Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
A szervezettség teteje. Hasonlatosság Meghalt az öreg gróf, a fia örökölte minden birtokát. Hazajővén külhonból, faluról fainra ment, hogy számba vegye gazdaságát. Az egyik faluban megállóit a szeme egy jóképű parasztlegényen, ki feltűnően hasonlított hozzá. — Gyere csak idei — intett neki. — Hadd nézzelek meg közelebbről. Mondd csak, fiam, nem szolgált az anyád a kastélyban? — Nem az, méltóságos gróf úr — válaszolt a legény —, hanem az apám volt a méltóságos grófné parádés kocsisa. Okos Kakas Autósok tanácsai Q. Z. Jászberény. Panaszos levelében említi, hogy táviratát ötszáz méternyi távolságra majdnem egynapos késéssel kézbesítette a posta. Javaslatunk: a legközelebbi Erzsébet-napra vegyen dísztávirat küldése helyett ötért prominclit Böskének, és vi- gj " el személyesen-• S. Bosszúsan írja, hogy a v.HAVILL-boltban nem ka ott kerékpárjára hátsólámpát, mert azt csak dinamóval és reflektorral együtt árusítják. Miért kicsinyeskedik?... Vegyen OTP-rész- letre Trabantot, azon minden KEESZ-cucc rajta van. S. CS. Szolnok. Keserűen emlegeti a kalauznőt, aki — szabálytalanul — leszállította az autóbuszról, mert egy árva élő kacsát szállított. — Asszonyom! Fontolja meg, m isitor vegyen inkább kókuszdiót, szardíniát, Mireli- te-zöldbabot. — Valamennyi igen egészséges, s egyik miatt sem szállítják le az autóbuszról. A kisújszállási iskolában Beszélgetés Feleség a férjhez: — Látod, ez igazán nem szép tőled. Egy félórája beszélgetünk és legalább már tízszer ásítottál. — Drágám, én egyáltalán nem ásítottam, csak meg akartam szólalni. * Éva toqileája NŐK: Minden férfi egyforma. FÉRFIAK: Akor miért váltogatjátok őket oly gyakran. — Csak tudnám, mitől kormosak a kéményseprők, mikor évek óta nem söprik nálunk a kéményt? PIROS TE8 December 31-i feladványunk megfejtése: U1 Timót fizetett meglepően sokat, hiszen — mint az ulti-oviban is tudják —, az elbukott, szubkontrázott piri ulti, kontra plri parti vagyonba kerül. Durch Mária — igaz, lapja sem volt megvetendő —, önmagát túlszárnyaló zsenialitással játszott. Adu negyvenét elhallgatta, mert úgy vélte, a tizessel támogatott tök húsz s más tízesek elegendők lesznek a partinyeréshez; egyben megtévesztette a felvevőt, ki nem tételezte fel, hogy Máriánk oly jól áll aduból. A csodás színérzékű Mária, mint sejthető, tokkel kergette világgá a „falból induló” U1 Timótot. Timótnak a töméntelen húsz hallatán meg kellett volna sejtenie, hogy az ultit — az elosztásra tekintettel — könnyelműség rekontrázni. Zéró Zénó a partiban Timótnak kibicelt. — Szivarját megrökönyödésében ejtette ki szájából; ő is úgy vélte, hogy adott esetben a felvevő csak egy bölcs dolgot cselekedhet: hallgathat. S emez igazságot oly bőbeszédűen fejtette ki, hogy a partnerek meghívták: legközelebb játékosként üljön az asztal mellé. így is lön. Rumesencia nővér és Durch Mária kibicelt a búsképű lovagnak. Tök ász, király, alsó, tizes; piros király felső, alsó, tizes; makk ász, zöld ász. Álomnak is gyönyörű. Az önrablós ultiban nem éppen gyakorlott Zéró Zénó piros negyven-százat vállalt. — Trottlius! — súgta a lato- nos műveltségű Rumeszencia nővérke Máriának. — Olyan húsz-száz ez, amilyen csak az Ó-egyiptomi Álmoskönyvben íratott meg Tuth-Enk Amon és a százesztendős jövendőmondó által. — Ami biztos, biztos! — lehelte vissza Mária. - Jobb ma egy negyven-száz teljesítve, — mint holnap kontrával elbukva egy húsz-száz. — Csak az nyer, aki mer! — vallotta szilárdul az aranyszőke tündér. — És az veszít, akinek olyan irgalmatlan peche van, mint mint nekem...! — jajdult fel Zéró Zénó. — Húsz éve dohányzóm, de még ilyet nem pipáltam. Kérdéseink: Milyen elosztásban voltak a. lapok a partnerek kezében? Tehetett volna-e talont Zéró úgy, hogy megnyerje a negyvenszázat? — Múlt heti feladványunk nyert-vee Felkai Eszter, Szolnok, Szigligeti Színház. A jutalomkönyvet Durch Mária — partnerei és ulti-baráti üdvözlettel' — postán küldi el. A Szolnok megyei Nep.ap szatirikus melléklete m7. csípőé Beszélgessünk a piszokról — Jó, hogy találkozunk, — csípett el kedves olvasónk, M. K. — adok Patyolat-témát! Kritikait! — Remek. — Rossz vicceit süsse el a Kakasban. — komorodott el ismerősöm. — És most jusztis elmondom a Patyo- lat-storyt... A kunhegvesi fiókban július első felében leadtam egy brokát paplant, melyet a vállalási határidőre... — Nem késtek? Akkor mit' akar? — Nyugi!... piszkosan kantam vissza. A paplan ekkor újra megjárta a Kunhegyes—Szolnok utat. Meglátszott rajta, hogy foglalkoztak vele; vattája totál összecsomósodott, a piszkot ügyesen egy széles sávba tömörítotték rajta, s hogv szebb legyen, kiszaggatták az anyagát, le- ténték gombjait. Gondoltam, elviszem a MÉH-nek, de a feleségem azt mondta, hogy ilven kacatot még ott sem vesznek át. A Patyolat eztán megtisztelt két szén lo<T77Őköm'vvp], sőt a kártérítés leb°t*«é«ét is felcsillantotta előttem. — És mégis elégedetlen? — Nyugi mégegyszer! A szolnoki központban közölték velem, hogy elismerik a pusztítást, fizetnek is, de a kifizetéshez előbb bírói ítélet szükséges. Mit gondol, mennyi idő alatt tárgyal le egy ilyen ügyet a járásbíróság? — Cirka egy hónap... Akkor tizenötnapos gondolkodási idő, utána fellebbezés a megyei bírósághoz... — Miért fellebbeznének?! — Ejha! Csak nem ha- markodják el az ügyet?... — b. T. — Ahol nincs rende5ő?roda — Mire tetszik várni, hiszen majd csak hétfőn reggel nyitunk? — Tudom, éppen arra várok! XVlíMVJlltW.« “* Bocsánat, nem tudtam, hogy az öné! Fodrászverseny volt Szolnokon. (Ahogy rajzolónk képzeli.) — Ne haragudjon, de kény- j télén voltam a 1 fülét levágni, — mert így gyor- sabban haladok! t Társbérlet — Egész jó kis társbérlet ez, csak az a baj, hogy a társbérlők az ajtón át minden szót hallanak, amit beszélünk. — És nem akaszthatnál az ajtóra valami vastag szőnyeget? — Akaszthatnák...« de akkor nem hallanám, amit a társbérlők beszélnek. nn> -I f i <• hptkiis evfleji nviíitkoyaf Láz Emese, a köztisztasági hivataltól: Tagadhatatlan, hogy mO'tanában sok támadás ért bennünket. A lakosság nehezményezi« hogy az úttesteken térdig ér a hó és senki sem tisztítja. Megnvugtatá'ul közlöm: az idei tálre nagyszerűen felkészültünk. Kutató csoportunk kiderítette, hogy a hó hideg, fehér színű és felülről lefelé hull. Használhatatlan hómaró gépünk fölé az udvaron sátrat húztunk és fűzöld színűr* befestettük. A fölkészülésben tehát nem volt hiba. S”inos, ez a decemberi bóhullás kissé megleoett bennünket. Nem számítottunk rá, hogy pont télen fog havazni. Ezért az erők gvors átcsoportosítására volt szükség. Felvettünk három új dolgozót és két adminisztrátort. Ezenkívül terven felül üzembe helveztünk egv új tenyérbekötő automatát. A lakosság megnyugtatására kijelenthetem; május elsejére a hónak nvema sem lesz a szolnoki utcákon.
