Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
MR. december 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 EGY NAP A mmnim LÁTLAK TÉQED VERHOVINA... Tizenkilenc hónapon keresztül dolgozott England Joachim, a drezdai légi időjárásjelző állomás okleveles meteorológusa a szovjet Antarktisz állomáson. Az ő naplójából közöljük a Mirnij kutatóállomáson töltött 206 napot Három NDK polgár — a geodétikusok dr. Ditrich, Schwarz az okleveles mérnök és én — „villánkban”, a hóba és jégbe vájt kunyhóban ülünk. Ez a kunyhó olyan, mint egy nemzetközi szállás, mert a szovjet kollégákon kívül laknak még itt cseh és amerikai tudósok is. Együttműködésük jónéhány év óta bizonyítja, hogy lehetséges békés munka egymással és egymás mellett Tegnap este a hóvihar miatt nem mehettem vissza a meteorológiai házba. Borzasztó orkán dühöngött kint. Egyike a legerősebbeknek, amit az állomás fennállása óta átéltek az emberek. A „villában” ugyanis feljegyeztünk minden adatot a kirobbanó elemek tombolásáról. A kunyhóban egy elektromos kályha kellemes meleget sugárzott szét, így a kinti hidegből hozzánk semmi sem jut el. Surrognak, nyikorognak a műszerek, a biológiai klímaberendezés és ketyegnek az órák. Az Antarktisz meteorológiai folyamatának pontos tanulmányozása már eddig is szép sikereket hozott. Az időjárásjelentéseket felhasználták ott, ahol jelenleg bálnavadászatot folytatnak. Hamarosan erre is elhalad majd a kontinensek közötti repülőútvonal, ami forgalmasabbá teszi ezt a kihalt vidéket. Ismert, hogy az Antarktisz hideg légkörét a felhővándorlás és az óceáni áramlás okozza, amely egészen északra is elnyúlik. Hideg, mélytengeri vizek folynak a hatodik kontinens felől a távoli északra is. átszelve az egyenlítőt. Nagyon sok kérdés van még, amit megkell válaszolni a tudósoknak ezzel a hideg vidékkel kapcsolatban. Az itteni sarki hidegnél — mínusz 80 Celzius fok — megváltoznak a gumi, a fémek és az •nemanyaaok tulajdonságai. Ä repülőbenzin' nem gyúl- lad meg, az olajok sűrűsödnek, az épületelemek, a gumi és egyes fémek szétesnek, felbomlanak. Cseng a telefon. Szomszédaink, a meteorológusok jelentkeznek. „Halló, Pet- rovics, hogy néz ki a helyzet nálatok? Milyen erős a szél ? Mennyit mértetek utoljára? Felvettük vattakabátain- kat és kibújtunk az ajtón. Odakint szinte a pokol szabadult el. A hóhalmokat úgy fújta ide-oda a szél, mint a faleveleket ősszel. A finom hószemcsék úgy csapódnak arcunkba, mintha egy homok-sugárszóró működne. Vastag vatta ruháinkat át meg átjárja a süvöltő hideg. Csak hosszú tapogatózás után tudtunk eljutni a lakókunyhóhoz a kapaszkodó kötelek segítségével. Itt már várt bennünket a két megfigyelő és együtt indultunk tovább. Még innen is csak 150 méter hisszú út után érhettük el célunkat. Még csak az ebédidő közeleg, de már korom sötétség van. Szerencsére majdnem belebotlottunk a traktorok leszerelt fényszóróiba. de még mindig nincs fény. Ha nem lesz hamarosan világos, vissza kell botorkálnunk a kapaszkodó kötelekhez és vissza kell térni a kunyhóba. Nagyon örültünk, amikor végül is elértük a reflektorok kapcsolóit és rövidesen vakító fénnyel gyúltak ki a lámpák. Minden felől fehér alakok jöttek felénk, már messziről mosolyogva. Elsőnek Viktor Ivanovics Venediktov főmérnök ért oda hozzánk, majd az állomás többi vezetője. A főmérnök kezetszorított velünk és megveregette a vállunkat. Láthatóan nagyon boldog volt, hogy együtt van a társaság, senki nem hiányzik, senki sem sebesült meg, minden a legnagyobb rendben van. Az antarktiszi télben az ilyen hatalmas hóviharok | nem ritkaságok. Az itt el- ( töltött idő már úgy megedzette a lelkünket, hogy j az ilyen viharoknak ellen- j állhatunk. Nem vagyunk ■ nagyon bátrak, de tudunk küzdeni. A bátor és áldozatkész emberek majd utánunk jönnek, hogy a ; tudomány és az ember szol- j gálatába állítsák ezt a zord, i hideg kontinenst. | „Látlak téged Verhovi- na. Látom boldog jövődet” — énekelte valamikor az ukrán költő. De akkor még — 26 évvel ezelőtt — Ivan Olbracht cseh író így írt Kárpat-Ukrajnáról: „Itt a ló egész életében nem kap zabot. A zab csupán a gazda számára terem. A gazdáé a vörös só is, amelyet másutt a marhával etetnek, de fele annyiba kerül, mint a fehér. A fehér só és a fehér kenyér itt csak az uraké”. Valóban az uraké. Egymaga Schön bőm gróf ezer hold legjobb földdel és erdőterülettel rendelkezett. Akkoriban még a természetnek is más arculata volt errefelé. E sasfészkes vidék erdeit, a nagyszerű bükkerdőket és fenyveseket kíméletlenül irtotta a rablógazdálkodás. De csak a hozzáférhető leitőkön. — „Az érintetlen erdő sötét, és korhadó szaga van” — írta Olbracht. — „Ez azért van így, mert több itt a halál, mint az élet és az élő fák sem képesek elnyelni a holtakat. Amikor a lágy mohára lépsz, minduntalan belebotlasz a zöld alatt korhadó fatörzsekbe...” Nem a távoli, néptelen tajgákon történt ez. hanem csaknem Európa közepén. Az első világháború ideién mintegy 100 ezer ember vándorolt innét Amerikába és Kanadába. „Szomorú nézni ezt a haldokló népet”, — írta egy korabeli bur/soá közgazdász — „ma már azt a napot is megmondhatjuk, amikor az utolsó ruszin elhagyja ezt a vidéket”. Talán így is történt volna, ha a Kárpátok fölött nem tűnik fel a szovjethatalom hajnala. 1945-ben, 18 évvel ezelőtt, szovjet— cseh államszerződés alapján a Kárpátalja örökre egyesült Szovjet-Ukrajná- val. E naptól kezdve itt minden megváltozott. Milyen más, például, Uzsgorod élete. Ez a város Kárpátalja területi központja. A szovjet hatalom ideje óta a vállalatok egész sora létesült itt, közöttük a Pobeda fémárugyár. — Nem nagy gyár ez, de korszakos a szerepe, hiszen azelőtt még az egyszerű sarló, balta és lapát is behozatali cikk volt a Kárpátalján A régi Mundus bútorgyár termelése pedig a 30 évvel ezelőttihez képest — százszor annyit termel. Az Uzsgorodi Egyetem az első főiskola a Kárpátalján egész ezeréves története óta. Kárpátalja iskoláiban ma több tanító oktat és nevel, — mint amenny tanuló volt a szovjethatalom előtti időkben. Ami a faipart illeti, ennek fejlődöséehz alig akad összehasonlítási alap. A baitákat és kézi fűrészeket villamosfűrészek váltották fel, a lovakat villamos csörlők és vontató traktorok. Az erdők kirablása megszűnt. A kitermelt fék helyére újakat ültetnek. Ugyanilyen alapvető a mezőgazdaság átalakulása is. Az éhségtől szédelgő mezőgazdasági bérmunkás eltűnt, nincs többé se nagybirtokos, se kólák. Kolhozokban termel a föld népe és másképpen termel. A kevéssé termékonv zabot fokozatosan felváltotta a szántóföldek királynőié: a kukorica. E terület legkiválóbb kukorica termelője Ladányi Anna. a szocialista munka kétszeres hőse. — 1958-ban az egész terület megkapta a mezőgazdaság siker»«! fejlesztéséért a Lenin Rendet. • Ma kitűnőek, aszfaltozot- tak és gyümölcsfákkal szegélyezettek az utak Kárpátalja minden zegében-zu- gában. Berehovó híressé vált nagyszerű szőlőiről és nemes borairól. Az olyan kiváló szőlészmesterek. mint Sós Ernő. Csótány Károly és Bihari Gizella — valamennyien a szocialista munka hősei — hektáronként 50—60 mázsa szőlőt termelnek. Új élet pezseg a régi városokban. Munkacsevó most. a bútorgyáráról és vasúti raktárairól nevezetes. Ja- szina látogatott turista központ lett. E vidék legmagasabb csúcsa a 2058 méter J magas Hoverla. Huszton nagykapacitású nemezgyár létesült. Olyan velúr és bőrkabátokat készítenek itt, amelyeket ismernék már az egész Szovjetunióban. A Milyen talányoVkal kei ülne szembe az ember a Az űrkutatás minden újabb és újabb szenzációja egy-egy lépést jelent az ember űrutazása előkészítésének útján. Minthogy az első bolygó, amely felé az ember előbb-utóbb elindul, valószínűleg a Vénusz lesz, érthető az a fokozódó érdeklődés, amellyel a tudomány e titokzatos bolygótesvérünk felé fordul. Vajon mennyit tudunk már róla és mai ismereteink szerint milyen körülmények közé kerülne a Vénuszon leszálló ember? — tettük fel a kérdést ifjabb Bartha Lajosnak, az Uránia Csillagvizsgáló munkatársának. A válaszból kiderült, hogy a látogató nagyon különösen érezné magát a Vénuszon, annak ellenére, hogy ezt az égitestet gyakran nevezik bolygónk ikertestvérének, mert méreteiben és tömegében alig különbözik a Földtől. Az nem lephetné meg a földi vendéget, hogy soha nem látja a Napot, hanem „nappal” is valami derengő, szürke félhomály veszi körül, hiszen ma már kétségtelen, hogy a Vénusz köré a talaj felett 22—23 kilométernyire egy, csaknem 50 kilométer vastag, összefüggő felhőburok borul. S ebben az „egyiptomi sötétségben” Iránytűjének sem venné sok hasznát, mert testvérbolygónk mágnesessége — ha egyáltalán létezik — legfeliebb tizedrésze lehet annak, amit a Földön megszoktunk. Sőt, hogy egyáltalán vannak-e ott nappalok és éjszakák, az is csak a helyszínen derülne ki. A Vénusz ugyanis egyes feltevések szerint 98, más kutatók szerint 125 f"ldi nap alatt fordul meg tengelye körül. Az első esetben tehát a nappal is, az éjszaka is több mint másfél földi hónapig tartana, a másik esetben viszont — mivel a Napot a Vénusz éppen 225 földi VÉNUSZON 1 nap alatt kerüli meg — ott egyáltalán nincsenek napszakok, mert az egyik oldalon állandó a nappal, a másikon örökös az éjszaka. Az nem lenne meglepetés a földi vándor számára, hogy ott a mienktől erősen különböző — főleg széndioxidból álló — levegő jóval sűrűbb, a légnyomás pedig kétszer, de lehet, hogy húszszor akkora, mint nálunk. Arra viszont, .hogy milyen ruhában induljon útnak, ma még senkitől sem kaphatna tanácsot. Régebben általános volt a vélemény, hogy a felületi hőmérséklet ott 60 fok Celsius körül lehet, legújabban azonban a rádióhullámokkal 200—400. a mesterséges bolygók műszereivel pedig 200—300 Celsius fok közötti hőmérsékletet mértek. Igaz, az utóbbi mérések találtak egy olyan foltot is, amely körülbelül 30 fokkal hűvösebb a környezeténél, de még az sem biztos, hogy ebben az esetben valami kiemelkedő felszíni képződmény „magaslati klímáját” észlelték-e a műszerek. Azt ugyanis nem sikerült megállapítani, hogy ezek az értékek a felszínek, vagy esetleg a légkör valamely magasabb rétegének hőmérsékletét jelentik-e. Csak annyi bizonyos, hogy a felhőburok külső határán 0 és mínusz 5 Celsius fok között ingadozik a hőmérséklet. Ami pedig a legizgalmasabb kérdést, az élet létezését illeti, az űrutas mindenféle meglepetésre felkészülhet. Ebben a kérdésben ma még teljes a bizonytalanság. Biztosan csak a földi élettel tarthat kapcsolatot a rádió útján, így viszont csaknem korlátlanul, mert a Vénusz körül egyáltalán nincs, vagy csak olyan ritka ionoszféra van, amely semmi zavart nem okozhat a rádióhull ámoK terjedésében. szlatinai sóbányát minden munkafolyamatra kiterjedően gépesítették. Bicskov városka a forradalmi hagyományairól híres. Vegvígvárában 1921 óta erős kommunista sejt működött. Megérkezett a „Kooperacija” szovjet szállítóhajó, Mirnij állomás közelébe. Horgonyt vetett és megkezdődött a kirakodás. A kirakodás napokat vesz igénybe. Ilyenkor az állomás minden munkatársa szorgalmasan dolgozik, amíg a 2000 tonna rakományt az állomásra nem szállítják. Hiszen egy év is eltelik, míg újra hajó érkezik Egy pillantás a hó és jég alatti „villánk”-ba. Itt elvi- selhetően érzi magát az ember, mert ha csak egy leheletnyire is, de érződik az otthon melege
