Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
1693. december 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 AZ EMBER maíommá oá(á?a2 A| em tévedés, jól írtam ” fel a címet. Az ember majommá válásáról lesz szó, nem pedig arról az év- százezredekkel ezelőtt lejátszódott folyamatról, amelyről Darvin és oly sokan mások írtak okos tanulmányokat Nem az emberi faj kialakulásának körülményeiről, a történelemelőtti időkről, vagy éppen á történelem születéséről, hanem a történelem egy korszakának befejezéséről, haldoklásáról kívánok írni. Ismerik a viccet a népzenészről. (Ezúttal valóban népzenészről van szó, nemcsak a vicc vonalassá tétele érdekében használom cigány helyett ezt a kifejezést.) Hazajött a nyugati turnéról és megkérdezik tőle: — lát- tad-e a kapitalizmus haldoklását? — Láttam bizony — feleli —, de igen szép halála van, halljá- tok-e! Igaza van a cigánynak. De azért mégsem egészen, mert vannak ennek a haldoklásnak valódi hullafoltjai is. íme egy példa. Meghívom az olvasót, üljön be velem egy estére a párizsi Odeon Színház nézőterére. Ott játsszák most az egyik legnépszerűbb nyugati szerző, Beckett legújabb darabját. Felmegy a függöny és a következőket látjuk. A teljesen üres színpad közepén egy lyukba beásva egy idősebb asszony. Csak a mezítelen felső teste látszik ki. Nem valamilyen kínzásnak vagyunk a tanúi. Nem középkori büntetésnek. Ugyanis az asszony e természetellenes pózban nagyon is természetesen viselkedik. Különböző használati tárgyakat rakosgat maga körül és emlékezik. Fel- idéződik előtte újra az élete, így megy ez a darab második részében is, de akkor már nyakig süllyed a homokba. Csak a feje látszik ki. Az embert csak borzongás töltheti el. Szörnyű. Egy testetlen fej a színpadon. Semmi más. Mondják, hogy a dolognak valami mély szimbóluma van és, hogy nem olyan egyszerű azt megérteni. Én meg azt mondom, hogy értem. De ők bizonyára másfajta szimbólumra gondolnak, mint én. Nekem a hullafoltok jutottak eszembe, amiről már az imént szóltam. Mert egy kicsit a posványba süllyedő nyugati társadalmat, egy nagy történelmi korszak végóráit is jelképezi ez a dráma. Pedig bizonyos, hogy Beckett valami egészen mást akart. Dehát a művészet ilyen. Visszatükröződés. És soha nem egyszerűen egy bomlott agy visszatükröződése az ilyesfajta műalkotás, hanem a társadalomnak a képe, amelyben a mű alkotója él, amelynek ő maga is szülöttje. M darabnak Párizsban nagy sikere van. Nálunk is vannak nyugatimádó sznobok, akik esküdnek arra, hogy Beckett jelenti a mai modern drámairodaimat. Azokkal, akik előtt Párizsban oly nagy sikere van a darabnak, nem vitatkozom. Nem is vitatkozha- tom, hisz ez az ő dolguk. Egy biztos, valamikor a városligeti vurstliban mutogatták Maudot, a csodapókot,. aki csak egy testnélküli fejből állt. Ott is megtelt a mutatványos bódé minden vasárnap. Hazai sznobjainkkal pedig azért nem vitatkozom, mert most nem Beckettr' 1 van szó, hanem egy jelenségről. Nem tudom, pontos-» a hullafolt kifejezés, de én mindenesetre ezt használtam eddig. Ezt a gondolatmenetet szeretném folytatni. Mindenki ismeri az angliai vonatrablás történetét. Precíz, pontos munka volt. Tekintve, hogy a tettesek a mai napig nem kerültek kézre, csak feltevés, de igen, hihető, miszerint a háttérben egy olyan ember áll, aki ennek a szakmának tudományos művelője. A rablásnak. A gondos szervezés, a tervszerűség, a precizitás, végül az a tény, hogy a mai napig nem sikerült a tetteseket elfogni, mindenesetre azt igazolja, valóban tudományosan kidolgozott terv alapján jártak el. És elvittek annyi kincset, amelynek a tőzsdén való elvesztése sok nagy vállalatot, de talán még egy kisebb országot is a gazdasági csődbe juttatott volna. És Keeler kisasszonyra * is emlékezünk még. Ward doktor adakozó kedvű pártfogoltjára. Ez az ügyes doktor jó üzleti váL lalkozásba kezdett. Barátnőket kölcsönzött olyan tekintélyes uraknak, akiknek a magas állása lehetetlenné tette, hogy az utcasarkon szedjék fel az alkalmi nőcs- kéket. Egy kormány belebukott, Ward doktor meg elnémult örökre, mert — mint mondják — belebukhatott volna még egy kormányra való úriember. Ward doktor halála után mély csend. Aztán felkap a nyugati sajtó egy újabb szenzációt. Ügy tálalják, mint az amerikai Profumo ügyet. Kiderül, hogy Boby Baker, a demokrata párt szenátusi csoportjának titkára hasonló üzletekkel foglalkozik. Még igazán ki sem robbanhatott a botrány — igaz, egy pokolian csinos hölgyet nyomban hazaküldtek Európába —, amikor egy puskalövés Texasban eldördült. Aztán még egy. És ez a két lövés azt hiszem minden másról elterelte egy időre a figyelmet. Ha Ward doktor sokat tudott, Oswald talán még többet. Személye mindenesetre perdöntő lenne azt illetően, kit terhel a felelősség a világtörténelem egyik legmagyobbszabású és leggyalázatosabb bűntettéért. És akkor előkerül valahonnan egy sztrip- tiz-bár tulajdonos. Két detektív eléje vezeti Os- waldot, ő pedig lelövi, íme: a sztriptiz-bár tulajdonos világpolitikát csinál. Tanúi vagyunk annak, hogy azok az erők, amelyek eddig is számottevő szerepet játszottak ugyan a nyugati társadalomban, a prostitúció, a gengszterizmus lovagjai, most színre lépnek és politikai tényezőként szerepelnek. Mert ez már az. Egy kormányt megbuktatnak, egy elnököt eltesznek láb alól — mi ez, ha nem politikai tett? Engem ez is a hullafoltokra emlékeztet. C gy francia társadalom“ kutató tanulmányt írt a mai világ emberéről. Elkeseredetten és cinikusan állapítja meg, hogy az ember fejlődésének mai fokán újra eljutott az ősállapothoz. Már csak egy lépés és visszasüllyed oda, ahonnan kiemelkedett. Szerinte máris sok rokonvonást lehet találni az ember és a majom között. Egynémely dologban az összehasonlítás meg egyenesen a majom javára válik. Itt közbevetve, inkább csak a humor kedvéért, egy megtörtént eset. Amerikában Allamogordó városában működik egy majomegyetem, ahol csimpánzokat képeznek ki próbaűrhajósokká, kísérleti célra, az űrkutatáshoz. Megtanítják őket arra, hogy különböző jelekre fogantyúkat kell húzogatni, gombokat megnyomni, sisakot levenni, feltenni. Van például egy gyakorlat: három kigyulladó lámpából az egyik mindig más színű, mint a másik kettő. Ezt — amelyik soha nem egy helyen gyullad ki — a majomnak el kell oltani. Történt a közelmúltban, hogy néhány szenátor meglátogatta a majomegyetemet és ők is elkezdtek játszani azokkal a feladatokkal, amelyekre a majmokat beidomították. Aztán versenyezni kezdtek. A verseny a szenátorok olyan szégyenletes kudarcával járt, hogy nagyon gyorsan abbahagyták. Azóta embereknek a máj molk műszereihez nyúlni tilos ... V isszatérve a francia tudósra. Talán maga sem gondolja komolyan állításait, mint ahogyan természetesen én sem fogadom el, hisz egyáltalán nem közelíthető meg ily- módon a mai társadalmi jelenségek magyarázata, de érdemes egy pillanatra eljátszani a gondolattal: nem tiszteségesebb-e a majmok „társadalma”, ahol elképzelhetetlenek az olyan anomáliák, amelyeket egy rothadó társadalom hullafoltjainak illusztrálásául, példaként felsoroltam? Természetesen ezt nem lehet komolyan gondolni, mert az a primitivizmus dicsőítése lenne — de néha a harag kimondatja: még az állatok is tisztességesebben élnek, mint az embereknek egy része. íme, hova jutott a büszke homo sapiens, hova juttatta az aranyborjú imádata. Hullafoltokról beszélek és az ember majommá válásáról. A hullafoltok felismerhetők — de nem az emberiség pusztulásának, ősállapotba yisszasüllyedésé- nek jelei ezek. Csak egyes buízsoá gondolkodók látják így, akik lehetnek személyükben bármily jószándé kú emberek, de nem képesek a valódi történelmi folyamatok felismerésére. Az emberi társadalom történetének egy szakasza utolsó óráit éli. Ök ezt az emberiség végóráinak vélik. Lezárul az emberiség előtörténete. gyermekkora, sv megkezdi az ember igazi felnőtt korát élni. Az emberi történelem most veszi igazán kezdetét, most lesz valóban emberi, amikor a kizsákmányoló társadalmak átadják a helyüket a felszabadult emberek boldog közösségének. Ekkora változás — különösen ilyen rövid idő alatt -r— még nem volt a világtörténelemben. Teljesen érhető, hogy ennek a társadalomnak a születése a vajúdás pokoli kínjaival jár. Van aki ezt a vajúdást összetéveszti a haláltusával. így kerül a lassan homokba süllyedő fej a színpadra, az elmúlás borzasztó szimbólumaként. M i tudjuk, hogy a vajú- * * dás egy csodálatosan szép új világ születésének a jele. És azt is tudjuk, hogy dolgunk nem annyi: a fájdalmak szüneteiben arról sóhajtozni, bár ne lenne többé fájdalom. Viselnünk kell a nagy történelmi átalakulás minden terhét. S már dereng a nem is oly távoli jövő, amikor a történelem homálya burkolja be azokat, akik egy letűnő korszak utolsó utóvédéiként r prostituáltakat és gengsztereket állították csatasorba — azokat, akik miatt egykor fel kellett tenni a kérdést: újból majommá váliK az ember? Varga József SIMON FERENC SZOBRÁSZMŰVÉSZ KAMARA KIÁLLÍTÁSA A SZIGLIGETI SZÍNHÁZBAN. (ÜÁTVflS Bemutató a szolnoki Szigligeti Színházban Fényes Samu drámáját láttuk a színpadon és az író drámáját éreztük meg az előadásban, mert Mátyás küzdelmeiben, a színpadi párbeszédek mögött ott érződött egy tisztességes, nagyszerű ember drámai küzdelme is, Fényes Samu nemes, szép ívelésű pályája a magyar pokollal vívott elszánt és fáradhatatlan küzdelme múlhatatlan és kitörölhetetlen emlékévé, dokumentumává vált a haladás rondolatának. A szolnoki színház most felidézett valamit ebből a drámai életsorból, azt a drámát, amely már színre sem kerülhetett, 1919-ben láthatta volna a pesti közönség. Most Fényes Samu születésének századik évfordulóján emlékeztető és tisztelgés ez a bemutató egy drámai életű magyar író emléke előtt. Feltétlenül érdemes kísérlet, és az is tiszteletet érdemel, hogy egy vidéki színház próbálkozik, keres, felfedez valamit még akkor is, ha az eredmény elmarad a várakozások mögött, ha a színpadról nem a dráma néz felénk, amit a rajongó tisztelet elkéDzelt. De még a felemás ercdménv is csak arra biztasson, érdemes próbálkozni, kutatni, válalkozni, mert maga a küzdelem megéri és még a viszonylagos sikertelenség is igazol, a nagy szándék mindig tiszteletet ébreszt bennünk. A vállalkozásáról is ezt mondhatjuk el, mert a Mátyás című dráma másként hatott, mint a várakozó izgalom ígérte. Meg kellett értenünk, hogy ez a történelmi látásmód már múlttá lett. eszméinek harci piros- sága megfakult, gondolataiban pedig sok olyan hamis hangok is esésűitek, amelyeket a mai fül már nehezen viselhet el Tahogy a dráma minden érdekessége mellett is meglehetősen egyenetlenül, stiláris és dramaturgiai következetlenséggel épül fel. más stílust képvisel minden felvonás; az elsőben Mátyás az összeskü- vőkkel hadakozik, történelmi valójában van jelen, a másodikban már inkább az intimitások a hálószoba titkok képviselik csak a történelmet, a harmadik pedig egy ember szánalmas, kiábrándító vergődése. szinte már a kispolgári stílusú szerelmi perpatvar színvonalán. Ezt a drámát az anekdotizmus jellemzi inkább. Hiába vannak benne nagy pillanatok, hatásosan kiélezett látványos jelenetek, hiába fogalmazza meg a végén Mátyás, hogy csak a népre támaszkodva lehet nagyot alkotni, országot építeni, olyannyira rátelepszik a műre a kisszerű fordulatok tömege, hogy a történelmet idézi, de a történelem valódi arányai kimaradnak belőle. Á történelmi drámával szemben nagyobb igényt támasztunk, az igazi hisztorizmus többre kötelez. A drámaírótól azt követeli, hogy a történelemmel, a történelem alakjaival aktuális mondanivalóit fejezze ki s a történelem valóságos alakjait a jelleméoítést, a típusalkotás művészi igényével ábrázolja jellemük és történelmi szerepük arányainak megfelelően. Mátyás ebben a drámában a mikroszkopikus vizsgálat, a részletek felnagyítása, a mindennapok kisszerű csetepatéi közepette annvi konfliktusba keveredik, oly sok megalkuvásra kényszerül, annvi jelentéktelen akadályon bukik el, hogy történelmi szerepe, orszáeépítő nagysága teljesen elsikkad. Az első felvonásban elindított cselekménysor nem folytatódik, a történés más irányba rándu], nem a dráma logikája szerint épül, A kusza fpudíuc anarchia ábrázolása és a dramaturgiai kuszáltság szinte egyszerre van jelen ebben a drámában, jelenetről jelenetre kisebbedik Mátyás figurája, hogy végül szánandó és szenvedő, szomorú betegként lépjen ki a dráma teréből. Tévedés ne essék, nem a monumentalizálást követeljük a történelmi drámától, csak.azt igényeljük, hogy a monumentálist ne törpítse, ne jelentéktele- nítse, mert ezzel az ábrázolni, kifejezni kívánt gondolatok erejét is csökkenti. Az eiő^dás minden részletszépsége ellenére sem tudott úrrá lenni a dráma gyengeségein. Gondos, alapos rendezői munkát végzett Téry Árpád. rendezői kezének nyoma ott látszik a szerepek pontos, precíz felépítésén, a szituációk szép és hatásos színpadi kimunkálásán, de rendezői stílusa elnyújtottá teszi a játékot, s helyenként még a dráma rossz hatásait is felerősíti. Az alakítások közül legjobban Mádi Szabó Gábor és Lin- ka György játéka tetszett. Mádi Szabó Gábor Vitéz János alakját visszafogott, szenvedélyes játékmóddal jellemezte, gondolatilag építette fel, ezért volt olyan izgalmasan forró minden színpadi pillanata. Linka György játéka a püspök szellemi jelenlétét fogalmazta meg. Intellektuális portrét adott mindvégig okos és hatásos játékmóddal. Mensáros László láthatóan küszködött Mátyás figurájának színpadi megfogalmazásával. Az első felvonás kitűnően elkapott intonációjára gyengébb pillanatok következnek, a szerep ellenében nem is tudhatott színészi erőt állítani, játéka így is lenyűgözően érdekes. A lobbi szereplők közt dicsérni lehet Zoltán Sári finom, tiszta játékmódját, jelenetépítési stílusát, Győri Ilona egy-egv szenvedélyes fellobbnnását. Illés Jenő
