Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. január 19. DANI BÁCSI A hosszú gép gazdái Mindenki így ismeri Ti- szaszenumrén a Hazafias Népfront községi elnökét. A munkában kissé megtört, magas, barna férfinak nagy tekintélye van a faluban. Tisztelik, becsülik az emberek. N. Gyulai Dániel véleménye nélkül nem döntenek a községi tanács vb. ülésein, s a pártszervezet is mindig meghallgatja a pártonkivüli gazda tanácsait. A falu lakói sűrűn felkeresik ügyes-bajos dolgaikkal. A termelőszövetkezet szervezésekor az ő döntésére vártak. Dani bácsi nem habozott, elsők kösd lépett be az Ezüstkalászba 18 és fél hold földjével. Akkor még nem gondolta, hogy milyen nehéz esztendőknek néznek elébe. Két évig keserves volt a gazdálkodás, ő mégis kitartott Társait is erre bíztatta. Most sem fenékig tejfel a szövetkezeti élet Ám a megerősödés útján vannak, Ö mondja: becsületesen, szorgalmas murr Icával meg lehet élni a szövetkezetben. Joga van hozzá, hogy így vélekedjen. Gyalogmunkásként 450 munkaegységet szerzett a múlt évben. Megdolgozott érte. A korahajnali órákban mór a határban volt és késő este vetődött haza. Öntöző szakmunkás és munkacsapatvezető. Tavaly télen 54 éves, deresedő fejjel beült a többiek közé és sikerrel vizsgázott. A nyáron 307 holdat öntöztek meg a 32 szórófejes Ma- neszmannal. Csak látná az elvtárs, milyen szépen működik az öntözőgép — mondja. — Egyszerre 30 holdat permetez. Nehéz és sietős a munkájuk az öntözőknek. Újratelepítéskor vállra veszik a súlyos csöveket és másik táblára viszik. Óvják s növényeket a tikkasztó hőségtől, s elveszik a természettől. amit csak lehet. Annyi szálastakarmányuk lett — jegyzi meg elgondolkozva —, hogy két évre elegendő. Pedig bőven jutott a háztájiba is. Igaz, háromszor kaszálhatták az újvetésű lucernát. Kihalóban lévő óriás A dél-afrikai tigriskígyó, a világ legnagyobb kígvói- nak egyike kihalófélben van. A tudósok véleménye szerint a legközelebbi néhány évben a tigriskígyók véglegesen kipusztulnak. Még tíz évvel ezelőtt a vadászok 6—7 méter hosszú példányokat fogtak, ma viszont még a 4 méteres is ritkaságszámba megy. Megölik őket, mielőtt teljesen kifejlődnének, hogy szép bőrüket levéltárcák és táskák készítésére használják fel. A tigriskígyók kinusz- títása azonban kárt okoz a mezőgazdaságnak, mivel ez a hasznos ki srófolta mezei pockokkal és egvéb mezőgazdasági kártevőkkel tánlálkozik. Rtt7TTS7TFT FTRFN ÁLLÓ GENGSZTEREK Robert Kennedy igazságügyminiszter jelentést •'erjesztett elő Johnson elnöknek a gengszterizmus helyzetéről az Egyesült Államokban. A jelentésből kitűnik. hogy a bűnszervezetek vezetői kitűnően álcázzák magukat, sőt. igen gyakran köztiszteletben álló pozíciókat töltenek be. INTŐ PÉLDÁK A California! rendőrség elhatározta, hogy meggon- doltabb haitásra készteti a gépkocsivezetőket. Az országutak mentén balesetek következtében összeroncso- lódott gépkocsikat helyeztek el és ezekre festették ró a szokácoc figyelmeztető jelzéseket. Nehezen beszél önmagáról, annál színesebben az eredményekről, melyet a termelőszövetkezet és a falu fejlődésében elértek. Vasárnap avatjuk az új tűzoltószertárat — büszkélkedik. — Másoktól tudom, hogy Dani bácsi egyik fő szervezője volt a bontásnak és az építkezésnek. Harmincezer forint értékű társadalmi munkát végeztek itt. A népfront elnök is köztük volt, megfogta a munka keményebbik végét. Vasánaponként száz- húszan is dolgoztak a szertár építésénél. Aztán járdát építettek, fásítottak, szépítik, alakítják az új falut. S közben észre sem veszik, hogy maguk is megváltoznak. Az újért, a közösségért dolgozó emberekké válnak. Előre néznek, a egyéni boldogulásukat a szövetkezetben keresik. Szívből örülnek, ha másokért tehetnek valamit. A falu életének egy emlékezetes napjáról beszél, összehívták, vendégül látKorunk nagyvárosai rohamosan túlnépesednek. — Mind nehezebbé válik bennük a forgalom. Elavultak és szűkek az utcák. A „modernizálások” pedig annyira költségesek, hogy kifizetőbbnek látszik új megoldások keresése. Ez a probléma foglalkoztatta James E. Kelly amerikai mérnököt is, aki a sajátos „jenki gondolkodás” törvénye szerint tervezett egy új várost a — föld alá. Bármennyire meglepő is, de tény, hogy az USA épületeinek túlnyomó nagy része földszintes, vagy 1—2 emeletes. A felhőkarcolók száma viszonylag elenyészően csekély. A meglevő telekárak és az esetleges kisajátítási költségek pedig oly nagyok, hogy — Kelly számításai szerint —- olcsóbb a metropolisok terjeszkedése a föld alatt. Kelly 100—150 ezer ember befogadására alkalmas lakótelepeket szeretne építeni a föld alatt, főleg az USA területén föllelhető ták a falu öregeit. A szövetkezetek birkapörkölttel, fél liter borral kedveskedtek nekik. Jutott néhány szál virág is. A cigányzenére táncra perdültek a falu veteránjai. Ott volt Boldizsár Ferenc, a 79 éves tanító is. Negyvenöt éve ván Tiszaszentimrén, s csak jövőre akar nyugdíjba menni. Az egyik öreg egy évvel ezelőtt ottfelejtette pápaszemét. Nem tudták, hogy kié. Most kapta vissza a népfront elnökétől. Nagyon megörült neki — mondja. Dani bácsi magánéletét nem lehet elválasztani a közösségtől. Mig beszélgetünk, befut egy fiatal szövetkezeti gazda: Dani bácsi, alá kell írnunk a jegyzőkönyvet. A zárszámadás előtti leltározásnál N. Gyulai Dániel volt a bizottság elnöke. Este hat őrára jár az idő, sietni kell. — Dani bácsit várják a földművesszövetkezet felügyelő bizottságának ülésére. óriásbarlangokban. Kelly tervei szerint a barlangok falát és hasadékait műanyag borítaná. A karszt- és talajvizek elszigetelése a legnagyobb gondja Ezeket szivattyúberendezések távolítanák el. Az amerikai tervező földalatti városának centruma az erőmű. Ez szolgáltatná a világítást, fűtést, a friss levegőt és a viztelenitést. Kelly úgy véli, hogy minden technikai probléma megoldására már megvannak az adottságok. Nehezebb viszont a leendő földalatti emberek pszichológiai gátlásait leküzdeni. Kelly azt szeretné elérni, hogy az emberek egy percig se érezzék, hogy nem a föld felszínén élnek. Ezért szerepel tervében a nappal és az éjszaka szabályos váltakozása. Sőt az évszakok egymásutánja. Mű-nap kelne fel a földalatti város égboltján, lenne Hold és lennének csillagok. És esőcsi~A Szolnoki Papírgyárban az I-es papírgép egyik végétől a másikig nehéz ellátni. Na, nem azért, mert olyan nagyon hosszú. A nálő gépek is működnének A Kelly-féle földalatti városban épp úgy dolgoznának az emberek, mint a földfelszínén. Létesülnének üzemek, hivatalok, iskolák, mezőgazdasági üzemek. Ez utóbbiak „tál aj szükségletéről” futószalagok gondoskodnának Szabályosan vetnének és aratnának va földalatti parasztok s még állattenyésztéssel is foglalkoznának. Milyen lenne az „élet” ezekben a városokban? Valódi emberi szükséglet-e ilyenek létrehozatala? A napi hírek krónikása nem tud megszabadulni attól a gyanújától, hogy ezt a földalatti várost tulajdonképpen a nukleáris háborútól való félelem hozná tétre. Bármilyen tetszetősek is a tervek, bármilyen csodákra képes is a technika | — az igazi humanizmus elborzad az efféle földalatti katakomba világtól. Jobb szabadon és biztonságban a föld felett élni... — 1. P. — gép „mindössze” öt ven méter lehet, de a számtalan szelepből kiáramló gőz erősen korlátozza a látást. Különös szakma a papírszakma. Az egyes gépen dolgozó Balogh szocialista brigád munkája meg egyenesen fordított világot tükröz. Sokan el sem hiszik, ha ezt mondom, akkor vannak csak igazán kipihenve egy-egy műszaK után az emberek, amikor a legtöbbet termelték. Rettentő gyorsan forognak a hengerek és a szitáknál még folyékony anyag egyre sűrűsödve, szilárdulva és száradva percenként 138 méteres sebességgel kígyózik végig a hatalmas gépen, hogy a végén négy vagy öt mázsás vakító fehér papírtekercsben végezze pályafutását. A gép egyenletesen dolgozik, az emberek a pádon ülnek, látszólag nyugodtan beszélgetnek, de félszemük állandóan a végtelen papírszalagon. Közéjük ültem. Érdekes dolgokról folyt a társalgás. — Higgye el. Tószegről sokkal kényelmesebben járnak egyesek az üzembe, mint én a Tégla utcából, az Abonyi út végéről — mondta Márton Antal. — Még ilyen csúszós, hideg időben is kerékpárral kell közlekednem, mert az első autóbusz csák fél nyolckor indul a város felé. Aztán a bölcsőde... Nem furcsa dolog, hogy a IX. kerületben nincs bölcsőde? Ha a kicsit nem tudnánk az anyósoméknál elhelyezni, a Beloiannisz úti bölcsődébe kéne hozni. Szép kis távolság, ugye? — Hány tagú a brigád? — kérdeztem Balogh T ászlót. — Most hatan vagyunk, öten voltunk, de leszerelt a Jákus gyerek és ide került a mi gépünkre, hát bevettük a brigádba is. Nagyon szorgalmas, jóra- való fiú. — Most van a nagy drukk — mondta a jó* beszédű Márton — A szocialista brigádok munkájának kiértékelése folyik. A szakszervezeti irodában van a brigádnaplónk, most nem is tudiuk megmutatni. — Nem baj inkább azt mond iák el, hogy vannak a brieádmozgalommal. — Magunk részéről lobban sikerült, mint ahogyan elterveztük. Két éve alakultunk és most már a jelvényt várluk. A tavalyi értékelésnél a mi brigádunk volt a legjobb az egész üzemben — mondta önérzetesen a brigádvezető — és úgy gondolom, a második félévben is megtettük a magunkét. — Mi a Balogh-brisád sikereinek 1 titka? — néztem a mellettem ülő öt emberre. Egyik sem szólt, gondolkoztak hogyan is magyarázzák meg. A véletlen segítség,“,Vre iöft. A szítak felől, ahol az újonc Jakus Alajos tett-vett, éles fütty haliaszott. Ez a* fütty úgy hatott a brigádra, mint amikor a százméteres síkfutók a startpisztoly dördülését meghallják. Egyetlen pillanat alatt valósággal szétspricceltek mellőlem és elfoglalták helyüket a hosz- szú gép kritikus pontjain. Szakadás történt. A hengereik gyűrték, a papír- gép meg valósággal kihányta magából azt a száz-százötven méternyi szalagot, amíg az ügyes kezek újra útjára nem igazgatták az új szalagot. Nyolc-tíz év alatt összeszokott, villámgyors mozdulatok csodálatos harmóniája játszódott le azalatt az egy perc alatt, míg dolgoztak. Aztán kényelmesen újra mellém telepedtek. — Tlyen összedolgoztam csak azok végezhetik munkájukat, akik tökéletesen ismerik és szeretik egymást — mondta Márton Antal, aki a társai gondolatát fejezte ki. — Nézzük csak — kezdett bele a bizonyításba Balogh. — Nyolc-tíz éve együtt dolgozunk. Hát a Jakus .gyerek igaz, hogy most került közénk, de már őt is régóta ismerjük hetedik éve dolgozik a papírgyárban. Jómagam két évtizede, hogy itt vagyok. Két éve szocialista munkaversenyben dolgozunk. Azelőtt is nagvon jó barátok voltunk, de azóta szinte családdá kováesolód- tunk. — Csak az a baj, hogy a Lacit nem tudjuk meg- nősfteni — nevettek. S. Papp László az egész beszélgetés alatt távolabb ült a többitől ás hallgatott. — Meg is szökne mellőled az asszony, mert te két szót sem szólnál hozzá Mosolygott, de nem válaszolt. — Tlyen ez. — Nagyon rendes gverek — Nagyon messziről jár — mesélte Márton a szószóló — de még egyszer sem késett el. Félhatkor mindig az öltözőben van Ha azt mondtuk nyáron. „Laci, reggel hatkor a ti- sza liget; lejárónál legyél” — mert 143 óra társadalmi munkát végzett ott a brigád —, ő már rfz perccel előbb ott volt.. Azt mondták, bog; a balál az pontos. Hát akkor Laci? Azzal viccelődtünk, hogy a vén kaszás tanasz+alat- cserére mehetne hozzá. így beszélgettek, viccelődtek az emberek míg a hosszú gép ontotta a finom hófehér papírt. Fgvet- len brigádtnegal nem tudtam heszélni Jakus Alajossal. Egv pillanatra s°m haevta ott n génét, hiába van hét év gvakorlat a háta mögött, két év alatt kiesett a munkából. Tudja, sokat kell pótolnia, hogv a ■Ralngh-brigád relies értékű, meghocsűlt tagja lehessen Bognár János M. L. Nagyváros a (old alaíi
