Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. december L Megmentettem John Kennedy életét Rag Evans ausztráliai hírszerző az alábbiakban elmondja, hogyan mentette meg John Kennedy # tengerészhadnagy és a PT 109 számé torne- dóliaiő legénységét. Ezt a hajót a iaoá- nok a Salamonszige- tek közeiében elsüllyesztették. John Kennedy a PT 109 torpedóhajó parancsnoka volt. Ezt a hajót egy japán romboló 1943-ban a Csendes-óceánon elsüllyesztette. Az eseményről másfél évvel ezelőtt Rag Evans az egykori hírszerző az alábbiakat mondotta: — 1943-ban megmentettem azt az embert, aki ma az Egyesült Államok elnöke. Kennedy akkor tengerész hadnagy volt, én pedig az ausztráliai hírszer- eo szolgálat tagja. A háború előtt gyakran jártam a Salamon szigeteken és ott nagyon sok barátra tettem szert. Kapcsolataimat később nagyszerűen felhasználtam, különösen azután, hogy 1942- ben beléptem a hírszerző szolgálatba. Amikor a japánok elfoglalták a szigeteket, azonnal repülőtereket, tengeri támaszpontokat építettek, mert innen akarták megtámadni az Ausztrália környékén lévő szövetséges tengeri haderőt. es torpedóhajót. Legénysége 12 fő volt. Jelentsen — mindent, amit észlel. Sajnos a hajótörötteket nem láttam töbé. A roncs Maresu és Gizo szigetek között eltűnt a tengerben. Hű segítőtársaink, a szigetlakók most sem maradtak tétlenül. Rövidesen hírül hozták, hogy Vanga- Vanga falu mellett a tenger három torpedót vetett partra. Ezek valószínűleg az elsüllyedt torpedóhajóról származtak. Déltájban újabb táviratot kaptam a parancsnok- ságróL — A PT 109-es torpedóhajót az elmúlt éjjel találat érte. Valamivel éjfél után lángokban állt. Lehetséges, hogy legénysége közül néhányan életben maradtak. Megtörténhet, hogy Vanga-Vanga környékén érnek partot. Napokon át hiába kutattunk a torpedóhajó legénysége után és láthattuk, — hogy ugyanezt teszik a japánok is. A tengerészek a dzsungelbe rejtőzködnek A hírszerző a dzsungelban Feladatom távolról sem volt könnyűnek mondható. A mocsaras őserdőkön keresztül el kellett jutnom a «igét belsejébe, hogy on- nan küldjem jelentéseimet a szövetséges főparancsnokságnak. Amint a japán légi támaszpontokról a levegőbe emelkedett egy-egy vadászraj, rövidhullámú — adókészülékemmel rejtjeles táviratot küldtem, és így légelhárító tüzérségünk — mindenütt felkészülten várta az ellenséget. A japánok almukban sem gondolhatták, hogy valaki a sziget belsejéből figyeli őket. Mivel a megfigyelést Ko- lombantara szigetéről végezhettem a legjobban, egy kiscsónakon az éj lepie alatt odaeveztem. Régi barátom, a Rovu törzs főnöke, több embert bocsátott rendelkezésemre. Ezek a ben- szülöttek voltak a legfontosabb hírszerzők. A dzsungelén, mocsarakon át éjnek idején a japán támaszpontok közelébe lopóztak, és megszerezték a legfontosabb adatokat. Noha a japánok többször is találkoztak velük, nem gyanakodtak rájuk. Még egy fontos feladatunk volt: összeszedtük azokat a pilótákat, akik a megrongált renülőgén^kből ejtőernyővel értek földre. Ezeket a pilótákat Gwndal- canal szigetére küldtük vissza. Roncsok a láthatáron 1942. augusztus 2-án hajaiban repülőgépek dübör- ;ése ébresztett fel. Kiro- lantam kunyhómból. A enger fölött négy japán 'adászgép körözött. Raké- ákat dobáltak, a jelek sze- int valamit kerestek a enger felszínén. Elővettem távcsövemet. \ látóhatár szélén kisebb rajó roncsát fedeztem tel. Körülötte mintha emberek iszkáltak volna. A Nap — nég nem kelt fel, azért lem voltam biztos, hogy ralóban emberek vannak a hajó körül. Mindenesetre rejtjeles táviratot küldtem központomnak. Fél tízkor megérkezett a válasz: — Az éjszakai akciók során elvesztettük a PT 109Augusztus 6-án jobb helyre költöztem át a közelben fekvő Gomu szigetére. Egy elhagyott kunyhóban ütöttem tanyát. — Alighogy lefeküdtem, gyanús nesz ütötte meg a fülemet. Felkaptam géppisztolyomat, de nem volt rá szükség, mert egy sziget la- kó érkezett hozzám. Nagyszerű hírt hozott: 11 ember rejtőzködik egy közelben felevő kopár zátonyon. Sebtében levelet írtam és átadtam a szigetlakónak azzal, hogy adja át a rejtőzködő csoport vezetőiének. A levélben arra kértem őket, hogy bízzák magukat a szigetlakóra és kalauzolása mellett jöjjenek át hozzám. Másnap a szigetlakó már vissiaérkezett, de ladikja első pillantásra üresnek látszott. A japánok fel sem tételezhették volna, hogy a csónak fenekén, pálmalevelek alatt egy amerikai tiszt rejtőzködik. Kennedy hadnagy volt. Alig látszott húszévesnek, noha már elmúlt huszonhat. Nagy bátorságra volt szükség, hogy egy ismeretlen szigetlakéra bízza életét, de mégis megtette, mert embereiről volt szó. Elmondotta, hogy egy japán romboló szétlőtte kis hajóját. A legénységgel úszva próbált eljutni valamelyik szigetig. Szerencséjük volt, találtak egy lakatlan zátonyt. Sok hajót és repülőgépet láttak japán felségjelekkel. Ezért kénytelenek voltak rejtőzködni. Felajánlottam a fiatal tisztnek, hogy eljuttatom parancsnokságához, de nem egyezett be.e Ezt mondta: — Nekem az embereim mellett a helyem. Vagy mindannyian megmenekülünk, vagy együtt pusztulunk el. 1943. augusztus 7-én este rádió jelentést küldtem az esetről. Kgnnedy a csónakban visszatért embereihez. A következő éjszaka egy amerikai gyorshajó vette fel őket fedélzetére. Kennedyt soha többé nem láttam. Azt sem tudtam róla akkor, hogy az Egyesült Államok volt londoni nagykövetének a fia. Álmomban sem jutott volna eszembe az, hogy ez a bátor és rokonszenves fiatalember egyszer az Egyesült Államok elnöke lesz. (A Magyar Szó nyomán.) KENNEDY A RAVATALON Amint a Reuter hír- ügynökség is jelentette, sok amerikainak az a véleménye, hogy Kennedy tragikus halála és az úgynevezett John Birch Társaság léte között van összefüggés. Már évek óta sok szó esik erről a reakciós politikai szervezetről.' A New York Herald Tribune például így jellemezte: John Birch, a második világháború előtt baptista misszionárius volt Kínában. A háború kitörésekor behívták katonának és a Japán elleni hadiárat éveiben Kínában a frontvonalak mögött kémkedett. Tíz nappal a háború befejezése után, 1945. augusztus 25-én, kínai katonák ölték meg. Halálakor 27 éves volt. Amiképpen a hitleristák legendát szőttek a semmirekellő Horst Wessel alakja köré, azonképpen kapták fel John Birch jelentéktelen figuráját bizonyos ultrareakciós, fajüldöző amerikai körök. John Birch közönséges ienki kém volt, semmi egyéb. Egy katona, aki ismerte őt, kijelentette: John Birch sohasem nyilvánította ki politikai nézeteit. Ha volt egyáltalán politikai nézete, ezt gondosan titkolta... Miként lett tehát ebből a homályos alakból egy féllegális politikai képződmény „ihlető védszentje’? Ezt a titkot kizárólag Robert Welch, amerikai gyáros tudná feltárni, ő kezdeményezte ugyanis a JBT (John Birch Társaság) megalakulását, mégpedig kellő meny- nyiségű dollár folyósításával. Nos, amikor Robert a színre lépett, azonnal a legféktelenebb demagógia hangján kezdte rikácsolni: Tengernyi a kommunista Amerikában. Eisenhower kommunista, Warren főbíró kommunista, a kommunisták az egyháztól a sajtóig mindenhová beszivárogtak. A mártír John Birch szellemében küzde- nünk kell tehát minden „com” (kommunista) és „eomsymp” (kommunista szimnatizáns) ellen ... 1958. december 9-én alakult meg ez a társaság Indianapolis városában. Szélsőséges antikommunizmus a bevallott célja. Legfőbb alapelve Roberi; Welch fogalmazásában: — Társaságunk sziklaszilárd egységes terület. Elvetjük a demokráciát, mert ez a demagógok fegyvere, csa- csalárdsága. Társaságunk a tekintély elvén alapuló ellenőrzést gyakorol majd... Fe et' b > jellegzetes „alapelvek” ezek, leplezetlenül hasonlítanak a HarFürdáliád ban édesebb az álom ? Egyes amerikai tudósok szerint az emberek túlságosan sokat alszanak. Hogy néhány órai alvást meg lehessen takarítani, különleges módszert találtak ki: azt tanácsolják, hogy fürdőkádban kell aludni! Kijelentésük szerint ez á módszer mintegy varázsütésre megszünteti az alvás diktatúráját amely naponta 6—9 értékes órát rabol el az emberektől. Az új mód- szerű éjszakai pihenés a következő: nem ágyban kell aludni, hanem vízzel telt fürdőkádban. A módszer feltalálói szerint a rövid alvás a fürdőkádban legalább olyan pihentető, mint a 8 órai alvás az ágyban. Olyan kádban kell aludni, amelyben az ember teljes hosszában kinyújtózhat. A kádat 10 százalék sót tartalmazó vízzel kell meg- töteni. Elektromos melegítő berendezés segítségével az alvás idejére az emberi test hőmérsékletével azonos hőfokon kell tartani a vizet. KENNEDY l'ENGEnnbAJUoZ'I KuKÁBAN madik Birodalomban uralkodóvá tett alapelvekre. A JBT mindenesetre lendületesen terjeszkedett. Jelen leg már több mint 34—35 államban vannak szervezetei és a taglétszáma meghaladja a százezret. A JBT „vezérkara” egyébként a következő személyekből áll: Robert Welch gyáros, hajdani alelnöke az amerikai gyáriparosok szervezetének, Lawrence E. Parker egyik volt elnöke az amerikai GYOSZ-nak. Spruille Braden, volt államtitkár, Edgár W. Hiestan és John H. Rousselot, mindketten kongresszusi tagok és büszkélkednek JBT tagságukkal. Valamennyi ük között talán jelenleg a legbefolyásosabb Edwin A. W alker tábom jk, akit azért menesztettek az amerikai hadseregből, mert a JBT brossuráiból oktatta csapatait Mivelhogy a JBT csaknem titkos szervezet ezért a kongresszuson többször követeltek vizsgálatot ellene. Hasztalan, a JBT zavartalanul működik és növeli a befolyását. Még legerősebb vetélytársát, a Mi- nutenman szervezetet is a „parancsnoksága” alá akarja venni. Tény, hogy a JBT és más hasonszőrű szervezetek között bizonyos ösz- szefonódások már kimutathatók. A JBT-nak kapcsolatai vannak a „Keresztény Kommunistaellenes Kereszteshadjárat”, a „Mi, a nép”, a „Konzervatív Amerikai Társaság”, az „Országos Tiltakozó Kongresszus”, az „összamerikai Társaság”, a „Szabadság Fórum”, a „Szabadság Club”, a Riadókészültség Terv”, az „US Fennmaradásáért”, a „Kereszteshadjárat az Amerikanizmusért” és több más társasággal. A JBT veszedelmessége abból áll, hogy magja lehet egy országos fasiszta szervezetnek. Walker tábornok — német náci mintára — eben az irányban tevékenykedik. Nyilván ezt várják tőle a finanszírozók is, a nagytőkések és a középtőkések egyaránt. A JBT jellemzői: élesen antikommu- nista. Terrorizálni igyekezik á hatalom birtokosait: névtelen telefonokkal zaklatja őket. Nagy tömegben írja a leveleket a lapoknak és magánosoknak. Ellenőrzi a szavazókat. Arra neveli az átlagos amerikait, hogy a szabadság igazi híveit tartsa gyanúsnak és jelentse fel. Tanaival megmérgezi a gyermekek lelkét. Előkészíti a terepet a nyílt fasizmus bevezetésére. Sötét embertelenségének legbelső magja — uszítás a harmadik világháború érdekében. Sem febecsü'rv, sen túlbecsülni nem érdemes ezt a JBT-t. Egy azonban bizonyos: mások az idők ma, mint amilyenek Horst Wessel idejében voltak ... (F. M.) * Mi- az Arlington temetőben a tragédiához méltó keretek között, az egész világ felelős vezetőinek gyászától kísérve végső útjára kísérték a Dallasban meggyilkolt Kennedy elnököt — lenn délen lassan egy olcsó detektívregényhez méltó összeesküvés szálai bukkantak a napvilágra. Érdemes hangsúlyozni e gengszter-komédia előtt az „olcsó” jelzőt. Mert az, ami Texasban lejátszódott, olyan átlátszó és együgyüségében U felháborító, hogy egy „rangosabb” gengszterregény kiadója már mosolyogva hajítaná el az efféle kéziratot... A tragédia árnyékában lezajló gengszterkomédia célja nagyon is világos: eltüntetni a nyomokat, megakadályozni a további kutatást, a további szálak fel- gombolyítását És ez az egyetlen pont, ahol a texasi rendőrséget meg lehet érteni. Nemcsak azért, mert ma már világos, hogy e rendőrség, vagy annak egy részének valamilyen közreműködése nélkül sem az elnök meggyilkolása, sem Oswald különös „kivégzése” nem történhetett volna meg. Ezen túlmenően a helyi rendőrségnek érdeke a homály és a sötétség fenntartása azért is, mert Texas állam és azon belül Dallas városa az amerikai „ultrák”, a veszettek székhelye. Ebben a városban ütötte fel főhadiszállását a hírhedt Walker tábornok, akit azért mentettek fel nyugatnémetországi parancsnoki tisztsége alól, mert nyilt fasiszta propagandát folytatott katonái között. Walker az amerikai újfasiszták gyülekezetének, a „John Birch Társaságnak” legfontosabb szószólója lett és Dallast valósággal az amerikai fasiszta veszély „fővárosává” tette ... Eb1' pn a pillanptban Kennedy elnöknek nincs gyilkosa. De vannak gyilkosai, s ha az amerikai igazságszolgáltatás méltó akar lenni e névre, akkor nemcsak a szó büntetőjogi értelmében kell foszlányokra tépnie a Dallasban szerkesztett olcsó „füzetesregényt” — hanem a szó politikai értelmében is rá kell mutatnia a bűnösökre. Hiszen a légkört, a hajsza és uszítás levegőjét, amelyben a Kennedy életét kioltó lövés eldördülhetett, az amerikai „veszettek” teremtették meg. S a bűnügyi igazságszolgáltatáson túi a oo- litikai igazságtevés azt követeli, hogy a megrendülés dermedt csendje után a jövő és az elhunyt elnök do- litikai céljainak megóvása és valóraváltása érdekében könyörtelenül feltárják azokat a szálakat is, amelyek a fegyverforgató kis gengszterektől e szörnyű politikai gyilkosság értelmi szerzői felé vezetnek. (Gümöri) AZ AMERIKAI nisi issei leceneo
