forgott kockán... Meg az érzéseimmel viaskodtam. A háború után a romok alól szedegettük az anyagot, építettük a gyárat. Lassan-lassan erőre kapott az üzem. A porta mindig kijjebb került, mindig több és több ember mutatta fel az igazolványát. Nagyon szép húsz esztendőt töltöttem el itt. — Együtt nőttem íel a gyáíral Szvetlik Lajos főraktárost az irodájában» kerestem fel. ö 1939-ben lett a Cikta Rt. munkása, persze Érsekújvárott, hiszen odavalósi, szülei, rokonai ma is ott élnek. — Az úgy volt, — kezdi meg a beszélgetést — hogy elfogadták a kérvényemet. Ez azt jelentette, hogy mehetek dolgozni. Nem volt ám egyszerű bejutni a gyárba. — Ismertem olyan embert is, akinek a kérvényére évekig nem adtak választ, egyszer csak értesítették, hogy beléphet. — Protekcióval könnyebben ment, — persze akinek volt. A cég nehezen alkalmazott valakit, de annál könnyebben repített ki. Elég volt egy-két apróbb hiba, s máris az utcán találta magát a munkás. — Mikor jött Martfűre? — Huszonkét éve lesz az ősszel. — Mikor járt utoljára szülővárosában? — Tavaly a szabadságom alatt, együtt a családommal. Minden nyáron útrakelünk. Aztán meg hozzánk is átruccannak a régi barátaim, rokonaim, munkatársaim. — Soha nem gondolt arra, hogy itthagyja Martfűt? — Nem. Megszoktam, szeretem. Együtt nőttem fel a gyárral. Ezt csak az érti meg igazán, aki a háború óta van itt. Könyvet lehetne írni ezekről az évekről. Jó könyvet. Nagyon boldog vagyok A lakatos műhelyben dolgozik idősebb Deák István. Ott ül a sarokban, háromlábú, kerektetejű székén, ügyes ujjai között simul a tűreszelő szára, finomítja, alakítja a kiütőszerszám egyik alkatrészét. Ö is Érsekújvárott nőtt fel, ott inaskodott, majd 1938- ban a városi műhelyben alkalmazták. Egy évvel később bekerült a Ciktába. 1941-ben öt asztalos társával indult útnak Martfűre. Azóta itt él. Feleségét tüdőgyulladás vitte el 1945- ben. Egyedül maradt, társ- talanul. — Elhatároztam, hogy nem kóborlók. Így maradtam Martfűn. És nem bántam meg. Szép ez a gyár. Szeretek dolgozni. Mi bajom lehetett volna? Nézze meg ezt a műhelyt. Hát nem öröm itt a satu mellé állni... Aztán meg jól kiépült a telep, mellettünk folyik a Tisza, mit mondjak még? Újra megnősültem és képzelje el, 57 éves elmúltam, amikor a kisfiúnk született. Végre teljes a családom, öregszem. Hatvan évet cipelek. Jaj nagyon vágytam arra, hogy gyerekünk legyen... Van! Hát megírhatja, hogy én nagyon nagyon boldog ember vagyok. — í. p — Priestley kiválóan ismeri az angol társadalmat. Szinte minden egyes műve bonckés alá veszi a fennálló társadalmi konvenciókat, a megcsontosodott, ápo'rodott hamis hagyománytiszteletet, az elüzle- tiesedett életet. A középkorú generációból igen sokan gyönyörködtek hangulatos regényében, a Csak daloljon a nép-ben. A Veszélyes forduló és a Váratlan vendég pedig színpadi feszültségével, kiélezett helyzeteivel méltán volt nagy színpadi siker. Mindezt azért mondtuk el elöljáróban, hogy érzékeltetni próbáljuk: bizonyos mértékben csalódást okozott ez az új darab, amit a pesti József Attila Színház-beli előadással párhuzamosan most nálunk is játszanak. A Ma reggel születtem nem éri el a fentebb említett két darab feszültségét, fordulatosságát, de még humorát sem. Mister. Kettle, a minta-bankhivatalnok egy | szép napon rájön arra, hogy az áporodott, hamis, nagyképű kisvárosi élet egyszerűen kibirhatatlan. Fellázad ellene a maga módján. Leveti a keménykalapot és a sötétszürke ruhát, sarokba hajítja az esernyőt, gyermekjátékokat vásárol és kijelenti, hogy fütyül a társadalomra. A társadalom azonban ebbe nem nyugszik bele, mart képtelen elviselni azt, hogy valaki másképpen, szabadabban, értelmesebben élMagyarország lakosságából több mint 3500-an határainkon kívül dolgoznak hazánk szolgálatában. Magyar diplomaták, szakértők, kereskedelmi szakemberek, szerelők, ösztöndíjasok, öt világrész majdnem 70 országában alapítottak otthont — sőt családot. A Távol-Keleten, az amerikai kontinensen, vagy éppen valamely afrikai fővárosban meglehetősen gyakran ölti fel ottani követünk a piros-fehér-zöld szalagot, hogy az anyakönyvvezető jen. Ezért állítják csatasorba a rendőrfelügyelőt, a ■bankigazgatót, a psziciátert. Tervük azonban nem sikerül, sőt Kettle-nek társa akad, az unalmas teleií- ügynök-férjtől megszabadulni óhajtó Delia Moon személyében, akiben megvan a hajlam és a képesség a lázadásra. Autón menekülnek el a kisvárosból. Ez lenne a tartalom. Tetszetős vígjátéki alapötlet, megoldásában azonban már nem egyértelműen jó. Nincs szándékukban véres társadalmi kritikát számonkér- ni a közismerten mulattató írótól. A cselekmény langyossága azonban még az ő átlagának is mélyen alatta marad. Kettle lázadása gyerekes és ostoba. És az emberben megmarad a hiányérzet: hová menekül George és Delia? A darab szerint Birmingham-be, de ki biztosít arról, hogy ott másféle életet tud élni? Meg aztán kicsit sok az iskolás moralizálása, Kettle magyarázata arról, ami a színpadon történik. Nem a szocialista állás- foglalást kérjük számon egy alapjában véve polgári beállítottságú írótól, mindössze régebbi önmagát. Persze, a darabnak erényei is vannak, a helyenként mutatkozó kedves játékosság, a freudi pszichoanalizis szellemes kigúnyolása, néhány kellemes vígjátéki fordulat. Pós Sándor rendezése ezúttal nem tudta ellensúlyozni a darab hibáit. Az tisztjét betöltve egy-egy ifjú párt összeadjon. Egy év alatt 56 magyar állampolgár esküdött egymásnak örök hűséget, s ugyaneny- nyi idő alatt 36 magyar állampolgár született határainkon kívül. A külföldön élő magyarok évenkénti szaporulata az itthoni átlagnál 25—30 százalékkal alacsonyabb. Ez azzal magyarázható, hogy a kint élők nagyrészt ösztöndíjas tanulók, akik csak hazatérésük után alapítanak családot angol unalom színpadi ábrázolása az angolok számára bőséges humorforrás, mi azonban meglehetősen idegenül állunk ezzel szemben. Az első hosszú némajelenet véleményünk szerint felesleges, tempó gyorsítása nem ártana. Ez különösen az első felvonásra és a második felvonás első félére vonatkozik. A darab szerencséje ezúttal az, hogy kitűnő színésze' nagy művészi lelkiismeretességgel fogalmaztak és adták hozzá saját szellemi énjüket az író elképzeléseihez. Erre a legjellemzőbb példa Mensáros László Jászai-díjas művészünk alakítása Street rendőrfelügyelő szerepében. Sokat van a színen, semmitmondó a szövege. Mégis életteli. emlékezetes alakítást nyújt, mozgásával, gesztusaival. hangsúlyával, olyan apró, színészi játékaival, amellyel kitölti a kényszerű héza gokat. Szinte az egész társulatról csak jót tudunk mondani. Horváth Gyula, a főszereplő kitűnően alakítja u gátlásai alól felszabadult, új életet kezdő banktisztviselőt. Neki elhisszük, hogy az önmagának is váratlanul történő változás egy teljesen más embert állít a színpadra. Rokonszenves alakítás Hegedűs Ágnes De- lia-ja. Szemünk láttára formálódik át és kitűnően él a vígjáték eszközeivel. Ugyancsak remekbeszabott alakítást láthattunk az unalmas férj , szerepében Upor Pétertől és a józan polgári rendet meggyőzően képviselő Győző Lászlótól. Egy moziújságoktól elbo- londított és a helyét nem találó szép londoni lány szerepében Gyöngyössy Katalin nyújtott jó alakítást Juhász János egy szangvi- nikus áruháztulajdonost alakított, becsületesen meg- küzdve a rossz szerep nyűgével. Mértéktartó, jó alakítás Sebestyén Éva házvezetőnője. Külön meg kell dicsérnünk az orvos szerepébe beugró Simon Kázmért. Beugrása ellenére az egyik legnagyobb sikert az ő alakítása hozta. Véleményünk szerint még sok sikerhez tapsolhatunk neki. Summázva: A színészek lelkiismeretes odaadó munkája megmentett a bukástól egy gyenge darabot ttt csak egy kérdést tehetünk fel: miért éppen ezt mutatEoy év alatt 36 ma^var állampolgár született külföldön Uj név, új gépek Be'on és habarcskeverő, mely nem esik saé! ^ Könnyen hordozható építőipari gépek üt Hetven ember tíz millió értékű terme ése Azért mondom így, mert májusban nyugdíjba kell mennem, de én szeretném ezt az évet még kihúzni. — Miért Csontos bácsi? — szóltam közbe. » — Mert nem könnyű végleg elmenni. Hozzá akarok szokni a gondolathoz... Ahhoz, hogy én már csak Martfűn lakom, és nem dolgozom. Cseng a telefon. „Csontos, tessék... jó megnézem” leteszi a kagylót, tárcsáz... — még dolgozik Csontos bácsi. Nemrég történt a név- változtatás. a szövetkezet dolgozóin kívül egyelőre igen kevesen tudják, hogy a törökszentmiklósi Vas- és Faipari Ktsz, mint olyan már nem létezik, s helyette Gépgyártó- és Gépjavító Ktsz-t jelez a cégtábla. 1963. náluk az átszervezés, átalakulás éve volt Azelőtt az elsődleges vasipari termelésük mellett a legkülönbözőbb építő- és faipari (villanyszerelő, bádogos, asztalos, stb.) munkákkal foglalkoztak. Múlt év tavaszán ezeket a részlegeket megszüntették, feladatkörüket pedig illetékesebb ktsz-eknek adták át. s felszámolták üzemükben a gumijavító műhelyt is Ma már csak vasipari munkákat vállalnak. Aki négy-öt évvel ezelőtt járt utoljára a ktsz- ben, most fölöttébb csodálkozna, ha újra ellátogatna oda. Akkor még a legszükségesebb gépi berendezések jórésze is hiányzott a műhelyekből, ma viszont korszerű termelési eszközök egész sorával büszkélkedhetnek. géormrkiuk értéke kereken a régi ötszörösére, egymillió forintra emelkedett. A tavalyi termelésük — a kérésükre felemelt tervet is csaknem eléri a 10 300 000 forintot. Ez a kisebb gépjavító-szolgáltatások mellett elsősorban a betonkeverő-gépek gyártásából származik. 1959 tavaszán — a dolgozók május elsejei felajánlásaként — készült el az üzem legelső betonkeverője. A 175 literes JÄGER típusú berendezés azután a munka ünnepén is képviseltette magát a menet élén Sokan emlékeznek rá. (S arra is. hogy már dísztribün felé közeledtében szétesett.) A következő gyártmányukkal azonban nem vallottak szégyent azóta sem. 1960-ban már sorozatban készítették, 1961-ben megkezdték egy új típus, a beton- és hchorcskeverő gép gyártását. Első évben negyvenet, aztán nyolcvanat, tpvaly pedig mintegy háromszázat adtak át az építőipari v»11 »latoknak Hírnevük lett, egyre sűrűbben érkeztek a megrendelések. s termékeiket elvitték mind a tizenkilenc megyébe. Van egv új gyártmányuk, uz UK100-as. Tavalv vezették be. Nem sokkal azután, mikor olvasták a Népszabadságban, hogy egy budapesti mérnöknek nagyszerű találmánya van — olyan kisméretű univerzális beton-, habarcskeverő- gép, amit téliesített munkahelyen is lehet használni, szobába bevihető, sőt •gyík eme1étről a másikra is könnyedén szállítható —. de nem talál hozzá kivitelezőt. ők azonnal elvállalták. Jól számítottak, nagy lett az érdeklődés iránta. De nekik ez sem elég új már. i Elek Imre. a szövetkezet elnöke, Simon István műszaki vezető és Fejes György üzemvezető néhány hete egy igen érdekes újításon dolgozik. Még csak a tervezésnél tartanak, de rövid három hónapon belül be fogják mutatni a prototípust is. Az ön iáró betonkeverő számtalan : előnnyel rendelkezik naid a régi nagyteljesítményű gépnél szemben. Az úi berendezés motorja az előrehaladáson kívül — munka közben — a keverőszerkezet működését is biztosítani fogja. Sok érdekes dolgot, fontos számadatot lehetne még idézni az újnevű ktsz életéből. Talán azt kell ; még feltétlenül meeemlíte- . ni, hogy nemcsak a neve, de az egész üzem is nagyon fiatal, a munVícsárda szintén, hatvanhét dol- gozóiuk átlagé’ef'-ara a harminc évet sem éri el. ták be? Hernádi Tibor Közlemény A szegedi Vedres István Építőipari Technikum igazgatósága közli az érdeklődő szülőkkel és tanulókkal, hogy azok az általános iskola VIII. osztályát f. tanévben végző tanulók, akiknek félévi tanulmányi eredménye legalább közepes, vagy akik az elmúlt tanévben ugyancsak legalább közepes eredménynyel végezték el a Vili. osztályt és a 18. életévüket még nem töltötték be, valamint érdeklődnek az építőipari technikusi pálya iránt, beiskolázásuk és felvételük érdekében március 1-ig jelentkezhetnek az illetékes általános iskola igazgatójánál, ahol a további részletes tájékoztatást megkapják. — Orvosi vizsgálat kötelező. A felvételi vizsgák április hó elsején lesznek. Felvételi vizsga magyarból, szabadkézi rajzból és matematikából van. — A vizsga pontos anyagát a Művelődésügyi Közlöny 1960. november 15-i (22) száma tartalmazza. Leánytanulók részére kollégiumi elhelyezést biztosítani nem tudunk. Vedres István Építőipari Technikum Szeged, Horváth Mihály utca 29. Elkészüli a leqnaefyobb magyar országcímer A Kőfaragó» és Épületszobrászipari Vállalat dolgozói elkészítették a budai várpalota új ékességét, a legnagyobb magyar országcímert. A vállalat 17 kőfaragójának csaknem négy hétig tartott a hatalmas kőalkotás megformázása. A nagy dombormű átmérője 2,5 méter, de a címer alapja — a jelvény szalagdísze miatt — már öt méter hosszú. Több mint tíz elemből rakják majd össze ez új jelvényt, hiszen csaknem a lehetetlenséggel határos feladat a 262 mázsás kőalkotást egy darabban kitűzni. A budai vár dunai homlokzatát, a kupola alatti palotarészt ékesítik fel az új kőcímerrel, de a hidegek miatt a tavaszig várni kell a jelvény elhelyezésével. Az új címer méreteit és helyét modellkísérlet alapiján választották ki a tervezők. A kőjelvény kifaragása előtt gipszből formázták meg a címert, hogy megítélhessék: hol és hogyan helve^zék el a végleges al- * kőtárt. Martfűig
